A lap 2011. július 4., 13:54-kori változata

RÁCZ Endre (Csákberény, 1922. aug. 21.–Budapest, 1992. okt. 29.) nyelvész. 1962-ben kandidátusi, 1986-ban doktori címet szerzett.

Élete

Az Eötvös-kollégium tagjaként, 1946-ban kapott tanári oklevelet. Kecskeméten, majd 1946–1947-ben Pápán tanított. 1949–1950-ben osztályvezető a NÉKOSZ központban, majd docens a Budapesti Pedagógiai Főiskolán. 1955 után a szegedi, majd a budapesti egyetemen tanított. Leíró és történeti névtudománnyal, nyelvműveléssel foglalkozott.

Művei

• Kis magyar nyelvtan. Budapest, 1959. és 1990.
• A magyar nyelv következményes mondatai. Budapest, 1963.
• Anyanyelvi nevelésünk korszerűsítéséről. Budapest, 1975.
• A belehallás jelenségéről. Budapest, 1992.

Irodalom

• MÁRKUS Zoltán: A nyelvtudomány vesztesége. Dr. ~ (1922–1992). = Napló, 1992. nov. 20.
• HÁMORI Antónia: ~. = Magyar Nyelvőr, 1993. 1–2. sz.
• KISS Jenő: Búcsú ~től. = Magyar Nyelv, 1993. 1. sz.
• TUNGLI Gyula: ~. = Új Ped. Szle, 1993. 11. sz.