„Sebestyén Gyula (néprajzkutató, író)” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
(Új oldal, tartalma: „thumb SEBESTYÉN Gyula (Szentantalfa, 1864. márc. 7.–Balatonszepezd, 1946. febr. 12.) néprajzkutató, író. Az MTA-nak 1905-től ...”)
(Nincs különbség)

A lap 2011. július 6., 10:26-kori változata

SEBESTYÉN Gyula (Szentantalfa, 1864. márc. 7.–Balatonszepezd, 1946. febr. 12.) néprajzkutató, író. Az MTA-nak 1905-től levelező-, a Kisfaludy Társaságnak rendes tagja.

Élete

Középiskoláit Veszprémben, Pozsonyban és Debrecenben végezte. A budapesti tudományegyetemen magyar és német irodalmat, nyelvészetet, esztétikát és magyar őstörténetet hallgatott. 1893-tól a Nemzeti Múzeum könyvtárának munkatársa. Doktori vizsgát 1901-ben tett és még abban az évben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum őrévé. 1905-től az intézmény igazgató-őre. 1892-től 1918-ig az Ethnográphia társ- majd főszerkesztője. 1897-től a Néprajzi Társaság főtitkára, 1911-től alelnöke, 1917 után elnöke, 1920-tól tiszteleti tagja. A Dunántúl néprajzi feltárásához a Magyar Népköltési Gyűjtemény 8., balladákat, dalokat, románcokat tartalmazó kötetével járult hozzá. Nevéhez fűződik a vidékünkön is hamar kibontakozó önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom megszervezése. 1911-től a Folklore Fellows magyar osztályának elnökeként országos népköltészeti, népzenei, néphit- és szokásgyűjtést indított. 1916-tól a Nemzeti Múzeum osztályigazgatója 1919. évi nyugdíjazásáig. Balatonszepezdre vonult vissza. A Balatoni Társaság létrehívójaként, helyettes elnökeként alapította meg a Balatoni Kurír című lapot és 1921-ben a Balatoni Évkönyvet. Figyelemreméltó szervezőmunkája, amelyet a badacsonyi Balatoni Emlékmúzeum, a keszthelyi Országos Könyvtár és Dunántúli Központi Múzeum, a Balatoni Társaság és a Balaton idegenforgalmának kultúrálttá tétele érdekében fejtett ki. Batsányi János és Eötvös Károly kultuszát aktívan erősítette.

Bujdosó néven néprajzi kutatásait is feldolgozó színjátékokat írt: Ekkehard. (Tragédia.) 1925–1933 – Magyar misztérium. Téli alakoskodó játék. 1936. Balatonszepezdi villája falán emléktáblát helyeztek el, kertjének végében rovásírásos kőoszlop emlékeztet a hun-székely rovásírás kutatójára. Gyermekévei falujában, a köveskáli alsó református temetőben nyugszik.

Művei

  • A székelyek neve és eredete. Budapest, 1897.
  • A regősök. Budapest, 1902.
  • Regős-énekek, Budapest, 1902.
  • A magyar honfoglalás mondái. 1–2. Köt. Budapest, 1904–1905.
  • Dunántúli gyűjtés. Magyar Népköltési Gyűjtemény. 1–8. Köt. Budapest, 1906.
  • Rovás és rovásírás. Budapest, 1909.
  • A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest, 1915.
  • Gesta Hungarorum. Magyar hősmondák öt könyve. Budapest, 1925.
  • Mosolygó balatoni emlékek. (Anekdotagyűjtemény.) Budapest, 1935.

Irodalom

  • Sebestyén Gyula születésének 70-iki évfordulójára. = Ethnographia, Ethnographia - Népélet Ethnográfia, 1934. 1–2. sz.
  • SZENDREY Ákos: ~. = Ethnographia, Ethnographia - Népélet Ethnográfia, 1946. 1–4. sz.
  • DIÓSZEGI Vilmos: ~ jelentősége a néprajztudományban. = Ethnographia, Ethnographia - Népélet Ethnográfia, 1964. 3. sz.
  • VOLLI István: ~ a dunántúli regős énekek gyűjtője. = Jelenkor, 1964. 5. sz.
  • DIÓSZEGI Vilmos: ~. Budapest, 1972.
  • LACKOVITS Emőke: ~ (1864–1946). = Honismeret, 1989. 5. sz.
  • Tanulmányok a 125 éve született ~ emlékére. (Szerk.: LACKOVITS Emőke.) Veszprém, 1991.
  • ÁGH István: Egy köveskáli mese. = Új Horizont, 1995. 3. sz.