Schultheisz Emil

SCHULTHEISZ Emil, devecseri (Devecser, 1854.–Budapest, 1928. aug.) honvédtábornok. Apja: dr. Schultheisz Miksa devecseri orvos.

Élete

A középiskolát Budapesten és Pápán, a kadétiskolát Grazban végezte. Katonai éveit a 48. Gyalogezrednél kezdte, itt szolgált a századosi rang eléréséig. Az 1878. évi boszniai okkupációban zászlóalj-segédtiszt. A törzstiszti tanfolyam elvégzése után a miskolci 10-es honvédeknél őrnagy, 1902-ben alezredes, a 14. honvéd gyalogezred parancsnoka. 1904-ben ezredes, 1909-ben beosztott tábornok Kolozsváron, 1910-ben vezérőrnagy. A király 1912 júliusában Schultheisz Emil vezérőrnagynak és törvényes utódainak devecseri előnévvel magyar nemességet adományozott. 1913-ban altábornagy, 1914 májusában nyugalomba vonult. A háború kitörésekor reaktiválták a szegedi honvédkerülethez, majd az 54. honvéd hadosztály parancsnokává nevezték ki. Az orosz harctéren, Bukovinába megbetegszik. Állapotának javulása után a szegedi, majd a pozsonyi honvédkerület parancsnoka. Kitüntetései: a Lipót-rend lovagkeresztje, a III. o. Vaskorona-rend, a Lipót-rend lovagkeresztje a hadiékítménnyel, a Signum Laudis, a Vöröskereszt tiszti jelvénye. – A Farkasréti temetőbe temették, de az ő sírját is felszámolták.

Irodalom

• A magyar legújabb kor lexikona. (Szerk. RÁTKY Zoltán–STRAZIMIR Oszkár.) Budapest, 1932.
• TILHOF Endre: Devecseri életrajzi lexikon. Devecser, 2007.