Szabó Imre (író, ref. lelkész)
A Helyismeret wikiből
SZABÓ Imre (Somorja, 1891. ápr. 10.–Debrecen, 1955. jan. 27.) író, ref. lelkész. Az első budapesti református esperes.
Élete
Pápán 1914-ben fejezte be teológiai tanulmányait. Később Bázelben és Budapesten bölcsészetet hallgatott, hosszabb tanulmányutat tett Hollandiában és Németországban. 1914-től Pápán, majd Révkormáromban segédlelkész. 1918-tól Budapesten ref. lelkész, később esperes. 1951-ben tisztségét elveszítette és 1952-től haláláig Bujon volt lelkipásztor. Szerkesztette az Olajág, az Egyházi Értesítő és a Presbiter c. lapokat, főmunkatársa az Igazság és Élet c. periodikának. Cikkei az egyházi lapokban jelentek meg.
Művei
- A pápai ref. főiskolai ifjúsági képzőtársulat története 1891–1912. Pápa, 1913.
- Nyitott ajtó. Budapest, 1937.
- Magyar sorskérdések. Budapest, 1938.
Irodalom
- Szabó Imre. = Református Élet, 1937. 20. sz.
- Református Egyház, 1952. 2. sz.
- Az Út, 1955. 5. sz.
- FEKETE Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–1973. Budapest, 1975.
