„Balatonalmádi kikötő” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
a
a
41. sor: 41. sor:
  
 
A trapéz alakú kikötőfej megoldása megfelel a Balatongyörökön először alkalmazott megoldásnak. A betonba rakott kő partfal szádfalak közötti víz alatti betonra épült, a szokásos ütközőfákkal, kikötőbakokkal és világító oszlopokkal. A szádfalak hossza 6,0, ill. 5,0 m. A szemben álló oldalakat 22 m átmérőjű vasrudakkal horgonyozták össze (17-2. ábra) (17-4. fénykép).
 
A trapéz alakú kikötőfej megoldása megfelel a Balatongyörökön először alkalmazott megoldásnak. A betonba rakott kő partfal szádfalak közötti víz alatti betonra épült, a szokásos ütközőfákkal, kikötőbakokkal és világító oszlopokkal. A szádfalak hossza 6,0, ill. 5,0 m. A szemben álló oldalakat 22 m átmérőjű vasrudakkal horgonyozták össze (17-2. ábra) (17-4. fénykép).
 +
<center>
 +
<gallery mode="packed-hover" heights="260px">
 +
image:Balatonalmadi_molo_17-2.png|17-2. ábra. Személyhajókikötő A-metszete
 +
image:Balatonalmadi_molo_17-2a.png|17-2. ábra. Személyhajókikötő B-metszete
 +
image:Balatonalmadi_molo_17-4.png|17-4. fénykép. A személyhajó- és csónakkikötő oldalnézete a Balaton felől fényképezve. Háttérben az Aurora szálló ( 1972. felv.)
 +
</gallery>
 +
</center>
  
 
A móló a szokásos kőhányás 4,10 m koronaszéleséggel. A +0,80 m („0” feletti) szinten 1,0 m széles padkával. A padka feletti 1:1 rézsű szárazon rakott ciklopon kőburkolattal védett, amely 10 cm mélyen pc. habarccsal van kihézagolva (17-5. fénykép).
 
A móló a szokásos kőhányás 4,10 m koronaszéleséggel. A +0,80 m („0” feletti) szinten 1,0 m széles padkával. A padka feletti 1:1 rézsű szárazon rakott ciklopon kőburkolattal védett, amely 10 cm mélyen pc. habarccsal van kihézagolva (17-5. fénykép).

A lap 2020. április 22., 14:39-kori változata

A kikötő létesítése

A század elején épült az első fakikötő, amelyet a megye létesített és a fürdőegyesület hozzájárulásával tartott fent. A kikötőt – amely egymólós, teljes hosszában facölöpös megoldású volt – a jég gyakran megrongálta s a változó vízállás magasságában a cölöpök elkorhadtak. Amikor a kikötő fenntartása a Balatoni Kikötők Felügyelősége kezébe került, 1911-ben, a helyreállítás az érdekeltség hozzájárulásával időszerűvé vált, de csak a károsodások helyreállítására korlátozódott.

Az 1920-as évek végén a cölöpök már annyira elkorhadtak, hogy a kikötő újjáépítése halaszthatatlanná vált. A kikötőt a Balatoni Kikötők Felügyelősége 1929-1930-ban 24.000 P felhasználásával, államköltségen a régi helyén megépítette.

A cölöpös fa móló helyett a helyi vöröskőből kőmóló épült, ehhez csatlakozott a fából készült személyhajókikötő.

1943-1944-ben a móló keleti tövében feltöltött területen a 2,0 m-ig felnyúló, fúrt cölöpökön nyugvó alappal kisméretű várócsarnokok és őrszobát épített a Felügyelőség.

Az így megépített kikötő a második világháború végéig jelentéktelen javításokkal a hajóforgalmat jól kiszolgálta. A világháború végén súlyosan megrongálódott és a tüzelő hiányban szenvedő lakosság a faanyagát 1944-45 telén széthordta.

A felújítási tervet a Balatoni Kikötő Felügyelőség utóda, a Székesfehérvári Vízgazdálkodási Körzet Balatoni Kirendeltsége 1949-ben készítette el. A fa kikötőhíd helyett kő móló meghosszabbítással s ehhez csatlakozó tömör, trapézfejes megoldással készült el a személyhajó kikötő (17-1. fénykép).

Az építést házi kezelésben hajtották végre.

1950-51-ben a régi függőleges oldalfaló mólót rézsükkel egészítették ki, majd mind a két oldalon faragott vöröskő oszlopok közötti csőkorláttal látták el (17-1. ábra), (17-2. fénykép). 1970-ben a MAHART átépítette a mólófejet.

A móló keleti oldalán a MÁVKI a mólóhoz csatlakozóan partvédelemmel ellátott feltöltést készített. A vízjogi engedély szerint viszonyok javítása érdekében. Ez még nem történt meg s addig a mólóhoz csatlakozó nyugati part rendezése sem történt meg. Ez kirívó példája az egymólós kikötők iszapfogó hatásának.

A kikötő szerkezeti kialakítása

17-3. fénykép. A kikötő mólófeje a víz felől fényképezve (1972. felv.)

1930-31-ben a kikötő-móló az építési vízszintig kétoldali helyi vöröskőhányás közé bányatörmelék (ramacs) feltöltéssel készült. A kőhányás megépülése és elegyengetése után 4.1 m külső éllel mind a két oldalon, +2,0 m-ig („0” felett) függőleges kőfalak közötti feltöltésből, murva borítással építették a móló járófelületét. Az ehhez csatlakozó fahidat előre gyártott vb. lemezek választották el a kőhányástól. A lemezek 4 db hátrahorgonyzott facölöpnek támaszkodtak.

A hajókikötő rész andráskeresztekkel összekötött, 4 db facölöpre támaszkodó kereszt- és hosszgerendából, az erre helyezett fapalló járókból készült. A hajók ütközésére a kikötőfejtől függetlenül levert facölöpök szolgáltak.

A kikötő jelenlegi állapotában a kőpartfalhoz ívekkel csatlakozó 133 m hosszú 4,10 m koronaszélességű +2,20 („0” feletti) m magasságú, mind a két oldalon 50*50 cm betonba rakott vörösciklopkő oszlopok között vezetett, 6 cm átmérőjű csőkorláttal határolt móló köti össze a parti sétánnyal. A mólóhoz burkolt út vezet.

A móló délnyugati oldalán 24,0 m hosszú, +1,40 m („0” felett) magasságú csónakkikötő van.

A mólóhoz csatlakozik a 35,0 m hosszú trapéz alakú kikötőfej (17-3. fénykép).

A kikötőfej szélessége a Balaton felé eső végén 9,00 m, a mólóhoz való csatlakozásnál 16,00 m, magassága a móló tövénél +2,0 m („0” felett), a balatoni végénél +1,80 m, közben átmeneti lejtővel. Ezt a megoldást azért alkalmazták, mert a balatoni személyhajók nem azonos víz feletti fedélzet-magassággal készültek. Így a kikötőfejnél az alacsonyabb fedélzetű hajók is kiköthetnek, még az alacsonyabb vízállásoknál is.

A trapéz alakú kikötőfej megoldása megfelel a Balatongyörökön először alkalmazott megoldásnak. A betonba rakott kő partfal szádfalak közötti víz alatti betonra épült, a szokásos ütközőfákkal, kikötőbakokkal és világító oszlopokkal. A szádfalak hossza 6,0, ill. 5,0 m. A szemben álló oldalakat 22 m átmérőjű vasrudakkal horgonyozták össze (17-2. ábra) (17-4. fénykép).

A móló a szokásos kőhányás 4,10 m koronaszéleséggel. A +0,80 m („0” feletti) szinten 1,0 m széles padkával. A padka feletti 1:1 rézsű szárazon rakott ciklopon kőburkolattal védett, amely 10 cm mélyen pc. habarccsal van kihézagolva (17-5. fénykép).

A móló DNY-i oldalán levő csónakkikötő partfala előregyártot 3,00x1,60x0,10 méretű, az iszapba lenyomott s a régi híd cölöpmaradványaihoz kihorgonyzott v. lemezekre, mint alapra épített 30*30 cm vb. fejgerendából és az erre helyezett kőbeton falból áll, a szokásos ütközőfákkal. Szép megoldás a csónakkikötő szabálytalan kőlapokkal burkolt járófelülete (17-3. ábra)

A móló keleti tövében megépült várócsarnokot a balatoni hullámzások megvédése céljából betonba rakott terméskőfallal biztosították.

A móló nyugati végétől kezdődően 130 m hosszú kőberakódás céljára, szintén betonba rakott súlytámfalat építettek (17-4. ábra). Kőrakodó jelenleg teljesen üzemen kívül van helyezve.

A kikötő forgalma

Az utasok, illetve az eladott jegyek száma

1935-ben 20 ezer, 1936-ban 19 ezer, 1959-ben 14 ezer, 1960-ban 16 ezer, 1961-ben 14 ezer, 1962-ben 18 ezer, 1963-ban 19 ezer, 1964-ben 25 ezer, 1965-ben 20 ezer, 1966-ban 32 ezer, 1967-ben 22 ezer, 1968-ban 19 ezer, 1969-ban 20 ezer, 1970-ben 26 ezer, 1971-ben 25 ezer darab volt.

Az 1935-1936. évi adatokat a tényleges utasszámlálás alapján határozták meg, az 1959-1965. évi adatok az eladott jegyek száma, amelyben az idegen hajóállomáson váltott Almádi térti jegyek és a szabadjegyek nincsenek beszámítva.

A kikötő forgalma az 1968. évben történt vasút rekonstrukció óta rendkívüli mértékben visszaesett, a kikötő megközelítését biztosító vasúti sorompó megszűnése következtében. Az ígéret aluljáró a mai napig nem épült meg.

Összefoglaló adatok

  • Épület: 1929-31.
  • Személyhajók kikötésére alkalmas partfalhossz: 70 m
  • Teherhajók kikötésére alkalmas partfalhossz: 135 m.
  • Csónakok kikötésére alkalmas partfalhossz: 40 m.
  • Szabadtéri tároló terület 960 m2
  • Parkosított terület: 9000 m2

A kikötő fejlesztése

A kikötő a közeljövőben a személyforgalomnak megfele, mert a kikötőfejen egyidejűleg 2 személyhajó köthet ki. Sürgős feladat a kikötőfejen a nyári forgalom részére nyitott-fedett várótér létesítése, mert a parton épült váróhelyiség korlátolt befogadóképességű és 150 m-re van a hajókikötőhelytől. Ennek tervei 420.000 Ft előirányzattal már 1959-ben elkészültek, kivitelre fedezet hiányában eddig nem került sor.

A forgalom növekedésével – előreláthatólag 1980 után egy harmadik hajóállás megépítése lesz szükséges, ez a kikötő DNy-i oldalán a kikötőfej part felöli 50 m-re való meghosszabbításával valósítható meg.

Felhasznált irodalom

  • Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai : Tavi kikötők. OVH. Budapest, 1974.