A lap 2015. április 28., 13:20-kori változata

JÓKAI Mór (Komárom, 1825. febr. 18.–Bp., 1904. máj. 5.) író. A legnagyobb magyar elbeszélő.

Élete

Az 1841-1842. tanévet a Pápai Református Főiskolában végezte, ahol barátságot kötött Petőfi Sándorral. Tevékenyen részt vett a Képzőtársulat életében, több versét az érdemkönyvbe írták. A Tűz és víz c. elbeszélésével 1842. júl. 26-án egy arany jutalmat nyert. Tanárai közül Tarczy Lajos gyakorolt rá nagy hatást. 1857-ben feleségével együtt meglátogatta Pápán élő sógorát, Váli Ferencet. A két napos látogatás eseményeit Váli Mari örökítette meg. 1868-ban a képviselőválasztás alkalmával látogatott a városba, majd 1881-ben verset írt az új színházépület megnyitására, Az utolsó prológ címmel. Diákkori lakóházát (Jókai u. 13.) emléktábla jelöli. Kisfaludi Strobl Zsigmond által készített szobrát (amely a református templom előtt áll) 1931-ben leplezték le. A két Szervátiusz (Jenő és Tibor) 1978-ban készült Jókai-emlékművét a Várkastély előtt állították fel. Emléktábla van a Jókai u. 13. sz. házon, ahol pápai tartózkodása idején lakott. 1857 nyarán az Anna-bál utáni időkben járt először a Balatonnál. Füreden szállt meg, majd Tihanyban és a harmadik napon Keszthelyre kirándult a Kisfaludy gőzössel. Kocsin tért vissza Balatonfüredre, bejárta és lerajzolta a Balaton-felvidéki várromokat, Sümegen felkereste Kisfaludy Sándor sírját. A veszprémi úttal záruló néhány napos kirándulást szinte évente ismétlődő füredi nyaralások követték. Jókainé sógora, Huray István fürdőorvos biztatására 1867-ben villatelket vásároltak a János-dombon, a Kerek-templom szomszédságában. Itt építtették fel kedvenc nyaralójukat, amelyet 1870-ben vettek birtokukba. Jókai idejének nagy részét Füreden is munkával töltötte. Itt írta a Fekete gyémántok, Az arany ember, a Domokosok és a Három márványfej c. regényeit. Balatoni leírások és történetek szerepelnek a Szegénység útja és az Asszonyt kísért, Istent kísért c. kisregényeiben, A befagyott Balaton és az Ölelkező várromok c. útirajzában. 1882-ben a Nemzet c. lapban Balatonfüred és a Balaton jövője címmel ismertette a Balaton Egylet alakulását, működési tervét. Utolsó balatoni témájú munkája az 1891-ben megjelent Rémhalász c. regéje. Ekkor már két esztendeje eladta a füredi villát, amely 1954 óta Jókai Emlékmúzeum. A Balatoni Panteonban emléktábla, a Jókai villában és annak kertjében is egy-egy mellszobra, Huszár Adolf és Gyenes Tamás alkotása látható. Emléktáblája van a Balatonarácsi Mezőgazdasági Szakközépiskola falán is, amelynek felírása szerint ez az épület volt mintája az Arany ember kastélyának. Gyakran vendégeskedett Czigány Károly kővágóörsi barátjánál. A magyar Tempevölgye c. írásában palotai (Várpalota) népmondákat és szájhagyományokat elevenített fel, a “legregényesebb fekvésű városkának” nevezte Sümeget, ahol emlékét utcanév és tábla őrzi. Az Enyim, tied, övé c. regénye részben Zircen, az apátságban, és Dudaron játszódik. Azok a jó rátótiak c. művének Gyulafirátót a színhelye.

Művei

• Összes művei. 1–100. Köt. Bp., 1894–1898.
• Hátrahagyott művei. 1–10. Köt. Bp., 1912.
• Összes művei. 1–98. Köt. (Kritikai kiadás. Szerk.: LENGYEL Dénes–NAGY Miklós.) Bp.,
• Balaton-Füred. = A Hon, 1867.
• Balaton-Füred július 10. = A Hon, 1875.
• Balaton-Füred és a Balaton jövője. = Nemzet, 1882. szept. 2.
• Életemből. 1. Köt. Bp., 1904.
• Az én iskolatársaim. Pápa, 200.

Irodalom

• TÓTH Ede: ~ és Pápa. Pápa, 1943.
• MIKSZÁTH Kálmán: ~ élete és kora. Bp., 1954.
• VÁLI Mari: Emlékeim ~ról. Bp., 1955.
• NAGY Miklós: ~ pápai diákéveihez. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1956. 2. sz.
• LIPTÁK Gábor: ~ Balatonfüreden. Bp., 1967.
• HEITLER László: Jókai emlékek Pápán. Pápa, 1975.
• Jókai Mór. A szellem zónái. (Szerk.: KŐSZEGI Lajos.) Vp., 1991.
• Jókai Mór. = Pannon Panteon 2. (Összeáll.: KŐSZEGI Lajos.) Vp., 1991.
• ÁCS Anna: Jókai és Balatonfüred. Vp., 1996.
• Jókai Mór tulipános ládája. = PRAZNOVSZKY Mihály: Tájirodalom. Veszprém, 1996.
• TÁBORI Anna: Az eltűnt Magyarország Jókaija. = Új Horizont, 2000. 3. sz.
• MEZEI Zsolt: “Akkor virágzott a szőlő.” ~ Alma matere városában. = Új Horizont, 2000. 3. sz.