Villák az Óvári Úton

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fdanko (vitalap | szerkesztései) 2014. február 13., 17:50-kor történt szerkesztése után volt. (Forrás)

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Írta: Schildmayer Ferenc

Az Óvári út Balaton felőli oldalán, viszonylag rövid időszakban, 1903-1910 között több villa épült. Mondhatnánk azt is, hogy ez időben Almádi fejlődésének látványos része itt volt tapasztalható. A századforduló körüli években a kérdéses terület teljes egészében beépítetlen volt. Dr. Óvári Ferenc veszprémi ügyvéd, almádi szőlőbirtokos megvásárolta, majd parcelláztatta. A birtoklástörténeti, illetve telekkönyvi adatok 1858-tól állnak rendelkezésünkre, így ez a kiindulási bázis jelen témánál is.

A mai Óvári úttal azonos nyomvonalon fekvő út vezetett Alsóörsre, érintve a sokat emlegetett Torgyöpi vagy másként Alsó csárdát. A mai Széchenyi sétány (Remete patak) és Almádi határa között, illetve az Óvári út és a Balaton közötti terület csaknem teljes egészében a veszprémi káptalan birtoka volt. A csárda környékén levő komlókerttől eltekintve a birtok „rét és mocsár” megnevezéssel szerepelt a kataszteri adatokban.

Csak egy viszonylag kis terület nem volt a káptalané, nevezetesen Szentgáli László veszprémi városi pénztárnok birtoka, amelyik keskeny sávban húzódott az út mellett. A birtok nagysága 5 katasztrális hold 226 négyszögöl volt, és a többi birtoktól eltérően, amelyek szőlők voltak, „rét gyümölcsfákkal” és „szántó” művelési ágú volt, az 1858. évi adatok szerint.

A korábbi szőlőművelésre utal az a tény, hogy a birtokon levő 164-es számú lakóháztól függetlenül két pince is volt.

Minden bizonnyal fekvésénél fogva nem volt alkalmas szőlőművelésre, mert a Balaton magas vízállása esetén elöntötte a víz, és nagyobb esők esetén is veszélyeztetett volt a terület. Erre utalnak a veszprémi káptalanhoz, mint földesúrhoz intézett kérelmek a dézsma elengedése érdekében, hivatkozva víz által okozott károkra. A Sió-csatorna 1863. évi megnyitásával megoldódott ez, a terület hasznosítását befolyásoló körülmény. Szentgáli László birtoka több tulajdonosváltozás (örökösödés és eladás) után, 1903. március 28-án történt telekkönyvi bejegyzés szerint dr. Óvári Ferenc veszprémi ügyvéd tulajdonába került, 12 000 korona vételár ellenében. Óvári parcelláztatta a terület egy részét, majd eladta, az új tulajdonosok pedig egymás után nyaraló építésébe fogtak. Az első szakaszban az alább felsorolt személyek voltak a vevők:

Lovas Sándorné (sz. Galgóczy Erzsébet) 1903. október 18. 1180 négyszögöl
Weber Lajosné (sz. Szilber Gizella) 1904. december 2. 740 négyszögöl
Dr. Lenkey Vilmos Dani 1906. március 6. 450 négyszögöl
Banovits Kajetánné (sz. Kaiser Lujza) 1906. augusztus 31. 800 négyszögöl
Molnár József 1906. december 14. 450 négyszögöl
Gsomay Kálmán 1907. április 10. 450 négyszögöl
Dr. Kerényi Alajos és neje, Bátori Ottilia 1909. december 20.   450 négyszögöl
Gellért Szabó Elek és neje, Berger Hermina 1910. június 10. 450 négyszögöl
Johanidesz Dénes és neje, Hindler Mária 1910. július 29. 496 négyszögöl
Romy Béláné (sz. Matusek Gizella) 1910. november 8. 457 négyszögöl

A megvásárolt telkeken sorban épültek fel a villák, amelyek közül dr. Lenkey Vilmos Dani háza épült meg legelőször, méghozzá igen rövid idő alatt.

A telek vásárlását 1906. március 6-án jegyezték be a telekkönyvbe, és már 1906. szeptember 10-i keltezéssel „községi bizonyítvány és az arra vezetett vázrajz alapján... azon épült 290. sz. villa bejegyeztetett” adatot találjuk. Az épület lényegében változatlan formában ma is áll az Óvári út 12 sz. alatt. Építtetőjére, dr. Lenkey Vilmos Danira, Almádi első fürdőorvosára az épületben elhelyezett bronztábla emlékeztet.

Természetesen Óvári is felépítette villáját, a Tulipán nyaralót, amelyik ma a római katolikus plébánia épülete, az Óvári út 28 sz. alatt.

Sajnos eredeti megjelenése lényegesen megváltozott, miután a háború alatt leégett, és helyreállítása során leegyszerűsítették az épület eredeti architektúráját, pedig az nagyon szép példája volt a korabeli villaépítésnek.

Külön meg kell említetni, hogy a kialakított telkek alsó szomszédja a veszprémi káptalan volt és ez a birtok „rét és mocsár" megnevezéssel volt telekkönyvezve. Ez a több mint 80 holdas terület egészen a Balatonig húzódott, és a vasút megépítése után minden telektulajdonos megvásárolta a telkéhez közvetlenül kapcsolódó, 2-300 négyszögöl nagyságú területet. Ez még egyes telkeknél ma is így van, amint ez a plébánia telkénél is látható, bár az 1938-ban épített műút részére kisajátítások történtek, ami telkek területének csökkenését eredményezte.

Forrás

Új Almádi Újság[1] 1997. (9. évf.) 3. sz. 2. p.

Külső hivatkozás

  1. Új Almádi Újság honlapja