Werner Adolf

WERNER (Vilmos) Adolf (Tiszafüred, 1867. máj. 14.-Zirc, 1939. febr. 5.) irodalomtörténész, tanár, zirci apát.

Élete

1883-ban lépett a ciszterek közé, a zirci rendházban tanult. 1890-ben pappá szentelték. 1890-től 1895-ig Székesfehérvárott, majd 1904-ig Egerben tanár. 1904 és 1917 között házfőnök és igazgató Baján, 1924-ig Egerben a rend gimnáziumának igazgatója. 1924-től zirci apát. Kormányzása idején az apátság anyagilag megerősödött, ez lehetővé tette, hogy a középiskolájukat új és modern tanintézetté fejlesszék. A változások, a tanító és nevelőmunka megbecsülést szerzett a rendnek. A Gárdonyi Géza Társaság egyik alapítója. Irodalomtörténeti tanulmányokat írt Gvadányiról, Kisfaludy Sándorról és Vörösmartyról.

Művei

• Goethe és Kármán. Szombathely, 1890.
• Kisfaludy Sándor levélregénye. 1890.
• A székesfehérvári kath. főgymnásium története. Székesfehérvár, 1896.

Irodalom

• A Ciszterci Rend tört. - HERVAY F. Levente: A Ciszterci Rend története Magyarországon. = LÉKAI Lajos: A ciszterciek. Bp., 1991.