„Zirc, Akli-puszta kerek temploma” változatai közötti eltérés

A lap 2011. május 31., 15:31-kori változata

     Az egykori Pusztaszentegyházi táblában állt templom Akli egyutcás településétől és az akli-pusztai majortól DDK-re, az erdő széle közelében található, a Lókút felé vezető közlekedési út bal és ahogy Békefi R. helyesen írja, a Lókútra vezető út (földút) jobb oldalán.² (1. ábra) A zirci apátsági uradalom Zirci erdőgazdaság, 1895-ből származó, gazdasági térképén³ (2. ábra) egyébként mindkét út jól látszik, s a "Puszta templom" név jelzi az egykori, talán még a XIX. században magasabb falakkal megőrződött középkori templomot.⁴ A helyszínt jelenleg vékony földtakaró és hulladék borítja.
     A Veszprém megyei könyvtári, adattári és terepbejárási adatokat összefoglaló 4. topográfiai kötet a templom alakjáról, kiterjedéséről Scherer J. 1962-es helyszínelése nyomán számolt be. A legelőn talált falmaradványok és a kőtörmelék egy 8 x 8,5 m-es alapterületű templomhajót és egy 5 x 5 m-es szentélyt sejtetett. Torma I. 1967-es terepbejárása alkalmával látott gödrök a hajófalak nagyfokú kitermeléséről tanúskodtak, míg a szentélyt ugyanekkor kb. 80 cm magas törmelék-halom borította.⁵

A templom 1972-es tisztázó jellegű leletmentő feltárása jól illeszkedett ahhoz a kisebb volumenű ásatássorozathoz, amelynek keretében a terepbejárások által azonosított, de nem teljesen jól, egyértelműen értelmezhető lelőhelyek kisebb, szondázó jellegű ásatásaira kerülhetett sor, így pl. az egykori pápai és zirci járásban a szerecsenyi kelta ház és népvándorlás kori gödör⁶, a kemenesszentpéteri halomsírok⁷ és az Ugod, diós-pusztai római kori épület⁸ kutatására.
     Az akli-pusztai templom esetében, a fentieken kívül, azért is sürgetővé vált az ásatás, mert tovább folytatódott a templom falainak illetéktelen elbontása⁹ és félő volt, hogy már az alaprajz meghatározására sem lesz hamarosan lehetőség.
     Az ásatásra 1972. április 10. és április 19. között került sor, meglehetősen rossz időjárási körülmények között.¹⁰ Összesen 5 kutatóárokkal ill. törmelékbontással próbáltuk meghatározni a falakat. A feltárás eredményeképpen kiderült, hogy a "Puszta-templom" valójában egy kerektemplom, rendkívül szegényes leletanyaggal. Az eredmények közzétételét nehezítette, hogy több, felmérésekben jártas szakember mérte fel ugyan a templom maradványait, mégsem egyeznek az alaprajzok, sőt a tájolások sem.¹¹ Az első két felmérés után tehát szükség volt egy harmadikra is, amelyre 1973-ban került sor a falak részleges kiásása után. Miután az utolsó, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat alaprajza, tájolása egyezik meg
legjobban az ásatási naplóban leírtakkal és a kutatóárkok metszetrajzaival, ezért ezt az alaprajzot közöljük az akli-pusztai kerektemplom kutatásáról szóló összefoglalónkban.¹² (26-27. ábra)
(KPS)

II.
Történeti adatok¹³
A kerektemplom a bakonybéli apátság Akol nevű falujának volt a temploma.¹⁴ A falut Akol, Ocol vagy Okol néven említik a XI. századtól kezdve.¹⁵ Szolgáltatásaiért a bakonybéli apátság és a veszprémi püspökség között gyakorta, így a XIII. században is, vita keletkezett.16 1488-ban a falu lakossága még 3 Ft-t adózott, miközben Zirc 18 Ft-t, Faisz 16 1/2 Ft-t, Vámos pedig 37 Ft-t.17 1536-ra a falu teljesen elnéptelenedett.¹⁸ 1696-tól a zirci apátsághoz tartozott.¹⁹ Az elnéptelenedéssel egyidejűleg valószínűleg a templom is pusztulásnak indult. A zirci cisztercita apátság a XVIII. században kápolnát építtetett Szent Kereszt felmagasztalása titulussal a középkori templomtól légvonalban kb. 650-700 m-re, az akli-pusztai majorban²⁰. (1. ábra) Akol Árpádkori templomára gyakorlatilag csak egy, nem túl meggyőző, okleveles hivatkozást nélkülöző adat utal, nevezetesen: Justus, bakonybéli apát (1239-1245) idején szükségessé vált, hogy új templomokat építsenek az apátság birtokain, s mivel az apát Bertalan veszprémi püspökkel szenteltette fel ezeket a templomokat, köztük az akoli templomot is, a püspök ennek fejében joghatóságát a bakonybéli apátság érintett területeire is ki akarta terjeszteni.²¹
(KPS)

III.
Ásatási eredmények
     Az 1 m szélesre tervezett, összesen 5 kutatóárok közül (27. ábra) a csaknem teljesen É-D-i irányú, 1. számú átvágta a templom hajóját. A többi 4 kutatóárok ennél lényegesen rövidebb és merőleges ill. csaknem párhuzamos volt az 1. árokkal. A 2. kutatóárok a hajón, a szentélyen és a szentélyfalon keresztül futott. A 3. kutatóárokkal a szentélyfalat értük el ill. kíváncsiak voltunk a szentély külső oldalán észlelt mélyedésre és a szentély körüli cinterem esetleges falára ill. sírjaira.
A 4. kutatóárokkal átvágtuk a Ny-i hajó falat, az 5. árokkal pedig a templom DNy-i előteréről szerettünk volna információt nyerni.
     Az 1. kutatóárok DK-i sarka a Lókútra vezető közlekedési út Ny-i oldalán álló magasfeszültségi oszlop beton lábazatának sarkától az útra derékszögben húzott egyenes 249,73 m-énél ugyancsak derékszögben húzott egyenesen 2,25 m-re esik. Az árok hossza 16,40 m. Átlagos mélysége 66,75 cm. Az egyik tanúfalban sem volt megfogható a bolygatatlan hajófal. A K-i tanúfalban megfigyelt, nagy méretű kövek, amelyek között meszes, köves törmeléket ill. sárga agyagot találtunk az É-i hajófalnak volt a maradványa. (20.ábra).
     A vékony felszíni réteg alatt tulajdonképpen két nagyobb réteg különült el: a köves (apró köves), barna (sárga meszes) törmelékes és az alatta végig futó sárga, agyagos réteg. A tanúfalakban többszörös beásás nyomai mutatkoztak, ezek egyike, a Ny-i metszetfal szerint, az É-i hajófalat érte. (19. ábra) A nagyobb kövek a hajó É-i felében ill. az É-i hajófalon kívül voltak megfigyelhetők. Még mindig a hajó É-i felében, a felszíntől 28 ill. 34 cm mélyen jelentkező, 44, 52 és 62 cm hosszú, 7-10 cm vastag, egy ill. kétrétegű, koporsószögeket és egy nagyobb ácsszeget tartalmazó faszenes csík, minden bizonnyal, temetkezéseknek (koporsóknak) lehettek a maradványai. (19-20. ábra) A kutatóárokban viszonylag nagy számban kerültek elő bolygatott sírokhoz tartozó csontmaradványok, közöttük két, homlokcsonton zöldre patinázódott koponyatöredék is. Az árok leleteihez tartozott még egy vaszár is.²²
     A 2. kutatóárok merőleges volt az 1. árokra, vele a szentélyt és a hajó egy részét kívántuk átvágni egészen az 1. árokig. A 8,24-8,30 m hosszú, átlagosan 70,4 cm mély kutatóárokban a többszörösen bolygatott hajót borította magasabban a nagy vagy kisebb köves törmelék. A rablógödröket a sárga agyag talajba ásták. (21-22. ábra) A szentélyfalat viszont nem borította föld, külső oldalához murvás törmelékréteg csatlakozott. A 40 cm szélesen kiugró alapozás fölött felfelé szűkülő, egyenetlen, rézsútos, alul 123 cm, felül 104 cm széles szentély fal jelentkezett. Belső oldala nagyjából függőleges, rajta fekete csíkos festésnyomokkal és vakolatdarabokkal. A belső szentélyfalhoz a falkoronától 57 cm mélyen kőlapos járószint csatlakozott. Az árok É-i tanúfalában sikerült megfogni a szentély lépcsőt és a metszetben két kővel jelentkező mellékoltár szélét is. (21. ábra) A szentélyfal belső széle melletti lemélyítésben elértük a visszaugratott alapozás alját. A szentély fal teljes magassága - e szerint - 80 cm volt, ebből 26 cm pedig az alapozás magassága. (22. ábra, D-i tanúfal) A 2. kutatóárokban vasszegek, vaslemez és néhány későközépkori edénytöredék
került elő.
     A 3. kutatóárok, amely csaknem teljesen párhuzamos az 1. kutatóárokkal, 6,90-7,20 m hosszú volt (a szentélyfal görbületétől függően) és a szentély alig megfogható külső falsíkjáig tartott. Az árok meghosszabbításában megtisztult a szentélyfal belső falsíkja is, amely a külsőnél jobb megtartású volt. A szentélyfal alapozása ugyanolyan széles, mint ahogy
az a 2. árok külső oldalánál is megfigyelhető volt.
     A 4. kutatóárok gyakorlatilag a 2. árok meghosszabbításának tekinthető. Az árokkal tisztázni szerettük volna az É-i hajófalat és a külső, esetleges járószintet. A 3,85-3,90 m hosszú kutatóárokban sikerült megfogni az erősen visszabontott, metszetben 103 cm (valójában 88 cm) széles hajófalat. Miután itt is erősen megbolygatták az eredeti rétegeket, reményünk sem lehetett a külső járószint meghatározására. (23-24. ábra)
     Hasonlóan jártunk a 2,10 m hosszú, 5. kutatóárokkal is. A felszíni kevert réteg alatt húzódó barna, apró murva és mészszemcsés réteg további mélyítésével sem találtuk volna meg az eredeti, külső járószintet. A rövid kis árok nem érte el a hajófalat. (25. ábra)
     Az árkok mélyítésével egyidejűleg ill. azt követően kezdődött meg a hajó külső falívének, a D-i oldalon pedig a hajó és a szentélyfal, valamint az ossarium feltárása ill. a hajó és a szentély törmelékének részleges eltávolítása.
     A kerek hajófalból szinte csak a Ny-i, valamint az ÉK-i és KDK-i szakaszon, a szentély-csatlakozásnál
maradt meg egy-egy, nem túl nagy falrészlet. A félkörívnél
nagyobb szentély falai jobb megtartásúak
voltak. A szentélyben, a középtengelytől kissé D felé
csúsztatva megmaradt az oltár és az oltárlépcsőből (?)
származó vagy a járófelülethez tartozó háromszög
alakú, 75 x 65 cm-es oldalszélességű nagy kő és az
oltár É-i oldalán a szentély kőlapos járószintje. (5-8.
ábra) A habarcsozott felszínű oltár 65-70 cm magas
volt, egybesimították a járószinttel és a szentélyívvel,
bár maga az oltár elvált a szentélyfaltól. A Ny-i oldala
148-150 cm, az É-i és a D-i 123 és 115 cm. Az oltár 18
cm-rel a padlózat fölé emelkedő lábazata kissé, 15-18
cm-rel előreugrik.
Adiadalív (szentély) lépcsőjéből mindössze két lapos
kő maradt meg. (11. ábra) A habarcsba rakott egyik
kő 20-25 cm vastag volt. A szentély törmelékében
nagyszámú, az eredetileg habarcsos-murvás rétegre
fektetett kőpadozat borításából származó lapos kő
feküdt. (8. ábra) A törmelékben talált töredékek alapján
utoljára a szentélyt fehér, piros, bordó és fekete
(szürke) színekkel, fehér alapon vörös, barnás-vörös
sávokkal festették ki, valószínűleg a templom elhagyását
megelőző időben, tehát a XV. század végén
vagy a XVI. század elején. A zömében a szentélyfal
mellett talált töredékek narancssárga festésű lábazatra
utalnak. A D-i hajóív melletti törmelékből származó
piros, kék (szürke) csíkos falfestmények a szentély
és a hajó hasonló kifestéséről tanúskodnak. Említésre
méltó még egy koraközépkori edénytöredék, amely a
szentély D-i falának belső oldalánál az alapozás magasságában
került elő.
Az É-i hajófal és a diadalív lépcsője elé egy 125 x 125
cm-es alapterületű, kissé hegyesszögű, az ásatás idejére
egy sor kőből álló, murvába rakott mellékoltár/
mellékoltár alapozás tisztult ki. (17. ábra) Egykorúságát
bizonyítja, hogy az É-i hajófal habarcsanyaga rá
van kenve az említett oltáralapozásra.
Az ásatási napló a hajó DK-i részének törmelékrétegéből
származó korábbi- és későközépkori edénytöredékekről
tesz említést. Ugyancsak itt, a sárga altalaj
feletti törmelékből került elő az egyetlen érem,
II. Lodovico 1412-1423 között vert aquileiai ezüst
denára.23
Bolygatott sírok az 1. kutatóárkon kívül a diadalív
környékén is megfigyelhetők voltak. A sárga altalajba,
a falalapozásnál mélyebben ásták be azokat. A D-i
oldalon a hajó és a szentély találkozásának közelében
zöldre színeződött koponyatöredék, feltételezhetően
ugyanahhoz a vázhoz tartozó lábszárcsontok ill. a törmelékből
néhány bronzpityke (pártadísz) került elő.
A D-i oldalon a szentély széles alapozásához és
a hajófalhoz sárga murvába rakott falú ossariumot
építettek, amelynek fala a Ny-i szélénél törmelékes,
keskenyebb, 45 cm, a K-i szélénél pedig szélesebb,
73 cm, belső széle enyhén ívelő volt. Az ossariumot
borító törmelék 35-40 cm vastag csontréteget fedett,
közöttük néhány Árpád-kori edény töredékkel. (18.,
27. ábra)
A tájékozódó jellegű, 10 napos, esős ásatás eredményeképpen
egy 11,33 cm hosszú, sokszorosan bolygatott,
erősen lepusztult középkori templom bontakozott
ki. Háromnegyed íves, kissé szabálytalan szentélyének
belső átmérője 3,55, külső átmérője 5,35 m.
Kerek hajójának belső átmérője 6,1 m, külső átmérője
7,85 m.24 Szentélyének falszélessége 90-95cm,
hajójáé a Ny-i oldalon 90-95 cm, D-en 85 cm. A
szentélyhez és a hajófalhoz D-ről hozzáépített ossarium
belső átmérője 105-115 cm. Tájolása ÉK-DNy.
A szentély fal a templomhajónál jobb megtartású, az
oltár melletti padozathoz képest 50-66 cm magasan
maradt meg. Hajójának falát erősen visszabontották,
ill. megsemmisítették. Az ásatás nem járt eredménnyel
a bejárat és a külső járószint, valamint a hajó padozatának
meghatározását illetően.
(KPS)