Zirc iparosai a 18. század végi és a 19. század eleji iratokban forrásának megtekintése

&nbsp;V. Fodor Zsuzsa 

<br> 

&nbsp; &nbsp; &nbsp;Tekintélyes azoknak a munkáknak a száma,&nbsp;amelyek a 18. századi és 19. század eleji ipartörténettel&nbsp;foglalkoznak, egy-egy konkrét települést&nbsp;vagy jelentősebb táji körzetet vizsgálva. Ezek a&nbsp;munkák meglehetősen változatos képet mutatnak&nbsp;a kutatás módszerét és eredményét tekintve. Kevés&nbsp;szerzőnek sikerül a falusi, mezővárosi kézművesipart&nbsp;minden oldaláról maradéktalanul bemutatni,&nbsp;annak belső struktúrájáról, a gazdasági&nbsp;élet vagy a társadalom egészén belül elfoglalt helyéről<br>képet adni. A hiányosságok legfőbb oka&nbsp;az, hogy ritkán adódik kellő mennyiségű és minőségű,&nbsp;következetes összehasonlításra módot&nbsp;adó forrás, amelynek információit történeti statisztikai&nbsp;módszerekkel megfelelőképpen ki lehetne<br>aknázni.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Hasonló forráshiány esetünkben is jelentkezett,&nbsp;amely rendkívüli módon megnehezítette a kutatást.&nbsp;Mindenekelőtt arra késztetett, hogy a teljes&nbsp;és befejezett eredményekhez jutás igényét félretéve&nbsp;csupán a meglévő korlátolt számú, vegyes<br>tartalmú, némelykor kétes megbízhatóságú források&nbsp;esetenként hasznosítható adataiból a fő tendenciák&nbsp;megállapítását tűzzük ki célul magunk&nbsp;elé. A munka jelen stádiumában tehát csak a különböző&nbsp;típusú anyagok egymást kiegészítő,&nbsp;komplex vizsgálata válhatott használható módszerré.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A fentiekből fakadó gondokat az a szándék&nbsp;szorította háttérbe, ami révén igyekeztünk többet&nbsp;megmutatni az 1982-ben fennállásának 800 éves&nbsp;évfordulóját ünnepelt Zirc történetéből, kitágítva&nbsp;azt a képet, amely az érdeklődők többségénél<br>elsősorban a cisztercita apátság ismertebb történetére&nbsp;korlátozódott. Figyelmünket az keltette&nbsp;fel, hogy e számos sajátossággal bíró, földrajzigazdasági&nbsp;szempontból meglehetősen zárt határok&nbsp;között lévő, társadalmi-gazdasági életbéli előtörténettel&nbsp;alig rendelkező, a török pusztítás után&nbsp;újonnan létrehozott településen hogyan alakult&nbsp;ki, milyen jellegűvé vált a kézművesipari tevékenység,&nbsp;amelyet céhekbe szervezetten vagy&nbsp;azon kívül folytattak a lakosok. 

<br> 

TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK 

<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Zirc újabb kori történetének megismerése elválaszthatatlan&nbsp;a korábbi időszak két jelentős&nbsp;eseményétől, amely meghatározó szerepet játszott&nbsp;a település életében.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A 16. század zűrzavaros, pusztulást hozó évei&nbsp;után 1659 volt az újjáéledés, a fejlődés első állomása.&nbsp;Ettől kezdve az alsó-ausztriai Lilienfeld&nbsp;nagy múltú ciszterci monostora nevéhez kapcsolódott&nbsp;a zirci apátság szétszórt birtokainak előkelő<br>világi uraktól és egyházi személyektől való&nbsp;visszaszerzése, újak megvásárlása és e birtokok&nbsp;java részén az élet megindulása.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A lilienfeldi negyven évet az új birtokos, az&nbsp;akkor Porosz-Sziléziában fekvő Henrichau apátságának&nbsp;fellépése zárta le. I. Lipót király 1700.&nbsp;december 17-én erősítette meg azt az adásvételi&nbsp;szerződést, amelyben Henrichau Zircet összes birtokaival&nbsp;együtt 31 000 forintért megvásárolta&nbsp;Lilienfeldtől. A 100 évig tartó, úgynevezett ,,henrichaui&nbsp;korszak" a romok helyén új települést,&nbsp;szépen fejlődő gazdaságot teremtett. 1701. március&nbsp;1-én két szerzetes és néhány szerencsét próbáló<br>sziléziai család útnak indult, hogy megtegye&nbsp;a zirci apátság életének újjászervezéséhez az első&nbsp;lépéseket. Az apátsági „igazgatási központ" még&nbsp;Pápán volt ekkor egy kis házban, ez azonban nem&nbsp;jelentette akadályát annak, hogy 13 ház és egy&nbsp;kis kápolna felépítésével megkezdődjön Zirc betelepítése.&nbsp;A kezdet eredményei sajnos hamar elpusztultak,&nbsp;mivel 1704-ben Sándor László kurucai&nbsp;nem kímélték a német Zirc pár házacskáját sem.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A Rákóczi-szabadságharc leverését követő&nbsp;nyugalmasabb évek lehetőséget adtak arra, hogy&nbsp;újból és most már véglegesen letelepedhessenek&nbsp;a szerzetesek és a velük érkező idegen lakosok. <sup>1.a</sup>&nbsp;1718 májusában létrejött az első szerződés&nbsp;az apátság és a telepesek között.<sup>2</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A bátor vállalkozók származására és korábbi&nbsp;lakóhelyére kevés feljegyzés utal, de a megmaradt&nbsp;anyakönyvekből annyi kivehető, hogy sok&nbsp;helyről — Brandenburgból, Hartkirchenből, Henrichauból,&nbsp;Hitzingből, Hollenbachból, Iglauból,&nbsp;Kóburgból, Landshutból, Linzből, Röchendorfból&nbsp;stb. — érkeztek, többnyire nem egységes német&nbsp;családok tagjaiként. Voltak közöttük türingiaiak,&nbsp;windischgrätziek, wilhelmsburgiak, frankok, svábok,&nbsp;burgundiaiak. Közös jellemzőjük katolikus&nbsp;vallásuk volt, amelyet szinte kivétel nélkül valamennyien&nbsp;magukénak vallottak.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Az idetelepültek saját építkezései, valamint az&nbsp;apátság fokozatosan meginduló nagyarányú építési&nbsp;munkálatai nyomán sorra jöttek létre a falucska&nbsp;új létesítményei. Ezekben bőven akadt&nbsp;tennivaló a különféle mesterembereknek. 1720-ban vashámor épült, 1723-ban mészégető kemence,&nbsp;majd valamivel később két téglaégető üzemelt.&nbsp;A régi monostor romjai környékén lisztőrlő&nbsp;malom épült, de volt már mészárszék és borkimérés&nbsp;is. 1736-ban hozzáláttak a major kiépítéséhez, ahová a köveket az újonnan megnyitott&nbsp;kőbányából szállították. A monostor és a szép barokk&nbsp;templom megépítése nemcsak a zirci, de a&nbsp;környékbeli mesterek munkáját is igénybe vette.&nbsp;A falu fokozatosan gyarapodott, iskolájában a<br>rektor német nyelven tanította az elemi ismereteket.&nbsp;A gondos tervek alapján kiépülő gazdálkodás,&nbsp;az egész település életében végbemenő fejlődés a&nbsp;18. század második harmadára kedvező feltételeket&nbsp;teremtett a kézművesipar virágzásához.<br> 

A 18. SZÁZADI CÉHEK<br> 

&nbsp; &nbsp; &nbsp;A megélénkült iparűző tevékenység, valamint&nbsp;az ezzel együtt járó létszámemelkedés, amely az&nbsp;iparosok körében végbement, Zircen is hamarosan&nbsp;a céhek megalakulásához vezetett. 1775-ben&nbsp;szerveződtek céhbe a takácsok, a szabók, a vargák&nbsp;(cipészek), a bognár- kádár- és kovácsmesterek.&nbsp;1776-ban az asztalos—bádogos—üveges—lakatos&nbsp;mesterek, a pékek és molnárok, 1781-ben&nbsp;pedig az ácsok—cserepezők—kőfaragók és kőművesek&nbsp;alkottak céheket.<sup>3 &nbsp;<br></sup>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A szervezetek többsége Mária Terézia uralkodása&nbsp;alatt jött létre, aki maga is nagy figyelmet&nbsp;fordított az iparűzés módjának megreformálására,&nbsp;a szervezetek egyöntetűvé tételére. Az általa&nbsp;szorgalmazott nagy átalakulást és egyenlősítést<br>céhlevelei árulják el a legnyilvánvalóbban.<sup>4</sup> A&nbsp;kegyes és buzgón vallásos királynő főként a katolikus&nbsp;ünnepek megtartását, az úrnapi körmeneteken&nbsp;való részvételt követelte meg szigorúan a&nbsp;céhektől. Megszüntette vagy legalábbis mérsékelte&nbsp;a túlzásba ment lakmározásokat, a céhládák&nbsp;és a vagyon kezelőit szigorú számadásra kötelezte.<sup>5</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A céhlevelek egyedi sajátosságokat nemigen&nbsp;mutatnak, hiszen általában más városoktól másolták&nbsp;le őket,<sup>6</sup> mégis nyomon követhetők a helyi&nbsp;események. Az uralkodónő idejéből töredékekben&nbsp;ránk maradt zirci céhartikulusok hat céh<br>szabályzatán belül csaknem teljesen megegyeznek,&nbsp;mindamellett tükrözik azokat a jogokat és&nbsp;kötelességeket, szociális és karitatív feladatokat,&nbsp;amelyek a tagokat érintették. Példaként a takácscéh&nbsp;első artikulusából ránk maradt cikkelyeket&nbsp;idézzük.<sup>7</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;„1. Czikkelly. Mivel minden keresztény Em-bérnek kötelessége hozza magával az Isteni ditséretet&nbsp;nagyobbíttani s öregbítteni minden más&nbsp;egyébbféle dolgok előtt, magát az Isteni félelemben,&nbsp;igaz szinlés nélkül való életben gyakorolni,<br>hogy illyen formán az Istennek áldását el nyerhesse,&nbsp;a Takáts czéhnek is kötelessége magát&nbsp;igaz keresztény életben gyakorolni s ennek okáért&nbsp;is a maga költségére egy zászlót tsináltasson,&nbsp;s ugyan azon hellységnek Parochiális templomában&nbsp;tartassék, amellyel minden mesterek, legények&nbsp;s inassok akárminémű hitűek legyenek is az&nbsp;Úrnapi ünneplésnek a Solemnitásnak öregbittésére&nbsp;processiót járjanak, aki ebbül fontos ok nélkül&nbsp;el marad, ha mester egy font, ha legény fél&nbsp;font fehér vagy sárga viasszal büntetessék, ezen&nbsp;kívül minden kántor szerdán, nem külömben a&nbsp;czéhnek Szent Pátrónussa napján egy szent missét&nbsp;szolgáltatassanak, azt buzgó ájtatossággal halgassák,&nbsp;a mesterek s legények (ki vévén az inasokat)&nbsp;offertoriumra járullyanak, az Isten is kérje az mi&nbsp;Felséges királnénknak szentséges országlásáért s&nbsp;ezen Apostoli országnak kegyelmes felvételéért,&nbsp;a ki pediglen ez missét s offertoriumot el szaladni&nbsp;merészelné ok nélkül, ha mester egy font, ha&nbsp;legény fél font, ha inas egy fertálly font fehér&nbsp;vagy sárga viasszal büntessék, az inas hellyett a&nbsp;Mester tartozik a büntetést letenni."<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;,,15. Czikkelly. Ha ezen Takáts czéhnek vagy&nbsp;mestere vagy legénye meg betegülne, a kinek&nbsp;semminemű segítsége nem volna, az keresztény&nbsp;embernek kötelessége hozza magával, hogy segítség&nbsp;adassék néki azért ezen czéh is tartozik a&nbsp;betegnek a czéh ládábul pénzzel segítségül lenni,&nbsp;ha pediglen a beteg ismét fel lábulna, s szegény&nbsp;sorsa meg jobbulna tartozik a czéh ládábul emelt&nbsp;pénzt ismét vissza fizetni. Ha betegsége pedig&nbsp;meg nagyobbulna, hogy lelki vigasztalás nélkül<br>ki ne mullyon e világbul, ha a beteg Mester, a&nbsp;czéh mester, ha pedig legény, ugyan ennek a legénynek&nbsp;mestere tartozik két forént büntetés&nbsp;alatt lelki Atyát néki hívni."<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;,,16. Czikkelly. Egy megholt mester el hagyott&nbsp;özvegy asszonynak, a meddig özvegységében&nbsp;marad, a mesterségnek folytatássa, nem különben&nbsp;minden egyéb szabadságok privilégiumok a&nbsp;mellyekkel a többi mesterek bírnak, engedtettnek,<br>köteles is a czéh illyen özvegynek mindennemű&nbsp;szükségében segítségül lenni, s hogy a&nbsp;mesterséget folytathassa, egy ollyan legény adassék&nbsp;néki, a ki a mesterséget jól érti, ha pedig&nbsp;illyen özvegy más egyéb mesterségű emberhez&nbsp;menne feleségül, az előbbenyi mesterségnek folytatása&nbsp;sem engedtetik néki."<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;,,17. Czikkelly. Ha valami tagja ezen czéhnek&nbsp;meg halálosodna, tartoznak minden mesterek s&nbsp;legények annak temetésével járni, a ki pediglen&nbsp;ezt bizonyos fontos ok nélkül el mullasztaná, ha&nbsp;mester 25, ha legény 15 kiss pénzzel büntetessék."<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;,,18. Czikkelly. Hogy tehát mind azok amellyek&nbsp;ezekben az artikulussokban foglaltatnak annál&nbsp;erősebben tartassanak, az Isten ditsősége öregbítessék,&nbsp;a czéhnek, s önnön magok java gyarapíttassék,&nbsp;s minden rossz szokások ki irtassanak,<br>ugyan azon Zirczi hellységnek földes Uraságátul&nbsp;egy Comissariust kérjen a czéh, a kinek is kötelessége&nbsp;lészen minden szokott czéhbeli gyülekezetekben&nbsp;jelen lenni, s úgy vigyázni, hogy mindenek&nbsp;békességesen, zenebona nélkül viseltessenek<br>végeztessenek."<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A „Zirczi Takács Mesteremberek Czéhe" 1775.&nbsp;március 24-én kapta privilégiumát, s Zircen kívül&nbsp;4 falu: Kisesztergár, Nana, Olaszfalu és Sóly takácsmesterei&nbsp;tartoztak hozzá. Zircen 5, vidéken&nbsp;17 mester dolgozott.<sup>8</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A ,,Zirczi Németh és Magyar Szabók Czéhe"&nbsp;ugyanekkor nyerte privilégiumát Mária Teréziától.&nbsp;Ide Zircen kívül az oszlopi, a németteveli és&nbsp;a porvai mesterek tartoztak, Zircen 6, vidéken 3&nbsp;mestert tartva nyilván.<sup>9</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A „Zirczi Németh Varga Mesterek Czéhe" privilégiumszerzésének&nbsp;napja megegyezik a fentiekével.&nbsp;Meglepően nagy körzetből: Ácsteszérről,&nbsp;Beréndről, Eplényből, Gyirótról, Jákóról, Koppányból,&nbsp;Lókútról, Olaszfaluból, Polányból, Szombathelyről&nbsp;(Bakony) és Tevelről tartoztak ide a&nbsp;vargamesterek. A 11 faluból 14 mester képviseltette&nbsp;magát, míg Zircről 6.<sup>10</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A „Zirczi Bognár, Kováts és Pintér Mesterek&nbsp;Czéhe" ugyancsak 1775. március 24-én kapta privilégiumát,&nbsp;s ide 12 falu, úgymint: Aka, Berénd,&nbsp;Nana, Borzavár, Kisesztergár, Kislőd, Koppány,&nbsp;Lókút, Olaszfalu, Polány, Peremarton és Tevel<br>mesterei tartoztak. Míg Zircen 5, addig a felsorolt&nbsp;helyeken 32mestert tartottak nyilván."<sup>11</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;1776. január 2-án keltek a „Zirczi Pék és Molnár&nbsp;Mesterek Czéhe" artikulusai. A többihez képest&nbsp;a legnagyobb körzettel ez a szervezet bírt,&nbsp;hiszen 16 falu mesterei tartoztak ide. Újabb helységek:&nbsp;Márkó, Nagyesztergár, Szüts (Bakony),&nbsp;Görömlő, Bánd kapcsolódtak a központhoz. A felsorolt&nbsp;falvakban 24 pék- és molnármester dolgozott,&nbsp;Zircen 6.<sup>12</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A „Zirczi Tisler, öveges, Lakatos és Bádogos&nbsp;Mesterek Czéhe" szintén 1776. január 2-án nyerte&nbsp;privilégiumát, s mindössze 2 vidéki mester&nbsp;gyarapította az 5 zirci mester számát.<sup>13</sup> Hetedikként&nbsp;említjük a „Zirczi Kőmives, Áts, Cserepes<br>és Kőfaragó Mesterek Czéhe" alakulását, akiknek&nbsp;privilégiumot II. József adott 1781. december 7-én.<sup>14</sup> A mesterek számáról az 1813-ban felvett&nbsp;adatok alapján kockáztathatjuk meg a visszakövetkeztetést.&nbsp;Ekkor ugyan 7 „belső" és 1 „külső"&nbsp;mestert tartanak nyilván, de a szinte állandónak&nbsp;mondható építkezési kedv alapján az 1780-as&nbsp;években sem lehetett sokkal kevesebb mesterrel&nbsp;számolni. Tudunk egy vegyes (generális) céh&nbsp;megalakulásáról is, amely 1776-ban kapott privilégiumot.&nbsp;A céhanyag megsemmisülése miatt<br>azonban erről a céhről nincs egyéb információnk.<sup>15</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Zircen a 18. század utolsó évtizedeiben már figyelemre&nbsp;méltó kézművesipar alakult ki, hiszen a&nbsp;céhekbe tömörült mesterek száma megközelítette&nbsp;a negyvenet. A környező falvak (feltehetően filiális)&nbsp;mesterei pedig valamivel többen voltak<br>száznál. A felhasznált céhiratokban a segédek&nbsp;számára nem történt utalás, azonban csak a mestereket&nbsp;tekintve is megállapítható, hogy ez a&nbsp;szervezettségi fok a korabeli Veszprém megyei&nbsp;céhes központokhoz viszonyítva, jó közepes színvonalúnak&nbsp;felelt meg.<sup>16</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Az iparosodás elősegítésének egyébként a különböző&nbsp;rendeletek is kedveztek. II. József az&nbsp;1780. december 9-én kelt levelében egy évben&nbsp;három alkalommal: Fülöp apostol napján (május&nbsp;1-én), Anna-napkor (július 26-án) és Szent Mihály<br>napján (szeptember 29-én) vásár tartását&nbsp;engedélyezte Zircnek, amelyet „mezőváros" megjelöléssel&nbsp;illetett, ezúttal elsőként.<sup>17</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Minden bizonnyal a jó értékesítési lehetőségek&nbsp;adtak ösztönzést az újabb vásár napok kéréséhez,&nbsp;amelyek megtartását I. Ferenc király az 1793.&nbsp;április 11-én kelt levelében engedélyezett.<sup>18</sup> Az&nbsp;okirat alapján még két országos vásár tartására<br>nyílt lehetőség: a Szent József- (március 19) és a&nbsp;Borbála-napi (december 4) vásárokéra. Mindez&nbsp;nemcsak élénk kézművesipart, de jótékony hatást&nbsp;is feltételez a mezőváros fejlődésére.<br>



AZ IPART ŰZÖK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA<br>



&nbsp; &nbsp; &nbsp;Amennyiben egy település iparosainak számát&nbsp;megközelítő pontossággal kívánjuk meghatározni,&nbsp;úgy nem maradhatunk kizárólag a céhes adatoknál,&nbsp;hiszen tudjuk, hogy Zircen is több volt a&nbsp;ténylegesen ipart űzők száma, mint amennyiről&nbsp;az eddigiekben szóltunk. Mivel nemcsak a céhes,&nbsp;de az egyéb típusú forrásaink is hiányosak és heterogének,&nbsp;ezért az ipart űzők számának alakulásáról&nbsp;csak a különböző helyekről származó adatok&nbsp;összehasonlításával próbálhatunk meg képet<br>adni, kénytelenül kihagyva az egészen pontos&nbsp;létszámismertetést. Ehhez a módszerhez köt az a&nbsp;tény is, hogy a korabeli kimutatások az iparűzéssel&nbsp;kapcsolatos fogalmi meghatározások tekintetében&nbsp;gyakran pontatlanok és eltérőek.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Első lehetőségként a 18. század végi céhes iratokból&nbsp;nyert adatainkat az állami összeírások&nbsp;nagyobb kategóriáinak megfelelő részeivel áll&nbsp;módunkban összevetni.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Veszprém megye helységei közül 128 került&nbsp;úrbérrendezésre az 1768—1773 közötti években.&nbsp;Az ekkor készült úrbéri összeírás Zircen az öszszes&nbsp;úrbéres számát 102-ben állapítja meg.<sup>19</sup> Ebből&nbsp;33 fő telkes jobbágy, 47 hazátlan zsellér és 22<br>házas zsellér. A későbbi időből származó contractuális&nbsp;összeírások alapján — amelyek a legtöbb&nbsp;házas és hazátlan zsellérnél valamilyen iparűzést&nbsp;is feltüntettek — feltételezhetjük, hogy az itt&nbsp;említett zsellérek többsége kapcsolatban volt az<br>iparral. Közöttük kereshetjük a majdani céhes&nbsp;mestereket, de rajtuk kívül azokat is, akik az&nbsp;ipart csak mellékesen folytatták, főfoglalkozásként&nbsp;megtartva a gazdálkodást.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;További fogódzót ad az 1784—1787 közötti&nbsp;években készült II. József-féle népszámlálás ide&nbsp;vonatkozó része. 1785-ben a ténylegesen 1286 lelket&nbsp;számláló Zircnek 54 „polgára", 174 zsellére&nbsp;volt.20 Számokkal nem tudjuk pontosan kifejezni,&nbsp;de okkal feltételezhetjük, hogy iparosszám-növekedést&nbsp;takar valamilyen mértékben a megnövekedett&nbsp;zsellérszám. Ezt sugallja az összeírás városi&nbsp;polgárokról szóló kitétele is, amely jól körülhatárolja&nbsp;az oda tartozó lakosok státuszát. „Városi&nbsp;polgárnak számított az a családfő, aki városi&nbsp;háztulajdonnal rendelkezett. Ebbe a rovatba kerültek&nbsp;azok is, ,, . . . akik a Városban vagy a Falukon&nbsp;ugyan semmi házat nem bírnak, hanem&nbsp;Fábrikákból, "Só- és Értzbányákból, Vas-Hámorokból,&nbsp;különös találmányú Mesterségekből&nbsp;(Künste), avagy Kézi Mesterségekből (Handwerke)&nbsp;magokat és famíliájukat leginkább táplálják".<br>Polgárnak tekintették a kézművesipart űző családfőt&nbsp;akkor is, ha az szántófölddel, réttel vagy&nbsp;szőlővel rendelkezett, feltéve, ha jövedelmének&nbsp;nagyobb részét mesterségből szerezte. A „kézimesterséget"&nbsp;azonban nem értelmezték olyan &nbsp;széleskörűen, hogy mindazokat ide sorolták volna,&nbsp;akik mesterségüket csak alkalomszerűen űzték,&nbsp;sőt még azokat sem, akik megfelelő képzettség&nbsp;nélkül „rossz vásári munkát" végeztek. Ezeket&nbsp;ugyancsak a „Zsellérek" rovatba kellett bejegyezni."&nbsp;<sup>21</sup> A kontárok, háziiparosok nagy részét&nbsp;ebben a kategóriában kell keresni.<sup>22</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A 19. század elejéről valamivel több és jobb&nbsp;forrás teszi nyilvánvalóvá, hogy az iparosélet tovább&nbsp;fejlődött Zircen. A céhek oldaláról vizsgálva&nbsp;a kérdést érdekes következtetésekre juthatunk.&nbsp;Míg Veszprém megye többi mezővárosában&nbsp;jelentős mértékben csökkent a céhek száma,&nbsp;addig itt változatlan számban maradtak meg a céhek.&nbsp;A szabóknak, a takácsoknak, a vargáknak, a&nbsp;molnároknak, a bognár—kádár—kovács céhnek,&nbsp;az asztalos—üveges—bádogos—lakatos céhnek&nbsp;1820-ban is volt privilégiuma,<sup>23</sup> a zirci kőművesek,&nbsp;ácsok, cserepesek és kőfaragók céhlevelét I.&nbsp;Ferenc király 1820. május 19-én írta alá.<sup>24</sup><br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A céhek ilyen arányú megmaradásának, de általában&nbsp;az iparűzés fokozódásának az a sajátos&nbsp;helyzet adott lehetőséget, amely a mezőváros&nbsp;egész létét is alapvetően befolyásolta. Nevezetesen&nbsp;az, hogy a király 1814-ben az addig külföldi &nbsp;apátságoktól függő magyarországi cisztercita&nbsp;rendet függetlenítette, a pilisi—pásztói és a zirci&nbsp;apátság egyesítése után a hazai cisztercita rend&nbsp;központjává Zircet tette. Ezt követően ismét nagyobb&nbsp;mértékű építkezések kezdődtek, a település<br>lassan, de tovább fejlődött. Ez a fejlődés a&nbsp;belső zártság jegyeit magán viselve azonban inkább&nbsp;konzerválta, mint szétfeszítette a céhes kereteket.&nbsp;<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Témánk szempontjából alapvető fontosságú az&nbsp;1828. évi regnicolaris összeírás,25 mert ebből már<br>többet megtudhatunk a zirci iparosokról. Sajno,s<br>csak többet és nem mindent, mert az adatfelvételkor<br>annak idején nem rögzítették, hogy például a<br>bejegyzett kézművesek közül kik voltak konkrétan<br>céhtagok; milyen színvonalú ipart takart a<br>sok időszakosan, alig néhány hónapig működő<br>kézműves munkája, milyen az arány a valóban<br>mesteri, illetve a kontártermékek viszonylatában.<br>E hiányosságok ellenére nélkülözhetetlen<br>dokumentum a mezőváros úrbéres népessége,<br>ezen belül az iparostársadalom vizsgálatához.<br>Az 1828. év folyamán országszerte végrehajtott<br>összeírás az országgyűlés által kiküldött bizottság<br>utasítása alapján készült a 14 főrovatot<br>tartalmazó nyomtatványok segítségével. Az<br>egyes rovatok számai választ adnak arra, hogy a<br>név szerint összeírt adózó családfő (1. rovat) háztartásában<br>hány adózó személy élt (2. rovat),<br>hogy az adózó családfő honoratior; polgár, jobbágy,<br>zsellér vagy ház nélküli zsellér; kézműves<br>vagy kereskedő és hány fitestvér, fiú, lány, szolga,<br>szolgáló él háztartásában (3. rovat). Ebből a<br>főrovatból azonban nem derül ki közvetlenül,<br>hogy a családfő nős, nőtlen vagy özvegy-e, hogy<br>a kézművesek segédei a családhoz tartoznak-e<br>vagy sem. A „megjegyzések" rovatából (14. rovat)<br>olvasható ki, hogy milyen a családfő által<br>űzött ipar vagy kereskedelem időtartama, menynyi<br>a foglalkoztatott segédek száma stb. Az „iparosok"<br>és a „kereskedők" rovatban feltüntetett<br>bejegyzés az ipart űző önálló mesterekre utal, a<br>legények az opifexek számában nincsenek benne.<br>Az iparos népesség arányának megállapításához<br>a 263 összeírt családfőt vesszük alapul, mivel<br>az opifexek maguk is családfők. Közöttük 50 iparost<br>(mestert) és 2 kereskedőt találunk, vagyis az<br>adózó családfők 19,7 százalékát. Ezen iparűzők<br>túlnyomó része céhbeli kézműves lehetett, s ez<br>annak ellenére is valószínű, hogy a „megjegyzések"<br>rovatban csak 14 főnél, azaz 27 százaléknál<br>tettek a folyamatos munkára utalást.<br>Esetünkben nem hagyhatjuk figyelmen kívül,<br>hogy bizonyos — Zircre különösen jellemző —<br>szakmáknál (ács, kőműves, cserepes) a természet<br>rendjéhez igazodva eleve idénymunkára korlátozódott<br>a foglalatosság. Az „iparosok" rovatban<br>nemcsak annál a személynél tettek bejegyzést, aki<br>az ipart állandó foglalkozásként űzte, hanem annál<br>is, akinek életfenntartását az ipar ha időszakosan<br>is, de jelentős mértékben segítette. Fél éven<br>át 13 iparos dolgozott (25,2%), negyedéven át<br>21 (40% ). Egy főnél két hónapos, egy másiknál<br>háromnegyed éves iparűzést tüntettek fel. A<br>mesterek összesen 49 segéddel dolgoztak, legtöbb<br>segédje a kőművesnek és az ácsmesternek<br>volt, 15—15 fő. Három segéddel 1 takács, két<br>segéddel 1 bognár, 1 cserepes, 1 lakatos és 1 kovácsmester,<br>egy segéddel 1 magyar varga, 1 német<br>szabó, 1 takács, 1 varga, 3 szabó és 1 esztergályosmester<br>dolgozott.<br>Az összeírás szerint körülbelül százan voltak<br>azok, akik ipart űztek. Hozzájuk véve az összeírásban<br>nem szereplő inasokat és segítő családtagokat,<br>sok iparost találunk 1828-ban az 1993 lelket<br>számláló Zirc lakosai között.26<br>1831-ben készült egy másik összeírás, amely a<br>zirci urbariális és concractuális adózók listáját<br>tartalmazza.27 40 3/4 telkes jobbágyról, 122 házas<br>zsellérről és 77 hazátlan zsellérről készült kimutatás,<br>amely valamivel részletesebb képet ad az<br>iparűzés fajtáiról. A házas zsellérek között 58<br>iparost (ennyi mestert és segédet) és 5 kereskedőt,<br>a hazátlan zselléreknél 41 iparost (főként segédet)<br>és 10 napszámos-iparost találtunk. Ezek<br>együttes száma 14 fővel több a másik összeírás<br>szerinti létszámnál, ami arányos gyarapodásnak<br>számít a három évvel korábbi helyzethez viszonyítva.<br>A mezőváros iparosodottságát az egész éven át<br>dolgozó iparűzők számaránya alapján vizsgálva<br>elmondható, hogy Zirc a viszonylag iparosodottabb<br>települések közé tartozott. A főként helyi<br>szükségleteket ellátó iparos népesség a földművelő<br>lakossággal párhuzamosan és annak arányában<br>növekedett. Az iparűzés minőségéről az iparosok<br>száma és az általuk folytatott mesterségek<br>együttes vizsgálata ad képet.<br>A FOGLALKOZÁSOK FŐBB JELLEMZŐI<br>A 19. század elején a zirci céhek 16-féle szakmát<br>képviseltek, ami a megyében előforduló céhes<br>mesterségek 35% -át jelentette.29 Az összeírások<br>jóval több foglalkozásról tesznek említést és<br>ezek sokféleségük miatt — még ha jelentős hányaduk<br>háziiparként fordul is elő — árnyaltabban<br>jelzik a zirciek iparral kapcsolatos tevékenységét.<br>Érdemes ismertetni valamennyi feltüntetett<br>mesterséget, még a változatokat is, mert ily módon<br>olyan részletekre is felfigyelhetünk, amelyek<br>jellemzőek lehetnek a településre, de nagyobb<br>csoportosítás esetén talán nem érvényesülnének<br>eléggé. Az összeírások ugyanúgy különbséget<br>tesznek például cipész, magyar cipész,<br>német cipész és csizmadia között, mint az egykorú<br>árszabások is a négy különböző cipész különböző<br>feldolgozási módjának megfelelően. Igaz, az<br>összeírások sem teljesek, mert néhány céhes<br>mesterséget nem szerepeltetnek (bádogos, kádár,<br>kőfaragó), azonban a kétféle forrástípus adatait<br>összehasonlítva, kiegészítve, eljuthatunk egy<br>megközelítő pontosságú mesterségszám megállapításához.<br>Kicsi számuk miatt mindig együtt<br>vesszük az iparosszakmákkal a néhány kereskedőszakmát<br>is.