Zirc története
Nevének eredete: src=szív vagy crk=kis templom vagy zsirec=makkoló
Régészeti kutatások leleteiből arra lehet következtetni, hogy a Bakony hegység régen gyéren lakott terület volt. Bizonyos részeit erdők sűrűje, az "irdatlan" földrajzi környezet miatt az emeber csak nehezen tudta meghódítani. Római kori leletek a Magas-Bakonyban elsősorban az Aquincum felé vezető utak mentén találhatók. Az Árpádházi-királyok idejében ez a vidék király birtok (erdőispánság) lett, ahol volt királyi vadászkastély, ill. udvarház. Ebbe az udvarházba hozták a mosoni kapunál sebesülten elfogott I. András királyt, aki 1061-ben itt is halt meg.
Ám Zirc alapítása évének az 1182. évet tekinthetjük, amikor III. Béla király hívására a franciaországi Clairvauxból elindulnak a cisztercita rend tagjai, hogy létrehozzák bakonyi apátságukat. Feltehetően ez az előbb említett udvarház volt a francia szerzetesek elsú, ideiglenes otthona, amíg a templomukat és kolostorukat fel nem építették.
Zirc gazdasági és kulturális jelentőségét közel két és fél évszázadon át a ciszterci rend határozta meg. A kolostor köré szerveződő falu élte a maga életét, gyarapodott. Lakói egy 1422-es perirat tanúsága szerint többségében magyarok voltak (Sólyi Bertalan, Pongrácz Miklós, Üveg György, Aklii Balázs, Tímár Péter stb.) Az itt élő jobbágyok 1488-ban 18 forint rovásadót fizettek.
Ám a francia műveltségű monostor, a faluval együtt a három és fél évszázad múltával elenyészett. A váltakozó magyar-török harcok következtében az egykor virágzó település lakatlanná vált. A falu lakói kihaltak vagy elmenekültek. Újraalapítása a XVIII. század elején következett be. 1701-ben a sziléziai Heinrichau tulajdonába került az apátság minden birtokával egyetemben. Az első kísérlet 1701-1704 között történt az újratelepítésre. A Rákóczi szabadságharc küzdelmei alatt azonban megsemmisült a kis telep. A felkelés leverése után indult meg a valódi újratelepítés. 1718-ban, amikor telepesek jöttek Zircre és szerződést kötöttek az apátsággal, már 28 lakóház állt. Az új lakosok szabadmenetelű, német ajkú emberek voltak (thüringiai, bajor, sváb, frank, burgundi stb.) Eleinte csak földműveléssel foglalkoztak. A XVIII. század második felére azonban már egyre több kézműves is megtelepedett (ács, csizmadia, kőműves, takács, kovács stb.) 1790--ben vásártartási engedélyt kaptak II. Józseftől, emi kedvezően hatott a közösség további fejlődésére.
Egy 1799-ben Vályi András által írt magyarországi leírás akövetkezőket mondja Zircről: "Zircz. Német mezőváros Veszprém Várm. földes urai a' Czisztertzita Szerzetbéli Atyák, a'kiknek valóban jeles épülettyekkel, s' Szentegyházakkal díszesíttetik ...; Vidékje kies, levegője egészséges, lakosai katolikusok, ... fölgyei néol jók, néhol középszerűen termők, borai meglehetősek, piatza helyben és másutt."
A XIX. században alakult ki a falu jellegzetes felépítése - a parasztgazdák, az iaprosok és a hivatlnokok rétege.
1814-től Zirc lett a ciszterci rend magyarországi központja, szerzetesei tanárok voltak. 1828-ban egyébként már a népesség 20%-a iapros, főleg építőiparral, a famegmunkálással kapcsolatos szakmák voltak még fejlettek.
1888-tól járási székhely - Bakonybél, Borzavár, Nagyesztergár és Porva tartozott hozzá - ettől kezdve indult valóban fejlődésnek. A Győr-Veszprém vasútvonal kiépítése (1896), a kereskedele és az ellátás terén jelentett nagy előrelépést, a telefon és távíró bevezetése pedig újabb kapcsolattartási lehetőséget.
1900-ban megkezdődött a gyógyítás a Szent Erzsébet kórházban, járásbíróság, telekkönyv, adóhivatal, szolgabíróság, jegyzőség, pénzügyőri bizottság, csendőrség, posta, távirdahivatal működött a talapülésen. Telefonhálózata Veszprém és Pápa után a harmadik volt a megyében. Két pénzintézet is dolgozott, a Zirci Járási Hitelszövetkezet és a Zircvidéki Takarékpénztár. Milyen egyéb intézmények tevékenykedtek még? Leány és fiú elemi iskola, iparostanonciskola, óvóintézet, könyvnyomda, újságkiadás, fogyasztási szövetkezetek.
Népesség: 1900-ban 2490 fő lakott itt, 1911-ben pedig már 2744 lakost jelzett a népszámlálás. A Zircz és Vidékének 1913. március 29-i cikke tájékoztat a lakosság nemzetiség szerinti összetételéről - az itt élő emberek 15%-a a német kisebbséghez tartozott.
Forrás
Illés Ferenc és Dr. Tóth Sándor: Zirc és környéke.
Zirc története. Horváth Konstantin. Veszprém : Egyházmegyei Könyvnyomda, 1930.
Kasper Ágota: Zirc kultúrális élete a százafordulótól 1944-ig a Zirc és Vidéke hetilap tükrében (kézirat)
