Helyismeret - Felhasználó közreműködései [hu]

Zirc, Akli-puszta kerek temploma

2011-09-26T13:32:44Z

Berklari:

<center>Csirke Orsolya - K. Palágyi Sylvia</center>
== <center></center><center>'''Lelőhely '''</center> ==

     Az egykori Pusztaszentegyházi táblában állt templom Akli egyutcás településétől és az akli-pusztai majortól D-DK-re, az erdő széle közelében található, a Lókút felé vezető közlekedési út bal és ahogy Békefi R. helyesen írja, a Lókútra vezető út (földút) jobb oldalán.2 ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/06A_c2igzm0FLh_NuWVMAdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 1. ábra]) A zirci apátsági uradalom Zirci erdőgazdaság, 1895-ből származó, gazdasági térképén3 ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/nTtD_lkw74fIktGylRSKqdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 2. ábra]) egyébként mindkét út jól látszik, s a "Puszta templom" név jelzi az egykori, talán még a XIX. században magasabb falakkal megőrződött középkori templomot.4 A helyszínt jelenleg vékony földtakaró és hulladék borítja.      A Veszprém megyei könyvtári, adattári és terepbejárási adatokat összefoglaló 4. topográfiai kötet a templom alakjáról, kiterjedéséről Scherer J. 1962-es helyszínelése nyomán számolt be. A legelőn talált falmaradványok és a kőtörmelék egy 8 x 8,5 m-es alapterületű templomhajót és egy 5 x 5 m-es szentélyt sejtetett. Torma I. 1967-es terepbejárása alkalmával látott gödrök a hajófalak nagyfokú kitermeléséről tanúskodtak, míg a szentélyt ugyanekkor kb. 80 cm magas törmelék-halom borította.5

A templom 1972-es tisztázó jellegű leletmentő feltárása jól illeszkedett ahhoz a kisebb volumenű ásatássorozathoz, amelynek keretében a terepbejárások által azonosított, de nem teljesen jól, egyértelműen értelmezhető lelőhelyek kisebb, szondázó jellegű ásatásaira kerülhetett sor, így pl. az egykori pápai és zirci járásban a szerecsenyi kelta ház és népvándorlás kori gödör6, a kemenesszentpéteri halomsírok7 és az Ugod, diós-pusztai római kori épület8 kutatására.      Az akli-pusztai templom esetében, a fentieken kívül, azért is sürgetővé vált az ásatás, mert tovább folytatódott a templom falainak illetéktelen elbontása9 és félő volt, hogy már az alaprajz meghatározására sem lesz hamarosan lehetőség.      Az ásatásra 1972. április 10. és április 19. között került sor, meglehetősen rossz időjárási körülmények között.10 Összesen 5 kutatóárokkal ill. törmelékbontással próbáltuk meghatározni a falakat. A feltárás eredményeképpen kiderült, hogy a "Puszta-templom" valójában egy kerektemplom, rendkívül szegényes leletanyaggal. Az eredmények közzétételét nehezítette, hogy több, felmérésekben jártas szakember mérte fel ugyan a templom maradványait, mégsem egyeznek az alaprajzok, sőt a tájolások sem.11 Az első két felmérés után tehát szükség volt egy harmadikra is, amelyre 1973-ban került sor a falak részleges kiásása után. Miután az utolsó, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat alaprajza, tájolása egyezik meg legjobban az ásatási naplóban leírtakkal és a kutatóárkok metszetrajzaival, ezért ezt az alaprajzot közöljük az akli-pusztai kerektemplom kutatásáról szóló összefoglalónkban.12 ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/0XhXJ3Hym5d56hn59u-atdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 26]-[https://picasaweb.google.com/lh/photo/jv29wXAYKYIKAVwvzu0pTNOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 27]. ábra) (KPS) 

== <center>'''Történeti adatok'''13</center> ==

''' '''A kerektemplom a bakonybéli apátság Akol nevű falujának volt a temploma.14 A falut Akol, Ocol vagy Okol néven említik a XI. századtól kezdve.15 Szolgáltatásaiért a bakonybéli apátság és a veszprémi püspökség között gyakorta, így a XIII. században is, vita keletkezett.16  1488-ban a falu lakossága még 3 Ft-t adózott, miközben Zirc 18 Ft-t, Faisz 16 1/2 Ft-t, Vámos pedig 37 Ft-t.17 1536-ra a falu teljesen elnéptelenedett.18 1696-tól a zirci apátsághoz tartozott.19 Az elnéptelenedéssel egyidejűleg valószínűleg a templom is pusztulásnak indult. A zirci cisztercita apátság a XVIII. században kápolnát építtetett Szent Kereszt felmagasztalása titulussal a középkori templomtól légvonalban kb. 650-700 m-re, az akli-pusztai majorban20. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/06A_c2igzm0FLh_NuWVMAdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 1. ábra]) Akol Árpádkori templomára gyakorlatilag csak egy, nem túl meggyőző, okleveles hivatkozást nélkülöző adat utal, nevezetesen: Justus, bakonybéli apát (1239-1245) idején szükségessé vált, hogy új templomokat építsenek az apátság birtokain, s mivel az apát Bertalan veszprémi püspökkel szenteltette fel ezeket a templomokat, köztük az akoli templomot is, a püspök ennek fejében joghatóságát a bakonybéli apátság érintett területeire is ki akarta terjeszteni.21 (KPS)''' '''

== <center>'''Ásatási eredmények'''</center> ==

      Az 1 m szélesre tervezett, összesen 5 kutatóárok közül ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/jv29wXAYKYIKAVwvzu0pTNOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 27. ábra]) [[Image:Akli kerektemplom.jpg|thumb|right]]a csaknem teljesen É-D-i irányú, 1. számú átvágta a templom hajóját. A többi 4 kutatóárok ennél lényegesen rövidebb és merőleges ill. csaknem párhuzamos volt az 1. árokkal. A 2. kutatóárok a hajón, a szentélyen és a szentélyfalon keresztül futott. A 3. kutatóárokkal a szentélyfalat értük el ill. kíváncsiak voltunk a szentély külső oldalán észlelt mélyedésre és a szentély körüli cinterem esetleges falára ill. sírjaira. A 4. kutatóárokkal átvágtuk a Ny-i hajó falat, az 5. árokkal pedig a templom DNy-i előteréről szerettünk volna információt nyerni.      Az 1. kutatóárok DK-i sarka a Lókútra vezető közlekedési út Ny-i oldalán álló magasfeszültségi oszlop beton lábazatának sarkától az útra derékszögben húzott egyenes 249,73 m-énél ugyancsak derékszögben húzott egyenesen 2,25 m-re esik. Az árok hossza 16,40 m. Átlagos mélysége 66,75 cm. Az egyik tanúfalban sem volt megfogható a bolygatatlan hajófal. A K-i tanúfalban megfigyelt, nagy méretű kövek, amelyek között meszes, köves törmeléket ill. sárga agyagot találtunk az É-i hajófalnak volt a maradványa. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/ciOVbjf2JwlspyHCLurTa9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 20.ábra]).      A vékony felszíni réteg alatt tulajdonképpen két nagyobb réteg különült el: a köves (apró köves), barna (sárga meszes) törmelékes és az alatta végig futó sárga, agyagos réteg. A tanúfalakban többszörös beásás nyomai mutatkoztak, ezek egyike, a Ny-i metszetfal szerint, az É-i hajófalat érte. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/ciOVbjf2JwlspyHCLurTa9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 19. ábra]) A nagyobb kövek a hajó É-i felében ill. az É-i hajófalon kívül voltak megfigyelhetők. Még mindig a hajó É-i felében, a felszíntől 28 ill. 34 cm mélyen jelentkező, 44, 52 és 62 cm hosszú, 7-10 cm vastag, egy ill. kétrétegű, koporsószögeket és egy nagyobb ácsszeget tartalmazó faszenes csík, minden bizonnyal, temetkezéseknek (koporsóknak) lehettek a maradványai. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/ciOVbjf2JwlspyHCLurTa9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 19-20. ábra]) A kutatóárokban viszonylag nagy számban kerültek elő bolygatott sírokhoz tartozó csontmaradványok, közöttük két, homlokcsonton zöldre patinázódott koponyatöredék is. Az árok leleteihez tartozott még egy vaszár is.22      A 2. kutatóárok merőleges volt az 1. árokra, vele a szentélyt és a hajó egy részét kívántuk átvágni egészen az 1. árokig. A 8,24-8,30 m hosszú, átlagosan 70,4 cm mély kutatóárokban a többszörösen bolygatott hajót borította magasabban a nagy vagy kisebb köves törmelék. A rablógödröket a sárga agyag talajba ásták. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6yAAup8I7MDQtS0fSsR2B9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 21-22. ábra]) A szentélyfalat viszont nem borította föld, külső oldalához murvás törmelékréteg csatlakozott. A 40 cm szélesen kiugró alapozás fölött felfelé szűkülő, egyenetlen, rézsútos, alul 123 cm, felül 104 cm széles szentély fal jelentkezett. Belső oldala nagyjából függőleges, rajta fekete csíkos festésnyomokkal és vakolatdarabokkal. A belső szentélyfalhoz a falkoronától 57 cm mélyen kőlapos járószint csatlakozott. Az árok É-i tanúfalában sikerült megfogni a szentély lépcsőt és a metszetben két kővel jelentkező mellékoltár szélét is. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6yAAup8I7MDQtS0fSsR2B9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 21. ábra]) A szentélyfal belső széle melletti lemélyítésben elértük a visszaugratott alapozás alját. A szentély fal teljes magassága - e szerint - 80 cm volt, ebből 26 cm pedig az alapozás magassága. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6yAAup8I7MDQtS0fSsR2B9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 22. ábra], D-i tanúfal) A 2. kutatóárokban vasszegek, vaslemez és néhány későközépkori edénytöredék került elő.      A 3. kutatóárok, amely csaknem teljesen párhuzamos az 1. kutatóárokkal, 6,90-7,20 m hosszú volt (a szentélyfal görbületétől függően) és a szentély alig megfogható külső falsíkjáig tartott. Az árok meghosszabbításában megtisztult a szentélyfal belső falsíkja is, amely a külsőnél jobb megtartású volt. A szentélyfal alapozása ugyanolyan széles, mint ahogy az a 2. árok külső oldalánál is megfigyelhető volt.      A 4. kutatóárok gyakorlatilag a 2. árok meghosszabbításának tekinthető. Az árokkal tisztázni szerettük volna az É-i hajófalat és a külső, esetleges járószintet. A 3,85-3,90 m hosszú kutatóárokban sikerült megfogni az erősen visszabontott, metszetben 103 cm (valójában 88 cm) széles hajófalat. Miután itt is erősen megbolygatták az eredeti rétegeket, reményünk sem lehetett a külső járószint meghatározására. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/9gntcW0wqVUphu8aSlLsFtOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 23-24. ábra])      Hasonlóan jártunk a 2,10 m hosszú, 5. kutatóárokkal is. A felszíni kevert réteg alatt húzódó barna, apró murva és mészszemcsés réteg további mélyítésével sem találtuk volna meg az eredeti, külső járószintet. A rövid kis árok nem érte el a hajófalat. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/9gntcW0wqVUphu8aSlLsFtOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 25. ábra])      Az árkok mélyítésével egyidejűleg ill. azt követően kezdődött meg a hajó külső falívének, a D-i oldalon pedig a hajó és a szentélyfal, valamint az ossarium feltárása ill. a hajó és a szentély törmelékének részleges eltávolítása.      A kerek hajófalból szinte csak a Ny-i, valamint az ÉK-i és K-DK-i szakaszon, a szentély-csatlakozásnál maradt meg egy-egy, nem túl nagy falrészlet. A félkörívnél nagyobb szentély falai jobb megtartásúak voltak. A szentélyben, a középtengelytől kissé D felé csúsztatva megmaradt az oltár és az oltárlépcsőből (?) származó vagy a járófelülethez tartozó háromszög alakú, 75 x 65 cm-es oldalszélességű nagy kő és az oltár É-i oldalán a szentély kőlapos járószintje. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/zT5kwSIZAA6vk_p4bhuto9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 5]-[https://picasaweb.google.com/lh/photo/Jg-BGQ7NwHv3fz-RQmezKdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 8]. ábra) A habarcsozott felszínű oltár 65-70 cm magas volt, egybesimították a járószinttel és a szentélyívvel, bár maga az oltár elvált a szentélyfaltól. A Ny-i oldala 148-150 cm, az É-i és a D-i 123 és 115 cm. Az oltár 18 cm-rel a padlózat fölé emelkedő lábazata kissé, 15-18 cm-rel előreugrik.      A diadalív (szentély) lépcsőjéből mindössze két lapos kő maradt meg. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/mFEziyVoIEjksL4GtRAMSdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 11. ábra]) A habarcsba rakott egyik kő 20-25 cm vastag volt. A szentély törmelékében nagyszámú, az eredetileg habarcsos-murvás rétegre fektetett kőpadozat borításából származó lapos kő feküdt. (8. ábra) A törmelékben talált töredékek alapján utoljára a szentélyt fehér, piros, bordó és fekete (szürke) színekkel, fehér alapon vörös, barnás-vörös sávokkal festették ki, valószínűleg a templom elhagyását megelőző időben, tehát a XV. század végén vagy a XVI. század elején. A zömében a szentélyfal mellett talált töredékek narancssárga festésű lábazatra utalnak. A D-i hajóív melletti törmelékből származó piros, kék (szürke) csíkos falfestmények a szentély és a hajó hasonló kifestéséről tanúskodnak. Említésre méltó még egy koraközépkori edénytöredék, amely a szentély D-i falának belső oldalánál az alapozás magasságában került elő.      Az É-i hajófal és a diadalív lépcsője elé egy 125 x 125 cm-es alapterületű, kissé hegyesszögű, az ásatás idejére egy sor kőből álló, murvába rakott mellékoltár/mellékoltár alapozás tisztult ki. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/Qzy-QGcNwJroF4WFdPg_zdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 17. ábra]) Egykorúságát bizonyítja, hogy az É-i hajófal habarcsanyaga rá van kenve az említett oltáralapozásra.      Az ásatási napló a hajó DK-i részének törmelékrétegéből származó korábbi- és későközépkori edénytöredékekről tesz említést. Ugyancsak itt, a sárga altalaj feletti törmelékből került elő az egyetlen érem, II. Lodovico 1412-1423 között vert aquileiai ezüst denára.23      Bolygatott sírok az 1. kutatóárkon kívül a diadalív környékén is megfigyelhetők voltak. A sárga altalajba, a falalapozásnál mélyebben ásták be azokat. A D-i oldalon a hajó és a szentély találkozásának közelében zöldre színeződött koponyatöredék, feltételezhetően ugyanahhoz a vázhoz tartozó lábszárcsontok ill. a törmelékből néhány bronzpityke (pártadísz) került elő.      A D-i oldalon a szentély széles alapozásához és a hajófalhoz sárga murvába rakott falú ossariumot építettek, amelynek fala a Ny-i szélénél törmelékes, keskenyebb, 45 cm, a K-i szélénél pedig szélesebb, 73 cm, belső széle enyhén ívelő volt. Az ossariumot borító törmelék 35-40 cm vastag csontréteget fedett, közöttük néhány Árpád-kori edény töredékkel. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/Qzy-QGcNwJroF4WFdPg_zdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 18.], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/jv29wXAYKYIKAVwvzu0pTNOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 27. ábra])      A tájékozódó jellegű, 10 napos, esős ásatás eredményeképpen egy 11,33 cm hosszú, sokszorosan bolygatott, erősen lepusztult középkori templom bontakozott ki. Háromnegyed íves, kissé szabálytalan szentélyének belső átmérője 3,55, külső átmérője 5,35 m. Kerek hajójának belső átmérője 6,1 m, külső átmérője 7,85 m.24 Szentélyének falszélessége 90-95cm, hajójáé a Ny-i oldalon 90-95 cm, D-en 85 cm. A szentélyhez és a hajófalhoz D-ről hozzáépített ossarium belső átmérője 105-115 cm. Tájolása ÉK-DNy. A szentély fal a templomhajónál jobb megtartású, az oltár melletti padozathoz képest 50-66 cm magasan maradt meg. Hajójának falát erősen visszabontották, ill. megsemmisítették. Az ásatás nem járt eredménnyel a bejárat és a külső járószint, valamint a hajó padozatának meghatározását illetően. (KPS)

== <center>'''A leletanyag katalógusa és értékelése''' </center> ==

[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00023/pdf/vmm_24_2006_05_csirke-kpalagyi.pdf [A leletanyag katalógusa: 97-100 p.]] 

     A leletek a templomot borító, kővel, téglával kevert, törmelékes rétegből származnak, így stratigráfiai helyzetük nem segít a templom keltezésében, esetleges periódusok megállapításában.      A leletanyagban elsősorban háztartási edények különböző töredékei fordulnak elő, nagyszámban fazekak, mellettük néhány, asztali edények közé tartozó darab: bögre és talán egy pohár töredéke.      A kerámiaanyag nagy része a XII-XIII. századra keltezhető. A fazékperemek a XII. századtól kezdve tagoltabbak lesznek. Megjelenik a belső horony is. A XIII. századtól kezdve a perem külső oldalán is van hornyolás ill. a belső fele erősebben tagolt. Ez a fedők használatának elterjedésével függ össze. Amíg a XII. századi edények formáját az erőteljes váll határozza meg, a XIII. században a fazekak hasasodása jellemző. Az akli-pusztai leletanyagban előforduló peremek formájukat, anyagukat tekintve, és a díszítését is figyelembe véve, hasonlóak egymáshoz. Típusát tekintve mindegyik ívelten kihajló, megvastagodó, nem túl tagolt, alul-felül lekerekített. A belső horony mindegyiken megtalálható.      Két fazéktöredék díszített. Mindkét esetben egymáshoz viszonylag közel futó, bekarcolt, vízszintes vonalat figyelhetünk meg. A kerámia anyagán túl a díszítés is az Árpád-kor vége felé mutat.26 Hullámvonal minta vagy a rádlizott, irdalásos díszítés nem fordult elő. Az edények kézikorongon készültek.      A 72.28.28. leltári számú töredék alján azonban jól látható, hogy azt készítés után levágták a fazekaskorongról. Amíg a homokkal beszórt kézikorongról leemelték az elkészült edényt, addig a gyorskorongról, a fenti töredéken is látható módon, levágták azt.27      Az 1. számú kutatóárok törmelékének leletei közé tartozik egy ún. C-rugós láda-, vagy asztalzár. Mivel a XIV. században a reteszelő karok rugózását még a velük párhuzamosan futó lemezrendszer biztosította, addig a XV. században ezt a feladatot a nagyméretű, C-alakban meghajlított rugók látták el. Az akli-pusztaihoz hasonló zárszerkezet megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében,28 ill. a Decs melletti középkori Ete falu feltárása során előkerült későközépkori vaseszközök között is szerepel.29      A törmelékben jelentkező, erősen bolygatott helyzetű embercsontok és a közelükben előkerült koporsószegek bizonyítják a templomon belüli temetkezést. A D-i diadalív környékén került elő egy, a szemgödör felett zöldre patinázódott koponyatöredék, a bolygatott sír környékén pedig, szintén a törmelékben, egy pici, valószínűleg pártát díszítő bronz dísz.30 Ezt megelőzően, az 1. számú kutatóárok közepe táján, a törmelékes réteg bontásakor a homlokon szintén zöld patinanyomokat mutató koponyatöredékek láttak napvilágot. Esetleges pártamaradványok itt nem kerültek elő.      A leletanyag érdekes darabja az ezüst denar. Az érmet a XV század második, harmadik évtizedében verték. A tárgy földbe kerülését megelőző hosszú használatra utalnak az erős kopásnyomok. Miután az érem a sárga altalaj feletti törmelékben került elő, a templom vagy a sírok pontosabb keltezésére nem alkalmas.      A falfestmények zömében a szentély E-i részének törmelékéből kerültek elő, de sikerült megfigyelni a falon megmaradt részletét is.31 Tóth Melinda az Árpád-kori falfestészetről szóló könyvében kifejtette, hogy a templomok festése a román korban egyáltalán nem volt általános gyakorlat. Az egyházi és világi központokból a XIII. század utolsó harmadában eljutott a falusi templomokig, de csak a XIV században vált általánossá.32 Az akli-pusztai templom szentélyében és a hajóban talált falfestménytöredékek, az ásatási eredmények alapján, valószínűleg a templom használatának megszűnését megelőző időszakra tehető ki-, vagy átfestéséről tanúskodnak. (CSO) 

== <center>'''Keltezés''' </center> ==

     Az 1972-es tájékozódó feltárás eredménye egy olyan kerektemplom lett, amelynek kerek hajójához egy háromnegyedíves szentély csatlakozott, megmaradt falai tört kőből készültek. Nyílásainak hiánya és leletanyagának szegényes volta nem segíti a templom keletkezésének meghatározását. Gervers-Molnár Vera 6 pontban foglalta össze a falusi kerek templomok keletkezésének nehézségeit. Tipológiai alapon felállított csoportjai közül az akli-pusztai kerektemplom a "Kerek hajójú, köríves apszisú rotundák" közé tartozik,33 s ezek közül pedig a Dunántúlon leginkább a "nyolcast" formázó rábaszentmiklósi, a letenyei és a valószínűleg ugyancsak plébániatemplomnak épült keszthelyi kerektemplomokhoz áll közel.34 A rábaszentmiklósi kerektemplom hajója és apszisa Gervers-Molnár Vera szerint megépülhetett már a XI. században.35 A XI. század végétől keltezhető a letenyei templom is36 és a keszthelyi rotunda is a XI. század második felében épülhetett.37 A rábaszentmiklósi kerek templom belső hajóátmérője 6,3 m, apszisának sugara 2 m, a letenyei templom hajójának belső átmérője 4,9 m, szentélyének belső sugara 1,7 m, míg a keszthelyi kerektemplom hajóátmérője 8 m.38      A mai Veszprém megye területén eddig, az akli-pusztait is beleértve, összesen 4 kerektemplomot ismerünk. Ezek közül a veszprémi Szt. György-kápolna volt a legkorábbi, s az ásató, H. Gyürky Katalin szerint már a X. század vége felé állhatott.39 A kápolna hajójának belső átmérője 7,5 m, apszisának belső sugara 1,7 m.40 Az ösküi kerektemplom az előzőektől apszisának félköríves formájával tér el. Hajójának átmérője 7,36 m, szentélyének belső sugara 1,9 m.41 Gyulakeszi "Szent Ferenc késése" temploma aránytalanul nagy szentélyével lényegesen különbözik előbbi templomainktól. Hajójának átmérője 3,8 m, szentélyének sugara pedig 2,4 m volt. Sajátos alaprajzára és belső falfülkéire tekintettel Gervers-Molnár Vera a templomot a XIII. század első felére keltezte42.

 

     A falusi templomok formai rokonsága, ahogy erre Gervers-Molnár Vera felhívta a figyelmet, sokszor nemcsak rokonságot, de még kapcsolatot sem jelent.43 Az Akli-pusztáról ismert legegyszerűbb alaprajzi forma a XI. századtól a XIII. század második feléig az egész ország területén előfordult.44 A falusi plébániarendszer kialakulása, I. István rendelete nyomán, a XI. század első harmadában kezdődött meg. A kezdeti időszakban a kis falusi templomok - az egyházi alapításúakat kivéve - királyi várföldeken és nemzetségi birtokokon épültek. Régészeti feltárások, mára már dűlőnévként, határrészek neveiként továbbélő egykori falunevek, pl. Sövényegyháza, Ágegyháza, utalnak arra, hogy ezek a korai falusi egyházak fából, ill. agyagtapasztású sövényfallal épültek. Az I. László király uralkodása alatt megszilárduló egyházszervezet jele volt az egyházas helyek számának növekedése a XII-XIII. században. Ebben a folyamatban az adott korszak társadalmi és gazdasági változásai is szerepet játszottak. A királyi földek eladományozásával hatalmas magánbirtokok jöttek létre. Az új tulajdonosok a birtokaikon új templomokat építettek, ahol kegyuraként érvényesítették jogaikat.45 Az egyházas helyek szaporodásában szerepet játszott a megszilárduló falurendszer is, az állandó határokkal rendelkező falu, amelynek templomát már szilárd anyagból építették meg.      Akli-puszta a bakonybéli apátság legkorábbi birtokai közé tartozott. Magát a falut a XI. századtól említik az oklevelek, de templomára csak Sörös P. oklevelekkel alá nem támasztott adata utal.46      A késő Árpád-korra keltezhető rotundák száma a korábbi időszakhoz képest kevés. A korábban többé-kevésbé egységes alaprajzi forma felbomlik, egyre több helyi változat alakul ki.47 A tatárjárást követő nagyméretű újjáépítésben a román stílus kevésbé játszott szerepet a Nyugatról érkező új irányzattal, a gótikával szemben. A későromán stílus a tatárok által kevésbé háborgatott Nyugat-Dunántúlon, Vas és Zala megye területén élt tovább egy ideig.48      Az akli-pusztai kerektemplom tájékozódó feltárása során egyedül a szentély erősen kiugró falalapozása tűnhet szokatlannak. Ezen kívül azonban semmi más nem utalhat egy korai, vagy korábbi templomra, amely átépítése során nyerte volna el végleges alakját. A "kerek hajójú, köríves apszisú plébániatemplomok" közül a templom alaprajzának legjobb párhuzamai a XI-XII. században épültek meg. A rövid feltárás közelebbi kormeghatározásra alkalmatlan leletanyagával sajnos a feltételezett keltezést nem tudjuk alátámasztani. (CSO-KPS)      

== RÖVIDÍTÉSEK ==

 BÉKEFI 1896 - BÉKEFI R. (szerk.) Emlékkönyv, amelyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi Rend. Budapest 1896 CSÁNKI 1897 = CSÁNKI D.: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. III. 1897 ENGEL 1990 = ENGEL P.: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Magyarok Európában I. Budapest 1990 ERDÉLYI 1902 = ERDÉLYI L.: A pannonhalmi főapátság története. I. Budapest 1902 FELD 1987 = FELD I.: Keramika. In: Magyarországi művészet 1300-1470 körül. (Szerk./Ed.: Marosi E.) Budapest 1987. 261-267. GERVERS-MOLNÁR 1972 = GERVERS - MOLNÁR V.: A középkori Magyarország rotundái. Művészettörténeti Füzetek 4. Budapest 1972 HOLL 1992 = HOLL I.: Kőszeg vára a középkorban. (Die Burg von Kőszeg-Güns im Mittelalter (Die Ausgrabungsergebnisse der Jahre 1960-1962). Fontes ArchHung, Budapest 1992 H. GYÜRKY 1996 = H. GYÜRKY К.: A Buda melletti kánai apátság feltárása. Budapest 1996 ILA-KOVACSICS 1964 = ILA В. - KOVASICS J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest 1964 KOPPÁNY 1963 = KOPPÁNY T.: A Balaton-Felvidék románkori templomai. VMMK 1. 1963. 81-114. KOPPÁNY 1967 = KOPPÁNY T.: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében. VMMK 6. 1967. 117-150. LACKOVITS 1989 = LACKOVITS E.: 16.-17. századi kéttornyúlaki párták és párhuzamaik. Veszprémi Történelmi Tár I. 1989.31-14. LDM = Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém Ltsz = Leltári szám MIKLÓS 2005 = MIKLÓS Zs.: Spätmittelalterliches Eisendepot aus dem mittelalterlichen Marktflechen Decs-Ete. ActaArch 56. 2005. 279-310. MRT 1 = BAKAY K. - KALICZ N. - SÁGI К.: Magyarország Régészeti Topográfiája. Veszprém megye régészeti topográfiája 1. A keszthelyi és tapolcai járás. Budapest 1966 MRT 2 = ÉRI I. - KELEMEN M. - NÉMETH P. - TORMA L: Magyarország Régészeti Topográfiája. Veszprém megye régészeti topográfiája 2. A veszprémi járás. Budapest 1969 MRT 4 = DAX M. - ÉRI I. - MITHAY S. - PALÁGYI S. - TORMA I.: Magyarország Régészeti Topográfiája. Veszprém megye régészeti topográfiája 4. A pápai és zirci járás. Budapest 1972 PALÁGYI 1973 = PALÁGYI S.: Zirc-Aklipuszta. Rég.Füz. I. Ser. I. No. 26. 1973.89. PALÁGYI 1989 = K. PALÁGYI S.: A kemenesszentpéteri római kori halomsír. Veszprémi Történelmi Tár 1. 1989. 44-59. PARÁDI 1971 = CS. SÓS Á. - PARÁDIN.: A csataljai Árpád-kori temető és település II. A település. Folia Arch 22. 1971. 121-139. PARÁDI 1972 = PARÁDI N.: A Letenye-Szentkeresztdombi kerek templom feltárása. A nagykanizsai Thury György Múzeum jubileumi emlékkönyve. 1919—1969. Nagykanizsa, 1972. 239-264. PAULER 1899 = PAULER Gy: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. II. Budapest 1899 RADVÁNSZKY 1880 = RADVÁNSZKY В.: Magyar családélet és háztartás a 16.-17. században. Budapest 1880 SÖRÖS 1903 = SÖRÖS P.: A bakonybéli apátság története I. PRT VIII. Budapest 1903 SÖRÖS 1903a = SÖRÖS P: Bakonybéli regeszták a XV. század első feléből. Történelmi Tár 1903. 354-379. SÖRÖS 1904 = SÖRÖS P. : A bakonybéli apátság története II. PRT IX. Budapest 1904 SZENTPÉTERY 1923 = SZENTPÉTERYI.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest 1923. TARI 2000 = TARI E. Pest megye középkori templomai. Studia Comitatensia 27. 2000. TEMESVÁRY 1961 =TEMESVÁRY F.: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a 15. században. Folia Arch 13. 1961. 151-180. TÓTH 1974 = TÓTH M.: Árpád-kori falfestészet. Művészettörténeti Füzetek 9. 1974. VALTER 1985 = VALTER I. : Romanische Sakralbauten Westpannoniens. Burgenland Mosaik, Eisenstadt 1985 

== JEGYZETEK: ==

1 Az egyes részek szerzőit névbetűjükkel jelezzük: Csirke Orsolya = CSO; K. Palágyi Sylvia = KPS 2 BÉKEFI 1896. 408.; Miután a MRT 4 szerzői nem vették számításba az Akli-pusztáról Lókútra vezető földutat, Békefi Rémig adatát hibásnak ítélték meg: MRT 4. 268. 81/10. lh. 3 Veszprém Megyei Levéltár T 79. számú térképe; jelen közléséért Somfai Balázsnak tartozunk köszönettel. 4 A régi templom látható omladékairól: TÖRÖK J.: Magyar Enciklopédia. Pest II. k.1860. 127. 5 MRT 4. 268. 81/10. lh. 6 Dax Margit: MRT 4. 232. 71/5. lh. 7 Palágyi Sylvia-Pagony I.: MRT 4. 129. 37/6.; PALÁGYI 1989. 44-59.; Torma István-Pagony IL: MRT 4. 129. 37/7. lh. 8 Palágyi Sylvia: MRT 4. 244. 75/5. lh. 9 PALÁGYI 1973. 89. 10 Az ásatásvezető Palágyi Sylvia, munkatársa Gopcsa Ágnes volt: LDM Adattár 19420-2006; PALÁGYI 1973. 89. 11 A tájolást talán befolyásolhatta a nem túl messze futó magasfeszültségi vezeték? 12 Az első felmérés valamivel nagyobb szentélyével, az ossarium alakjában és a tájolásban különbözik a harmadiktól. A három közül mégis ez ill. a harmadik hasonlít leginkább egymásra. 13 Összefoglalóan: MRT 4. 268. 81/9-10. lh. 14 ERDÉLYI 1902. 825.; SÖRÖS 1903. 269.; SZENTPÉTERY 1923. 9., 373. 15 SÖRÖS 1903. 228.; CSÁNKI 1897. 219. 16 SÖRÖS 1903. 45., 285. 17 CSÁNKI 1897. 203., 219. 18 OL. Die. Conser. Veszpr. 21., 4L; MRT 4. 268. 19 ILA-KOVACSICS 1964. 98. 20 Ma Lókút filiája. A veszprémi egyházmegye papságának névtára, 1975.142., az adatért Kredics Lászlónak tartozunk köszönettel. 21 SÖRÖS 1903.45. 22 Vö. IV rész 23 Az érem meghatározásáért Gedai Istvánnak köszönetünket fejezzük ki. 24 PALÁGYI 1973. 89.: szentély belső átmérő 3,6 cm, hajó belső átmérő 6m 25 Az érem meghatározásáért Gedai Istvánnak tartozunk köszönettel. 26 A bekarcolt vonaldíszítés korhatározó szerepéről: PARÁDI 1971. 134.; HOLL 1992. 18.; H. GYÜRKI 1996. 27. 27 A gyorskorong használata a XIV század második felében terjed el, de széles körben csak a XV századtól alkalmazzák - FELD 1987. 262. 28 TEMESVÁRY 1961. 172., 57. ábra 29 MIKLÓS 2005. 297. Abb 12. 30 A párta a hajadon lányok viselete volt. A fiatal lány elhunytával a pártát is eltemették vele a sírba, mint menyasszonyi koszorút. Maga a temetési szertartás pedig a halott lakodalmát szimbolizálta. A pártaviselésre vonatkozó legkorábbi írásos adat a XIII. századra tehető. (PAULER 1899. 259-260.). A legtöbb írott forrás a XVI-XVII. századból származik, elsősorban korabeli nemesi inventáriumok és végrendeletek utalnak erre a viseleti tárgyra. Habár a XVI-XVII. században az asszonyok is hordtak pártát, az övék kontypárta volt, a hajadon lányoké viszont a homlok körül viselt abroncs- vagy karika párta. (RADVÁNSZKY 1880. 235-237.; LACKOVITS 1989. 33.) Régészeti feltárások során, szerencsés esetben, a sírokból is kerülnek elő pártatöredékek, vagy a koponyahomlok környéki elszíneződése utalhat a már elbomlott, egykori fejdíszre. A párta anyaga, díszítési módja összefüggött viselőjének vagyoni helyzetével is. 31 LDM Adattár 19420-2006 32 TÓTH 1974. 10. 33 GERVERS-MOLNÁR 1972. 32. 34 GERVERS-MOLNÁR 1972. 31., 12. ábra 4., 13., 7. 35 GERVERS-MOLNÁR 1972. 33. 36 GERVERS-MOLNÁR 1972. 33.; PARÁDI 1972. 240-264.; VALTER 1985. 168. 37 GERVERS-MOLNÁR 1972. 33. 38 GERVERS-MOLNÁR 1972. 73. 107.J, 74. 109. és 108. j . ; KOPPÁNY 1963. 95-96., 84. kép 39 H. GYÜRKY K.: A veszprémi Szent György-egyház és konzerválása. Műemlékvédelem IV/3. 1960. 139-140.; GERVERS-MOLNÁR 1972. 29., 71. 78. és 82. j . 40 GERVERS-MOLNAR 1972. 28. 41 GERVERS-MOLNÁR 1972.34., 74.112.J.; MRT 2.160.; KOPPÁNY 1963. 101-102., 96. kép 42 GERVERS-MOLNÁR 1972. 35., 74. 119.J.; MRT 1. 59.14/4. lh.; KOPPÁNY 1963. 94., 82. kép 43 GERVERS-MOLNÁR 1972. 10. 44 GERVERS-MOLNÁR 1972. 33. 45 ENGEL 1990. 216. Az újonnan alakuló templomok építése és a birtokviszonyok változása közti kapcsolatot Valter Ilona vizsgálta meg, a nyugat-magyarországi térségben (VALTER 1985. 23-24.). Okleveles és régészeti anyagot is felhasználva elemezte a kérdést a XI-XIV. század első fele között eltelt időszakban. 46 SÖRÖS 1903. 45. 47 GERVERS-MOLNÁR 1972. 36. 48 Uo.

== Forrás: ==

[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00023/pdf/vmm_24_2006_05_csirke-kpalagyi.pdf Csirke Orsolya - K. Palágyi Sylvia: Zirc, Akli-puszta kerek temploma. In.: A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 2006. 24. sz. 95-126 p.] 

[[Category:Zirc]] [[Category:Cikk,_tanulmányok]]

Zirc, Akli-puszta kerek temploma

2011-09-26T12:47:14Z

Berklari:

<center>Csirke Orsolya - K. Palágyi Sylvia</center>
== <center></center><center>'''Lelőhely '''</center> ==

     Az egykori Pusztaszentegyházi táblában állt templom Akli egyutcás településétől és az akli-pusztai majortól D-DK-re, az erdő széle közelében található, a Lókút felé vezető közlekedési út bal és ahogy Békefi R. helyesen írja, a Lókútra vezető út (földút) jobb oldalán.2 ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/06A_c2igzm0FLh_NuWVMAdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 1. ábra]) A zirci apátsági uradalom Zirci erdőgazdaság, 1895-ből származó, gazdasági térképén3 ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/nTtD_lkw74fIktGylRSKqdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 2. ábra]) egyébként mindkét út jól látszik, s a "Puszta templom" név jelzi az egykori, talán még a XIX. században magasabb falakkal megőrződött középkori templomot.4 A helyszínt jelenleg vékony földtakaró és hulladék borítja.      A Veszprém megyei könyvtári, adattári és terepbejárási adatokat összefoglaló 4. topográfiai kötet a templom alakjáról, kiterjedéséről Scherer J. 1962-es helyszínelése nyomán számolt be. A legelőn talált falmaradványok és a kőtörmelék egy 8 x 8,5 m-es alapterületű templomhajót és egy 5 x 5 m-es szentélyt sejtetett. Torma I. 1967-es terepbejárása alkalmával látott gödrök a hajófalak nagyfokú kitermeléséről tanúskodtak, míg a szentélyt ugyanekkor kb. 80 cm magas törmelék-halom borította.5

A templom 1972-es tisztázó jellegű leletmentő feltárása jól illeszkedett ahhoz a kisebb volumenű ásatássorozathoz, amelynek keretében a terepbejárások által azonosított, de nem teljesen jól, egyértelműen értelmezhető lelőhelyek kisebb, szondázó jellegű ásatásaira kerülhetett sor, így pl. az egykori pápai és zirci járásban a szerecsenyi kelta ház és népvándorlás kori gödör6, a kemenesszentpéteri halomsírok7 és az Ugod, diós-pusztai római kori épület8 kutatására.      Az akli-pusztai templom esetében, a fentieken kívül, azért is sürgetővé vált az ásatás, mert tovább folytatódott a templom falainak illetéktelen elbontása9 és félő volt, hogy már az alaprajz meghatározására sem lesz hamarosan lehetőség.      Az ásatásra 1972. április 10. és április 19. között került sor, meglehetősen rossz időjárási körülmények között.10 Összesen 5 kutatóárokkal ill. törmelékbontással próbáltuk meghatározni a falakat. A feltárás eredményeképpen kiderült, hogy a "Puszta-templom" valójában egy kerektemplom, rendkívül szegényes leletanyaggal. Az eredmények közzétételét nehezítette, hogy több, felmérésekben jártas szakember mérte fel ugyan a templom maradványait, mégsem egyeznek az alaprajzok, sőt a tájolások sem.11 Az első két felmérés után tehát szükség volt egy harmadikra is, amelyre 1973-ban került sor a falak részleges kiásása után. Miután az utolsó, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat alaprajza, tájolása egyezik meg legjobban az ásatási naplóban leírtakkal és a kutatóárkok metszetrajzaival, ezért ezt az alaprajzot közöljük az akli-pusztai kerektemplom kutatásáról szóló összefoglalónkban.12 ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/0XhXJ3Hym5d56hn59u-atdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 26]-[https://picasaweb.google.com/lh/photo/jv29wXAYKYIKAVwvzu0pTNOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 27]. ábra) (KPS) 

== <center>'''Történeti adatok'''13</center> ==

''' '''A kerektemplom a bakonybéli apátság Akol nevű falujának volt a temploma.14 A falut Akol, Ocol vagy Okol néven említik a XI. századtól kezdve.15 Szolgáltatásaiért a bakonybéli apátság és a veszprémi püspökség között gyakorta, így a XIII. században is, vita keletkezett.16  1488-ban a falu lakossága még 3 Ft-t adózott, miközben Zirc 18 Ft-t, Faisz 16 1/2 Ft-t, Vámos pedig 37 Ft-t.17 1536-ra a falu teljesen elnéptelenedett.18 1696-tól a zirci apátsághoz tartozott.19 Az elnéptelenedéssel egyidejűleg valószínűleg a templom is pusztulásnak indult. A zirci cisztercita apátság a XVIII. században kápolnát építtetett Szent Kereszt felmagasztalása titulussal a középkori templomtól légvonalban kb. 650-700 m-re, az akli-pusztai majorban20. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/06A_c2igzm0FLh_NuWVMAdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 1. ábra]) Akol Árpádkori templomára gyakorlatilag csak egy, nem túl meggyőző, okleveles hivatkozást nélkülöző adat utal, nevezetesen: Justus, bakonybéli apát (1239-1245) idején szükségessé vált, hogy új templomokat építsenek az apátság birtokain, s mivel az apát Bertalan veszprémi püspökkel szenteltette fel ezeket a templomokat, köztük az akoli templomot is, a püspök ennek fejében joghatóságát a bakonybéli apátság érintett területeire is ki akarta terjeszteni.21 (KPS)''' '''

== <center>'''Ásatási eredmények'''</center> ==

      Az 1 m szélesre tervezett, összesen 5 kutatóárok közül ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/jv29wXAYKYIKAVwvzu0pTNOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 27. ábra]) [[Image:Akli kerektemplom.jpg|thumb|right]]a csaknem teljesen É-D-i irányú, 1. számú átvágta a templom hajóját. A többi 4 kutatóárok ennél lényegesen rövidebb és merőleges ill. csaknem párhuzamos volt az 1. árokkal. A 2. kutatóárok a hajón, a szentélyen és a szentélyfalon keresztül futott. A 3. kutatóárokkal a szentélyfalat értük el ill. kíváncsiak voltunk a szentély külső oldalán észlelt mélyedésre és a szentély körüli cinterem esetleges falára ill. sírjaira. A 4. kutatóárokkal átvágtuk a Ny-i hajó falat, az 5. árokkal pedig a templom DNy-i előteréről szerettünk volna információt nyerni.      Az 1. kutatóárok DK-i sarka a Lókútra vezető közlekedési út Ny-i oldalán álló magasfeszültségi oszlop beton lábazatának sarkától az útra derékszögben húzott egyenes 249,73 m-énél ugyancsak derékszögben húzott egyenesen 2,25 m-re esik. Az árok hossza 16,40 m. Átlagos mélysége 66,75 cm. Az egyik tanúfalban sem volt megfogható a bolygatatlan hajófal. A K-i tanúfalban megfigyelt, nagy méretű kövek, amelyek között meszes, köves törmeléket ill. sárga agyagot találtunk az É-i hajófalnak volt a maradványa. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/ciOVbjf2JwlspyHCLurTa9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 20.ábra]).      A vékony felszíni réteg alatt tulajdonképpen két nagyobb réteg különült el: a köves (apró köves), barna (sárga meszes) törmelékes és az alatta végig futó sárga, agyagos réteg. A tanúfalakban többszörös beásás nyomai mutatkoztak, ezek egyike, a Ny-i metszetfal szerint, az É-i hajófalat érte. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/ciOVbjf2JwlspyHCLurTa9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 19. ábra]) A nagyobb kövek a hajó É-i felében ill. az É-i hajófalon kívül voltak megfigyelhetők. Még mindig a hajó É-i felében, a felszíntől 28 ill. 34 cm mélyen jelentkező, 44, 52 és 62 cm hosszú, 7-10 cm vastag, egy ill. kétrétegű, koporsószögeket és egy nagyobb ácsszeget tartalmazó faszenes csík, minden bizonnyal, temetkezéseknek (koporsóknak) lehettek a maradványai. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/ciOVbjf2JwlspyHCLurTa9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 19-20. ábra]) A kutatóárokban viszonylag nagy számban kerültek elő bolygatott sírokhoz tartozó csontmaradványok, közöttük két, homlokcsonton zöldre patinázódott koponyatöredék is. Az árok leleteihez tartozott még egy vaszár is.22      A 2. kutatóárok merőleges volt az 1. árokra, vele a szentélyt és a hajó egy részét kívántuk átvágni egészen az 1. árokig. A 8,24-8,30 m hosszú, átlagosan 70,4 cm mély kutatóárokban a többszörösen bolygatott hajót borította magasabban a nagy vagy kisebb köves törmelék. A rablógödröket a sárga agyag talajba ásták. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6yAAup8I7MDQtS0fSsR2B9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 21-22. ábra]) A szentélyfalat viszont nem borította föld, külső oldalához murvás törmelékréteg csatlakozott. A 40 cm szélesen kiugró alapozás fölött felfelé szűkülő, egyenetlen, rézsútos, alul 123 cm, felül 104 cm széles szentély fal jelentkezett. Belső oldala nagyjából függőleges, rajta fekete csíkos festésnyomokkal és vakolatdarabokkal. A belső szentélyfalhoz a falkoronától 57 cm mélyen kőlapos járószint csatlakozott. Az árok É-i tanúfalában sikerült megfogni a szentély lépcsőt és a metszetben két kővel jelentkező mellékoltár szélét is. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6yAAup8I7MDQtS0fSsR2B9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 21. ábra]) A szentélyfal belső széle melletti lemélyítésben elértük a visszaugratott alapozás alját. A szentély fal teljes magassága - e szerint - 80 cm volt, ebből 26 cm pedig az alapozás magassága. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6yAAup8I7MDQtS0fSsR2B9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 22. ábra], D-i tanúfal) A 2. kutatóárokban vasszegek, vaslemez és néhány későközépkori edénytöredék került elő.      A 3. kutatóárok, amely csaknem teljesen párhuzamos az 1. kutatóárokkal, 6,90-7,20 m hosszú volt (a szentélyfal görbületétől függően) és a szentély alig megfogható külső falsíkjáig tartott. Az árok meghosszabbításában megtisztult a szentélyfal belső falsíkja is, amely a külsőnél jobb megtartású volt. A szentélyfal alapozása ugyanolyan széles, mint ahogy az a 2. árok külső oldalánál is megfigyelhető volt.      A 4. kutatóárok gyakorlatilag a 2. árok meghosszabbításának tekinthető. Az árokkal tisztázni szerettük volna az É-i hajófalat és a külső, esetleges járószintet. A 3,85-3,90 m hosszú kutatóárokban sikerült megfogni az erősen visszabontott, metszetben 103 cm (valójában 88 cm) széles hajófalat. Miután itt is erősen megbolygatták az eredeti rétegeket, reményünk sem lehetett a külső járószint meghatározására. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/9gntcW0wqVUphu8aSlLsFtOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 23-24. ábra])      Hasonlóan jártunk a 2,10 m hosszú, 5. kutatóárokkal is. A felszíni kevert réteg alatt húzódó barna, apró murva és mészszemcsés réteg további mélyítésével sem találtuk volna meg az eredeti, külső járószintet. A rövid kis árok nem érte el a hajófalat. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/9gntcW0wqVUphu8aSlLsFtOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 25. ábra])      Az árkok mélyítésével egyidejűleg ill. azt követően kezdődött meg a hajó külső falívének, a D-i oldalon pedig a hajó és a szentélyfal, valamint az ossarium feltárása ill. a hajó és a szentély törmelékének részleges eltávolítása.      A kerek hajófalból szinte csak a Ny-i, valamint az ÉK-i és K-DK-i szakaszon, a szentély-csatlakozásnál maradt meg egy-egy, nem túl nagy falrészlet. A félkörívnél nagyobb szentély falai jobb megtartásúak voltak. A szentélyben, a középtengelytől kissé D felé csúsztatva megmaradt az oltár és az oltárlépcsőből (?) származó vagy a járófelülethez tartozó háromszög alakú, 75 x 65 cm-es oldalszélességű nagy kő és az oltár É-i oldalán a szentély kőlapos járószintje. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/zT5kwSIZAA6vk_p4bhuto9OH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 5]-[https://picasaweb.google.com/lh/photo/Jg-BGQ7NwHv3fz-RQmezKdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 8]. ábra) A habarcsozott felszínű oltár 65-70 cm magas volt, egybesimították a járószinttel és a szentélyívvel, bár maga az oltár elvált a szentélyfaltól. A Ny-i oldala 148-150 cm, az É-i és a D-i 123 és 115 cm. Az oltár 18 cm-rel a padlózat fölé emelkedő lábazata kissé, 15-18 cm-rel előreugrik.      A diadalív (szentély) lépcsőjéből mindössze két lapos kő maradt meg. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/mFEziyVoIEjksL4GtRAMSdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 11. ábra]) A habarcsba rakott egyik kő 20-25 cm vastag volt. A szentély törmelékében nagyszámú, az eredetileg habarcsos-murvás rétegre fektetett kőpadozat borításából származó lapos kő feküdt. (8. ábra) A törmelékben talált töredékek alapján utoljára a szentélyt fehér, piros, bordó és fekete (szürke) színekkel, fehér alapon vörös, barnás-vörös sávokkal festették ki, valószínűleg a templom elhagyását megelőző időben, tehát a XV. század végén vagy a XVI. század elején. A zömében a szentélyfal mellett talált töredékek narancssárga festésű lábazatra utalnak. A D-i hajóív melletti törmelékből származó piros, kék (szürke) csíkos falfestmények a szentély és a hajó hasonló kifestéséről tanúskodnak. Említésre méltó még egy koraközépkori edénytöredék, amely a szentély D-i falának belső oldalánál az alapozás magasságában került elő.      Az É-i hajófal és a diadalív lépcsője elé egy 125 x 125 cm-es alapterületű, kissé hegyesszögű, az ásatás idejére egy sor kőből álló, murvába rakott mellékoltár/mellékoltár alapozás tisztult ki. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/Qzy-QGcNwJroF4WFdPg_zdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 17. ábra]) Egykorúságát bizonyítja, hogy az É-i hajófal habarcsanyaga rá van kenve az említett oltáralapozásra.      Az ásatási napló a hajó DK-i részének törmelékrétegéből származó korábbi- és későközépkori edénytöredékekről tesz említést. Ugyancsak itt, a sárga altalaj feletti törmelékből került elő az egyetlen érem, II. Lodovico 1412-1423 között vert aquileiai ezüst denára.23      Bolygatott sírok az 1. kutatóárkon kívül a diadalív környékén is megfigyelhetők voltak. A sárga altalajba, a falalapozásnál mélyebben ásták be azokat. A D-i oldalon a hajó és a szentély találkozásának közelében zöldre színeződött koponyatöredék, feltételezhetően ugyanahhoz a vázhoz tartozó lábszárcsontok ill. a törmelékből néhány bronzpityke (pártadísz) került elő.      A D-i oldalon a szentély széles alapozásához és a hajófalhoz sárga murvába rakott falú ossariumot építettek, amelynek fala a Ny-i szélénél törmelékes, keskenyebb, 45 cm, a K-i szélénél pedig szélesebb, 73 cm, belső széle enyhén ívelő volt. Az ossariumot borító törmelék 35-40 cm vastag csontréteget fedett, közöttük néhány Árpád-kori edény töredékkel. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/Qzy-QGcNwJroF4WFdPg_zdOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 18.], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/jv29wXAYKYIKAVwvzu0pTNOH1ZPQn2ft2Q616JuWxt8?feat=directlink 27. ábra])      A tájékozódó jellegű, 10 napos, esős ásatás eredményeképpen egy 11,33 cm hosszú, sokszorosan bolygatott, erősen lepusztult középkori templom bontakozott ki. Háromnegyed íves, kissé szabálytalan szentélyének belső átmérője 3,55, külső átmérője 5,35 m. Kerek hajójának belső átmérője 6,1 m, külső átmérője 7,85 m.24 Szentélyének falszélessége 90-95cm, hajójáé a Ny-i oldalon 90-95 cm, D-en 85 cm. A szentélyhez és a hajófalhoz D-ről hozzáépített ossarium belső átmérője 105-115 cm. Tájolása ÉK-DNy. A szentély fal a templomhajónál jobb megtartású, az oltár melletti padozathoz képest 50-66 cm magasan maradt meg. Hajójának falát erősen visszabontották, ill. megsemmisítették. Az ásatás nem járt eredménnyel a bejárat és a külső járószint, valamint a hajó padozatának meghatározását illetően. (KPS)

== <center>'''A leletanyag katalógusa és értékelése''' </center> ==

[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00023/pdf/vmm_24_2006_05_csirke-kpalagyi.pdf [A leletanyag katalógusa: 97-100 p.]] 

     A leletek a templomot borító, kővel, téglával kevert, törmelékes rétegből származnak, így stratigráfiai helyzetük nem segít a templom keltezésében, esetleges periódusok megállapításában.      A leletanyagban elsősorban háztartási edények különböző töredékei fordulnak elő, nagyszámban fazekak, mellettük néhány, asztali edények közé tartozó darab: bögre és talán egy pohár töredéke.      A kerámiaanyag nagy része a XII-XIII. századra keltezhető. A fazékperemek a XII. századtól kezdve tagoltabbak lesznek. Megjelenik a belső horony is. A XIII. századtól kezdve a perem külső oldalán is van hornyolás ill. a belső fele erősebben tagolt. Ez a fedők használatának elterjedésével függ össze. Amíg a XII. századi edények formáját az erőteljes váll határozza meg, a XIII. században a fazekak hasasodása jellemző. Az akli-pusztai leletanyagban előforduló peremek formájukat, anyagukat tekintve, és a díszítését is figyelembe véve, hasonlóak egymáshoz. Típusát tekintve mindegyik ívelten kihajló, megvastagodó, nem túl tagolt, alul-felül lekerekített. A belső horony mindegyiken megtalálható.      Két fazéktöredék díszített. Mindkét esetben egymáshoz viszonylag közel futó, bekarcolt, vízszintes vonalat figyelhetünk meg. A kerámia anyagán túl a díszítés is az Árpád-kor vége felé mutat.26 Hullámvonal minta vagy a rádlizott, irdalásos díszítés nem fordult elő. Az edények kézikorongon készültek.      A 72.28.28. leltári számú töredék alján azonban jól látható, hogy azt készítés után levágták a fazekaskorongról. Amíg a homokkal beszórt kézikorongról leemelték az elkészült edényt, addig a gyorskorongról, a fenti töredéken is látható módon, levágták azt.27      Az 1. számú kutatóárok törmelékének leletei közé tartozik egy ún. C-rugós láda-, vagy asztalzár. Mivel a XIV. században a reteszelő karok rugózását még a velük párhuzamosan futó lemezrendszer biztosította, addig a XV. században ezt a feladatot a nagyméretű, C-alakban meghajlított rugók látták el. Az akli-pusztaihoz hasonló zárszerkezet megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében,28 ill. a Decs melletti középkori Ete falu feltárása során előkerült későközépkori vaseszközök között is szerepel.29      A törmelékben jelentkező, erősen bolygatott helyzetű embercsontok és a közelükben előkerült koporsószegek bizonyítják a templomon belüli temetkezést. A D-i diadalív környékén került elő egy, a szemgödör felett zöldre patinázódott koponyatöredék, a bolygatott sír környékén pedig, szintén a törmelékben, egy pici, valószínűleg pártát díszítő bronz dísz.30 Ezt megelőzően, az 1. számú kutatóárok közepe táján, a törmelékes réteg bontásakor a homlokon szintén zöld patinanyomokat mutató koponyatöredékek láttak napvilágot. Esetleges pártamaradványok itt nem kerültek elő.      A leletanyag érdekes darabja az ezüst denar. Az érmet a XV század második, harmadik évtizedében verték. A tárgy földbe kerülését megelőző hosszú használatra utalnak az erős kopásnyomok. Miután az érem a sárga altalaj feletti törmelékben került elő, a templom vagy a sírok pontosabb keltezésére nem alkalmas.      A falfestmények zömében a szentély E-i részének törmelékéből kerültek elő, de sikerült megfigyelni a falon megmaradt részletét is.31 Tóth Melinda az Árpád-kori falfestészetről szóló könyvében kifejtette, hogy a templomok festése a román korban egyáltalán nem volt általános gyakorlat. Az egyházi és világi központokból a XIII. század utolsó harmadában eljutott a falusi templomokig, de csak a XIV században vált általánossá.32 Az akli-pusztai templom szentélyében és a hajóban talált falfestménytöredékek, az ásatási eredmények alapján, valószínűleg a templom használatának megszűnését megelőző időszakra tehető ki-, vagy átfestéséről tanúskodnak. (CSO) 

== <center>'''Keltezés''' </center> ==

     Az 1972-es tájékozódó feltárás eredménye egy olyan kerektemplom lett, amelynek kerek hajójához egy háromnegyedíves szentély csatlakozott, megmaradt falai tört kőből készültek. Nyílásainak hiánya és leletanyagának szegényes volta nem segíti a templom keletkezésének meghatározását. Gervers-Molnár Vera 6 pontban foglalta össze a falusi kerek templomok keltezésének nehézségeit. Tipológiai alapon felállított csoportjai közül az akli-pusztai kerektemplom a "Kerek hajójú, köríves apszisú rotundák" közé tartozik,33 s ezek közül pedig a Dunántúlon leginkább a "nyolcast" formázó rábaszentmiklósi, a letenyei és a valószínűleg ugyancsak plébániatemplomnak épült keszthelyi kerektemplomokhoz áll közel.34 A rábaszentmiklósi kerektemplom hajója és apszisa Gervers-Molnár Vera szerint megépülhetett már a XI. században.35 A XI. század végétől keltezhető a letenyei templom is36 és a keszthelyi rotunda is a XI. század második felében épülhetett.37 A rábaszentmiklósi kerek templom belső hajóátmérője 6,3 m, apszisának sugara 2 m, a letenyei templom hajójának belső átmérője 4,9 m, szentélyének belső sugara 1,7 m, míg a keszthelyi kerektemplom hajóátmérője 8 m.38      A mai Veszprém megye területén eddig, az akli-pusztait is beleértve, összesen 4 kerektemplomot ismerünk. Ezek közül a veszprémi Szt. György-kápolna volt a legkorábbi, s az ásató, H. Gyürky Katalin szerint már a X. század vége felé állhatott.39 A kápolna hajójának belső átmérője 7,5 m, apszisának belső sugara 1,7 m.40 Az ösküi kerektemplom az előzőektől apszisának félköríves formájával tér el. Hajójának átmérője 7,36 m, szentélyének belső sugara 1,9 m.41 Gyulakeszi "Szent Ferenc késése" temploma aránytalanul nagy szentélyével lényegesen különbözik előbbi templomainktól. Hajójának átmérője 3,8 m, szentélyének sugara pedig 2,4 m volt. Sajátos alaprajzára és belső falfülkéire tekintettel Gervers-Molnár Vera a templomot a XIII. század első felére keltezte42.

 

     A falusi templomok formai rokonsága, ahogy erre Gervers-Molnár Vera felhívta a figyelmet sokszor nemcsak rokonságot, de még kapcsolatot sem jelent.43 Az Akli-pusztáról ismert legegyszerűbb alaprajzi forma a XI. századtól a XIII. század második feléig az egész ország területén előfordult.44 A falusi plébániarendszer kialakulása, I. István rendelete nyomán, a XI. század első harmadában kezdődött meg. A kezdeti időszakban a kis falusi templomok - az egyházi alapításúakat kivéve - királyi várföldeken és nemzetségi birtokokon épültek. Régészeti feltárások, mára már dűlőnévként, határrészek neveiként továbbélő egykori falunevek, pl. Sövényegyháza, Ágegyháza, utalnak arra, hogy ezek a korai falusi egyházak fából, ill. agyagtapasztású sövényfallal épültek. Az I. László király uralkodása alatt megszilárduló egyházszervezet jele volt az egyházas helyek számának növekedése a XII-XIII. században. Ebben a folyamatban az adott korszak társadalmi és gazdasági változásai is szerepet játszottak. A királyi földek eladományozásával hatalmas magánbirtokok jöttek létre. Az új tulajdonosok a birtokaikon új templomokat építettek, ahol kegyuraként érvényesítették jogaikat.45 Az egyházas helyek szaporodásában szerepet játszott a megszilárduló falurendszer is, az állandó határokkal rendelkező falu, amelynek templomát már szilárd anyagból építették meg.      Akli-puszta a bakonybéli apátság legkorábbi birtokai közé tartozott. Magát a falut a XI. századtól említik az oklevelek, de templomára csak Sörös P. oklevelekkel alá nem támasztott adata utal.46      A késő Árpád-korra keltezhető rotundák száma a korábbi időszakhoz képest kevés. A korábban többékevésbé egységes alaprajzi forma felbomlik, egyre több helyi változat alakul ki.47 A tatárjárást követő nagyméretű újjáépítésben a román stílus kevésbé játszott szerepet a Nyugatról érkező új irányzattal, a gótikával szemben. A későromán stílus a tatárok által kevésbé háborgatott Nyugat-Dunántúlon, Vas és Zala megye területén élt tovább egy ideig.48      Az akli-pusztai kerektemplom tájékozódó feltárása során egyedül a szentély erősen kiugró falalapozása tűnhet szokatlannak. Ezen kívül azonban semmi más nem utalhat egy korai, vagy korábbi templomra, amely átépítése során nyerte volna el végleges alakját. A "kerek hajójú, köríves apszisú plébániatemplomok" közül a templom alaprajzának legjobb párhuzamai a XI-XII. században épültek meg. A rövid feltárás közelebbi kormeghatározásra alkalmatlan leletanyagával sajnos a feltételezett keltezést nem tudjuk alátámasztani. (CSO-KPS)      

== RÖVIDÍTÉSEK ==

 BÉKEFI 1896 - BÉKEFI R. (szerk.) Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi Rend. Budapest 1896 CSÁNKI 1897 = CSÁNKI D.: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. III. 1897 ENGEL 1990 = ENGEL P.: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Magyarok Európában I. Budapest 1990 ERDÉLYI 1902 = ERDÉLYI L.: A pannonhalmi főapátság története. I. Budapest 1902 FELD 1987 = FELD I.: Keramika. In: Magyarországi művészet 1300-1470 körül. (Szerk./Ed.: Marosi E.) Budapest 1987. 261-267. GERVERS-MOLNÁR 1972 = GERVERS - MOLNÁR V.: A középkori Magyarország rotundái. Művészettörténeti Füzetek 4. Budapest 1972 HOLL 1992 = HOLL I.: Kőszeg vára a középkorban. (Die Burg von Kőszeg-Güns im Mittelalter (Die Ausgrabungsergebnisse der Jahre 1960-1962). Fontes ArchHung, Budapest 1992 H. GYÜRKY 1996 = H. GYÜRKY К.: A Buda melletti kánai apátság feltárása. Budapest 1996 ILA-KOVACSICS 1964 = ILA В. - KOVASICS J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest 1964 KOPPÁNY 1963 = KOPPÁNY T.: A Balaton-Felvidék románkori templomai. VMMK 1. 1963. 81-114. KOPPÁNY 1967 = KOPPÁNY T.: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében. VMMK 6. 1967. 117-150. LACKOVITS 1989 = LACKOVITS E.: 16.-17. századi kéttornyúlaki párták és párhuzamaik. Veszprémi Történelmi Tár I. 1989.31-14. LDM = Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém Ltsz = Leltári szám MIKLÓS 2005 = MIKLÓS Zs.: Spätmittelalterliches Eisendepot aus dem mittelalterlichen Marktflechen Decs-Ete. ActaArch 56. 2005. 279-310. MRT 1 = BAKAY K. - KALICZ N. - SÁGI К.: Magyarország Régészeti Topográfiája. Veszprém megye régészeti topográfiája 1. A keszthelyi és tapolcai járás. Budapest 1966 MRT 2 = ÉRI I. - KELEMEN M. - NÉMETH P. - TORMA L: Magyarország Régészeti Topográfiája. Veszprém megye régészeti topográfiája 2. A veszprémi járás. Budapest 1969 MRT 4 = DAX M. - ÉRI I. - MITHAY S. - PALÁGYI S. - TORMA I.: Magyarország Régészeti Topográfiája. Veszprém megye régészeti topográfiája 4. A pápai és zirci járás. Budapest 1972 PALÁGYI 1973 = PALÁGYI S.: Zirc-Aklipuszta. Rég.Füz. I. Ser. I. No. 26. 1973.89. PALÁGYI 1989 = K. PALÁGYI S.: A kemenesszentpéteri római kori halomsír. Veszprémi Történelmi Tár 1. 1989. 44-59. PARÁDI 1971 = CS. SÓS Á. - PARÁDIN.: A csataljai Árpád-kori temető és település II. A település. Folia Arch 22. 1971. 121-139. PARÁDI 1972 = PARÁDI N.: A Letenye-Szentkeresztdombi kerek templom feltárása. A nagykanizsai Thury György Múzeum jubileumi emlékkönyve. 1919—1969. Nagykanizsa, 1972. 239-264. PAULER 1899 = PAULER Gy: A magyar nemzet története az Árpád-házikirályok alatt. II. Budapest 1899 RADVÁNSZKY 1880 = RADVÁNSZKY В.: Magyar családélet és háztartás a 16.-17. században. Budapest 1880 SÖRÖS 1903 = SÖRÖS P.: Abakonybéli apátság története I. PRT VIII. Budapest 1903 SÖRÖS 1903a = SÖRÖS P: Bakonybéli regeszták a XV. század első feléből. Történelmi Tár 1903. 354-379. SÖRÖS 1904 = SÖRÖS P. : A bakonybéli apátság története II. PRT IX. Budapest 1904 SZENTPÉTERY 1923 = SZENTPÉTERYI.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest 1923. TARI 2000 = TARI E. Pest megye középkori templomai. Studia Comitatensia 27. 2000. TEMESVÁRY 1961 =TEMESVÁRY F.: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a 15. században. Folia Arch 13. 1961. 151-180. TÓTH 1974 = TÓTH M.: Árpád-kori falfestészet. Művészettörténeti Füzetek 9. 1974. VALTER 1985 = VALTER I. : Romanische Sakralbauten Westpannoniens. Burgenland Mosaik, Eisenstadt 1985 

== JEGYZETEK: ==

1 Az egyes részek szerzőit névbetűjükkel jelezzük: Csirke Orsolya = CSO; K. Palágyi Sylvia = KPS 2 BÉKEFI 1896. 408.; Miután a MRT 4 szerzői nem vették számításba az Akli-pusztáról Lókútra vezető földutat, Békefi Rémig adatát hibásnak ítélték meg: MRT 4. 268. 81/10. lh. 3 Veszprém Megyei Levéltár T 79. számú térképe; jelen közléséért Somfai Balázsnak tartozunk köszönettel. 4 A régi templom látható omladékairól: TÖRÖK J.: Magyar Enciklopédia. Pest II. k.1860. 127. 5 MRT 4. 268. 81/10. lh. 6 Dax Margit: MRT 4. 232. 71/5. lh. 7 Palágyi Sylvia-Pagony I.: MRT 4. 129. 37/6.; PALÁGYI 1989. 44-59.; Torma István-Pagony IL: MRT 4. 129. 37/7. lh. 8 Palágyi Sylvia: MRT 4. 244. 75/5. lh. 9 PALÁGYI 1973. 89. 10 Az ásatásvezető Palágyi Sylvia, munkatársa Gopcsa Ágnes volt: LDM Adattár 19420-2006; PALÁGYI 1973. 89. 11 A tájolást talán befolyásolhatta a nem túl messze futó magasfeszültségi vezeték? 12 Az első felmérés valamivel nagyobb szentélyével, az ossarium alakjában és a tájolásban különbözik a harmadiktól. A három közül mégis ez ill. a harmadik hasonlít leginkább egymásra. 13 Összefoglalóan: MRT 4. 268. 81/9-10. lh. 14 ERDÉLYI 1902. 825.; SÖRÖS 1903. 269.; SZENTPÉTERY 1923. 9., 373. 15 SÖRÖS 1903. 228.; CSÁNKI 1897. 219. 16 SÖRÖS 1903. 45., 285. 17 CSÁNKI 1897. 203., 219. 18 OL. Die. Conser. Veszpr. 21., 4L; MRT 4. 268. 19 ILA-KOVACSICS 1964. 98. 20 Ma Lókút filiája. A veszprémi egyházmegye papságának névtára, 1975.142., az adatért Kredics Lászlónak tartozunk köszönettel. 21 SÖRÖS 1903.45. 22 Vö. IV rész 23 Az érem meghatározásáért Gedai Istvánnak köszönetünket fejezzük ki. 24 PALÁGYI 1973. 89.: szentély belső átmérő 3,6 cm, hajó belső átmérő 6m 25 Az érem meghatározásáért Gedai Istvánnak tartozunk köszönettel. 26 A bekarcolt vonaldíszítés korhatározó szerepéről: PARÁDI 1971. 134.; HOLL 1992. 18.; H. GYÜRKI 1996. 27. 27 A gyorskorong használata a XIV század második felében terjed el, de széles körben csak a XV századtól alkalmazzák - FELD 1987. 262. 28 TEMESVÁRY 1961. 172., 57. ábra 29 MIKLÓS 2005. 297. Abb 12. 30 A párta a hajadon lányok viselete volt. A fiatal lány elhunytával a pártát is eltemették vele a sírba, mint menyasszonyi koszorút. Maga a temetési szertartás pedig a halott lakodalmát szimbolizálta. A pártaviselésre vonatkozó legkorábbi írásos adat a XIII. századra tehető. (PAULER 1899. 259-260.). A legtöbb írott forrás a XVI-XVII. századból származik, elsősorban korabeli nemesi inventáriumok és végrendeletek utalnak erre a viseleti tárgyra. Habár a XVI-XVII. században az asszonyok is hordtak pártát, az övék kontypárta volt, a hajadon lányoké viszont a homlok körül viselt abroncs- vagy karika párta. (RADVÁNSZKY 1880. 235-237.; LACKOVITS 1989. 33.) Régészeti feltárások során, szerencsés esetben, a sírokból is kerülnek elő pártatöredékek, vagy a koponyahomlok környéki elszíneződése utalhat a már elbomlott, egykori fejdíszre. A párta anyaga, díszítési módja összefüggött viselőjének vagyoni helyzetével is. 31 LDM Adattár 19420-2006 32 TÓTH 1974. 10. 33 GERVERS-MOLNÁR 1972. 32. 34 GERVERS-MOLNÁR 1972. 31., 12. ábra 4., 13., 7. 35 GERVERS-MOLNÁR 1972. 33. 36 GERVERS-MOLNÁR 1972. 33.; PARÁDI 1972. 240-264.; VALTER 1985. 168. 37 GERVERS-MOLNÁR 1972. 33. 38 GERVERS-MOLNÁR 1972. 73. 107.J, 74. 109. és 108. j . ; KOPPÁNY 1963. 95-96., 84. kép 39 H. GYÜRKY K.: A veszprémi Szent György-egyház és konzerválása. Műemlékvédelem IV/3. 1960. 139-140.; GERVERS-MOLNÁR 1972. 29., 71. 78. és 82. j . 40 GERVERS-MOLNAR 1972. 28. 41 GERVERS-MOLNÁR 1972.34., 74.112.J.; MRT 2.160.; KOPPÁNY 1963. 101-102., 96. kép 42 GERVERS-MOLNÁR 1972. 35., 74. 119.J.; MRT 1. 59.14/4. lh.; KOPPÁNY 1963. 94., 82. kép 43 GERVERS-MOLNÁR 1972. 10. 44 GERVERS-MOLNÁR 1972. 33. 45 ENGEL 1990. 216. Az újonnan alakuló templomok építése és a birtokviszonyok változása közti kapcsolatot Valter Ilona vizsgálta meg, a nyugat-magyarországi térségben (VALTER 1985. 23-24.). Okleveles és régészeti anyagot is felhasználva elemezte a kérdést a XI-XIV. század első fele között eltelt időszakban. 46 SÖRÖS 1903. 45. 47 GERVERS-MOLNÁR 1972. 36. 48 Uo.

== Forrás: ==

[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00023/pdf/vmm_24_2006_05_csirke-kpalagyi.pdf Csirke Orsolya - K. Palágyi Sylvia: Zirc, Akli-puszta kerek temploma. In.: A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 2006. 24. sz. 95-126 p.] 

[[Category:Zirc]] [[Category:Cikk,_tanulmányok]]

Zirci Római Katolikus Legényegylet

2011-09-26T12:11:48Z

Berklari:

<center>1900-1946</center>
== Története: ==

     A múlt században élt [http://hu.wikipedia.org/wiki/Adolph_Kolping Adolf Kolping] - aki maga is cipészként dolgozott, mielőtt a papi hivatást választotta volna - alapította meg a katolikus legényegyletek mozgalmát. Célja volt a fiatal iparosság szakmai és szellemi fejlődésének segítése, az önképzés és a keresztény életszemlélet módszereinek felhasználásával egészséges, erkölcsileg biztos alapokon álló emberek nevelése.

=== Megalakulás: ===

     A fent leírtak szellemében alakították meg 1900. december 8-án Zircen is a legényegyletet Rázgha Balduin lelkész irányításával az iparos ifjúság lelkes tagjai. Megalakulását általános rokonszenv kísérte az egész községben. Bizonyítéka az, hogy mind többen  csatlakoztak, úgy mint rendes tag és úgy mint pártolótag. Az egyesület ugyanis ismeretterjesztő előadásaival, szép vallásos és hazafias ünnepségeivel, jól sikerült színielőadásaival, tisztességes szórakozásaival, tagjainak valláserkölcsi és hazafias szellemben való nevelésével fontos tényező lett Zirc életében. A templom és az iskola mellett a magyar kultúrának, bátran lehet mondani, legfőbb terjesztője Zircen működése időszakában.       A kezdeti évek munkájáról nincsenek adataink. Először a [[Zirc és Vidéke újság|Zircz és Vidéke]] 1905. február 19-i első számában jelzik, hogy gyűlést tartottak az Iparoskör helyiségében a világi elnök, Hudicsek Alajos irányításával. 1905.március 5-én pedig bált rendeztek, ahol Vízer Gábor és Hudicsek Alajos harmóniumon működött közre, Párkányi Norbert felolvasott, eljátszották a Nyomdahiba c. bohózatot, a táncnál pedig Lencse cigány húzta a talpalávalót. Szintén 1905 júliusában zenés összejövetelt tartottak Hoffer József vendéglőjében, abból az alkalomból, hogy új székházukat megnyitották /helye ismeretlen/. Dr. Markovits Bálint plébános, egyházi elnök mondta a megnyitó szövegét. Kezdettől fogva meg emlékeztek az egyleti tagok a nemzeti ünnepekről. Így volt ez 1905.október 8-án is, amikor az aradi tizenhármak emlékére jöttek össze.      Az 1906. január 14-i évi rendes közgyűlés, amelyet dr.Markovits Bálint és Hudicsek Alajos vezetett le, új megbízottakat választott az alábbiak személyében: 2.elnök Munkácsy György porvai plébános, pénztáros Kratochwill Béla, jegyző és titkár Vízer Gábor, könyvtáros Vízer Móric, dékán Lambert János, 2.dékán Megáll Gyula. Ugyanők tervbe vették egy februári mulatság megrendezését, melyet a vigalmi bizottság szervez meg a kávéház termeiben. 1906.március 18-án, [http://www.katolikus.hu/szentek/0319.html Szent József ]napján - aki az egylet védőszentje volt - ünnepélyt tartottak, melyet közös szentmise előzött meg. Ez az ünnepi megemlékezés egyébként minden évben visszatérő programja volt a legényegyletnek.      Rendszeresen szerepeltek színdarabok előadásával is.      1908 februárjában szintén farsangi estélyt rendeztek, a - zenét Lencse Elizeus és bandája játszotta. Előtte azonban még megemlékeztek [http://hu.wikipedia.org/wiki/Adolph_Kolping Adolf Kolping]ról, a mozgalom alapítójáról, elveiről, a vallásról és erkölcsről, munkásságról és szorgalomról, egységről és szeretetről, vidámságról és tréfáról.      1909 szeptemberétől [[Láng Ince Pál|dr.Láng Ince]] lett az egyházi elnök. Ezen a télen vetített képekkel színesitett előadásokat hallgathattak az érdeklődők az egyletben /pl.Cséplő Pál olaszországi műemlékeket mutatott be/.      1910. január 12-én a zirciek csatlakoztak a Legényegyletek Országos Szövetségéhez  és ezután már tagdíjat is fizettek.       Az első jegyzőkönyv 1910. február 2-án íródott a 10. rendes közgyűlésről. Egyházi elnök ekkor: dr. Magyarász Bálint, őt váltotta [[Láng Ince Pál|Láng Ince dr.]] Titkár Viner Gábor. Tagság összlétszáma 116 fő. A legényegylet tartott évenként évet záró rendes közgyűlést, több választmányi gyűlést, szükség szerint rendkívüli gyűlést. A legényegylet felépítése: 1. Pártolótagok 2. Rendes tagok 3. Alapítótagok 4. Tiszti kar: a felsorolt három tagságból választatott ki. Volt elnökség, választmányi tagok, póttagok. Az elnökség felépítése: Az egylet pártfogását az apát úr őméltósága szokta vállalni felkérésre. Választottak: egyházi elnököt, világi elnököt, pénztárost, jegyzőt, dékánt, könyvtárost, házgondnokot, szükség szerint intézkedéshez bizottsági tagokat. 

     1910-ben a 10. évfordulóra egy díszes egyleti zászlót rendelnek 450 koronáért. Ipari kiállítást szerveznek, melyen 47 iparos kiállító 30 iparág mestermunkáit mutatta be. A kiállítást két nap alatt 707 látogató tekintette meg.       A zászló felszentelését és az ipari kiállítás megnyitását augusztus 20-án ejtették meg. A kiállítás 2 napig tartott. Belépési díj a kiállításra első nap 50 fillér, második nap 20 fillér. A befolyt összeget a házalapra és a ház bérleti díjára fordították.      Az 1911. február 2-án megtartott évi rendes közgyűlésen összesen 116 tagot regisztráltak. Könyvtáruk 650 kötetet tartal-mazott, kötött és fűzött formában. A tisztikar összetétele a következő volt: 2.egyházi elnök Bosnyák Pongrácz, világi elnök Holló Antal, titkár Vízer Móric, pénztárnok Károlyi János, könyvtárnok Kaufmann Imre, 2.könyvtárnok Neuhauzer György, 1. és 2.dékán Márhoffer Miklós és Kaufmann József.      Az 1911.december 10-i választmányi ülésen felvetették, hogy több könyvüket köttetni kellene, de várják meg, amíg a helyi nyomdában elkészül a könyvkötő berendezés, és akkor ott végeztessék el a munkát.      1912 őszén változott a vezetés, [[Magyarász Ferenc|dr.Magyarász Ferenc]] lett az egyházi elnök, aki egyúttal a vigalmi bizottságot is vezette.      1913 novemberében az egyleti otthon egy szobáját átengedték tanoncotthon céljaira, remélve, hogy a fiatalok így minél előbb megismerik és megkedvelik az egyleti életformát. Decemberben pedig nagyszabású ünnepséget rendeztek Adolf Kolping születésének 100.évfordulója tiszteletére.      1914 júniusában sportcsapatot alakítottak, ennek tagjait főleg a futball vonzotta. A sportfelszerelést megveszik, de a tagoknak ki kell fizetni. Felkérik a jelen levő Kazsay György urat a csapat technikai vezetésére és oktatására.      Ezután hosszú szünet következett - kitört az I.világháború, majd az azt követő esemenyek miatt szünetelt az egyleti élet. A legényegylet az első világháború előtti utolsó jegyzőkönyvét 1914. év június hó 18-án jegyezte fel, még az özv. Punk Ferencnétől bérelt Kossuth L. utcai egyesületi helyiségében. Közben eltelt hét év. Valószínű, hogy akik a háború sodrába nem keveredtek bele, és az 1918, 1919, 1920-as évek viharát átvészelve itthon tudtak maradni, azok azért lélekben, tudatban folytatták az egyleti életet, de gyakorlatban a háború előtti évekhez hasonlóan nem tudtak tevékenykedni. Csak 1921 januárjától vannak ismét adataink a legényegyletről.

=== Két világháború között ===

      Tehát 1921. február 23-án rendkívüli választmányi ülést tartottak, melyen kijelölték a programokat, foglalkozásokat.  Kedden könyvtári nap volt, péntekenként előadásokat, felolvasásokat hallgattak, vasárnaponként pedig a szórakozásé volt a központi szerep.       Úgy is felfoghatjuk, hogy folytatták az 1900. évben megkezdett legényegyleti életet, de úgy is gondolhatjuk, hogy újból alakult meg az egylet a régi tagokból. A rendkívüli közgyűlésen megjelentek 37-en. [[Magyarász Ferenc|Dr. Magyarász Ferenc]] 1914-ben volt egyházi elnök nem volt jelen. Közülük 1914-ben a volt egyleti titkár, Wéber József úr, Holly Antal világi elnök úr távolléte miatt megnyitja a gyűlést. Felkéri Kaufmann Antal urat korelnöknek a gyűlés levezetésére. Kaufmann Antal úr korelnök üdvözli a megjelenteket és átadja a szót Wéber Józsefnek, aki röviden ismerteti a legényegylet életre hívását, a régebbi választmányi és tiszti kar álláspontját. Megállapítják, hogy a katolikus legényegylet sem közgyűlési, sem pedig belügyminiszteri rendelettel feloszlatva nem lett.      A hét évi kényszerszünet előttről megmaradt vezetőség jogosult a kezdeményező lépéseket megtenni a legényegylet újraindítása végett. Wéber József úr, volt egyleti titkár indítványozza, hogy először válasszanak egyházi elnököt. A gyűlés egyhangúlag a jelen lévő [[Várkonyi Fidél Jenő|dr. Várkonyi Fidél]] zirci plébános urat választotta egyházi elnökké. Az elnök megköszöni megválasztását és a tagság bizalmát. Biztosítja a jelenlévőket, hogy minden tőle telhetőt megtesz a legényegylet további jó működéséért, a fiatalság neveléséért. Szent Józsefnek, az egyesület védnökének pártfogásába ajánlja az egyesületet.      Indítványára a gyűlés megválasztja vezetőségét. Egyházi elnök: [[Várkonyi Fidél Jenő|dr. Várkonyi Fidél]] plébános úr. Világi elnök: Drkosch Adolf úr. Pénztáros: Xeravits József úr. Jegyző (titkár): Wéber József úr. Helyettes jegyző: Kaufmann József úr. Könyvtáros: Holly Emil úr. Helyettes könyvtáros: Punk János úr. Dékán: Kaufmann István úr. Igazgató választmányi rendes tagoknak a pártolótagok sorából: Scherer János, Károlyi János, Brüchner Károly, Kersch Károly. Póttagoknak: Pacher Vilmos, Stolcz Ödön urakat, a rendes tagok sorából: Hebling Sándort, ifj. Wizer Józsefet választották meg.      Még így is csonka a választmány. Több kell. Pártolótagnak önállóan, saját elhatározásból sokan jelentkeztek. Megállapították a tagsági díjak fizetését is. Míg 1910-ben a rendes tagok 35 fillért fizettek, addig most 1921-től már havonta 10 koronát. A pártolótagok évi 40 korona tagsági díjat fizetnek. Szülő László pártolótag indítványozza, hogy az egyesület vegyen fel tagjai közé nem katolikus keresztény ifjakat is. Mivel a szabályzat kimondja, hogy csak katolikus tagokat lehet felvenni, így az indítványt elutasítják. Elég gyenge a pénzügyi ellátása is a legényegyletnek a hosszú kényszerszünet után.      1921. február 3-án rendkívüli választmányi gyűlésen beszámoltatták Czobor Béla urat, a volt pénztárnokot a vagyoni helyzetről. A pénztárnok ismerteti, hogy a bevétel 1914-ben 120 korona 57 fillér, a kiadás 128 korona 50 fillér. Túlfizetés 7 korona 93 fillér. A túlfizetés visszaadásáról lemond az egylet javára. Ismerteti továbbá, hogy 1000 korona hadi kölcsön lett jegyezve. További gond, hogy a hosszú állásidő alatt leromlottak a volt helyiség berendezései is, ezért javításra szorulnak. A bútorzat rendbehozatalát a tagság vállalta. Azért meglepetések is érik a szegényesen újrakezdő legényegylet tagságát. Az egyházi elnök bemutatja a Zirc vidéki takarékpénztár betétkönyvét, melybe 118 korona 60 fillér van elhelyezve. Ezután megköszöni Czobor Béla volt pénztáros fáradozását, amiért a viharos időkben vigyázott a vagyonra. Hebling Sándor bejelenti, hogy az egyesület javára rendezett mulatságból a sportegyesület pénztáránál 843 korona tőkéje van, mely bármikor átvehető. Megbízzák Xeravits József úr pénztárost a 843 korona átvételére. Megkezdődött a tagok toborzása is.      A legényegylet hivatalos működése újból 1921. év február 15-én veszi kezdetét. Új helyre költöztek, mivel [[Békefi Remig (József)|dr. Békefi Remig]] apát az egylet rendelkezésére bocsájtotta a volt vörösőr szobát. Sőt, támogatásának jeleként még annak fűtéséhez anyagilag is hozzájárult. Ezután már a tagtoborzással is szép eredményt ért el a választmány. Rendes tagnak 64 fő jelentkezett, ebből 25 fő közben más ok miatt visszalépett. Maradt 39 fő. Pártolótagnak 141 fő jelentkezett. [[Szabó Otmár Károly|Szabó Ottmár]] mint alapítótag 300 koronát adományozott az egyesületnek.      Az otthon ünnepélyes megnyitására 1922. január 6-án került sor, amikor az Ami fenntart minket c. színdarabot is előadták. Az alább felsorolt személyek vették át az egylet vezetését: egyházi elnök [[Horváth Szaléz István|dr.Horváth Szaléz]], világi elnök Wolf János, pénztárnok Xeravits József, 1. és 2.jegyző Wéber József és Piedl András, könyvtárnok Neuhauser György, 1. és 2.dékán ifj.Vízer József és Szita László.      Ház- és sportszabályzatot állítottak össze a játékok zavartalan biztosítására. A jegyzőkönyv szerint a szabályzat betartását, betartatását mindenkivel szemben nagyon szigorúan megkövetelték. Kaufmann István sportintéző 1922. március 14-én sportpálya létesítése céljára egy kérvényt a községi elöljárósághoz elküldött további intézkedés végett.      Felszerelték a legényegyleti helyiséget biliárdjátékkal, kártya- és sakkjátékkal, batyuzójátékkal stb. Könyveket vásároltak, folyóiratokat rendeltek meg. Sokat ajándékba kaptak nagyméltóságú személyektől. Könyvállványt készítettek a helyiségbe. Felszerelték különböző nagyságú petróleumlámpákkal, asztalokkal, székekkel. 1922. július 23-án Wizer József úr dékán örömmel jelenti, hogy az egyesület fejlesztésére Walla Ferenc földbirtokos a tündéri agyagipargyár termékeiből ajándékozott egy darab korsót és négy darab ivópoharat. Hamutartókat is vásároltak az asztalokra. Teljes  sportfelszereléssel látták el a sport minden működő csapatát. Az 1922. évi pénzügyi beszámolóból látszik, hogy az egyesület jól gazdálkodott.      Xeravits József ismerteti a pénzügyi elszámolást.      Bevétel: 102 486 korona 57 fillér. Kiadás: 100 897 korona 82 fillér. Maradvány: 1588 korona 75 fillér. A sportpénztárnak Udvardy Antal úr jelenti, hogy sportjátékokból: Bevétel: 59 044 korona. Kiadás: 54 944 korona. Maradvány: 4100 korona.      Többszöri próbálkozás után, a sok év elmúltával, végre 1923. március 1-jén a tagok közül alakult dalárda is megkezdte működését [[Létray Gyula|Létray Gyula]] kántortanító vezetésével. Csak nagyon kevesen jelentkeztek. Azért 1923. július 15-én már 12 tagja van a dalárdának.      Jelentős dátum Zirc életében és a legényegylet működésében, a sport további menetében 1923. március 25-e. Főleg a legényegylet vezetőségének kezdeményezésére 1923. március 25-én, vasárnap, megalakult a Zirci Sportegylet, amely a sport minden ágának művelését tűzte ki célul. Az egyházi elnök javaslatára ezután a legényegylet tagjai is a Zirci Sportegylet vezetése alatt sportolnak. A sportfelszerelést a legényegylet hajlandó átadni, ha megkeresés érkezik ez iránt. A volt sportszakosztály készpénzét pedig beutalják a legényegyleti pénztárba. [[Horváth Szaléz István|Dr. Horváth Szaléz]] főtisztelendő úr, egyházi elnök indítványozza, hogy az egylet létesítsen a kebelében Kezdő Iparosok Alapját, hogy azáltal az egylet tagjait józan takarékosságra és a jövőjükre való gondolkodásra szoktassák. Célja a kezdő iparosoknak önállósulásuk alkalmával pénzbeni vagy természetbeni támogatást nyújtani. Kasper József úr világi elnök a zirci középiskola ügyét ajánlja a választmánynak. Rendkívül fontos, hogy minél előbb a megvalósulás stádiumában jusson. Sajnos elég soká váratott magára a megvalósulás.      Alakítottak egy sport intézőbizottságot is, melynek tagjai Kaufmann István, Udvardy Antal és Pacher Lajos. Megállapodtak, hogy minden szerdán ismeretterjesztő előadást rendeznek. 1922 tavaszán egyébként öt ilyen jellegű rendezvény volt:                     1922.március 13. - [[Horváth Szaléz István|dr.Horváth Szaléz:]] Bűnbánat az ősegyházban. A régi keresztények élete.

                    1922.március 15. - F. Zalai Mihály: Petőfi Sándor élete és művészete.

                    1922.március 26-27. - Mészáros Gellért: Jókai Mór

                    1922.április 2. - Varga Virgil: Az anyag megmaradásának, az energia megmaradásának és átváltozásának                           törvénye.      1923-ból ismerjük a fizetendő tagdijak összegét, vagyis rendes tagoknak havi 40, pártolóknak 60, alapítóknak pedig egyszer s mindenkorra 1000 koronát kellett fizetni. Elhatározták, hogy bevezetik az ún. hétfői estéket, amikor ismeretterjesztő előadások mellett énekek, felolvasások, szavalatok hangzanak majd el. Szintén fontos esemény volt 1923-ban, hogy március 25-én megalakult az önálló Zirci Sportegylet a legényegyletiek aktív támogatásával. Létrehoztak egy alapot a kezdő iparosok megsegítésére. Kezdeményezték, hogy az egylet is támogassa középiskola létesítését Zircen, s Kasper József világi elnök javaslatára különbizottságot alakítottak e célból. Az év említésre méltó kultúrprogramjai a következők voltak: február 12-én a Tolonc c. népszínmű bemutatója, november 25-én táncmulatság, december 16-án Petőfi ünnepély, 31-én szilveszteri est. Ezek mellett természetesen lezajlottak a március 15-i forradalom és a Szent József nap ünnepi megemlékezései is. Pontos szerepük volt immár a rendszeresen megtartott húsvét előtti lelkigyakorlatoknak.      1924 folyamán nyolc hétfői estélyt tartottak, ahol többek között az elektromossággal, a csillagos éggel, a repülőgépekkel és Zirc földrajzával ismerkedhetett meg a hallgatóság. Két színielőadás is volt, a Molnár és gyermeke valamint a Szent Péter esernyője c. darabok kerültek színre. Nagyot léptek előre a színvonalas ismeretterjesztő előadások ügyében, mivel sikerült egy jó minőségű vetítőgépet vásárolniuk. [[Horváth Szaléz István|Dr. Horváth Szaléz]] 1924. március 5-én javaslatot tett egy vetítőgép beszerzésére, mivel anyagilag nem úgy állt az egylet, hogy saját erőből meg tudná vásárolni. Így segítségükre siettek nemes lelkű férfiúk, kik a vetítőgép árát 5 000 000 (ötmillió) koronát kamatmentes kölcsönként az egylet vezetőségének részére biztosították. A ciszterci rend tagjai előlegezték meg az egyletnek azzal a feltétellel, hogy a visszafizetést apránként, a megtartott előadások bevételeiből fedezzék. Az adományozók a következők voltak: [[Szabó Otmár Károly|Szabó Otmár]], Neuhold Özséb, [[Horváth Szaléz István|dr.Horváth Szaléz]], [[Horváth Konstantin|dr.Horváth Konstantin]], Mészáros Ervin és dr.Sántha Olivér.      1924. május 21-én [[Békefi Remig (József)|dr. Békefi Remig]] József apát úr 66 évesen elhunyt. A legényegyletnek 12 éven át volt védnöke. Emlékét jegyzőkönyvileg örökítették meg. Temetésén az egyleti tagok mint rendezők vettek részt.      1924. július 8-án a választmány tagjai tisztelegtek az újonnan (megválasztott) kinevezett [[Werner Adolf|dr. Werner Adolf]] apát úrnál. Kérték pártfogását a legényegylet felett. Őméltósága a kérésnek eleget tett, vállalta a pártolást. 1924. augusztus 15-én a búcsú napján a Punk-féle vendéglőben tartott mulatság bevételeiről és kiadásairól Piedl András vigalmi elnök számolt be. Összbevétel: 2 940 000 korona Kiadás: 1 782 400 korona Tiszta jövedelem: 1 157 600 korona. Jól szervezett mulatság volt. Kellett a pénz az új, elképzelt székház építéséhez.      1924 decemberben megérkezett az előzőleg megrendelt vetítőgép is. Felújították a berendezési tárgyakat, játékokat. Egymillió háromszázezer koronába került a biliárdasztal huzatolása, felújítása.      1924-ben már a dalárda is 36 tagot számlál. Mihalik János jelenti az 1924. évről Áthozat 1923. évről: 377 860 korona 26 fillér Bevétel 1924 év/1925 1/4 év: 12 935 099 korona 74 fillér Kiadás: 11 132 960 korona Maradvány: 13 312 960 korona 00 fillér Kiadás: 11 132 960 korona 00 fillér Maradvány: 2 180 000 korona 00 fillér Önállóan, amit kerestek, abból gazdálkodtak.      1925-ben lett volna 25 éves jubileuma a legényegyletnek, de az akkori nehéz gazdasági viszonyokra hivatkozva elhalasztották 30 évesre.      Az 1925. év munkájának értékelését 1926. év január 31-én tartották meg az évi rendes közgyűlésen. 25 év telt el a legényegylet életéből. Időközben több alapszabály elavult, módosításra, kiegészítésre, törlésre szorult. Ilyen volt pl. a tagsági díjak fizetéséről szóló alapszabály módosítása az akkori gazdasági viszonyokhoz viszonyítva. Korona helyett ezután pengőben számolták a tagdíjat.      A rendes tagok évi 6 pengőt (havi 50 fillér), az alapítótagok évi 100 pengőt, a pártolótagok évi 2 pengőt fizetnek. A létszám 1925-ben: alapítótagok: 8 fő, rendes tag: 45 fő, pártolótag: 100 fő volt.      Még egy lényeges módosítást hoztak (szavaztak) meg a záró közgyűlésen. A veszprémi főr. káptalan kifejezés helyett a zirci apátság kifejezést ajánlották. Így tartották helyesnek, hiszen az a következőre vonatkozik: ha az egylet feloszlása közgyűlésileg kimondatnék, az egylet vagyona a zirci apátság gondviselésére bízandó, ki azt gyümölcsözőleg kezeli mindaddig, amíg egy hasoncélú egylet létesül. Ezeken kívül még több alapszabályt módosítottak. Minden változást felterjesztettek a Magyar Királyi Belügyminisztériumhoz jóváhagyás végett.      A közgyűlésen beszámoltatták a tisztségviselőket is. Pl.: Amberg József úr dékán jelenti a tagságnak, hogy a helyiségben a színpadot Holly Emil. Vízer József, Lambert István urak készítették el ingyen, ezért jegyzőkönyvileg köszönetét fejezi ki a tagság nevében.      Tell Mihály úr könyvtáros a következőt olvassa fel: A könyvtár állománya 472 kötet. Ebből 19 darab hitbuzgalmi, 163 darab ismeretterjesztő, 237 darab regény és elbeszélés, 63 kötet költemény és színmű, valamint sok a folyóirat, amelyek közül válogathat az olvasni vágyó személy.      Szülő László úr pénztáros a következőket jelenti az 1925. évi pénzügyi bevételről és kiadásról 

{| style="width: 342px; height: 308px" border="1" cellspacing="1" cellpadding="1"
|-
| 
| Bevétel (korona)
|-
| 1. Áthozat 1924. évről
| 1 640 000
|-
| 2. Rendes tagsági díjakból
| 1 642 000
|-
| 3. Pártolótagsági díjakból
| 2 445 300
|-
| 4. Színielőadásokból
| 4 819 100
|-
| 5. Testvéri egylet vendégszereplésből
| 7 845 000
|-
| 6. Játékdíjakból
| 2 464 400
|-
| 7. Táncmulatságból
| 11 850 050
|-
| 8. Egyleti jelvények eladásából
|  2 930 000
|-
| 9. Ház építése
| 7 331 689
|-
| 10. Levelezőlapokból
| 644 000
|-
| 11. Egyebekből
| 1 043 311
|-
| '''Összes bevétel:'''
| '''44 474 850'''
|}

  

{| style="width: 351px; height: 444px" border="1" cellspacing="1" cellpadding="1"
|-
| 
| Kiadás (korona)
|-
| 1. Házmester fizetése
| 600 000
|-
| 2. Szövetségi díj
| 300 000
|-
| 3. Tűzifára
| 1 913 200
|-
| 4. Színpadi felszerelésre
| 418 400
|-
| 5. Dobogó vásárlás (1 db)
| 321 500
|-
| 6. Új székek vásárlása (8 db)
| 200 000
|-
| 7. Bútorjavításra
| 200 000
|-
| 8. Apróbb ingóságra
| 87 300
|-
| 9. Folyóiratokra
| 290 000
|-
| 10. Jelvényekre
| 2 600 000
|-
| 11. Biliárdkellékekre
| 305 500
|-
| 12. Házépítésre
| 15 751 462
|-
| 13. Levelezésre
| 966 000
|-
| 14. Nyomdára
| 574 200
|-
| 15. Színpadokra
| 5 140 000
|-
| 16. Táncmulatságra
| 7 159 300
|-
| 17. Kölcsön-visszafizetésre
| 2 250 000
|-
| 18. Játékkártyára
| 100 000
|-
| 19. Egyebekre
| 958 385
|-
| '''Összes kiadás:'''
|  40 135 247
|}

        

{| border="2" cellspacing="1" cellpadding="1" width="200"
|-
| '''Összes bevétel:'''
| '''44 474 850'''
|-
| '''Összes kiadás:'''
|  '''40 135 247'''
|-
| '''Maradvány:'''
| '''4 339 603'''
|}

      A székház ugyan még nem épült ez időben, de az előkészületek is már sok pénzbe kerültek.      A záróközgyűlés utolsó szakasza a tisztikar megválasztása volt 1926. évre.      Név szerint: Egyházi elnök. [[Horváth Szaléz István|dr. Horváth Szaléz]] főtisztelendő úr. Világi elnök: Kasper József úr, kőműves és ácsmester. Pénztáros: Szülő Endre úr. Jegyző (dékán): Vízer Endre úr. Könyvtáros: Vízer József úr. Segédkönyvtáros: Drkosch Sándor úr. Választmányi tagok: Piedl András, Holly Emil, Kauffmann István, iíj. Stein Ferenc, Szita László, Oremusz József. Tell Mihály, Georgi László urak.      Póttagok: Szemmelveisz Gottfried, Punk János, Pinke Ferenc, Deis József urak.      Az évet záró közgyűlésen részt vett [[Werner Adolf|dr. Werner Adolf]] apát úr mint pártfogó és dr. Lang Ince főiskolai tanár, aki 1910-ben egyházi elnöke volt az egyletnek. Most is Isten segítségét kérte az egylet elé kitűzött célok megvalósítása, főleg az egyleti székház építésével kapcsolatban.      1927 júniusára elkészült az új egyleti székház nagyterme, 1928. október 14-én tartott ülésen már kitűzték a székház ünnepélyes felavató napját. Az egyházi elnök, dr. Horváth Szaléz 1928. november 18-át ajánlja. A tagság egyhangúlag elfogadja a kitűzött napot az avatás napjának. Hogy az avatáskor hiba ne csússzon be, hét bizottságot állított fel az egyházi elnök, mely 8—12 személyből állott.     A bizottságok a következők: 1. Propagandabizottság, elnöke: [[Horváth Szaléz István|dr. Horváth Szaléz]] egyházi elnök 2. Élelmezési bizottság, elnöke: Kersch Károly m. 3. Elszállásolási bizottság, elnöke: Szülő László m. 4. Teremberendezési bizottság, elnöke Wenhauser György m. 5. Éttermi bizottság, elnöke: Szita László m. 6. Színügyi bizottság, elnöke: Udvardy Antal m. 7. Fogadóbizottság, elnöke: Kasper József m.       A bizottságok munkájukról minden vasárnap délután beszámoltak az egyházi elnöknek. Közben eltávozott négy fő vigalmi bizottsági tag, helyükbe a következő tagokat választották: Drkosch Sándor, Wágner Mihály, Benis András és Dobos János urakat. A hibátlan előkészítés és többszöri megbeszélés után elérkezett a nagyon várt nap, 1928. november 18.      Az alakulás óta a legényegyleg életében még ilyen nagy ünnepség nem volt, mint ez a november 18-i díszközgyűlés. Jelen van sok meghívott előkelőség, pl.: [[Rott Nándor|Rott Nándor dr.]] veszprémi püspök, Virág Ferenc pécsi püspök, a katolikus legényegyletek országos püspök elnöke, Strausz Antal veszprémi kanonok, Pintér József, a Budapesti Központi Legényegylet másodelnöke, Gubicza Ferenc orsz. képviselő, Zalai Mihály alperjel, a zirci apátság meghívottai, Kasper József világi elnök és vele a tagság is. [[Horváth Szaléz István|Dr. Horváth Szaléz]] egyházi elnök. Zirc polgárai. Más egyletek küldöttei zászló alatt.      Az avatás tiszteletére a nagymisét [[Rott Nándor|Rott Nándor dr.]] veszprémi püspök tartja fényes segédlettel. [[Werner Adolf|Dr. Werner Adolf zirci]] apát úr beteg volt, gyengélkedett, ezért helyette az ő megbízásából a székházat Zalai Mihály alperjel áldotta meg, mely után kezdetét vette a székház zsúfoltságig megtelt nagytermében a díszközgyűlés. Először a legényegyleti dalárda énekelte a legényegyleti jeligét: Isten áldja a tisztes ipart!, majd [[Horváth Szaléz István|dr. Horváth Szaléz]] egyházi elnök nyitotta meg az ünnepséget. Méltatta a 28 év eltelt munkáját. Köszönetet mondott az egylet vezetőinek, tagságának és mindazoknak, akik segítették a székház felépítését. Utána Virág Ferenc pécsi püspök országos egyleti elnök mondott hosszú ünnepi beszédet. [[Rott Nándor|Dr. Rott Nándor]] veszprémi püspök örömének adott kifejezést, hogy legényegyleti, családi otthon létesült a katolikus ifjúság számára. Püspök úr után Kasper József világi elnök építőmester mondott zárszót. Megköszönte mindenki segítőkész munkáját. Az ünnepség a dalárda énekével ért véget, majd díszebéd következett az apátságnál. Délután színielőadás, este pedig táncmulatsággal folytatták az ünneplést.      Az 1928. december 28-i ülésen megállapították a játékdíjakat. Pl.: a biliárdjáték percenként 1 fillér, minden kiugrás 2 fillér. Kártyapénz: partin és személyenként 6 fillér. Sakkjáték: játszmánként és személyenként 4 fillér. Dominójáték: 1 fillér kockánként. Több neves közreműködő nevét márványtáblába vésve örökítették meg, melyet jelenleg az apátság zárt folyosóján őriznek.      1929. október 15-én a nagytermet Becskeházi Becske Zoltán 5 évre vette bérbe mozielőadások céljára. 600 pengő évi bérleti díjat és 270 pengő villanyáram-használati díjat fizet. Az udvaron levő kutat is ő hozatta rendbe.      A  legényegylet ettől kezdve folyamatosan végezte kulturális, nevelő munkáját és a közönség szórakoztatását.      1931 említésre méltó rendezvénye volt Masszi József tanító sorozata a könyvvitelről és az árkalkulációról. A továbbképző előadásokon sokan vettek részt.       1932-ben nagy sikerű iparkiállítást rendeztek az egylet termeiben, magas volt a résztvevők száma.       1934-ben Székely Artúr, 1935-től pedig Cser Cézár látta el az egyházi elnök tisztjét. Az addig évről-évre halogatott építési kölcsönt nem kellett visszafizetniük, mivel az állam segélyre változtatta át. Nagy tehertől mentesült az egylet ezáltal. 1934-ből származik az a hír is, miszerint az egyleti tagok szakcsoportokat alakítottak a szakismeretekben való előrehaladás céljából. A következő "céhek" jöttek létre /a felsorolás vezetőjüket is jelzi/: szabók - Xeravits József, cipészek - Piedl András, asztalosok - ifj.Lambert István, építőmunkások - Kasper József, vasmunkások - Ivanyics Pál, Wolf Károly, Nesztinger Vilmos, zenekedvelők, zeneértők - Nyári Gyula.      Az 1936-os jegyzőkönyvek érdekes javaslatokat tartalmaztak arra nézve, hogy célszerű lenne valamennyi zirci egyesület könyvtárát felmérni és az eredményt egy közös prospektusban megjelentetni. 1936-ban egyébként minden héten tartottak közművelődési előadásokat. Február 11-én például Ott Lajos beszélt a jellem és a világnézet kialakulásáról, március 12-én pedig Tomai Károly a villamosságról és a rádióról.      1937-től kezdve a jegyzőkönyv egyre inkább csak az ülések személyi módosításait, a szavazások eredményeit tartalmazza, nem tér ki az események ismertetésére. A Zirc és Vidékében is mind kevesebb hiradás jelent meg az egyletről.

=== II. világháború időszaka: ===

     1940.november 10-én még műsoros erdélyi estet rendeztek, melyen szinte valamennyi zirci egylet, szervezet részt vett a házigazdák mellett /Cecilia énekkar, leventék, gazdaifjak stb./      1942.november 29-én egyházközségi sajtóünnepélyt- és legényegyleti sajtókiállítást rendeztek, valamint vásárt. Sajnos ez az időszak már a II. világháború sodrában volt, így nagy akadályokba ütközött az addig jól működő legényegylet. 1944-ben egyéb célokra igénybe vették az egyleti helyiségeket a községi iktatókönyv bejegyzése szerint. Ahogy Kukoda Miklós egyházi elnök, Scherer Endre világi elnök leírja, egy időre a német katonák foglalják el az épületet, majd a nyilas pártvezetőség akadályozta működésüket. Tönkretették a ház berendezéseit. 1945. augusztus 13-án Kukoda Miklós egyházi elnök bejelenti, hogy az egylet két helyiségét szombat és vasárnap (ünnepnapokon) az orosz parancsnokságnak kell átadni, a többi helyiséget az egylet továbbra is használhatja.      Az egyesület a belügyminiszter úr felé írásban leigazolta magát, hogy a vezetőség és a tagok között nyilas, volksbund vagy hasonló állású egyén nincs és nem is volt. Mindennemű politikai párttól elhatárolja magát, de hajlandó együtt működni a régi alapok figyelembevételével.      Az egyesület a Magyar-orosz közművelődési társaságnak működéséhez helyiséget bocsát rendelkezésre. A sokgyermekes anyák részére a gyűjtést az egyleti tagok végzik.      1946-ban az egyesület tagjaival Varga Gyula jegyző úr ismerteti a község időszerű szociális problémáit. Varga Gyula jegyző úr felkéri a választmányt, hogy a legényegylet is a lehetőségéhez képest járuljon hozzá a községi gyermek-étkeztetési akcióhoz. Elhatározták, hogy színielőadást tartanak, természetbeni belépődíjat szednek és a befolyt mennyiséget a gyermekétkeztetési akció javára felajánlják.      Az utolsó jegyzőkönyv 1946. március 22-én készült, mely ülésen még részt vettek: Kukoda Miklós egyházi elnök, Scherer Endre világi elnök, Link Lajos, Szirbek Mihály, Szeitl István, Stumpf János, Szegvári István, Kirschtener Mihály, Aschenbrenner Ernő, Hack János, Link Frigyes és Szalcer Rudolf választmányi tagok. Vezetőség: Kukoda Miklós egyházi elnök, Scherer Endre világi elnök, Link Frigyes pénztáros, Hack János dékán. A pénztárkönyv átvizsgálására Szirbek Mihály és Szegvári István urakat kérték fel, kik az átvizsgálás után a következőt jelentik: Bevétel: 11 745 190 pengő 80 fillér. Kiadás: 5 308 754 pengő 57 fillér. Maradvány: 6 436 436 pengő 23 fillér. A választmány a jelentést tudomásul vette.      Miután a március havi villanyszámla összege oly nagy, hogy az egyévi bruttó bevétel nem fedezi azt, Scherer Endre világi elnök javaslatára a hiányzó összeget önkéntes adományok útján fedezzük. Erre a célra Scherer Endre hárommillió pengőt, a Római Katolikus Plébánia kettőmillió pengőt, Kirschtener Mihály egymillió pengőt, Link Frigyes háromszázezer pengőt, Hock János ötszázezer pengőt ajánlott fel a villanyszámla kifizetésére.      Az ezt követő időszakban országosan nemkívánatossá vált a mozgalom, s így elsorvadt a zirci legényegyleti élet is. 

 

== Székházuk építésének története: ==

     Mint fenntiekből kiderül, a legényegyletnek megalakulásakor és a rá következő években sem volt saját egyleti háza. Ezért magánházakban, kocsmahelyiségekben kellett meghúzódnia és működését folytatni.       A vezetőségben és a tagokban azonban, kezdettől fogva megvolt az akarat és a vágy, hogy saját egyesületi házat szerezzenek, mely igazi családi otthonává legyen a tagoknak, amelyben még intenzívebben szolgálhatják a legényegylet magasztos célját.      1910-ben elkezdtek egy házalapra tőkét gyűjteni, amely szépen gyarapodott. 867 korona gyűlt össze. Az egyházi elnök Lang Ince dr. előterjeszti, hogy már több lakás ajánltatott az egyletnek, de olyan megfelelőt, mint a Kossuth Lajos utcában, a Punk-féle házban van, nem talált. Beszélt is már a tulajdonosnővel, aki hajlandó a legényegylet részére a lakást kiadni. Az 1910. március 7-én kiküldött szűkebb körű rendkívüli ülésen szerződést kötnek a legényegyleti lakáson özvegy Punk Ferencnével a Kossuth utcai lakásra 750 korona évi bérért. A legényegyleti ház ünnepélyes megnyitása: 1910. április 17. 1910. március 20-án a legényegyleti választmányi ülést már az új helyiségben tartották. Mivel a házrész több helyiségből állt, határozatot hoztak a nem használt helyiségek bérbeadásáról. A különálló lakást 1 konyha, 1 szoba, lakatosműhely, és a fennmaradt kertet Bélán József 200 koronáért kivette bérbe. A különbejáratú szobát Holly Antal veszi bérbe 160 koronáért. A padlás-bérbeadás ügyében Holly Antal Kiss József gőzmalmi üzletvezetővel beszél.      Az 1911. február 2-án a házalapra 1553 korona 88 fillér állt rendelkezésre.      Holly Antal 1913. október 1-jével felmondja a bérleti díjat a különbejáratú szobára. Az elnök célszerűnek tartaná, ha az egylet a visszaadott helyiségben tanoncotthont létesítene, hogy a tanonc a szabadidejét ne az utcán töltse, hanem az otthonban, és így hozzászokjék az egyleti élethez.      Az egyházi elnök, [[Magyarász Ferenc|dr. Magyarász Ferenc]] felhívására a rendkívüli gyűlés 1913. szeptember 8-án kimondja, hogy a Holly úr által visszaadott lakást tanoncotthon részére átengedi, de a felügyeletet magának fenntartja. A tanoncotthon működtetésére szabályzatot állítanak össze. Az otthont a legényegylet által választott tisztikar vezeti, és látja el a vasárnapi ügyeleteket. A tanoncotthon tagjaira havi 10 fillér tagdíjbefizetés kötelező.      A tanoncotthon ünnepélyes megnyitása november 5-én volt.      Az 1914. március 22-én tartandó választmányi gyűlésen Czobor Béla mint elnöki megbízott jelenti, hogy Grottó Móric zirci lakos az egyesülettel egy házban lévő Weisz-féle üzlethelyiség bérbevétele végett a háztulajdonossal érintkezésbe lépett, s a bérbevett helyiséget ezután szívesen felcserélné a tanoncotthon helyiségével. Az ajánlott csere a felügyelet szempontjából az egyesületre nézve kedvezőnek bizonyult. A választmány a csere elfogadását helyesli.      A házalapra eddig gyűjtögetett pénzüket az első világháború hadisegély formájában elvitte, fel kellett ajánlani.      Az egylet világháború utáni ünnepélyes megnyitása 1921. március 20-án volt. Hogy hol, mely helyiségben volt az ünnepélyes megnyitás, arra nincs utalás. Valószínűleg a Hattyú szálló éttermében vagy a Punknétól bérelt régi helyiségben.     1921. március 7-én az egyházi elnök, [[Várkonyi Fidél Jenő|dr. Várkonyi Fidél]] örömteli bejelentést tett a választmánynak és a jelen lévő egyesületi tagoknak. Őméltósága [[Békefi Remig (József)|Békefi Remig József]] apát úr a vöröskatonák által 1919-ben elfoglalt helyiséget, a volt „vörösőr szobát" legényegyleti helyiségnek felajánlja. A helyiségbe új kályhát állíttat fel, és 2 méter tűzifát ajándékozott a fűtésre.      A választmány hálás köszönetét fejezte ki az apát úrnak. Kérdés: hogy hol volt a vörösőr szoba? Erre Lőrinc Árpád apátsági intéző adta a következő választ. Emlékezése szerint a volt cserkészotthon helyisége volt a vörösőr szoba. Utcafelé még egy ajtót is nyitottak, hogy könnyebbé tegyék a megközelítését. Az apát úr által adományozott helyiséget 1921 márciusától decemberéig kiürítették, majd teljesen kész állapotba hozták. A tagok társadalmi és kedvezményes  munkabérért végezték a munkát. Említésre méltó Udvardy Antal úr festő, aki ingyen festette ki a helyiséget, és a sportcsapat részére ingyen plakátokat festett. Tell Mihály és Amberg Ferenc urak, akik a tűzifát kedvezményesen fűrészelték fel. Lambert István úr a tűzifa beszállításával járult hozzá az egyesület anyagi megerősítéséhez. Most már volt hová elhelyezni az előzőleg kijavított bútorzatot, és volt egy új helyiség, ahol folytathatták az egylethez méltó vallásos és hazafias nevelő munkát. Decemberben most már biztosan kijelölhették az új helyiség avatásának menetét és napját. Az avatásra díszes meghívót készítettek nyomdai úton, és osztották szét a tagság között, valamint a faluban a lakosság között. Vendégeket is hívtak.      A legényegylet új helyiségének, az 1919-ben volt vösörőr szobának (ma cserkészotthon) avatása 1922. január 6-án ünnepélyes keretek között zajlott le. A választmány Xeravits József úr pénztárnokot beszámoltatta az 1921. évi pénzgazdálkodásról. Jelenti, hogy 1921-ben rendes és pártolótag-díjakból, játékpénzből, táncmulatság és színielőadásból befolyt összesen 28 187 korona 43 fillér. Kiadás összesen 25 651 korona 86 fillér, maradvány 2535 korona 86 fillér. Kevés pénzüket az egyleti helyiség berendezésére és a sportjátékokra költötték.      Az 1922., 1923. év szinte építkezésmentes volt a legényegylet részéről.      1923. november 14-én az egyházi elnök, dr. Horváth Szaléz főtisztelendő úr jelentést tesz a tagoknak, hogy őméltósága [[Békefi Remig (József)|dr. Békefi Remig József]] apát úr megint jótékonyságát ajánlotta fel az egylet részére. Az apátság saját költségére bevezettette a villanyt az egyleti helyiségbe. Jegyzőkönyvileg mondtak köszönetet érte.      1923. évi pénztári jelentés: Bevétel: 1 960 496 korona 26 fillér. Kiadás: 1 582 636 korona. Maradvány: 377 860 korona 26 fillér. Jól gazdálkodtak, takarékoskodtak a házalapra.      1924-ben az egyházi elnök indítványozta, hogy az egyleti helyiség fatüzelésű kályháját alakítsák át fűrészporos tüzelésűre, amivel Holly Emil urat bízták meg. Ő el is végezte a kályha átalakítását. Mivel a 25 éves jubilueum idején, 1925-ben jelentős anyagi nehézségekkel küzdöttek, azért remélték hogy a harmincéves jubileumot saját egyleti otthonukban ünnepelhetik meg. Először 1925. március 15-én hangzott el egy olyan szó, melyből később valóság lett.      Kasper József úr világi elnök buzdítja is a tagokat összefogásra, és ő indítványozza egy kultúrpalota építését az összes egyesület egyesítése céljából. A választmány részletes program kidolgozására dr. Horváth Szaléz egyházi elnököt kéri fel. Ő egy bizottság választását javasolja az ügy kivitelezésére. A bizottságba [[Horváth Szaléz István|dr. Horváth Szaléz]], Kasper József, Piedl András, Szülő László, Kaufmann István, Amberg József, Holly Emil és Wéber János választatott meg. Más egyesületekből csak egy tag választható a bizottságba.      1925. április 13-án az egyházi elnök bejelenti a választmánynak, hogy az otthon építése céljéból [[Werner Adolf|dr. Werner Adolf]] apát őméltóságához beadvánnyal fordult a házhelyért. Az apát úr két telket ajánlott fe. Az egyiket a Rákóczi téren, a fiúiskola és a Punk-féle vendéglő közt lévő kertnek egy részén. A másikat a Tó utcában a Fischl-féle kaszálót. Közben 1925. április 11-én már az apátság és a legényegylet megbízottjai helyszíni szemlét is tartottak a házhely kiválasztása végett. Először a Tó utcában a Fischl-féle kaszálóra esett a választás. Az 1925. április 25-én tartott válaszmányi ülésen ifj. Stein Ferenc indítványára a házhelyet a Rákóczi téren, a fiúiskola és a Punk-féle vendéglő közötti kertrészen jelölték meg. A választmány ifj. Stein F. indítványát elfogadta.      Még a házhely kiválasztása folyamatban volt, a kő fejtése már 1925. április 20-án megkezdődött, mely hat héten keresztül, június 6-áig tartott. 75—80 öl kő lett fejtve. A kőfejtést részben az, egyleti tagok ingyen, részben napszámosok végezték az apátság kőbányájában. 207 kocsival lett behordva. Ebből 50 kocsival fuvarosok által, a többi ingyen.      Ingyen hordtak követ: Pingli Pál nagyesztergári nagybirtokos 40 kocsival, Tell Mihály zirci kisbirtokos 10 kocsival, Klauz Mihály kisbirtokos 8 kocsival, Szalay János, Bauernfiendl József és Witmann János kisbirtokosok 6—6 kocsival, id. Bauernfiendl József és id. Witünann Lőrinc kisbirtokosok egyenként 4—4 kocsival, Kukoda Miklós vendéglős 4 kocsival, Gfellner György, Gfellner Mihály és Rommer József kisbirtokosok egyenként 3—3 kocsival, Braun János és Teli Nándor kisbirtokosok 2—2 kocsival, Szautner Mihály szikvízgyáros 2 kocsival fuvarozak be követ a házhelyre. 1925. július végén egy vagon meszet vettek és oltották le a házhelyen. Augusztus 15-én, búcsú napján kerti mulatságot rendeztek a házhelyen az építkezés javára. Még augusztus folyamán kérvényt küldtek a kultuszminiszterhez építési engedélyért. Október hónapban kutat ásattak a házhelyen. Közben a székház tervezetét Kasper József építőmester, világi elnök, és Offenbechker József gipszmester (fehér munkás) készítették el ingyen. Zirc község egy kútszivattyút ajándékozott az egyletnek. Jegyzőkönyvileg mondtak köszönetet a sok munkáért.       Az 1926. július 18-i igazgatóválasztmányi ülésen az egyházi elnök, [[Horváth Szaléz István|dr. Horváth Szaléz]] főtisztelendő úr beszámol a választmánynak és a tagoknak, hogy a székház építéséhez szükséges fát az olaszfalui gazdák jutányos áron befuvarozták a házhelyre. Már ki is faragtatták.      Mivel az anyagi fedezet várhatóan kevés lett volna a székház, felépítéséhez, [[Horváth Szaléz István|dr. Horváth Szaléz]] egyházi elnök az építéshez szükséges kölcsön ügyében személyesen 1926. június 23-án Budapestre utazott. Ugyanekkor Vizer József urat megbízták, hogy tárgyaljon [[Gubicza Ferenc|Gubicza Ferenc]] nemzetgyűlési képviselő úrral az egyleti székházhoz szükséges homok biztosításáról. A személyes ügyintézés sikerrel járt, mert az 1926. szeptember 8-án tartott igazgatóválasztmányi ülésen az egyházi elnök bemutatja, felolvassa a választmánynak és a tagságnak a Népjóléti Minisztériumnak az 535/1926/ ikt. számú leiratát, amelyben értesíti a zirci egyesület elnökségét, hogy a lakásépítési állandó bizottság székházunk építésére 300 millió korona erejéig kölcsönt engedélyez 10 évi törlesztés és 8% kamat mellett.      A tagság örömmel fogadja a hírt és úgy határoz, hogy egyelőre csak 100 millió koronát vesz igénybe, és felhatalmazza az egyházi elnököt ezen összeg felvételére. Ezután az egyházi elnök bejelenti a választmánynak, hogy [[Werner Adolf|dr. Werner Adolf zirci]] apát úr őméltósága első elhatározását megváltoztatva a házhelyet nem örökbérletként, hanem örök tulajdonul adományozza a legényegyletnek.      Mindjárt bemutatja és felolvassa az ezen adományról szóló szerződést, amelynek aláírására felhatalmazást kér a tagság nevében. A választmány és a tagság mélységes hálával és köszönettel veszi tudomásul apát úr őméltóságának ezen nagylelkű adományozását, és felhatalmazza az egykori elnököt az ajándékozási szerződés aláírására.      Szűkebb körű építési bizottságot választanak, aki az építkezést vezesse. Tagjai: [[Horváth Szaléz István|dr. Horváth Szaléz]] főtisztelendő úr. Kasper József úr kőműves és ácsmester, Szülő László úr pénztáros.      Fontos dátum 1926. év szeptember 20-a, e nap reggelén elkezdték a székház építését.      Az 1926. október 8-i ülésen az egyházi elnök jelenti, hogy szeptember 12-én alkalma nyílt nagyméltóságú gróf [http://hu.wikipedia.org/wiki/Klebelsberg_Kun%C3%B3 Klebelsberg Kunó] vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral beszélni az egyleti székház megépítése, illetve segélyezése tárgyában. Ő is 300 millió korona adományt helyezett kilátásba, mely összeg a jegyzőkönyv szerint két részletben meg is érkezett, és a Zircvidéki Takarékpénztárnál lett gyümölcsözőleg elhelyezve. A miniszter úr kikötötte, hogy az egylet öt éven belül 50 millió korona értékű könyvtárat létesítsen, illetve ilyen értékben gyarapítsák könyvtárukat. A választmány a jelentést tudomásul vette, és egyben elhatározta hogy az ígért adományt egyelőre nem veszi igénybe. Ugyanezen az ülésen 1926. október 8-án az egyházi elnök nagy örömmel tudatja a választmánnyal és a tagsággal, hogy a székház építése 1926. szeptember 20-án reggel megkezdődött az előzőleg készített és a választmány által elfogadott terv alapján. Ezen munkálat megkezdése előtt az egyházi elnök az építkezés sikeréért szentmisét mondott. Az építkezéshez Walla Ferenc Tündér-majori nagybirtokos öt kocsi követ küldött. Gróf Jankovits Bésán Endre gici nagybirtokos 8000 darab tetőcserepet és ingyen homokot adományozott. Vizer József is eredményesen tárgyalt [[Gubicza Ferenc|Gubicza Ferenc]] nemzetgyűlési képviselővel, mert 10 vagon homokot szavaztatott meg Bakonyszentlászló községgel, melyből ő maga egy vagonnal már le is szállíttatott.      Csoknay Zsigmond olaszfalui plébános hat kocsi homokot, idős Bauernfreid József két kocsi homokot fuvarozott be ingyen a vasútról. [[Horváth Szaléz István|Dr. Horváth Szaléz]] egyházi elnök köszönetét fejezi ki minden segítőnek, de külön név szerint megemlíti Amberg József, Csertek Imre. Dobos Vilmos, ifj . Tell Mihály és Szemmelveisz Iván urakat, kik esténként gyakran részt vettek az építkezésen. A választmány és a tagság köszönetet mondott [[Werner Adolf|dr. Werner Adolf]] apát úr nagylelkű segítségéért. Külön köszönetüket fejezték ki [http://hu.wikipedia.org/wiki/Vass_J%C3%B3zsef_%28politikus%29 Vass József] népjóléti miniszter úrnak, aki maga 10 millió koronát adományozott az egyleti székház építéséhez.     1927 júniusában dr.Szentes Anzelm perjel megszentelte és ideiglenesen felavatta az új egyleti székház nagytermét.     Az új legényegyleti székházban az első közgyűlést 1928. március 18-án tartották meg. A még nem egészen kész székházhoz, hogy működtetni tudják, valamilyen pénzforráshoz kell hogy jussanak. Ezért, amely helyiségeket lehet, máris bérbe adják. Így az 1928. március 25-i választmányi ülésen az egyházi elnök, [[Horváth Szaléz István|dr. Horváth Szaléz]] bemutatja azon bérleti szerződés tervezetét, amellyel az emeleti két helyiséget bérbe adja a Zirci Járási Ipartestületnek. A nagyterem  bérbeadásáról is határoztak. Helybeli műkedvelők színielőadások alkalmával fizetnek 25 pengőt a teremért, világítás és fűtés nélkül. Színészeknek a terem díja napi 8 pengő, fűtés és világítás nélkül. Világítás fejébe 100 pengőt tartoznak fizetni előadásonként.      Az 1928. április 22-i gyűlésen főleg a házmesteri teendőket és annak járandóságát tárgyalták. Évenként választanak házmestert. Ő felel mindenért, nyitás, zárás, takarítás, berendezési tárgyak megléte, jósága, előadások előkészítése, utca rendbetartása stb. is az ő dolga.      Ő ott lakott a székház lakásában.      Még a helyiségek bérbeadási díja sem fedezte a további építkezési és egyéb költségeket, ezért 1928. május elején az egylet vezetősége a Magyar Királyi Földművelési miniszter úrhoz beadvánnyal folyamodott a már tető alatt álló székház építésének befejezése ügyében, pénz kölcsönkérése miatt.      A miniszter úr e nemes cél érdekében szíves volt 8000 pengő államsegélyt és 8000 pengő államkölcsönt engedélyezni.      A miniszter úr több kikötést helyezett kilátásba a legényegylettel, illetve a vezetőséggel szemben. Pl. garancia a már tető alatt álló székház. Az iskolán kívüli népművelést intenzívebbé kell tenni. Biztosítani kell az egész község minden rétegének, más hazafias egyesületek kulturális előadásainak lehetővé tételét. Kötelességet vállalnak arra, hogy a legényegyleti székház építkezési munkálatait a kilátásba helyezett államsegély és államkölcsön kiutalása, illetőleg folyósítása után rövid idő alatt befejezik. Állami támogatás esetén annak telekkönyvezés útján való biztosítása. (A telekkönyvezés megtörtént.)      Sok hasonló előírás, követelmény után 1928. június 3-án a miniszter úr tudatja az alispán úrral, az pedig a legényegylet vezetőségével, hogy a 8000 pengő államsegélyt és a 8000 pengő államkölcsönt engedélyezte.      Az államsegélyt már az alispán úr kezéhez ki is utalta. Az államkölcsön folyósításáról pedig a Magyar Földintézetek Országos Szövetségét bízta meg. Itt is több kikötéssel, melyek hasonlóak az előzőkben leírtakhoz.      Az 1928. augusztus 19-én tartott választmányi ülésen az egyházi elnök bejelenti, hogy az építkezés folyó hó 21-én kezdődjön el, mivel a pénz pár nap múlva megérkezik. Majd ezután új építési bizottságot választottak.      Elnöke: [[Horváth Szaléz István|dr. Horváth Szaléz]] egyházi elnök, Udvardy Antal úr, Kersch Károly úr, Holly Emil úr.      Az épület befejezésének munkálatait Kapser József építőmester nyerte el árlejtés kiírása után. Ő tette a legkedvezőbb ajánlatot. Az építkezés befejezése alatt is több egyházi és kulturális tevékenységnek, szórakoztatásnak kellett a legényegylet tagságának eleget tenni.      Az építkezés folyamatos, így a teljes egészében elkészült otthon ünnepélyes felavatására 1928.november 18-án került sor magasrangú vendégek jelenlétében : [[Rott Nándor|dr.Rott Nándor]] veszprémi püspök, dr.Virág Ferenc pécsi püspök, a katolikus legényegyletek országos elnöke, [[Gubicza Ferenc|Gubicza Ferenc]] országgyűlési képviselő stb.       Ezután minden kulturális munka az. egyleti helyiségben folyt.       1929-ben a házmesteri teendők ellátására négy alkalommal választottak házmestert, hogy a házban zavartalanul tudjon működni a legényegylet és az általuk szervezett kulturális és szórakoztató munka.      1929. április 14-én az építőbizottság felolvassa az építési jegyzőkönyvet, melyet 1929. március 18-án állítottak össze. A jegyzőkönyv szerint az építkezés végösszege 12 247 pengő 60 fillért tett ki. Kasper József építőmester még 180 pengő tartozást kér a választmánytól, melynek kifizetését több elmaradt apróbb munka befejezéséhez kötik.      Az 1930. február 2-án tartott évi rendes közgyűlés jegyzőkönyvében a következő leírás található, olvasható. „Az elmúlt esztendőben (1929) Isten segítségével a székház építését teljesen befejeztük, amennyiben elkészítettük az iskolakert felőli kerítést, a kutat és Kasper József építési vállalkozó helyreállította a tél folyamán ledőlt tűzfalat és a homlokzatot. A székházat be is biztosítottuk az első Magyar Biztosító Társaságnál 50 000 (ötvenezer) pengőre, belső felszereléseit pedig 10 000 pengőre biztosítottuk. Tűzbiztosításért évente fizetünk 57 pengő 10 fillért."       Lambert István házgondnok az egyik utcára nyíló helyiséget bérbe vette asztalosműhely céljára évi 400 pengő bérleti díjért. Még 1930-ban a pénzügyi igazgatóság felszólítására beszüntették az utca felé nyíló asztalosműhelyt, helyette a folyosó felőli oldalon választottak le egy helyiséget, de ezért már csak 80 pengő bérleti díjat fizetett. Ugyanekkor Becskeházi Becske Zoltán mozit reklámozó tábláját is megszüntették a háztetőn. 1931. február 11-én Becskeházi Becske Zoltán mozibérletét is felmondták, mert nem fizette rendesen a bérleti díjat és adót is kellett utána fizetni. Ekkor Szokoly János községi főjegyző évi 400 pengő segélyt ígért az egyletnek, ha leventeszereiknek helyet adnak. Nagyon kellett a pénz az épület fenntartására és a kölcsön visszafizetésére. 1932-ben a színpadhoz két feljárót készítettek és külön villanyórát szereltettek be. 1933-ban a fűtés korszerűsítését, a tetőjavítását, kémény javítását, padlózat javítását és a tekepálya lefedését végezték el. 1934-ben az épületen belül több átalakítást végeztek. Pl. a folyosó, társalgó, WC teljesen át lett alakítva. A pohármosót dróthálóval kerítették el. 1935-ben az épületet tatarozták, asztalos-, lakatos-, festőmunkák, színpad-átalakítás, új ülőhelyek beszerzése egyéves garanciával 447 pengő értékben. A 8000 pengő kölcsön visszafizetési határidejét több ízben is kérték meghosszabbítani. Az engedélyt mindig megkapták. A Földművelési Minisztérium a 8000 pengő kölcsönt állami segélyre változtatja meg, így a legényegyletnek ez jobb volt. Anyagi küszködésükben apát úr őméltósága is segítette őket, kölcsönt adott a legényegylet részére. 1936-ban Wéber Ferenc végzett tatarozást az épületben 160 pengő értékben. A tető javítását Brükner Károly bádogos végezte el.       1938-ban az ipartestület bérbe vette az emeleti helyiségeket 3 évre 250 pengőért évente, és 6 pengő villanydíjat fizettek. 1939-40-ben folytatódik az épület tatarozása, majd 1943-ban kér a házmester nagyobb arányú háztatarozást. A leírtakból jól kiolvasható, hogy mindig volt bőven munka a székházon és területén.       Hiába a sok munka, fáradozás, jótétemény a legényegylet részéről, a történelmi változás megszüntette létezésüket és vele együtt szinte minden a vallással kapcsolatos nevelőmunkát. 

== Forrás: ==

*Kasper Ágota: Zirc kulturális élete a századfordulótól 1944-ig. a Zirc és Vidéke hetilap tükrében 
*Dombi Ferenc: A Zirci Római Katolikus Legényegylet története 1900-1946-ig. In: Zirc és Vidéke 1993.04., 05, 06., 07., 08., 09., 11., 12. szám; 1994.01. szám. 

[[Category:Zirc]] [[Category:Civil_szervezetek]]

A zirci apátsági templom ásatása (1912-13)

2011-09-26T11:30:37Z

Berklari:

<center>szerző: [[Hümpfner Tibor|Hümpfner Tibor]]</center>
1908 óta foglalkozom különös szeretettel rendünk történetével, főleg művészettörténeti szempontból. [[Zirc|Zirc]] középkori építészetének története innen kezdve érdekelt. Biztos adat sajnos nem állt rendelkezésemre, de ösztönzőleg élt bennem a sejtés, hogy a zirci [[Szent Imre herceg szobor|Szt. Imre szobor]] talapzata — nyilvánvalóan a régi apátsági templomnak egyik pillérkötege — eredeti helyén áll s így ásatással könnyen megállapítható a régi Zirc alaprajza, esetleg az előkerülő töredékekből rekonstruálni lehet majd az egész apátságot. Az apátságot Clairveaux filiájaként [http://hu.wikipedia.org/wiki/III._B%C3%A9la_magyar_kir%C3%A1ly III. Béla] 1182-ben alapította. A szerzetesek eleinte valószínűleg faépületekben laktak.

A XII. s a XIII. század fordulóján emelhették a fönséges korai-gót templomot s az ugyanabban a stílusban épült kolostort. Több évtizeden át dolgoztak szakadatlanul [http://www.katolikus.hu/szentek/szent131.html Szt. Bernát] fiai; fáradságot nem kímélve messze vidékről (Sóskút, Fejér vm.) szállították a rengeteg kőanyagot, amely szebb is, mint a helyszínen található s a kőfaragó testvérek vésőjének is könnyebben engedelmeskedik. ízléses egyszerűséggel, óriási arányaikkal három századon át bámulatba ejtettek ezek a beszédes kövek mindenkit, aki csak eltévedt a Bakony szívébe.

Az apátságnak ezen virágzó koráról kevés történelmi adatunk van. A mohácsi vész után elpusztult minden. A szerzeteseknek menekülniük kellett. Gyújtogató rabló csapatok földúlták, mit annyi kéz oly műértő gonddal és szorgalommal fölépített. A legszomorúbb ezen pusztulásnál, hogy nem is a pogány török emelte föl kezét az apátság ellen, hanem saját vérünk. Egykorú források jelentik, hogy 1540-ben Zirc már néhány év óta romokban hever. A Bakonybél melletti Ördögvár urai, a Podmaniczkyak rombolták szét. Szomorú állapotok következtek; innen kezdve egészen a XVIII. század elejéig romhalmaz volt csak a hajdan oly virágzó apátság. Még 1730-ban is csodálni lehetett őseinknek romjaiban is fönséges alkotását.

1732-ben a heinrichaui ciszterciták letették alapját a mai apátsági templomnak s ettől kezdve gyors egymásutánban tűnik el a nagyszerű középkori templom és kolostor, hogy anyagot szolgáltasson az új épülethez. Emlékül csak a templom egyik pillérét, a mai Szt. Imre szobor talapzatát, hagyták meg eredeti helyén. A konventkert helyén s részben az angolkertben s az országúton terült tehát el az Árpád-kori zirci apátsági templom és kolostor. Ezeknek alapfalai most is ott rejtőznek a virágos ágyak alatt s sajnos egyik részüket a mindenkitől taposott országút takarja. 1909 őszén a szükségessé vált csatorna-ásás az angolkertben s az ugyanakkor a konventkertben tett próbaásások fényesen igazolták ezt a feltevést. [[Image:Humpfner1.jpg|frame|center|761px]]

1911-ben [http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9kefi_Remig Dr. Békefi Remig], a rend nagy történetírója vette át a zirci apátság kormányzását. Az ő engedelmével 1912 tavaszán 6 munkással hozzáfogtunk az alapfalak föltárásához. Teljes biztonsággal dolgoztunk; megkerestettem a templom déli jobb mellékhajójának falát s ennek a mentén eljutottunk néhány nap alatt a kereszthajóhoz. A kereszthajó falának folytatása elvezetett a káptalanterembe. Már febr. 24-én a káptalanterem boltozatát tartó oszlop talapzatára bukkantunk. Most már teljesen igazolva volt minden föltevésem. A  [[Középkori pillérköteg|Szt. Imre szobor talapzata]] tényleg eredeti helyén áll. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.) Azok is, akik nem nagy reményeket fűztek az ásatásokhoz, csodájára jártak a szép faragott oszloptalapzatok-nak ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7.] és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41.] kép.) s kegyelettel nézték a lekoptatott lépcsőt, amelyen a szerzetesek annyi ideig jártak a capitulumba.

Lázasan folyt a munka. Mindenki örült és reménykedett. Maga az apát s a konventtagok sűrűn megjelentek s érdeklődéssel kísérték a munkálatokat. A káptalanterem bejárója előtt külön figyelmeztettem a munkásokat, vigyázva dolgozzanak a csákánnyal, hogy az esetleg ott levő sírkövet meg ne rongálják. Alig fél méter mélységben tényleg kopog a szerszám, gondosan vigyázva takarítjuk el a földet egy igen finom faragású gótikus rajzú sírfedő lapról. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/YMkXTkPWkTifm6-OJ2TIoC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 34.] kép.) 1912-. márc. 30.) Nem messze ettől a sekrestye bejárata előtt feküdt egy másik sírkő, amely kétségkívül Zirc első éveiből való. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) Napról-napra kerültek elő kisebb-nagyobb jellegzetes töredékek. Az alapfalakat mindenütt feltártuk; ápr. 11-én a domus conversorum pilléreire akadtunk. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/mZS52_a9eB-_yMXZyxYTNi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 37-38], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/wHPCtFadYXyHDbrJE4sbYC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 39], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) Az eddigi munkálatok a konventkertben s az angolkertben folytak. Máj. 16-án kimentünk az országútra, ahol a Szt. Imre szobortól kelet felé szép sorban megtaláltuk a templom főhajójának északi pilléreit. Nyáron a nagy munkaidőben szünetelt az ásatás s csak 1913. tavaszán folytattuk, s az összes alapfalakat annyira föltártuk, hogy Dr. Fritz Oszkár műegyetemi magántanár az apát megbízásából az egész telepről elkészíthette a műszaki felvételt. Saját tapasztalataim alapján, a műszaki felvételek fölhasználásával megkísérlem az apátság Árpád-kori épületeinek leírását.

Mint a középkori szerzetesek általában, úgy a [http://lexikon.katolikus.hu/C/ciszterciek.html ciszterciek] is a művészetek gondos ápolói voltak. Fontos szerep jutott nekik különösen az építő művészet kifejlesztése és terjesztése terén. A XII. században a román stílus mellett a gót stílus kezd kifejlődni. Első templomaink: a [http://keptar.niif.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=003568 citeauxi], a clairvauxi, a fontenayi, stb. ebben az átmeneti stílusban épültek. Burgundiából és általában Franciaországból azután a ciszterciek a gótikát előkészítették Európa minden országában, így Spanyolország- és Portugáliában, Németország- és Ausztriában, Itáliában és Angliában, Svéd- és Lengyelországban. Mindenütt, ahol ciszterci műemlékek fönnmaradtak, meglátszik ezeken az építményeken a francia befolyás.

A legtávolabbi országokban is mindenütt egy és ugyanazon mintára, Cistercium mintájára építették rendi apátságainkat. A Charta Charitatisban s a Liber Usuumban előírt egyöntetű életmódnak is természetes következménye volt ez. A kelet felé néző templom rendesen három hajós, azonfelül kereszthajóval bír, amelynek keleti oldalához kis kápolnákat építettek. A szentély igen sok templomnál Cistercium mintájára egyenes záródású. Clairvauxban és Pontignyban azonban a megnagyobbított és kibővített egyház félkörben záródik és sugárkápolnák veszik körül; a rendi templomnak nagy része erre a mintára épült, sőt később a sokszögben záródó szentély is elég gyakran előfordul. A templomnak az eredeti előírások szerint tornya nincsen, csak a négyezet fölött szokott lenni egyszerűbb huszártorony. Általában az egyszerűség jellemzi középkori templomainkat; nem a díszítések gazdagságával, hanem arányos szerkezetükkel hatnak a szemlélőre.

A templom kizárólag a szerzetesek használatára épült, akik a főhajó első részében elhelyezett stallumokban végezték officiumukat (zsolozsmájukat); ez volt a chorus monachorum, amely el volt zárva a főhajó hátulsó részében elhelyezett chorus conver-sorumtól.

A többi reguláris épületek négyszöget alkotva legtöbbnyire a templom déli oldalához csatlakoztak és pedig kelet felé nézett a kereszthajó meghosszabbításaképpen a földszinten a sekrestye, a káptalanterem s még egy nagyobb terem, amelyben a szerzetesek napközben, ha nem voltak külső munkával elfoglalva, dolgoztak vagy tanultak. E helyiségek fölött volt a monachusok közös hálóterme (dormitorium), amelyből lépcső vezetett le a templomba. A négyszög déli oldalán volt rendesen a melegedő helyiség (calefactorium) az étkezőterem (refectorium) és a konyha, nyugati oldalán pedig a munkás testvérek háza (domus conversorum) a raktár- illetve pincehelyiségekkel. Az összes reguláris helységeket (loca regularia) a négyszögben körülfutó kerengő (claustrum, Kreuzgang) kapcsolta egybe; a refectorium bejáratával szemben rendesen kis kápolnaszerű kútházat építettek a kerengőhöz. A nagyobb apátságokban e helyiségeken kívül még volt külön könyvtárépület (bibliotheca), betegház (infirmarium) és noviciátus. A vendégek lakása (cella vagy domus hospitum) szintén külön volt a clausurán kívül, e mellett rendesen volt kis kápolna is, különösen a nővendégek számára. Külön apáti lakosztály építése (praelatura) csak a XV. században kezdődik. Ezt a képet a malom, a különböző műhelyek és gazdasági épületek egészítik ki.

A temető a templomon kívül, a szentély körül szokott lenni. A templomba csak ritkán temetkeztek, a díszsírhelyek a káptalanteremben és a kerengő keleti és a templom melletti szárnyában voltak.

A templomon kívül művészi szempontból különösen a káptalanterem, a kerengő és a refectorium jelentős.

A ciszterciták középkori templomai és monostorai nagy részben eltűntek ugyan, de azért minden országban több-kevesebb megmenekült az emberek és az idő pusztításaitól s ezek a megmaradt építmények mindenütt a művészettörténet élénk érdeklődésének tárgyai és ma is a rend egykori nagyságának, de főleg egységének és szigorú szerzetes szellemének beszédes tanúi.

A középkori Magyarországon említésre méltók: az apátfalvi templom, a kerci templom és monostor romjai, a topuszkói templomrom, a pilisi apátság maradványai s a zirci apátság kiásott töredékei, amelyeket itt kívánok részletesen ismertetni.

A Győr—Veszprém-i vasútvonalon haladva Bakonyszentlászló után hamarosan bejutunk a vadregényes Cuha völgyébe. Kardosréthez érve pillantjuk meg először a zirci apátság nagy épülettömbjét. A vasúti állomástól az országúton haladva néhány perc alatt az apátság elé érünk. Az ősi apátság első alkalommal mindenkit meglep. Hiába álmodoztunk a középkorról, itt minden barokk. A templom 1732-ben épült, a hatalmas front 1867-ben készült el s Békefi Remig renováltatta 1923-ban. A monostor keleti oldalán van az úgynevezett konventkert, amelyet nyugatról keleti irányban haladó egyenes fal választ el az országúttól s északról dél felé húzódik a fal, amely az angolparkot határolja. Ez a konventkert takarja majdnem 200 éven át az ősi Zircet, amelynek épületei kinyúltak a mai országút és az angolkert területére is.

A régi templomot nézzük meg először. Sajnos, az ásatások éppen itt nem hoztak fölszinre annyit, amennyi kívánatos lett volna. A templom építésének idejére vonatkozólag pontos adataink nincsenek. Az épületeknek jó része már Imre királyunk (1196— 1204) idejében készen állott. A romokban talált és az új templom falába illesztett föliratos kő tanúsága szerint Imre király oltárt alapított a zirci templomban: „In nomine patris et filli et spiritus sancti hoc altare fundatum est Aimerico rege ungarino". Következésképpen a XIII. század elején már erősen dolgoztak a francia ciszterciek a Bakony szívében s bizonyára az egész században folytatták munkájukat. A templom szabályosan keletelt háromhajós latin kereszt alakú, hossza kb. 60 m., a főhajó szélessége 9 m., a mellékhajók szélessége 4,5 m., a kereszt-hajó hossza 27 m., szélessége 9 m.; a főhajót a mellékhajóktól valószínűleg 7—7 pillérköteg választotta el. Ezek közül az egyik ma is áll eredeti helyén, pontos rajzát s méreteit Dr. Pritz Oszkár fölvétele szerint itt közlöm. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.)

Ez a pillérköteg teljesen olyan, mint az orvali (Aurea Vallis-Belgium) ciszterci apátsági templom pillérkötegei. Igen valószínűnek tartom, hogy ugyanaz a szerzetes-architectus építette a zirci templomot, aki közvetlenül előtte építette Orvalt. Az első zirci szerzetesek Clairvauxból jöttek 1182-ben. Clairvaux-ban 1178-ban szentelték fel a megnagyobbított hatalmas apátsági templomot. Gyakorlott építőmester, képzett kőfaragó testvér bizonyára volt akkoriban elég Clairvauxban, akiket a clairvauxi apát elküldött az újonnan alapított apátságokba, hogy ott is monumentális templomot építsenek; a XII. század végén épült így Clairvaux egyik filiájának, Orvainak temploma, amelynek tekintélyes romjai ma is bámulatba ejtik a középkori műépítészet kutatóit. Könnyen elképzelhető, hogy az első zirci apát, aki a generális capitulumra gyakran visszautazott Franciaországba, Clairvauxban kért építőmestert építendő temploma számára. Orvaiban az építkezések pénzhiány miatt szüneteltek s így az orvali mesterek vonulhattak a zirci apáttal a messze keletre. Zirc alapítója, III. Béla bizonyára királyi bőkezűséggel gondoskodott róla, hogy minden rendelkezésre álljon az új apátsági egyház gyors fölépítéséhez.

A zirci templomnak főhajója valószínűleg 7 boltozat-szakaszból állott. Egészen pontosan az ásatásoknál ezt nem lehetett megállapítani, mert a templom nyugati homlokzatának alapfalát nem találtuk meg. A fönnmaradt pillérköteg tagozásából teljes biztonsággal megállapítható, hogy az egyes szakaszokat bordás keresztboltozatok fedték úgy a főhajóban, mint a két mellékhajóban. Az egész templom külső és belső tagozása jól párhuzamba állítható a már említett orvali templommal. Semmi kétség sem fér hozzá, hogy körülbelül ilyen volt a zirci templom is. Még méreteiben is egyezik a két épület.

Ugyancsak a zirci templomma egyidőbenl épült Rómától délre mintegy 100 km-nyire a fossanovai apátsági templom (1187—1208), amely ma is teljes épségben megvan. Nemigen tévedünk, ha a zirci régi templomot ilyennek képzeljük, legfeljebb egy-két részletében kissé egyszerűbb volt s a fossanovai templom méretei valamivel nagyobbak a zircinél (hossza 70 m.).

A még fönnálló rendi templomokat és monostorokat szem előtt tartva megkísérlem zirci templomunkat és monostorunkat részletesebben leírni, illetve képzeletben rekonstruálni mindenütt támaszkodva az ásatásnál talált alapfalakra és faragott kövekre.

A templom nyugati homlokzatát, ha ugyan ki volt építve, olyannak kell képzelnünk, mint amilyen a bélapátfalvai vagy a fossanovai. A főhajóba bizonyára díszesebb kapun át jutottak az idegenek, fölötte rózsaablakon át bőséges világosság árasztotta el az egész bensőt. Igen sok rendi templomnál a főhomlokzat előtt előcsarnokot látunk; így Citeauxban, Clairvauxban, Casamariban, Maulbronnban stb.; ez az előcsarnok legtöbbször a templom 3 hajójának megfelelően hármas osztású három íves bejárattal vagy csak a középen bejárattal, jobbra és balra pedig nyitott áttöréssel. A kisebb templomoknál ez az előcsarnok gyakran elmarad s azt hiszem, Zircen sem volt ilyen. Jellegzetes előcsarnok nélküli homlokzata van a heiligenkreuzi apátsági templomnak, a rózsaablak helyett 3 félköríves ablak világítja meg a főhajót s egy-egy szintén félköríves ablak a mellékhajókat. A hármas ablak különben gyakran előfordul a főhajó nyugati záródásán.

Mellékkapu nem mindig van a templom főhomlokzatán; nem is volt rá nagyon szükség, hiszen a híveknek ritkán engedték meg, hogy a templomba jöjjenek.

A főkapun belépve menjünk előre a szentélyig. Alapfalait nem találtuk meg az ásatásnál, mert itt az altalaj sziklás. Gondos vizsgálódással a sziklán több helyütt látni a habarcs nyomait. A főhajót s így a szentélyt is ma éppen középen kettévágja az angolkert illetve a konventkert fala, s a fal vonalában áll egy kőkereszt a következő felírással:
<center>Hic Ubi Quondam In Sancto sanctorum Veteris Basilicae Cisterciensis Incruentus Agnus Patri Coelesti Quotidie Immolabatur Piae Monumentum Memoriae Surgit hoc Anno</center><center>CrVX tVa CrVCIfIXe reDeMptor (1837)</center>
 Az ásatás igazolja a feliratot, mindössze 4—5 méterrel talán kitolja a főoltár helyét keletre. Ha tényleg ott lett volna a főoltár, ahol ma a kereszt áll, aránytalanul hosszú lenne a templom szentélye, ami nem képzelhető el, hiszen különben minden része olyan csodálatosan arányos. Azt hiszem, legközelebb járunk a valóhoz, ha egy boltszakaszból álló egyenes záródásúnak rajzoljuk a szentélyt (Acey, Chiaravalle delle Marche), amelynek keleti falában 3 nagy ablak volt, mint pl. Apátfalván ma is látjuk: a szentély északi és déli fala is át lehetett törve, mert a szerzetesek szerették a sok világosságot a szentélyben, ahol az egyszerű, kőből faragott oltár-mensa állott kis oszlopocskákon, közepén festett, elmozdítható fakereszttel, jobbra-balra az oltár mellett egy-egy kandeláber gyertyával. Az oltár subpedáneumához egy lépcső vezetett, s olyan távolságban állott a keleti zárófaltól, hogy kényelmesen körül lehetett kerülni. A presbyterium maga két lépcsővel volt magasabb mint a chorus monachorum.

A szentély alaprajza lehetett olyan, mint az acey-i apátsági templom. Acey-ben a tulajdonképpeni szentély két boltozatszakaszból áll, s ehhez csatlakozik egy jóval alacsonyabb apsis a főoltárral.

Zircen a szentélytől északra és délre két-két kis egyenes záródású kápolna lehetett a privát misék elmondására. Ezek is kelet felől kapták a felkelő nap világosságát s itt az oltár közvetlenül a keleti falhoz volt építve. Apátfalván csak egy-egy ilyen kápolna van jobbra és balra; nagyobb templomokban hármat-hármat találunk, pl. Chiaravalle Milanese-ben; itt a keleti kápolnák felett emeleti rész is van. Ezeket az emeleti helyiségeket raktárnak, levéltárnak, kincstárnak használták. La Ferté-bcn négy-négy keleti kápolna volt.

A kereszthajó 3 nagy négyszögű boltozat-szakaszból állhatott; a középső szakasz fölött (négyezet) szokott lenni az egyszerűbb huszártorony a harangokkal (kettő), amelyeknek kötele lelógott a templomba.

A kereszthajó déli boltszakasza nyugati falához támaszkodott rendesen a kőlépcső, amely fölvezetett a monostor-épület keleti szárnyának emeletén levő dormitoriumba (hálóterem), áttörve a kereszthajó déli falát. Ugyancsak ezen a falon át a földszinten vezetett egy ajtó a sekrestyébe.

A kereszthajó szabadon álló zárófala (Zircen az északi) szintén díszesebb szokott lenni, igen gyakran rózsaablakkal; a földszinten ajtó vezetett ki a szerzetesek temetőjébe.

A kereszthajó négyezetébe nyúlik bele néha a chorus monachorum, folytatódva a főhajó 2 vagy 3 boltszakasza alatt.

A főhajó egy ablakának bélletköve megvan. Erről megállapítható, hogy a főhajó falának vastagsága az ablakok magasságában 80 cm volt, az ablakok rézsűje sima. Az üvegezés számára a horony megvan rajta. A törmelékek között találunk üvegdarabokat is, zöldesszürke, nem finom üveget. A rendi előírás tiltotta a színes ablakokat, azért a szürke üveget úgy foglalták ólomba, hogy ez az ólmozás sokszor igen szép geometrikus vagy lomb mintákat mutatott. Ilyen ablakokat ismerünk Heiligenkreuzból, Pontignyből.

A főhajó keleti két szakasza pillérkötegeinek boltozatbordatartó féloszlopai bizonyára nem futottak le a talapzatig, s konzolok támasztották alá. Így volt ez mindenütt az ide támaszkodó stallumok miatt. Az épület keleti szárnyában volt az általános rendi szokás szerint a sekrestye, a káptalanterem, e mellett egy kicsiny auditórium, majd egy átjáró folyosó a kertbe és lépcső föl az emeletre, s végül egy nagyobb auditorium. Ezek fölött a helyiségek fölött volt a nagy közös hálóterem.

A sekrestyét a Liber Usuum vestiariumnak nevezi, mert itt őrizték a miseruhákat, itt öltözött és vetkőzött a miséző pap. A zirci sekrestye alapfalait teljesen föltártuk s feltűnő talán, milyen kicsiny volt ez a helyiség. Ugyanezt állapíthatjuk meg a többi apátságoknál is, de nem is volt szükség nagyobb sekrestyére, hiszen a rend első idejében kevés szerzetes pap volt egy-egy kolostorban. A szerzetesek nagyobb része csak monachus volt, s nem szentelték őket papokká. A sekrestye mellett van a káptalanterem. A templom után a monostor legtiszteletreméltóbb helyisége. A kerengőből díszesebb kapun egy-két lépcső vezet le a 10 m hosszú és ugyancsak 10 m. széles terembe. Az egyik zirci márványból való lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A fal faragott köveit sem vitték el mind az új apátság építői. A termet két nyolcszögletű talapzaton álló oszlop hosszában két hajóra osztotta. A baloldali oszlopnak finoman csiszolt talapzatát (basis) eredeti helyén találtuk, ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7]. és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41]. kép.) a másik teljesen azonos méretű és rajzú basist novicius korom óta ismertem, kissé megcsonkítva ott hevert a konventkertben. Ezt annak idején visszavitettem eredeti helyére. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/QY5zJ31dXuS_9rBBDMIQZy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 9]. kép.) A két oszlop s a falakba erősített gyámkövek tartották a hat kicsiny boltozat-szakaszt, amelynek mindegyike bizonyára bordás keresztboltozat volt. A világítást kelet felől két vagy három ablakon át kapta a terem, s a bejárat mellett jobbról és balról szintén át volt törve a fal, úgyhogy a kerengőről be lehetett látni a káptalanba. Száznál több rendi káptalanterem ma is teljes épségben megvan még. (Heiligenkreuz, Zwettl, Fossanova, Casamari, Poblet, Maulbronn).

Nagyon sok káptalanterem padozatát sírkövek tarkítják, a monostor apátjainak ez volt a szokott temetkező helye.

A káptalanterem mellett egy keskeny kis helyiség van, ez a kisebb auditorium, ahol a konvent priorja káptalan után kiosztotta a szerzeteseknek a munkát, ugyancsak itt beszélhettek priorjukkal a lectio idején. Kettőnél többen egyszerre nem léphettek be az auditoriumba, hacsak a prior nem tartotta szükségesnek, hogy több szerzetest hívasson ide megbeszélésre. A kis auditoriumot a nagy auditoriumtól (scriptorium) egy átjáró választja el. Ezen át lehetett kijutni a keresztfolyosóból a kertbe. Gyakran lépcső is volt ide beépítve, amelyen föl lehetett menni a dormitorium monachorumba, a szerzetesek közös hálótermébe.

Az ásatások folyamán a nagy auditorium került a legjobban felszínre. A 20 X 10 méteres terem szintje mélyebb, mint a keresztfolyosóé. Az alsó lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A terembe lépők természetesen jobb felé indultak, ami látszik a lépcsőn is. Ez az oldala fényesre van lekoptatva. A nyugati fal belső részén a szép faragott kövek 60—70 cm magasságig eredeti helyükön vannak. A 10 X 20 m nagyságú termet a közepén álló 3 oszlop két hajóra osztotta, boltozata 8 boltszakaszból állott. Az első és a harmadik oszlop nyolcszögű talapzatát meglehetős épségben szintén eredeti helyén találtuk, a középső bázis nincs meg, csak alépítménye látható tisztán. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) E talapzatok feltűnően hasonlítanak a noirlaci apátság kapitulumában és cellariumában látható bázisokhoz. Ezt a nagytermet mindenütt megtaláljuk. Szükség is volt rá, különösen rossz időben. Ez volt a szerzetesek közös munkaterme. Itt olvastak, írtak, előadásokat hallgattak, amikor más külső munkával nem foglalkozhattak. Espinayben e terem falában pulpitus is van az előadó vagy felolvasó részére, hasonlóan a refektóriumokban található pulpitushoz.

Zircen ebédlőnek is használhatták ezt a termet. Az ásatások nyomán ugyanis úgy látszik, hogy az általában a kerengő déli oldalához épített refektorium nem készült el.

A rendi szokás szerint a kerengő déli szárnyához volt hozzáépítve a calefactorium (a melegedő szoba), a refektorium (étkező terem) és a coquina (konyha). Az itt föltárt falmaradványok oly csekélyek, hogy semmi biztosat nem lehet rájuk építeni. A calefactorium volt az egyedüli helyiség a monostorban, ahol télen fűtöttek. Ide jöttek a szerzetesek melegedni.

A refektoriumtól nyugatra van rendesen a konyha s vele kapcsolatosan valamilyen éléstár. Az ásatás itt sem hozott felszínre semmi biztosat. A rendi szabályok szerint igen egyszerű volt a konyha berendezése. Csak azok léphettek be a konyhába, akiknek ott dolguk volt.

A monostor épületének nyugati szárnya volt a conversusok háza. Ugyancsak itt szokott lenni a cellarium (pince és raktárhelyiség). Zircen ez az épületrész nem csatlakozott közvetlenül a keresztfolyosó nyugati szárnyához, hanem úgy mint Citeauxban és Clairvauxban keskeny udvar (Kloster-gasse) választotta el attól. A feltárt alapfalak egy 13 X 30 m-es hatalmas termet vesznek körül, amelyet a közepén négy oszlop két hajóra oszt, egy-egy hajóban tehát öt boltszakasz volt. Az oszlopok vagy pillérek alépítménye igen mélyen van, s így valószínű, hogy a terem földszinti része cellarium volt, az emeleten húzódott végig a conversusok hálóterme. Ettől a helyiségtől déli irányba volt tervezve, vagy kiépítve a conversusok refectoriuma. Az ásatásnál nem találtuk meg. A monostor összes helyiségeit a kerengő kötötte össze. Nyitott árkádos folyosó volt ez, amely négyszögű udvart zárt körül. Keleti szárnyából nyílt az ajtó a templomba, itt ezelőtt az ajtó előtt találtunk egy szép sír-fedő lapot. Egyszerű kereszt van belevésve. Felirata nincs. Nagysága: 146 x 51 x 15,5 cm. Anyaga vörös szemcsés homokkő. ([[Vörösberény|Vörösberény]]). ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) A talajban kutatva jó mélyen egy kitéglázott sírra akadtunk. Teljes csontváz fekszik benne, mellén keresztbe tett karokkal. A sírkő egyszerűsége Zirc első éveire mutat. Talán az első apát földi maradványait takarta, vagy valamelyik első kiváló jótevőét.

Aiguebelleben 1855-ben ráakadtak az alapító sírjára, amelyet hasonló sírkő takart. A loccumi apátság káptalantermében is van három hasonló sírfedőlap. A hagyomány szerint az alapítók sírkövei. (XII. század vége felé).

A templomból jövet a kereszthajó után van a bejárat a sekrestyébe, illetve az armariumba. Itt tartották a könyveket. Majd a capitulum díszes kapuja következik, amelynek két oldalán nyitott ablak van. A capitulum bejárata előtt találtuk a szép gótikus sírfedő lapot, egyszerű, de igen szép faragású domborművű kereszttel. Szintén fölírás nélkül; három darabra törve. Nagysága: 149,5 X 50 X 16 cm. Az alatta levő csontvázak meg voltak bolygatva. A káptalan előtti sírhelyet is mindig dísz- sírnak tekintették. Déli irányban tovább haladva elmegyünk a kis auditorium majd az átjáró folyosó vagy a dormitoriumba vezető lépcső, és végül a nagy auditorium ajtaja előtt.

A keresztfolyosó déli szakaszából nyílt az ajtó a calefactoriumba és a refektoriumba. A refektorium helyével szemben rátaláltunk a hatszögű kútház alapfalaira, amely a most is meglevő kutat veszi körül. Itt mostak kezet a szerzetesek, mielőtt a refektoriumba mentek. Itt nyiratkoztak és borotválkoztak. Ha nem volt külön kútház, akkor a refektorium bejárata mellett volt a keresztfolyosón több vízcsap és végezték az előírt kézmosásokat. A konyhából a keresztfolyosóra nem nyílt ajtó. Az ételszag így nem jutott a claustrumba. Itt a konyha közelében a domus conversorum mellett sok helyütt volt egy külön kis auditorium (juxta coquinam) a cellarius számára, ahol a conversusokkal és azokkal érintkezhetett, akik a konyhában szolgálatot teljesítettek. Kívülről vagy a délnyugati vagy az északnyugati sarkánál volt kapu. A claustrumnak vagy délnyugati vagy északnyugati sarkán volt az ajtó, melyen át ki és be lehetett járni. A claustrumnak templom melletti szárnyát claustrum lectíonisnak vagy col-lationisnak nevezték, mert itt olvasták közösen a collatiot completorium előtt. Sok helyütt ma is láthatók a fal mentén a padok, közepén az apát stallu-mával, vele szemben a felolvasó pulpitusával (Heiligenkreuz, Wettingen). Ugyancsak ezen a folyosón végezték az előírt szertartásos lábmosásokat.

A zirci keresztfolyosó 36 X 46 méteres udvart határolt. 5 méter széles volt, s valószínűleg be volt boltozva, amire abból következtethetünk, hogy mindenütt megtaláltuk a támasztópillérek alapját. A nyitott oszlopcsarnokos folyosót olyannak kell képzelnünk, mint a heiligenkreuzit vagy bármelyik másikat a sok fönnmaradt közül. Találtunk több oszloptöredéket is. Az oszlopocskák zirci márványból voltak faragva. Átmérőjük 16—20 cm., s mindegyiken jobbról és balról merőleges irányban fél cm mély rovátka fut végig.

A kolostor emeleti részeiből és egyéb melléképületeiből egyelőre semmi nem ismeretes.

Pedig bizonyára több ilyen melléképület vette körül a tulajdonképpeni monostort, hiszen mindenfelé alapfalak bukkantak elő, valahányszor nagyobb földmunka készült.

A feltárt alaprajz és az építészeti részletek arra vallanak, hogy a zirci templom a XIII. sz. első harmadából származik. A kolostor építésére valószínűleg a templom befejezésekor került sor. A kolostor keleti szárnyában található nyolcszögű oszloptalapzatok későbbi időből valók és a XIII. sz. második felénél korábbiak nem lehetnek. 

== Forrás: ==

[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00002/pdf/vmm_02_1964_05_humpfner.pdf Hümpfner Tibor: A zirci apátsági templom ásatásai (1912-13). In: Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 2 (1964). 119-140. p.]
<center></center><center></center>
{{DEFAULTSORT:Zirci apatsagi templom asatasa (1912-13)}}

[[Category:Zirc]] [[Category:Cikk,_tanulmányok]]

A zirci apátsági templom ásatása (1912-13)

2011-09-26T10:42:39Z

Berklari:

<center>szerző: [[Hümpfner Tibor|Hümpfner Tibor]]</center>
1908 óta foglalkozom különös szeretettel rendünk történetével, főleg művészettörténeti szempontból. [[Zirc|Zirc]] középkori építészetének története innen kezdve érdekelt. Biztos adat sajnos nem állt rendelkezésemre, de ösztönzőleg élt bennem a sejtés, hogy a zirci [[Szent Imre herceg szobor|Szt. Imre szobor]] talapzata — nyilvánvalóan a régi apátsági templomnak egyik pillérkötege — eredeti helyén áll s így ásatással könnyen megállapítható a régi Zirc alaprajza, esetleg az előkerülő töredékekből rekonstruálni lehet majd az egész apátságot. Az apátságot Clairveaux filiájaként [http://hu.wikipedia.org/wiki/III._B%C3%A9la_magyar_kir%C3%A1ly III. Béla] 1182-ben alapította. A szerzetesek eleinte valószínűleg faépületekben laktak.

A XII. s a XIII. század fordulóján emelhették a fönséges korai-gót templomot s az ugyanabban a stílusban épült kolostort. Több évtizeden át dolgoztak szakadatlanul [http://www.katolikus.hu/szentek/szent131.html Szt. Bernát] fiai; fáradságot nem kímélve messze vidékről (Sóskút, Fejér vm.) szállították a rengeteg kőanyagot, amely szebb is, mint a helyszínen található s a kőfaragó testvérek vésőjének is könnyebben engedelmeskedik. ízléses egyszerűséggel, óriási arányaikkal három századon át bámulatba ejtettek ezek a beszédes kövek mindenkit, aki csak eltévedt a Bakony szívébe.

Az apátságnak ezen virágzó koráról kevés történelmi adatunk van. A mohácsi vész után elpusztult minden. A szerzeteseknek menekülniük kellett. Gyújtogató rabló csapatok földúlták, mit annyi kéz oly műértő gonddal és szorgalommal fölépített. A legszomorúbb ezen pusztulásnál, hogy nem is a pogány török emelte föl kezét az apátság ellen, hanem saját vérünk. Egykorú források jelentik, hogy 1540-ben Zirc már néhány év óta romokban hever. A Bakonybél melletti Ördögvár urai, a Podmaniczkyak rombolták szét. Szomorú állapotok következtek; innen kezdve egészen a XVIII. század elejéig romhalmaz volt csak a hajdan oly virágzó apátság. Még 1730-ban is csodálni lehetett őseinknek romjaiban is fönséges alkotását.

1732-ben a heinrichaui ciszterciták letették alapját a mai apátsági templomnak s ettől kezdve gyors egymásutánban tűnik el a nagyszerű középkori templom és kolostor, hogy anyagot szolgáltasson az új épülethez. Emlékül csak a templom egyik pillérét, a mai Szt. Imre szobor talapzatát, hagyták meg eredeti helyén. A konventkert helyén s részben az angolkertben s az országúton terült tehát el az Árpád-kori zirci apátsági templom és kolostor. Ezeknek alapfalai most is ott rejtőznek a virágos ágyak alatt s sajnos egyik részüket a mindenkitől taposott országút takarja. 1909 őszén a szükségessé vált csatorna-ásás az angolkertben s az ugyanakkor a konventkertben tett próbaásások fényesen igazolták ezt a feltevést. [[Image:Humpfner1.jpg|frame|center|761px]]

1911-ben [http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9kefi_Remig Dr. Békefi Remig], a rend nagy történetírója vette át a zirci apátság kormányzását. Az ő engedelmével 1912 tavaszán 6 munkással hozzáfogtunk az alapfalak föltárásához. Teljes biztonsággal dolgoztunk; megkerestettem a templom déli jobb mellékhajójának falát s ennek a mentén eljutottunk néhány nap alatt a kereszthajóhoz. A kereszthajó falának folytatása elvezetett a káptalanterembe. Már febr. 24-én a káptalanterem boltozatát tartó oszlop talapzatára bukkantunk. Most már teljesen igazolva volt minden föltevésem. A  [[Középkori pillérköteg|Szt. Imre szobor talapzata]] tényleg eredeti helyén áll. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.) Azok is, akik nem nagy reményeket fűztek az ásatásokhoz, csodájára jártak a szép faragott oszloptalapzatok-nak ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7.] és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41.] kép.) s kegyelettel nézték a lekoptatott lépcsőt, amelyen a szerzetesek annyi ideig jártak a capitulumba.

Lázasan folyt a munka. Mindenki örült és reménykedett. Maga az apát s a konventtagok sűrűn megjelentek s érdeklődéssel kísérték a munkálatokat. A káptalanterem bejárója előtt külön figyelmeztettem a munkásokat, vigyázva dolgozzanak a csákánnyal, hogy az esetleg ott levő sírkövet meg ne rongálják. Alig fél méter mélységben tényleg kopog a szerszám, gondosan vigyázva takarítjuk el a földet egy igen finom faragású gótikus rajzú sírfedő lapról. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/YMkXTkPWkTifm6-OJ2TIoC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 34.] kép.) 1912-. márc. 30.) Nem messze ettől a sekrestye bejárata előtt feküdt egy másik sírkő, amely kétségkívül Zirc első éveiből való. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) Napról-napra kerültek elő kisebb-nagyobb jellegzetes töredékek. Az alapfalakat mindenütt feltártuk; ápr. 11-én a domus conversorum pilléreire akadtunk. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/mZS52_a9eB-_yMXZyxYTNi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 37-38], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/wHPCtFadYXyHDbrJE4sbYC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 39], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) Az eddigi munkálatok a konventkertben s az angolkertben folytak. Máj. 16-án kimentünk az országútra, ahol a Szt. Imre szobortól kelet felé szép sorban megtaláltuk a templom főhajójának északi pilléreit. Nyáron a nagy munkaidőben szünetelt az ásatás s csak 1913. tavaszán folytattuk, s az összes alapfalakat annyira föltártuk, hogy Dr. Fritz Oszkár műegyetemi magántanár az apát megbízásából az egész telepről elkészíthette a műszaki felvételt. Saját tapasztalataim alapján, a műszaki felvételek fölhasználásával megkísérlem az apátság Árpád-kori épületeinek leírását.

Mint a középkori szerzetesek általában, úgy a [http://lexikon.katolikus.hu/C/ciszterciek.html ciszterciek] is a művészetek gondos ápolói voltak. Fontos szerep jutott nekik különösen az építő művészet kifejlesztése és terjesztése terén. A XII. században a román stílus mellett a gót stílus kezd kifejlődni. Első templomaink: a [http://keptar.niif.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=003568 citeauxi], a clairvauxi, a fontenayi, stb. ebben az átmeneti stílusban épültek. Burgundiából és általában Franciaországból azután a ciszterciek a gótikát előkészítették Európa minden országában, így Spanyolország- és Portugáliában, Németország- és Ausztriában, Itáliában és Angliában, Svéd- és Lengyelországban. Mindenütt, ahol ciszterci műemlékek fönnmaradtak, meglátszik ezeken az építményeken a francia befolyás.

A legtávolabbi országokban is mindenütt egy és ugyanazon mintára, Cistercium mintájára építették rendi apátságainkat. A Charta Charitatisban s a Liber Usuumban előírt egyöntetű életmódnak is természetes következménye volt ez. A kelet felé néző templom rendesen három hajós, azonfelül kereszthajóval bír, amelynek keleti oldalához kis kápolnákat építettek. A szentély igen sok templomnál Cistercium mintájára egyenes záródású. Clairvauxban és Pontignyban azonban a megnagyobbított és kibővített egyház félkörben záródik és sugárkápolnák veszik körül; a rendi templomnak nagy része erre a mintára épült, sőt később a sokszögben záródó szentély is elég gyakran előfordul. A templomnak az eredeti előírások szerint tornya nincsen, csak a négyezet fölött szokott lenni egyszerűbb huszártorony. Általában az egyszerűség jellemzi középkori templomainkat; nem a díszítések gazdagságával, hanem arányos szerkezetükkel hatnak a szemlélőre.

A templom kizárólag a szerzetesek használatára épült, akik a főhajó első részében elhelyezett stallumokban végezték officiumukat (zsolozsmájukat); ez volt a chorus monachorum, amely el volt zárva a főhajó hátulsó részében elhelyezett chorus conver-sorumtól.

A többi reguláris épületek négyszöget alkotva legtöbbnyire a templom déli oldalához csatlakoztak és pedig kelet felé nézett a kereszthajó meghosszabbításaképpen a földszinten a sekrestye, a káptalanterem s még egy nagyobb terem, amelyben a szerzetesek napközben, ha nem voltak külső munkával elfoglalva, dolgoztak vagy tanultak. E helyiségek fölött volt a monachusok közös hálóterme (dormitorium), amelyből lépcső vezetett le a templomba. A négyszög déli oldalán volt rendesen a melegedő helyiség (calefactorium) az étkezőterem (refectorium) és a konyha, nyugati oldalán pedig a munkás testvérek háza (domus conversorum) a raktár- illetve pincehelyiségekkel. Az összes reguláris helységeket (loca regularia) a négyszögben körülfutó kerengő (claustrum, Kreuzgang) kapcsolta egybe; a refectorium bejáratával szemben rendesen kis kápolnaszerű kútházat építettek a kerengőhöz. A nagyobb apátságokban e helyiségeken kívül még volt külön könyvtárépület (bibliotheca), betegház (infirmarium) és noviciátus. A vendégek lakása (cella vagy domus hospitum) szintén külön volt a clausurán kívül, e mellett rendesen volt kis kápolna is, különösen a nővendégek számára. Külön apáti lakosztály építése (praelatura) csak a XV. században kezdődik. Ezt a képet a malom, a különböző műhelyek és gazdasági épületek egészítik ki.

A temető a templomon kívül, a szentély körül szokott lenni. A templomba csak ritkán temetkeztek, a díszsírhelyek a káptalanteremben és a kerengő keleti és a templom melletti szárnyában voltak.

A templomon kívül művészi szempontból különösen a káptalanterem, a kerengő és a refectorium jelentős.

A ciszterciták középkori templomai és monostorai nagy részben eltűntek ugyan, de azért minden országban több-kevesebb megmenekült az emberek és az idő pusztításaitól s ezek a megmaradt építmények mindenütt a művészettörténet élénk érdeklődésének tárgyai és ma is a rend egykori nagyságának, de főleg egységének és szigorú szerzetes szellemének beszédes tanúi.

A középkori Magyarországon említésre méltók: az apátfalvi templom, a kerci templom és monostor romjai, a topuszkói templomrom, a pilisi apátság maradványai s a zirci apátság kiásott töredékei, amelyeket itt kívánok részletesen ismertetni.

A Győr—Veszprém-i vasútvonalon haladva Bakonyszentlászló után hamarosan bejutunk a vadregényes Cuha völgyébe. Kardosréthez érve pillantjuk meg először a zirci apátság nagy épülettömbjét. A vasúti állomástól az országúton haladva néhány perc alatt az apátság elé érünk. Az ősi apátság első alkalommal mindenkit meglep. Hiába álmodoztunk a középkorról, itt minden barokk. A templom 1732-ben épült, a hatalmas front 1867-ben készült el s Békefi Remig renováltatta 1923-ban. A monostor keleti oldalán van az úgynevezett konventkert, amelyet nyugatról keleti irányban haladó egyenes fal választ el az országúttól s északról dél felé húzódik a fal, amely az angolparkot határolja. Ez a konventkert takarja majdnem 200 éven át az ősi Zircet, amelynek épületei kinyúltak a mai országút és az angolkert területére is.

A régi templomot nézzük meg először. Sajnos, az ásatások éppen itt nem hoztak fölszinre annyit, amennyi kívánatos lett volna. A templom építésének idejére vonatkozólag pontos adataink nincsenek. Az épületeknek jó része már Imre királyunk (1196— 1204) idejében készen állott. A romokban talált és az új templom falába illesztett föliratos kő tanúsága szerint Imre király oltárt alapított a zirci templomban: „In nomine patris et filli et spiritus sancti hoc altare fundatum est Aimerico rege ungarino". Következésképpen a XIII. század elején már erősen dolgoztak a francia ciszterciek a Bakony szívében s bizonyára az egész században folytatták munkájukat. A templom szabályosan keletelt háromhajós latin kereszt alakú, hossza kb. 60 m., a főhajó szélessége 9 m., a mellékhajók szélessége 4,5 m., a kereszt-hajó hossza 27 m., szélessége 9 m.; a főhajót a mellékhajóktól valószínűleg 7—7 pillérköteg választotta el. Ezek közül az egyik ma is áll eredeti helyén, pontos rajzát s méreteit Dr. Pritz Oszkár fölvétele szerint itt közlöm. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.)

Ez a pillérköteg teljesen olyan, mint az orvali (Aurea Vallis-Belgium) ciszterci apátsági templom pillérkötegei. Igen valószínűnek tartom, hogy ugyanaz a szerzetes-architectus építette a zirci templomot, aki közvetlenül előtte építette Orvalt. Az első zirci szerzetesek Clairvauxból jöttek 1182-ben. Clairvaux-ban 1178-ban szentelték fel a megnagyobbított hatalmas apátsági templomot. Gyakorlott építőmester, képzett kőfaragó testvér bizonyára volt akkoriban elég Clairvauxban, akiket a clairvauxi apát elküldött az újonnan alapított apátságokba, hogy ott is monumentális templomot építsenek; a XII. század végén épült így Clairvaux egyik filiájának, Orvainak temploma, amelynek tekintélyes romjai ma is bámulatba ejtik a középkori műépítészet kutatóit. Könnyen elképzelhető, hogy az első zirci apát, aki a generális capitulumra gyakran visszautazott Franciaországba, Clairvauxban kért építőmestert építendő temploma számára. Orvaiban az építkezések pénzhiány miatt szüneteltek s így az orvali mesterek vonulhattak a zirci apattal a messze keletre. Zirc alapítója, III. Béla bizonyára királyi bőkezűséggel gondoskodott róla, hogy minden rendelkezésre álljon az új apátsági egyház gyors fölépítéséhez.

A zirci templomnak főhajója valószínűleg 7 boltozat-szakaszból állott. Egészen pontosan az ásatásoknál ezt nem lehetett megállapítani, mert a templom nyugati homlokzatának alapfalát nem találtuk meg. A fönnmaradt pillérköteg tagozásából teljes biztonsággal megállapítható, hogy az egyes szakaszokat bordás keresztboltozatok fedték úgy a fő-hajóban, mint a két mellékhajóban. Az egész templom külső és belső tagozása jól párhuzamba állítható a már említett orvali templommal.2 Semmi kétség sem fér hozzá, hogy körülbelül ilyen volt a zirci templom is. Még méreteiben is egyezik a két épület.

Ugyancsak egyidőben a zirci templommal, épült Rómától délre mintegy 100 km-nyire a fossanovai apátsági templom (1187—1208), amely ma is teljes épségben megvan. Nem igen tévedünk, ha a zirci régi templomot ilyennek képzeljük, legfeljebb egykét részletében kissé egyszerűbb volt s a fossanovai templom méretei valamivel nagyobbak a zircinél (hossza 70 m.).

A még fönnálló rendi templomokat és monostorokat szem előtt tartva megkísérlem zirci templomunkat és monostorunkat részletesebben leírni, illetve képzeletben rekonstruálni mindenütt támaszkodva az ásatásnál talált alapfalakra és faragott kövekre.

A templom nyugati homlokzatát, ha ugyan ki volt építve, olyannak kell képzelnünk, mint amilyen a bélapátfalvai vagy a fossanovai. A főhajóba bizonyára díszesebb kapun át jutottak az idegenek, fölötte rózsaablakon át bőséges világosság árasztotta el az egész bensőt. Igen sok rendi templomnál a főhomlokzat előtt előcsarnokot látunk; így Citeauxban, Clairvauxban, Casamariban, Maulbronnban, stb.; ez az előcsarnok legtöbbször a templom 3 hajójának megfelelően hármas osztású három íves bejárattal vagy csak a középen bejárattal, jobbra és balra pedig nyitott áttöréssel. A kisebb templomoknál ez az előcsarnok gyakran elmarad s azt hiszem Zircen sem volt ilyen. Jellegzetes előcsarnok nélküli homlokzata van a heiligenkreuzi apátsági templomnak, a rózsaablak helyett 3 félköríves ablak világítja meg a főhajót s egy-egy szintén félköríves ablak a mellékhajókat. A hármas ablak különben gyakran előfordul a főhajó nyugati záródásán.

Mellékkapu nem mindig van a templom főhomlokzatán; nem is volt rá nagyon szükség, hiszen a híveknek ritkán engedték meg, hogy a templomba jöjjenek.

A főkapun belépve menjünk előre a szentélyig. Alapfalait nem találtuk, meg az ásatásnál, mert itt az altalaj sziklás. Gondos vizsgálódással a sziklán több helyütt látni a habarcs nyomait. A főhajót s így a szentélyt is ma éppen középen kettévágja az angolkert illetve a konventkert fala s a fal vonalában áll egy kőkereszt a következő felírással:
<center>Hic Ubi Quondam In Sancto sanctorum Veteris Basilicae Cisterciensis Incruentus Agnus Patri Coelesti Quotidie Immolabatur Piae Monumentum Memoriae Surgit hoc Anno</center><center>CrVX tVa CrVCIfIXe reDeMptor (1837)</center>
 Az ásatás igazolja a feliratot, mindössze 4—5 méterrel talán kitolja a főoltár helyét keletre. Ha tényleg ott lett volna a főoltár, ahol ma a kereszt áll, aránytalanul hosszú lenne a templom szentélye ami nem képzelhető el, hiszen különben minden része olyan csodálatosan arányos. Azt hiszem, legközelebb járunk a valóhoz, ha egy boltszakaszból álló egyenes záródásúnak rajzoljuk a szentélyt (Acey, Chiaravalle delle Marche), amelynek keleti falában 3 nagy ablak volt, mint pl. Apátfalván ma is látjuk: a szentély északi és déli fala is át lehetett törve, mert a szerzetesek szerették a sok világosságot a szentélyben, ahol az egyszerű, kőből faragott oltár-mensa állott kis oszlopocskákon, közepén festett, elmozdítható fakereszttel, jobbra-balra az oltár mellett egy-egy kandeláber gyertyával. Az oltár subpedáneumához egy lépcső vezetett s olyan távolságban állott a keleti zárófaltól, hogy kényelmesen körül lehetett kerülni. A presbyterium maga két lépcsővel volt magasabb mint a chorus monachorum.

A szentély alaprajza lehetett olyan, mint az acey-i apátsági templom. Acey ben a tulajdonképpeni szentély két boltozatszakaszból áll s ehhez csatlakozik egy jóval alacsonyabb apsis a főoltárral.

Zircen a szentélytől északra és délre két-két kis egyenes záródású kápolna lehetett a privát misék elmondására. Ezek is kelet felől kapták a felkelő nap világosságát s itt az oltár közvetlenül a keleti falhoz volt építve. Apátfalván csak egy-egy ilyen kápolna van jobbra és balra; nagyobb templomokban hármat-hármat találunk, pl. Chiaravalle Milanese-ben; itt a keleti kápolnák felett emeleti rész is van. Ezeket az emeleti helyiségeket raktárnak, levéltárnak, kincstárnak használták. La Ferté-bcn négy-négy keleti kápolna volt.

A kereszthajó 3 nagy négyszögű boltozat-szakaszból állhatott; a középső szakasz fölött (négyezet) szokott lenni az egyszerűbb huszártorony a harangokkal (kettő), amelyeknek kötele lelógott a templomba.

A kereszthajó déli boltszakasza nyugati falához támaszkodott rendesen a kőlépcső, amely fölvezetett a monostor-épület keleti szárnyának emeletén levő dormitoriumba (hálóterem), áttörve a kereszthajó déli falát. Ugyancsak ezen a falon át a földszinten vezetett egy ajtó a sekrestyébe.

A kereszthajó szabadon álló zárófala (Zircen az északi) szintén díszesebb szokott lenni igen gyakran rózsaablakkal; a földszinten ajtó vezetett ki a szerzetesek temetőjébe.

A kereszthajó négyezetébe nyúlik bele néha a chorus monachorum, folytatódva a főhajó 2 vagy 3 boltszakasza alatt.

A főihajó egy ablakának bélletköve megvan. Erről megállapítható, hogy a főhajó falának vastagsága az ablakok magasságában 80 cm. volt, az ablakok rézsűje sima. Az üvegezés számára a horony megvan rajta. A törmelékek között találunk üvegdarabokat is, zöldesszürke, nem finom üveget. A rendi előírás tiltotta a színes ablakokat, azért a szürke üveget úgy foglalták ólomba, hogy ez az ólmozás sokszor igen szép geometrikus vagy lomb mintákat mutatott. Ilyen ablakokat ismerünk Heiligenkreuzból, Pontignyből.

A főhajó keleti két szakasza pillérkötegeinek boltozatbordatartó féloszlopai bizonyára nem futottak le a talapzatig, s konzolok támasztották alá. Így volt ez mindenütt az ide támaszkodó stallumok miatt. Az épület keleti szárnyában volt az általános rendi szokás szerint a sekrestye, a káptalanterem, e mellett egy kicsiny auditórium, majd egy átjáró folyosó a kertbe és lépcső föl az emeletre, s végül egy nagyobb auditorium. Ezek fölött a helyiségek fölött volt a nagy közös hálóterem.

A sekrestyét a Liber Usuum vestiariumnak nevezi, mert itt őrizték a miseruhákat, itt öltözött és vetkőzött a miséző pap. A zirci sekrestye alapfalait teljesen föltártuk s feltűnő talán, milyen kicsiny volt ez a helyiség. Ugyanezt állapíthatjuk meg a többi apátságoknál is, de nem is volt szükség nagyobb sekrestyére, hiszen a rend első idejében kevés szerzetes pap volt egy-egy kolostorban. A szerzetesek nagyobb része csak monachus volt s nem szentelték őket papokká. A sekrestye mellett van a káptalanterem. A templom után a monostor legtiszteletreméltóbb helyisége. A kerengőből díszesebb kapun egy-két lépcső vezet le a 10 m hosszú és ugyancsak 10 m. széles terembe. Az egyik zirci márványból való lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A fal faragott köveit sem vitték el mind az új apátság építői. A termet két nyolcszögletű talapzaton álló oszlop hosszában két hajóra osztotta. A baloldali oszlopnak finoman csiszolt talapzatát (basis) eredeti helyén találtuk, ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7]. és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41]. kép.) a másik teljesen azonos méretű és rajzú basist novicius korom óta ismertem, kissé megcsonkítva ott hevert a konventkertben. Ezt annak idején visszavitettem eredeti helyére. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/QY5zJ31dXuS_9rBBDMIQZy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 9]. kép.) A két oszlop s a falakba erősített gyámkövek tartották a hat kicsiny boltozat-szakaszt, amelynek mindegyike bizonyára bordás keresztboltozat volt. A világítást kelet felől két vagy három ablakon át kapta a terem, s a bejárat mellett jobbról és balról szintén át volt törve a fal, úgyhogy a kerengőről be lehetett látni a káptalanba. Száznál több rendi káptalanterem ma is teljes épségben megvan még. (Heiligenkreuz, Zwettl, Fossanova, Casamari, Poblet, Maulbronn).

Nagyon sok káptalanterem padozatát sírkövek tarkítják, a monostor apátjainak ez volt a szokott temetkező helye.

A káptalanterem mellett egy keskeny kis helyiség van, ez a kisebb auditorium, ahol a konvent priorja káptalan után kiosztotta a szerzeteseknek a munkát, ugyancsak itt beszélhettek priorjukkal a lectio idején. Kettőnél többen egyszerre nem léphettek be az auditoriumba, hacsak a prior nem tartotta szükségesnek, hogy több szerzetest hívasson ide megbeszélésre. A kis auditoriumot a nagy auditoriumtól (scriptorium) egy átjáró választja el. Ezen át lehetett kijutni a keresztfolyosóból a kertbe. Gyakran lépcső is volt ide beépítve, amelyen föl lehetett menni a dormitorium monachorumba, a szerzetesek közös hálótermébe.

Az ásatások folyamán a nagy auditorium került a legjobban felszínre. A 20 X 10 méteres terem szintje mélyebb, mint a keresztfolyosóé. Az alsó lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A terembe lépők természetesen jobb felé indultak, ami látszik a lépcsőn is. Ez az oldala fényesre van lekoptatva. A nyugati fal belső részén a szép faragott kövek 60—70 cm. magasságig eredeti helyükön vannak. A 10 X 20 m. nagyságú termet a közepén álló 3 oszlop két hajóra osztotta, boltozata 8 boltszakaszból állott. Az első és a harmadik oszlop nyolcszögű talapzatát meglehetős épségben szintén eredeti helyén találtuk, a középső bázis nincs meg, csak alépítménye látható tisztán. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) E talapzatok feltűnően hasonlítanak a noirlaci apátság kapitulumában és cellariumában látható bázisokhoz. Ezt a nagytermet mindenütt megtaláljuk. Szükség is volt rá, különösen rossz időben. Ez volt a szerzetesek közös munkaterme. Itt olvastak, írtak, előadásokat hallgattak, amikor más külső munkával nem foglalkozhattak. Espinayben e terem falában pulpitus is van az előadó vagy felolvasó részére, hasonlóan a refektóriumokban található pulpitushoz.

Zircen ebédlőnek is használhatták ezt a termet. Az ásatások nyomán ugyanis úgy látszik, hogy az általában a kerengő déli oldalához épített refekto-rium nem készült el.

A rendi szokás szerint a kerengő déli szárnyához volt hozzáépítve a calefactorium (a melegedő szoba), a refektorium (étkező terem) és a coquina (konyha). Az itt föltárt falmaradványok oly csekélyek, hogy semmi biztosat nem lehet rájuk építeni. A calefac-torium volt az egyedüli helyiség a monostorban, ahol télen fűtöttek. Ide jöttek a szerzetesek melegedni.

A refektoriumtól nyugatra van rendesen a konyha s vele kapcsolatosan valamilyen éléstár. Az ásatás itt sem hozott felszínre semmi biztosat. A rendi szabályok szerint igen egyszerű volt a konyha berendezése. Csak azok léphettek be a konyhába, akiknek ott dolguk volt.

A monostor épületének nyugati szárnya volt a conversusok háza. Ugyancsak itt szokott lenni a cellarium (pince és raktárhelyiség). Zircen ez az épületrész nem csatlakozott közvetlenül a keresztfolyosó nyugati szárnyához, hanem úgy mint Citeauxban és Clairvauxban keskeny udvar (Kloster-gasse) választotta el attól. A feltárt alapfalak egy 13 X 30 m-es hatalmas termet vesznek körül, amelyet a közepén négy oszlop két hajóra oszt, egy-egy hajóban tehát öt boltszakasz volt. Az oszlopok vagy pillérek alépítménye igen mélyen van s így valószínű, hogy a terem földszinti része cellarium volt, az emeleten húzódott végig a conversusok hálóterme. Ettől a helyiségtől déli irányba volt tervezve, vagy kiépítve a conversusok refectoriuma. Az ásatásnál nem találtuk meg. A monostor összes helyiségeit a kerengő kötötte össze. Nyitott árkádos folyosó volt ez, amely négyszögű udvart zárt körül. Keleti szárnyából nyílt az ajtó a templomba, itt ezelőtt az ajtó előtt találtunk egy szép sír-fedő lapot. Egyszerű kereszt van belevésve. Felirata nincs. Nagysága: 146 x 51 x 15,5 cm. Anyaga vörös szemcsés homokkő. ([[Vörösberény|Vörösberény]]). ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) A talajban kutatva jó mélyen egy ki téglázott sírra akadtunk. Teljes csontváz fekszik benne, mellén keresztbe tett karokkal. A sírkő egyszerűsége Zirc első éveire mutat. Talán az első apát földi maradványait takarta, vagy valamelyik első kiváló jótevőét.

Aiguebelleben 1855-ben ráakadtak az alapító sír-jára, amelyet hasonló sírkő takart. A loccumi apátság káptalantermében is van három hasonló sírfedőlap. A hagyomány szerint az alapítók sírkövei. (XII. század vége felé).

A templomból jövet a kereszthajó után van a bejárat a sekrestyébe, illetve az armariumba. Itt tartották a könyveket. Majd a capitulum díszes kapuja következik, amelynek két oldalán nyitott ablak van. A capitulum bejárata előtt találtuk a szép gótikus sírfedő lapot, egyszerű, de igen szép faragású domborművű kereszttel. Szintén fölírás nélkül; három darabra törve. Nagysága: 149,5 X 50 X 16 cm. Az alatta levő csontvázak meg voltak bolygatva. A káptalan előtti sírhelyet is mindig dísz sírnak tekintették. Déli irányban tovább haladva elmegyünk a kis auditorium majd az átjáró folyosó vagy a dormitoriumba vezető lépcső, és végül a nagy auditorium ajtaja előtt.

A keresztfolyosó déli szakaszából nyílt az ajtó a calefactoriumba és a refektoriumba. A refektorium helyével szemben rátaláltunk a hatszögű kútház alapfalaira, amely a most is meglevő kutat veszi körül. Itt mostak kezet a szerzetesek, mielőtt a refektoriumba mentek. Itt nyiratkoztak és borotválkoztak. Ha nem volt külön kútház, akkor a refektorium bejárata mellett volt a keresztfolyosón több vízcsap és végezték az előírt kézmosásokat. A konyhából a keresztfolyosóra nem nyílt ajtó. Az ételszag így nem jutott a claustrumba. Itt a konyha közelében a domus conversorum mellett sok helyütt volt egy külön kis auditorium (juxta coquinam) a cellarius számára, ahol a conversusokkal és azokkal érintkezhetett, akik a konyhában szolgálatot teljesítettek. Kívülről vagy a délnyugati vagy az északnyugati sarkánál volt kapu. A claustrumnak vagy délnyugati vagy északnyugati sarkán volt az ajtó, melyen át ki és be lehetett járni. A claustrumnak templom melletti szárnyát claustrum lectíonisnak vagy col-lationisnak nevezték, mert itt olvasták közösen a collatiot completorium előtt. Sok helyütt ma is láthatók a fal mentén a padok, közepén az apát stallu-mával, vele szemben a felolvasó pulpitusával (Heiligenkreuz, Wettingen). Ugyancsak ezen a folyosón végezték az előírt szertartásos lábmosásokat.

A zirci keresztfolyosó 36 X 46 méteres udvart határolt. 5 méter széles volt, s valószínűleg be volt boltozva, amire abból következtethetünk, hogy mindenütt megtaláltuk a támasztópillérek alapját. A nyitott oszlopcsarnokos folyosót olyannak kell képzelnünk, mint a heiligenkreuzit vagy bármelyik másikat a sok fönnmaradt közül. Találtunk több oszloptöredéket is. Az oszlopocskák zirci márványból voltak faragva. Átmérőjük 16—20 cm., s mindegyiken jobbról és balról merőleges irányban fél cm mély rovátka fut végig.

A kolostor emeleti részeiből és egyéb melléképületeiből egyelőre semmi nem ismeretes.

Pedig bizonyára több ilyen melléképület vette körül a tulajdonképpeni monostort, hiszen mindenfelé alapfalak bukkantak elő, valahányszor nagyobb földmunka készült.

A feltárt alaprajz és az építészeti részletek arra vallanak, hogy a zirci templom a XIII. sz. első harmadából származik. A kolostor építésére valószínűleg a templom befejezésekor került sor. A kolostor keleti szárnyában található nyolcszögű oszloptalapzatok későbbi időből valók és a XIII. sz. második felénél korábbiak nem lehetnek. 

== Forrás: ==

[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00002/pdf/vmm_02_1964_05_humpfner.pdf Hümpfner Tibor: A zirci apátsági templom ásatásai (1912-13). In: Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 2 (1964). 119-140. p.]
<center></center><center></center>
{{DEFAULTSORT:Zirci apatsagi templom asatasa (1912-13)}}

[[Category:Zirc]] [[Category:Cikk,_tanulmányok]]

A zirci apátsági templom ásatása (1912-13)

2011-09-26T10:38:35Z

Berklari:

<center>szerző: [[Hümpfner Tibor|Hümpfner Tibor]]</center>
1908 óta foglalkozom különös szeretettel rendünk történetével, főleg művészettörténeti szempontból. [[Zirc|Zirc]] középkori építészetének története innen kezdve érdekelt. Biztos adat sajnos nem állt rendelkezésemre, de ösztönzőleg élt bennem a sejtés, hogy a zirci [[Szent Imre herceg szobor|Szt. Imre szobor]] talapzata — nyilvánvalóan a régi apátsági templomnak egyik pillérkötege — eredeti helyén áll s így ásatással könnyen megállapítható a régi Zirc alaprajza, esetleg az előkerülő töredékekből rekonstruálni lehet majd az egész apátságot. Az apátságot Clairveaux filiájaként [http://hu.wikipedia.org/wiki/III._B%C3%A9la_magyar_kir%C3%A1ly III. Béla] 1182-ben alapította. A szerzetesek eleinte valószínűleg faépületekben laktak.

A XII. s a XIII. század fordulóján emelhették a fönséges korai-gót templomot s az ugyanabban a stílusban épült kolostort. Több évtizeden át dolgoztak szakadatlanul [http://www.katolikus.hu/szentek/szent131.html Szt. Bernát] fiai; fáradságot nem kímélve messze vidékről (Sóskút, Fejér vm.) szállították a rengeteg kőanyagot, amely szebb is, mint a helyszínen található s a kőfaragó testvérek vésőjének is könnyebben engedelmeskedik. ízléses egyszerűséggel, óriási arányaikkal három századon át bámulatba ejtettek ezek a beszédes kövek mindenkit, aki csak eltévedt a Bakony szívébe.

Az apátságnak ezen virágzó koráról kevés történelmi adatunk van. A mohácsi vész után elpusztult minden. A szerzeteseknek menekülniük kellett. Gyújtogató rabló csapatok földúlták, mit annyi kéz oly műértő gonddal és szorgalommal fölépített. A legszomorúbb ezen pusztulásnál, hogy nem is a pogány török emelte föl kezét az apátság ellen, hanem saját vérünk. Egykorú források jelentik, hogy 1540-ben Zirc már néhány év óta romokban hever. A Bakonybél melletti Ördögvár urai, a Podmaniczkyak rombolták szét. Szomorú állapotok következtek; innen kezdve egészen a XVIII. század elejéig romhalmaz volt csak a hajdan oly virágzó apátság. Még 1730-ban is csodálni lehetett őseinknek romjaiban is fönséges alkotását.

1732-ben a heinrichaui ciszterciták letették alapját a mai apátsági templomnak s ettől kezdve gyors egymásutánban tűnik el a nagyszerű középkori templom és kolostor, hogy anyagot szolgáltasson az új épülethez. Emlékül csak a templom egyik pillérét, a mai Szt. Imre szobor talapzatát, hagyták meg eredeti helyén. A konventkert helyén s részben az angolkertben s az országúton terült tehát el az Árpád-kori zirci apátsági templom és kolostor. Ezeknek alapfalai most is ott rejtőznek a virágos ágyak alatt s sajnos egyik részüket a mindenkitől taposott országút takarja. 1909 őszén a szükségessé vált csatorna-ásás az angolkertben s az ugyanakkor a konventkertben tett próbaásások fényesen igazolták ezt a feltevést. [[Image:Humpfner1.jpg|frame|center|761px]]

1911-ben [http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9kefi_Remig Dr. Békefi Remig], a rend nagy történetírója vette át a zirci apátság kormányzását. Az ő engedelmével 1912 tavaszán 6 munkással hozzáfogtunk az alapfalak föltárásához. Teljes biztonsággal dolgoztunk; megkerestettem a templom déli jobb mellékhajójának falát s ennek a mentén eljutottunk néhány nap alatt a kereszthajóhoz. A kereszthajó falának folytatása elvezetett a káptalanterembe. Már febr. 24-én a káptalanterem boltozatát tartó oszlop talapzatára bukkantunk. Most már teljesen igazolva volt minden föltevésem. A  [[Középkori pillérköteg|Szt. Imre szobor talapzata]] tényleg eredeti helyén áll. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.) Azok is, akik nem nagy reményeket fűztek az ásatásokhoz, csodájára jártak a szép faragott oszloptalapzatok-nak ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7.] és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41.] kép.) s kegyelettel nézték a lekoptatott lépcsőt, amelyen a szerzetesek annyi ideig jártak a capitulumba.

Lázasan folyt a munka. Mindenki örült és reménykedett. Maga az apát s a konventtagok sűrűn megjelentek s érdeklődéssel kísérték a munkálatokat. A káptalanterem bejárója előtt külön figyelmeztettem a munkásokat, vigyázva dolgozzanak a csákánnyal, hogy az esetleg ott levő sírkövet meg ne rongálják. Alig fél méter mélységben tényleg kopog a szerszám, gondosan vigyázva takarítjuk el a földet egy igen finom faragású gótikus rajzú sírfedő lapról. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/YMkXTkPWkTifm6-OJ2TIoC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 34.] kép.) 1912-. márc. 30.) Nem messze ettől a sekrestye bejárata előtt feküdt egy másik sírkő, amely kétségkívül Zirc első éveiből való. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) Napról-napra kerültek elő kisebb-nagyobb jellegzetes töredékek. Az alapfalakat mindenütt feltártuk; ápr. 11-én a domus conversorum pilléreire akadtunk. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/mZS52_a9eB-_yMXZyxYTNi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 37-38], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/wHPCtFadYXyHDbrJE4sbYC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 39], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) Az eddigi munkálatok a konventkertben s az angolkertben folytak. Máj. 16-án kimentünk az országútra, ahol a Szt. Imre szobortól kelet felé szép sorban megtaláltuk a templom főhajójának északi pilléreit. Nyáron a nagy munkaidőben szünetelt az ásatás s csak 1913. tavaszán folytattuk, s az összes alapfalakat annyira föltártuk, hogy Dr. Fritz Oszkár műegyetemi magántanár az apát megbízásából az egész telepről elkészíthette a műszaki felvételt. Saját tapasztalataim alapján, a műszaki felvételek fölhasználásával megkísérlem az apátság Árpád-kori épületeinek leírását.

Mint a középkori szerzetesek általában, úgy a [http://lexikon.katolikus.hu/C/ciszterciek.html ciszterciek] is a művészetek gondos ápolói voltak. Fontos szerep jutott nekik különösen az építő művészet kifejlesztése és terjesztése terén. A XII. században a román stílus mellett a gót stílus kezd kifejlődni. Első templomaink: a [http://keptar.niif.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=003568 citeauxi], a clairvauxi, a fontenayi, stb. ebben az átmeneti stílusban épültek. Burgundiából és általában Franciaországból azután a ciszterciek a gótikát előkészítették Európa minden országában, így Spanyolország- és Portugáliában, Németország- és Ausztriában, Itáliában és Angliában, Svéd- és Lengyelországban. Mindenütt, ahol ciszterci műemlékek fönnmaradtak, meglátszik ezeken az építményeken a francia befolyás.

A legtávolabbi országokban is mindenütt egy és ugyanazon mintára, Cistercium mintájára építették rendi apátságainkat. A Charta Charitatisban s a Liber Usuumban előírt egyöntetű életmódnak is természetes következménye volt ez. A kelet felé néző templom rendesen három hajós, azonfelül kereszthajóval bír, amelynek keleti oldalához kis kápolnákat építettek. A szentély igen sok templomnál Cistercium mintájára egyenes záródású. Clairvauxban és Pontignyban azonban a megnagyobbított és kibővített egyház félkörben záródik és sugárkápolnák veszik körül; a rendi templomnak nagy része erre a mintára épült, sőt később a sokszögben záródó szentély is elég gyakran előfordul. A templomnak az eredeti előírások szerint tornya nincsen, csak a négyezet fölött szokott lenni egyszerűbb huszártorony. Általában az egyszerűség jellemzi középkori templomainkat; nem a díszítések gazdagságával, hanem arányos szerkezetükkel hatnak a szemlélőre.

A templom kizárólag a szerzetesek használatára épült, akik a főhajó első részében elhelyezett stallumokban végezték officiumukat (zsolozsmájukat); ez volt a chorus monachorum, amely el volt zárva a főhajó hátulsó részében elhelyezett chorus conver-sorumtól.

A többi reguláris épületek négyszöget alkotva legtöbbnyire a templom déli oldalához csatlakoztak és pedig kelet felé nézett a kereszthajó meghosszabbításaképpen a földszinten a sekrestye, a káptalanterem s még egy nagyobb terem, amelyben a szerzetesek napközben, ha nem voltak külső munkával elfoglalva, dolgoztak vagy tanultak. E helyiségek fölött volt a monachusok közös hálóterme (dormito-rium), amelyből lépcső vezetett le a templomba. A négyszög déli oldalán volt rendesen a melegedő helyiség (calefactorium) az étkezőterem (refectorium) és a konyha, nyugati oldalán pedig a munkás testvérek háza (domus conversorum) a raktár- illetve pincehelyiségekkel. Az összes reguláris helységeket (loca regularia) a négyszögben körülfutó kerengő (claustrum, Kreuzgang) kapcsolta egybe; a refectorium bejáratával szemben rendesen kis kápolnaszerű kútházat építettek a kerengőhöz. A nagyobb apátságokban e helyiségeken kívül még volt külön könyvtárépület (bibliotheca), betegház (infirmarium) és noviciátus. A vendégek lakása (cella vagy domus hospitum) szintén külön volt a clausurán kívül, e mellett rendesen volt kis kápolna is, különösen a nővendégek számára. Külön apáti lakosztály építése (praelatura) csak a XV. században kezdődik. Ezt a képet a malom, a különböző műhelyek és gazdasági épületek egészítik ki.

A temető a templomon kívül, a szentély körül szokott lenni. A templomba csak ritkán temetkeztek, a díszsírhelyek a káptalanteremben és a kerengő keleti és a templom melletti szárnyában voltak.

A templomon kívül művészi szempontból különösen a káptalanterem, a kerengő és a refectorium jelentős.

A ciszterciták középkori templomai és monostorai nagy részben eltűntek ugyan, de azért minden országban több-kevesebb megmenekült az emberek és az idő pusztításaitól s ezek a megmaradt építmények mindenütt a művészettörténet élénk érdeklődésének tárgyai és ma is a rend egykori nagyságának, de főleg egységének és szigorú szerzetes szellemének beszédes tanúi.

A középkori Magyarországon említésre méltók: az apátfalvi templom, a kerci templom és monostor romjai, a topuszkói templomrom, a pilisi apátság maradványai s a zirci apátság kiásott töredékei, amelyeket itt kívánok részletesen ismertetni.

A Győr—Veszprém-i vasútvonalon haladva Bakonyszentlászló után hamarosan bejutunk a vadregényes Cuha völgyébe. Kardosréthez érve pillantjuk meg először a zirci apátság nagy épülettömbjét. A vasúti állomástól az országúton haladva néhány perc alatt az apátság elé érünk. Az ősi apátság első alkalommal mindenkit meglep. Hiába álmodoztunk a középkorról, itt minden barokk. A templom 1732-ben épült, a hatalmas front 1867-ben készült el s Békefi Remig renováltatta 1923-ban. A monostor keleti oldalán van az úgynevezett konventkert, amelyet nyugatról keleti irányban haladó egyenes fal választ el az országúttól s északról dél felé húzódik a fal, amely az angolparkot határolja. Ez a konventkert takarja majdnem 200 éven át az ősi Zircet, amelynek épületei kinyúltak a mai országút és az angolkert területére is.

A régi templomot nézzük meg először. Sajnos, az ásatások éppen itt nem hoztak fölszinre annyit, amennyi kívánatos lett volna. A templom építésének idejére vonatkozólag pontos adataink nincsenek. Az épületeknek jó része már Imre királyunk (1196— 1204) idejében készen állott. A romokban talált és az új templom falába illesztett föliratos kő tanúsága szerint Imre király oltárt alapított a zirci templomban: „In nomine patris et filli et spiritus sancti hoc altare fundatum est Aimerico rege ungarino". Következésképpen a XIII. század elején már erősen dolgoztak a francia ciszterciek a Bakony szívében s bizonyára az egész században folytatták munkájukat. A templom szabályosan keletelt háromhajós latin kereszt alakú, hossza kb. 60 m., a főhajó szélessége 9 m., a mellékhajók szélessége 4,5 m., a kereszt-hajó hossza 27 m., szélessége 9 m.; a főhajót a mellékhajóktól valószínűleg 7—7 pillérköteg választotta el. Ezek közül az egyik ma is áll eredeti helyén, pontos rajzát s méreteit Dr. Pritz Oszkár fölvétele szerint itt közlöm. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.)

Ez a pillérköteg teljesen olyan, mint az orvali (Aurea Vallis-Belgium) ciszterci apátsági templom pillérkötegei. Igen valószínűnek tartom, hogy ugyanaz a szerzetes-architectus építette a zirci templomot, aki közvetlenül előtte építette Orvalt. Az első zirci szerzetesek Clairvauxból jöttek 1182-ben. Clairvaux-ban 1178-ban szentelték fel a megnagyobbított hatalmas apátsági templomot. Gyakorlott építőmester, képzett kőfaragó testvér bizonyára volt akkoriban elég Clairvauxban, akiket a clairvauxi apát elküldött az újonnan alapított apátságokba, hogy ott is monumentális templomot építsenek; a XII. század végén épült így Clairvaux egyik filiájának, Orvainak temploma, amelynek tekintélyes romjai ma is bámulatba ejtik a középkori műépítészet kutatóit. Könnyen elképzelhető, hogy az első zirci apát, aki a generális capitulumra gyakran visszautazott Franciaországba, Clairvauxban kért építőmestert építendő temploma számára. Orvaiban az építkezések pénzhiány miatt szüneteltek s így az orvali mesterek vonulhattak a zirci apattal a messze keletre. Zirc alapítója, III. Béla bizonyára királyi bőkezűséggel gondoskodott róla, hogy minden rendelkezésre álljon az új apátsági egyház gyors fölépítéséhez.

A zirci templomnak főhajója valószínűleg 7 boltozat-szakaszból állott. Egészen pontosan az ásatásoknál ezt nem lehetett megállapítani, mert a templom nyugati homlokzatának alapfalát nem találtuk meg. A fönnmaradt pillérköteg tagozásából teljes biztonsággal megállapítható, hogy az egyes szakaszokat bordás keresztboltozatok fedték úgy a fő-hajóban, mint a két mellékhajóban. Az egész templom külső és belső tagozása jól párhuzamba állítható a már említett orvali templommal.2 Semmi kétség sem fér hozzá, hogy körülbelül ilyen volt a zirci templom is. Még méreteiben is egyezik a két épület.

Ugyancsak egyidőben a zirci templommal, épült Rómától délre mintegy 100 km-nyire a fossanovai apátsági templom (1187—1208), amely ma is teljes épségben megvan. Nem igen tévedünk, ha a zirci régi templomot ilyennek képzeljük, legfeljebb egykét részletében kissé egyszerűbb volt s a fossanovai templom méretei valamivel nagyobbak a zircinél (hossza 70 m.).

A még fönnálló rendi templomokat és monostorokat szem előtt tartva megkísérlem zirci templomunkat és monostorunkat részletesebben leírni, illetve képzeletben rekonstruálni mindenütt támaszkodva az ásatásnál talált alapfalakra és faragott kövekre.

A templom nyugati homlokzatát, ha ugyan ki volt építve, olyannak kell képzelnünk, mint amilyen a bélapátfalvai vagy a fossanovai. A főhajóba bizonyára díszesebb kapun át jutottak az idegenek, fölötte rózsaablakon át bőséges világosság árasztotta el az egész bensőt. Igen sok rendi templomnál a főhomlokzat előtt előcsarnokot látunk; így Citeauxban, Clairvauxban, Casamariban, Maulbronnban, stb.; ez az előcsarnok legtöbbször a templom 3 hajójának megfelelően hármas osztású három íves bejárattal vagy csak a középen bejárattal, jobbra és balra pedig nyitott áttöréssel. A kisebb templomoknál ez az előcsarnok gyakran elmarad s azt hiszem Zircen sem volt ilyen. Jellegzetes előcsarnok nélküli homlokzata van a heiligenkreuzi apátsági templomnak, a rózsaablak helyett 3 félköríves ablak világítja meg a főhajót s egy-egy szintén félköríves ablak a mellékhajókat. A hármas ablak különben gyakran előfordul a főhajó nyugati záródásán.

Mellékkapu nem mindig van a templom főhomlokzatán; nem is volt rá nagyon szükség, hiszen a híveknek ritkán engedték meg, hogy a templomba jöjjenek.

A főkapun belépve menjünk előre a szentélyig. Alapfalait nem találtuk, meg az ásatásnál, mert itt az altalaj sziklás. Gondos vizsgálódással a sziklán több helyütt látni a habarcs nyomait. A főhajót s így a szentélyt is ma éppen középen kettévágja az angolkert illetve a konventkert fala s a fal vonalában áll egy kőkereszt a következő felírással:
<center>Hic Ubi Quondam In Sancto sanctorum Veteris Basilicae Cisterciensis Incruentus Agnus Patri Coelesti Quotidie Immolabatur Piae Monumentum Memoriae Surgit hoc Anno</center><center>CrVX tVa CrVCIfIXe reDeMptor (1837)</center>
 Az ásatás igazolja a feliratot, mindössze 4—5 méterrel talán kitolja a főoltár helyét keletre. Ha tényleg ott lett volna a főoltár, ahol ma a kereszt áll, aránytalanul hosszú lenne a templom szentélye ami nem képzelhető el, hiszen különben minden része olyan csodálatosan arányos. Azt hiszem, legközelebb járunk a valóhoz, ha egy boltszakaszból álló egyenes záródásúnak rajzoljuk a szentélyt (Acey, Chiaravalle delle Marche), amelynek keleti falában 3 nagy ablak volt, mint pl. Apátfalván ma is látjuk: a szentély északi és déli fala is át lehetett törve, mert a szerzetesek szerették a sok világosságot a szentélyben, ahol az egyszerű, kőből faragott oltár-mensa állott kis oszlopocskákon, közepén festett, elmozdítható fakereszttel, jobbra-balra az oltár mellett egy-egy kandeláber gyertyával. Az oltár subpedáneumához egy lépcső vezetett s olyan távolságban állott a keleti zárófaltól, hogy kényelmesen körül lehetett kerülni. A presbyterium maga két lépcsővel volt magasabb mint a chorus monachorum.

A szentély alaprajza lehetett olyan, mint az acey-i apátsági templom. Acey ben a tulajdonképpeni szentély két boltozatszakaszból áll s ehhez csatlakozik egy jóval alacsonyabb apsis a főoltárral.

Zircen a szentélytől északra és délre két-két kis egyenes záródású kápolna lehetett a privát misék elmondására. Ezek is kelet felől kapták a felkelő nap világosságát s itt az oltár közvetlenül a keleti falhoz volt építve. Apátfalván csak egy-egy ilyen kápolna van jobbra és balra; nagyobb templomokban hármat-hármat találunk, pl. Chiaravalle Milanese-ben; itt a keleti kápolnák felett emeleti rész is van. Ezeket az emeleti helyiségeket raktárnak, levéltárnak, kincstárnak használták. La Ferté-bcn négy-négy keleti kápolna volt.

A kereszthajó 3 nagy négyszögű boltozat-szakaszból állhatott; a középső szakasz fölött (négyezet) szokott lenni az egyszerűbb huszártorony a harangokkal (kettő), amelyeknek kötele lelógott a templomba.

A kereszthajó déli boltszakasza nyugati falához támaszkodott rendesen a kőlépcső, amely fölvezetett a monostor-épület keleti szárnyának emeletén levő dormitoriumba (hálóterem), áttörve a kereszthajó déli falát. Ugyancsak ezen a falon át a földszinten vezetett egy ajtó a sekrestyébe.

A kereszthajó szabadon álló zárófala (Zircen az északi) szintén díszesebb szokott lenni igen gyakran rózsaablakkal; a földszinten ajtó vezetett ki a szerzetesek temetőjébe.

A kereszthajó négyezetébe nyúlik bele néha a chorus monachorum, folytatódva a főhajó 2 vagy 3 boltszakasza alatt.

A főihajó egy ablakának bélletköve megvan. Erről megállapítható, hogy a főhajó falának vastagsága az ablakok magasságában 80 cm. volt, az ablakok rézsűje sima. Az üvegezés számára a horony megvan rajta. A törmelékek között találunk üvegdarabokat is, zöldesszürke, nem finom üveget. A rendi előírás tiltotta a színes ablakokat, azért a szürke üveget úgy foglalták ólomba, hogy ez az ólmozás sokszor igen szép geometrikus vagy lomb mintákat mutatott. Ilyen ablakokat ismerünk Heiligenkreuzból, Pontignyből.

A főhajó keleti két szakasza pillérkötegeinek boltozatbordatartó féloszlopai bizonyára nem futottak le a talapzatig, s konzolok támasztották alá. Így volt ez mindenütt az ide támaszkodó stallumok miatt. Az épület keleti szárnyában volt az általános rendi szokás szerint a sekrestye, a káptalanterem, e mellett egy kicsiny auditórium, majd egy átjáró folyosó a kertbe és lépcső föl az emeletre, s végül egy nagyobb auditorium. Ezek fölött a helyiségek fölött volt a nagy közös hálóterem.

A sekrestyét a Liber Usuum vestiariumnak nevezi, mert itt őrizték a miseruhákat, itt öltözött és vetkőzött a miséző pap. A zirci sekrestye alapfalait teljesen föltártuk s feltűnő talán, milyen kicsiny volt ez a helyiség. Ugyanezt állapíthatjuk meg a többi apátságoknál is, de nem is volt szükség nagyobb sekrestyére, hiszen a rend első idejében kevés szerzetes pap volt egy-egy kolostorban. A szerzetesek nagyobb része csak monachus volt s nem szentelték őket papokká. A sekrestye mellett van a káptalanterem. A templom után a monostor legtiszteletreméltóbb helyisége. A kerengőből díszesebb kapun egy-két lépcső vezet le a 10 m hosszú és ugyancsak 10 m. széles terembe. Az egyik zirci márványból való lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A fal faragott köveit sem vitték el mind az új apátság építői. A termet két nyolcszögletű talapzaton álló oszlop hosszában két hajóra osztotta. A baloldali oszlopnak finoman csiszolt talapzatát (basis) eredeti helyén találtuk, ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7]. és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41]. kép.) a másik teljesen azonos méretű és rajzú basist novicius korom óta ismertem, kissé megcsonkítva ott hevert a konventkertben. Ezt annak idején visszavitettem eredeti helyére. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/QY5zJ31dXuS_9rBBDMIQZy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 9]. kép.) A két oszlop s a falakba erősített gyámkövek tartották a hat kicsiny boltozat-szakaszt, amelynek mindegyike bizonyára bordás keresztboltozat volt. A világítást kelet felől két vagy három ablakon át kapta a terem, s a bejárat mellett jobbról és balról szintén át volt törve a fal, úgyhogy a kerengőről be lehetett látni a káptalanba. Száznál több rendi káptalanterem ma is teljes épségben megvan még. (Heiligenkreuz, Zwettl, Fossanova, Casamari, Poblet, Maulbronn).

Nagyon sok káptalanterem padozatát sírkövek tarkítják, a monostor apátjainak ez volt a szokott temetkező helye.

A káptalanterem mellett egy keskeny kis helyiség van, ez a kisebb auditorium, ahol a konvent priorja káptalan után kiosztotta a szerzeteseknek a munkát, ugyancsak itt beszélhettek priorjukkal a lectio idején. Kettőnél többen egyszerre nem léphettek be az auditoriumba, hacsak a prior nem tartotta szükségesnek, hogy több szerzetest hívasson ide megbeszélésre. A kis auditoriumot a nagy auditoriumtól (scriptorium) egy átjáró választja el. Ezen át lehetett kijutni a keresztfolyosóból a kertbe. Gyakran lépcső is volt ide beépítve, amelyen föl lehetett menni a dormitorium monachorumba, a szerzetesek közös hálótermébe.

Az ásatások folyamán a nagy auditorium került a legjobban felszínre. A 20 X 10 méteres terem szintje mélyebb, mint a keresztfolyosóé. Az alsó lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A terembe lépők természetesen jobb felé indultak, ami látszik a lépcsőn is. Ez az oldala fényesre van lekoptatva. A nyugati fal belső részén a szép faragott kövek 60—70 cm. magasságig eredeti helyükön vannak. A 10 X 20 m. nagyságú termet a közepén álló 3 oszlop két hajóra osztotta, boltozata 8 boltszakaszból állott. Az első és a harmadik oszlop nyolcszögű talapzatát meglehetős épségben szintén eredeti helyén találtuk, a középső bázis nincs meg, csak alépítménye látható tisztán. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) E talapzatok feltűnően hasonlítanak a noirlaci apátság kapitulumában és cellariumában látható bázisokhoz. Ezt a nagytermet mindenütt megtaláljuk. Szükség is volt rá, különösen rossz időben. Ez volt a szerzetesek közös munkaterme. Itt olvastak, írtak, előadásokat hallgattak, amikor más külső munkával nem foglalkozhattak. Espinayben e terem falában pulpitus is van az előadó vagy felolvasó részére, hasonlóan a refektóriumokban található pulpitushoz.

Zircen ebédlőnek is használhatták ezt a termet. Az ásatások nyomán ugyanis úgy látszik, hogy az általában a kerengő déli oldalához épített refekto-rium nem készült el.

A rendi szokás szerint a kerengő déli szárnyához volt hozzáépítve a calefactorium (a melegedő szoba), a refektorium (étkező terem) és a coquina (konyha). Az itt föltárt falmaradványok oly csekélyek, hogy semmi biztosat nem lehet rájuk építeni. A calefac-torium volt az egyedüli helyiség a monostorban, ahol télen fűtöttek. Ide jöttek a szerzetesek melegedni.

A refektoriumtól nyugatra van rendesen a konyha s vele kapcsolatosan valamilyen éléstár. Az ásatás itt sem hozott felszínre semmi biztosat. A rendi szabályok szerint igen egyszerű volt a konyha berendezése. Csak azok léphettek be a konyhába, akiknek ott dolguk volt.

A monostor épületének nyugati szárnya volt a conversusok háza. Ugyancsak itt szokott lenni a cellarium (pince és raktárhelyiség). Zircen ez az épületrész nem csatlakozott közvetlenül a keresztfolyosó nyugati szárnyához, hanem úgy mint Citeauxban és Clairvauxban keskeny udvar (Kloster-gasse) választotta el attól. A feltárt alapfalak egy 13 X 30 m-es hatalmas termet vesznek körül, amelyet a közepén négy oszlop két hajóra oszt, egy-egy hajóban tehát öt boltszakasz volt. Az oszlopok vagy pillérek alépítménye igen mélyen van s így valószínű, hogy a terem földszinti része cellarium volt, az emeleten húzódott végig a conversusok hálóterme. Ettől a helyiségtől déli irányba volt tervezve, vagy kiépítve a conversusok refectoriuma. Az ásatásnál nem találtuk meg. A monostor összes helyiségeit a kerengő kötötte össze. Nyitott árkádos folyosó volt ez, amely négyszögű udvart zárt körül. Keleti szárnyából nyílt az ajtó a templomba, itt ezelőtt az ajtó előtt találtunk egy szép sír-fedő lapot. Egyszerű kereszt van belevésve. Felirata nincs. Nagysága: 146 x 51 x 15,5 cm. Anyaga vörös szemcsés homokkő. ([[Vörösberény|Vörösberény]]). ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) A talajban kutatva jó mélyen egy ki téglázott sírra akadtunk. Teljes csontváz fekszik benne, mellén keresztbe tett karokkal. A sírkő egyszerűsége Zirc első éveire mutat. Talán az első apát földi maradványait takarta, vagy valamelyik első kiváló jótevőét.

Aiguebelleben 1855-ben ráakadtak az alapító sír-jára, amelyet hasonló sírkő takart. A loccumi apátság káptalantermében is van három hasonló sírfedőlap. A hagyomány szerint az alapítók sírkövei. (XII. század vége felé).

A templomból jövet a kereszthajó után van a bejárat a sekrestyébe, illetve az armariumba. Itt tartották a könyveket. Majd a capitulum díszes kapuja következik, amelynek két oldalán nyitott ablak van. A capitulum bejárata előtt találtuk a szép gótikus sírfedő lapot, egyszerű, de igen szép faragású domborművű kereszttel. Szintén fölírás nélkül; három darabra törve. Nagysága: 149,5 X 50 X 16 cm. Az alatta levő csontvázak meg voltak bolygatva. A káptalan előtti sírhelyet is mindig dísz sírnak tekintették. Déli irányban tovább haladva elmegyünk a kis auditorium majd az átjáró folyosó vagy a dormitoriumba vezető lépcső, és végül a nagy auditorium ajtaja előtt.

A keresztfolyosó déli szakaszából nyílt az ajtó a calefactoriumba és a refektoriumba. A refektorium helyével szemben rátaláltunk a hatszögű kútház alapfalaira, amely a most is meglevő kutat veszi körül. Itt mostak kezet a szerzetesek, mielőtt a refektoriumba mentek. Itt nyiratkoztak és borotválkoztak. Ha nem volt külön kútház, akkor a refektorium bejárata mellett volt a keresztfolyosón több vízcsap és végezték az előírt kézmosásokat. A konyhából a keresztfolyosóra nem nyílt ajtó. Az ételszag így nem jutott a claustrumba. Itt a konyha közelében a domus conversorum mellett sok helyütt volt egy külön kis auditorium (juxta coquinam) a cellarius számára, ahol a conversusokkal és azokkal érintkezhetett, akik a konyhában szolgálatot teljesítettek. Kívülről vagy a délnyugati vagy az északnyugati sarkánál volt kapu. A claustrumnak vagy délnyugati vagy északnyugati sarkán volt az ajtó, melyen át ki és be lehetett járni. A claustrumnak templom melletti szárnyát claustrum lectíonisnak vagy col-lationisnak nevezték, mert itt olvasták közösen a collatiot completorium előtt. Sok helyütt ma is láthatók a fal mentén a padok, közepén az apát stallu-mával, vele szemben a felolvasó pulpitusával (Heiligenkreuz, Wettingen). Ugyancsak ezen a folyosón végezték az előírt szertartásos lábmosásokat.

A zirci keresztfolyosó 36 X 46 méteres udvart határolt. 5 méter széles volt, s valószínűleg be volt boltozva, amire abból következtethetünk, hogy mindenütt megtaláltuk a támasztópillérek alapját. A nyitott oszlopcsarnokos folyosót olyannak kell képzelnünk, mint a heiligenkreuzit vagy bármelyik másikat a sok fönnmaradt közül. Találtunk több oszloptöredéket is. Az oszlopocskák zirci márványból voltak faragva. Átmérőjük 16—20 cm., s mindegyiken jobbról és balról merőleges irányban fél cm mély rovátka fut végig.

A kolostor emeleti részeiből és egyéb melléképületeiből egyelőre semmi nem ismeretes.

Pedig bizonyára több ilyen melléképület vette körül a tulajdonképpeni monostort, hiszen mindenfelé alapfalak bukkantak elő, valahányszor nagyobb földmunka készült.

A feltárt alaprajz és az építészeti részletek arra vallanak, hogy a zirci templom a XIII. sz. első harmadából származik. A kolostor építésére valószínűleg a templom befejezésekor került sor. A kolostor keleti szárnyában található nyolcszögű oszloptalapzatok későbbi időből valók és a XIII. sz. második felénél korábbiak nem lehetnek. 

== Forrás: ==

[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00002/pdf/vmm_02_1964_05_humpfner.pdf Hümpfner Tibor: A zirci apátsági templom ásatásai (1912-13). In: Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 2 (1964). 119-140. p.]
<center></center><center></center>
{{DEFAULTSORT:Zirci apatsagi templom asatasa (1912-13)}}

[[Category:Zirc]] [[Category:Cikk,_tanulmányok]]

A zirci apátsági templom ásatása (1912-13)

2011-09-26T10:37:16Z

Berklari:

<center>szerző: [[Hümpfner Tibor|Hümpfner Tibor]]</center>
1908 óta foglalkozom különös szeretettel rendünk történetével, főleg művészettörténeti szempontból. [[Zirc|Zirc]] középkori építészetének története innen kezdve érdekelt. Biztos adat sajnos nem állt rendelkezésemre, de ösztönzőleg élt bennem a sejtés, hogy a zirci [[Szent Imre herceg szobor|Szt. Imre szobor]] talapzata — nyilvánvalóan a régi apátsági templomnak egyik pillérkötege — eredeti helyén áll s így ásatással könnyen megállapítható a régi Zirc alaprajza, esetleg az előkerülő töredékekből rekonstruálni lehet majd az egész apátságot. Az apátságot Clairveaux filiájaként [http://hu.wikipedia.org/wiki/III._B%C3%A9la_magyar_kir%C3%A1ly III. Béla] 1182-ben alapította. A szerzetesek eleinte valószínűleg faépületekben laktak.

A XII. s a XIII. század fordulóján emelhették a fönséges korai-gót templomot s az ugyanabban a stílusban épült kolostort. Több évtizeden át dolgoztak szakadatlanul [http://www.katolikus.hu/szentek/szent131.html Szt. Bernát] fiai; fáradságot nem kímélve messze vidékről (Sóskút, Fejér vm.) szállították a rengeteg kőanyagot, amely szebb is, mint a helyszínen található s a kőfaragó testvérek vésőjének is könnyebben engedelmeskedik. ízléses egyszerűséggel, óriási arányaikkal három századon át bámulatba ejtettek ezek a beszédes kövek mindenkit, aki csak eltévedt a Bakony szívébe.

Az apátságnak ezen virágzó koráról kevés történelmi adatunk van. A mohácsi vész után elpusztult minden. A szerzeteseknek menekülniük kellett. Gyújtogató rabló csapatok földúlták, mit annyi kéz oly műértő gonddal és szorgalommal fölépített. A legszomorúbb ezen pusztulásnál, hogy nem is a pogány török emelte föl kezét az apátság ellen, hanem saját vérünk. Egykorú források jelentik, hogy 1540-ben Zirc már néhány év óta romokban hever. A Bakonybél melletti Ördögvár urai, a Podmaniczkyak rombolták szét. Szomorú állapotok következtek; innen kezdve egészen a XVIII. század elejéig romhalmaz volt csak a hajdan oly virágzó apátság. Még 1730-ban is csodálni lehetett őseinknek romjaiban is fönséges alkotását.

1732-ben a heinrichaui ciszterciták letették alapját a mai apátsági templomnak s ettől kezdve gyors egymásutánban tűnik el a nagyszerű középkori templom és kolostor, hogy anyagot szolgáltasson az új épülethez. Emlékül csak a templom egyik pillérét, a mai Szt. Imre szobor talapzatát, hagyták meg eredeti helyén. A konventkert helyén s részben az angolkertben s az országúton terült tehát el az Árpád-kori zirci apátsági templom és kolostor. Ezeknek alapfalai most is ott rejtőznek a virágos ágyak alatt s sajnos egyik részüket a mindenkitől taposott országút takarja. 1909 őszén a szükségessé vált csatorna-ásás az angolkertben s az ugyanakkor a konventkertben tett próbaásások fényesen igazolták ezt a feltevést. [[Image:Humpfner1.jpg|frame|center|761px]]

1911-ben [http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9kefi_Remig Dr. Békefi Remig], a rend nagy történetírója vette át a zirci apátság kormányzását. Az ő engedelmével 1912 tavaszán 6 munkással hozzáfogtunk az alapfalak föltárásához. Teljes biztonsággal dolgoztunk; megkerestettem a templom déli jobb mellékhajójának falát s ennek a mentén eljutottunk néhány nap alatt a kereszthajóhoz. A kereszthajó falának folytatása elvezetett a káptalanterembe. Már febr. 24-én a káptalanterem boltozatát tartó oszlop talapzatára bukkantunk. Most már teljesen igazolva volt minden föltevésem. A  [[Középkori pillérköteg|Szt. Imre szobor talapzata]] tényleg eredeti helyén áll. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.) Azok is, akik nem nagy reményeket fűztek az ásatásokhoz, csodájára jártak a szép faragott oszloptalapzatok-nak ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7.] és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41.] kép.) s kegyelettel nézték a lekoptatott lépcsőt, amelyen a szerzetesek annyi ideig jártak a capitulumba.

Lázasan folyt a munka. Mindenki örült és reménykedett. Maga az apát s a konventtagok sűrűn megjelentek s érdeklődéssel kísérték a munkálatokat. A káptalanterem bejárója előtt külön figyelmeztettem a munkásokat, vigyázva dolgozzanak a csákánnyal, hogy az esetleg ott levő sírkövet meg ne rongálják. Alig fél méter mélységben tényleg kopog a szerszám, gondosan vigyázva takarítjuk el a földet egy igen finom faragású gótikus rajzú sírfedő lapról. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/YMkXTkPWkTifm6-OJ2TIoC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 34.] kép.) 1912-. márc. 30.) Nem messze ettől a sekrestye bejárata előtt feküdt egy másik sírkő, amely kétségkívül Zirc első éveiből való. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) Napról-napra kerültek elő kisebb-nagyobb jellegzetes töredékek. Az alapfalakat mindenütt feltártuk; ápr. 11-én a domus conversorum pilléreire akadtunk. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/mZS52_a9eB-_yMXZyxYTNi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 37-38], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/wHPCtFadYXyHDbrJE4sbYC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 39], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) Az eddigi munkálatok a konventkertben s az angolkertben folytak. Máj. 16-án kimentünk az országútra, ahol a Szt. Imre szobortól kelet felé szép sorban megtaláltuk a templom főhajójának északi pilléreit. Nyáron a nagy munkaidőben szünetelt az ásatás s csak 1913. tavaszán folytattuk, s az összes alapfalakat annyira föltártuk, hogy Dr. Fritz Oszkár műegyetemi magántanár az apát megbízásából az egész telepről elkészíthette a műszaki felvételt. Saját tapasztalataim alapján, a műszaki felvételek fölhasználásával megkísérlem az apátság Árpád-kori épületeinek leírását.

Mint a középkori szerzetesek általában, úgy a [http://lexikon.katolikus.hu/C/ciszterciek.html ciszterciek] is a művészetek gondos ápolói voltak. Fontos szerep jutott nekik különösen az építő művészet kifejlesztése és terjesztése terén. A XII. században a román stílus mellett a gót stílus kezd kifejlődni. Első templomaink: a [http://keptar.niif.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=003568 citeauxi], a clairvauxi, a fontenayi, stb. ebben az átmeneti stílusban épültek. Burgundiából és általában Franciaországból azután a ciszterciek a gótikát előkészítették Európa minden országában, így Spanyolország- és Portugáliában, Németország- és Ausztriában, Itáliában és Angliában, Svéd- és Lengyelországban. Mindenütt, ahol ciszterci műemlékek fönnmaradtak, meglátszik ezeken az építményeken a francia befolyás.

A legtávolabbi országokban is mindenütt egy és ugyanazon mintára, Cistercium mintájára építették rendi apátságainkat. A Charta Charitatisban s a Liber Usuumban előírt egyöntetű életmódnak is természetes következménye volt ez. A kelet felé néző templom rendesen három hajós, azonfelül kereszthajóval bír, amelynek keleti oldalához kis kápolnákat építettek. A szentély igen sok templomnál Cistercium mintájára egyenes záródású. Clairvauxban és Pontignyban azonban a megnagyobbított és kibővített egyház félkörben záródik és sugárkápolnák veszik körül; a rendi templomnak nagy része erre a mintára épült, sőt később a sokszögben záródó szentély is elég gyakran előfordul. A templomnak az eredeti előírások szerint tornya nincsen, csak a négyezet fölött szokott lenni egyszerűbb huszártorony. Általában az egyszerűség jellemzi középkori templomainkat; nem a díszítések gazdagságával, hanem arányos szerkezetükkel hatnak a szemlélőre.

A templom kizárólag a szerzetesek használatára épült, akik a főhajó első részében elhelyezett stal-lumokban végezték officiumukat (zsolozsmájukat); ez volt a chorus monachorum, amely el volt zárva a főhajó hátulsó részében elhelyezett chorus conver-sorumtól.

A többi reguláris épületek négyszöget alkotva legtöbbnyire a templom déli oldalához csatlakoztak és pedig kelet felé nézett a kereszthajó meghosszabbításaképpen a földszinten a sekrestye, a káptalanterem s még egy nagyobb terem, amelyben a szerzetesek napközben, ha nem voltak külső munkával elfoglalva, dolgoztak vagy tanultak. E helyiségek fölött volt a monachusok közös hálóterme (dormito-rium), amelyből lépcső vezetett le a templomba. A négyszög déli oldalán volt rendesen a melegedő helyiség (calefactorium) az étkezőterem (refectorium) és a konyha, nyugati oldalán pedig a munkás testvérek háza (domus conversorum) a raktár- illetve pincehelyiségekkel. Az összes reguláris helységeket (loca regularia) a négyszögben körülfutó kerengő (claustrum, Kreuzgang) kapcsolta egybe; a refectorium bejáratával szemben rendesen kis kápolnaszerű kútházat építettek a kerengőhöz. A nagyobb apátságokban e helyiségeken kívül még volt külön könyvtárépület (bibliotheca), betegház (infirmarium) és noviciátus. A vendégek lakása (cella vagy domus hospitum) szintén külön volt a clausurán kívül, e mellett rendesen volt kis kápolna is, különösen a nővendégek számára. Külön apáti lakosztály építése (praelatura) csak a XV. században kezdődik. Ezt a képet a malom, a különböző műhelyek és gazdasági épületek egészítik ki.

A temető a templomon kívül, a szentély körül szokott lenni. A templomba csak ritkán temetkeztek, a díszsírhelyek a káptalanteremben és a kerengő keleti és a templom melletti szárnyában voltak.

A templomon kívül művészi szempontból különösen a káptalanterem, a kerengő és a refectorium jelentős.

A ciszterciták középkori templomai és monostorai nagy részben eltűntek ugyan, de azért minden országban több-kevesebb megmenekült az emberek és az idő pusztításaitól s ezek a megmaradt építmények mindenütt a művészettörténet élénk érdeklődésének tárgyai és ma is a rend egykori nagyságának, de főleg egységének és szigorú szerzetes szellemének beszédes tanúi.

A középkori Magyarországon említésre méltók: az apátfalvi templom, a kerci templom és monostor romjai, a topuszkói templomrom, a pilisi apátság maradványai s a zirci apátság kiásott töredékei, amelyeket itt kívánok részletesen ismertetni.

A Győr—Veszprém-i vasútvonalon haladva Bakonyszentlászló után hamarosan bejutunk a vadregényes Cuha völgyébe. Kardosréthez érve pillantjuk meg először a zirci apátság nagy épülettömbjét. A vasúti állomástól az országúton haladva néhány perc alatt az apátság elé érünk. Az ősi apátság első alkalommal mindenkit meglep. Hiába álmodoztunk a középkorról, itt minden barokk. A templom 1732-ben épült, a hatalmas front 1867-ben készült el s Békefi Remig renováltatta 1923-ban. A monostor keleti oldalán van az úgynevezett konventkert, amelyet nyugatról keleti irányban haladó egyenes fal választ el az országúttól s északról dél felé húzódik a fal, amely az angolparkot határolja. Ez a konventkert takarja majdnem 200 éven át az ősi Zircet, amelynek épületei kinyúltak a mai országút és az angolkert területére is.

A régi templomot nézzük meg először. Sajnos, az ásatások éppen itt nem hoztak fölszinre annyit, amennyi kívánatos lett volna. A templom építésének idejére vonatkozólag pontos adataink nincsenek. Az épületeknek jó része már Imre királyunk (1196— 1204) idejében készen állott. A romokban talált és az új templom falába illesztett föliratos kő tanúsága szerint Imre király oltárt alapított a zirci templomban: „In nomine patris et filli et spiritus sancti hoc altare fundatum est Aimerico rege ungarino". Következésképpen a XIII. század elején már erősen dolgoztak a francia ciszterciek a Bakony szívében s bizonyára az egész században folytatták munkájukat. A templom szabályosan keletelt háromhajós latin kereszt alakú, hossza kb. 60 m., a főhajó szélessége 9 m., a mellékhajók szélessége 4,5 m., a kereszt-hajó hossza 27 m., szélessége 9 m.; a főhajót a mellékhajóktól valószínűleg 7—7 pillérköteg választotta el. Ezek közül az egyik ma is áll eredeti helyén, pontos rajzát s méreteit Dr. Pritz Oszkár fölvétele szerint itt közlöm. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.)

Ez a pillérköteg teljesen olyan, mint az orvali (Aurea Vallis-Belgium) ciszterci apátsági templom pillérkötegei. Igen valószínűnek tartom, hogy ugyanaz a szerzetes-architectus építette a zirci templomot, aki közvetlenül előtte építette Orvalt. Az első zirci szerzetesek Clairvauxból jöttek 1182-ben. Clairvaux-ban 1178-ban szentelték fel a megnagyobbított hatalmas apátsági templomot. Gyakorlott építőmester, képzett kőfaragó testvér bizonyára volt akkoriban elég Clairvauxban, akiket a clairvauxi apát elküldött az újonnan alapított apátságokba, hogy ott is monumentális templomot építsenek; a XII. század végén épült így Clairvaux egyik filiájának, Orvainak temploma, amelynek tekintélyes romjai ma is bámulatba ejtik a középkori műépítészet kutatóit. Könnyen elképzelhető, hogy az első zirci apát, aki a generális capitulumra gyakran visszautazott Franciaországba, Clairvauxban kért építőmestert építendő temploma számára. Orvaiban az építkezések pénzhiány miatt szüneteltek s így az orvali mesterek vonulhattak a zirci apattal a messze keletre. Zirc alapítója, III. Béla bizonyára királyi bőkezűséggel gondoskodott róla, hogy minden rendelkezésre álljon az új apátsági egyház gyors fölépítéséhez.

A zirci templomnak főhajója valószínűleg 7 boltozat-szakaszból állott. Egészen pontosan az ásatásoknál ezt nem lehetett megállapítani, mert a templom nyugati homlokzatának alapfalát nem találtuk meg. A fönnmaradt pillérköteg tagozásából teljes biztonsággal megállapítható, hogy az egyes szakaszokat bordás keresztboltozatok fedték úgy a fő-hajóban, mint a két mellékhajóban. Az egész templom külső és belső tagozása jól párhuzamba állítható a már említett orvali templommal.2 Semmi kétség sem fér hozzá, hogy körülbelül ilyen volt a zirci templom is. Még méreteiben is egyezik a két épület.

Ugyancsak egyidőben a zirci templommal, épült Rómától délre mintegy 100 km-nyire a fossanovai apátsági templom (1187—1208), amely ma is teljes épségben megvan. Nem igen tévedünk, ha a zirci régi templomot ilyennek képzeljük, legfeljebb egykét részletében kissé egyszerűbb volt s a fossanovai templom méretei valamivel nagyobbak a zircinél (hossza 70 m.).

A még fönnálló rendi templomokat és monostorokat szem előtt tartva megkísérlem zirci templomunkat és monostorunkat részletesebben leírni, illetve képzeletben rekonstruálni mindenütt támaszkodva az ásatásnál talált alapfalakra és faragott kövekre.

A templom nyugati homlokzatát, ha ugyan ki volt építve, olyannak kell képzelnünk, mint amilyen a bélapátfalvai vagy a fossanovai. A főhajóba bizonyára díszesebb kapun át jutottak az idegenek, fölötte rózsaablakon át bőséges világosság árasztotta el az egész bensőt. Igen sok rendi templomnál a főhomlokzat előtt előcsarnokot látunk; így Citeauxban, Clairvauxban, Casamariban, Maulbronnban, stb.; ez az előcsarnok legtöbbször a templom 3 hajójának megfelelően hármas osztású három íves bejárattal vagy csak a középen bejárattal, jobbra és balra pedig nyitott áttöréssel. A kisebb templomoknál ez az előcsarnok gyakran elmarad s azt hiszem Zircen sem volt ilyen. Jellegzetes előcsarnok nélküli homlokzata van a heiligenkreuzi apátsági templomnak, a rózsaablak helyett 3 félköríves ablak világítja meg a főhajót s egy-egy szintén félköríves ablak a mellékhajókat. A hármas ablak különben gyakran előfordul a főhajó nyugati záródásán.

Mellékkapu nem mindig van a templom főhomlokzatán; nem is volt rá nagyon szükség, hiszen a híveknek ritkán engedték meg, hogy a templomba jöjjenek.

A főkapun belépve menjünk előre a szentélyig. Alapfalait nem találtuk, meg az ásatásnál, mert itt az altalaj sziklás. Gondos vizsgálódással a sziklán több helyütt látni a habarcs nyomait. A főhajót s így a szentélyt is ma éppen középen kettévágja az angolkert illetve a konventkert fala s a fal vonalában áll egy kőkereszt a következő felírással:
<center>Hic Ubi Quondam In Sancto sanctorum Veteris Basilicae Cisterciensis Incruentus Agnus Patri Coelesti Quotidie Immolabatur Piae Monumentum Memoriae Surgit hoc Anno</center><center>CrVX tVa CrVCIfIXe reDeMptor (1837)</center>
 Az ásatás igazolja a feliratot, mindössze 4—5 méterrel talán kitolja a főoltár helyét keletre. Ha tényleg ott lett volna a főoltár, ahol ma a kereszt áll, aránytalanul hosszú lenne a templom szentélye ami nem képzelhető el, hiszen különben minden része olyan csodálatosan arányos. Azt hiszem, legközelebb járunk a valóhoz, ha egy boltszakaszból álló egyenes záródásúnak rajzoljuk a szentélyt (Acey, Chiaravalle delle Marche), amelynek keleti falában 3 nagy ablak volt, mint pl. Apátfalván ma is látjuk: a szentély északi és déli fala is át lehetett törve, mert a szerzetesek szerették a sok világosságot a szentélyben, ahol az egyszerű, kőből faragott oltár-mensa állott kis oszlopocskákon, közepén festett, elmozdítható fakereszttel, jobbra-balra az oltár mellett egy-egy kandeláber gyertyával. Az oltár subpedáneumához egy lépcső vezetett s olyan távolságban állott a keleti zárófaltól, hogy kényelmesen körül lehetett kerülni. A presbyterium maga két lépcsővel volt magasabb mint a chorus monachorum.

A szentély alaprajza lehetett olyan, mint az acey-i apátsági templom. Acey ben a tulajdonképpeni szentély két boltozatszakaszból áll s ehhez csatlakozik egy jóval alacsonyabb apsis a főoltárral.

Zircen a szentélytől északra és délre két-két kis egyenes záródású kápolna lehetett a privát misék elmondására. Ezek is kelet felől kapták a felkelő nap világosságát s itt az oltár közvetlenül a keleti falhoz volt építve. Apátfalván csak egy-egy ilyen kápolna van jobbra és balra; nagyobb templomokban hármat-hármat találunk, pl. Chiaravalle Milanese-ben; itt a keleti kápolnák felett emeleti rész is van. Ezeket az emeleti helyiségeket raktárnak, levéltárnak, kincstárnak használták. La Ferté-bcn négy-négy keleti kápolna volt.

A kereszthajó 3 nagy négyszögű boltozat-szakaszból állhatott; a középső szakasz fölött (négyezet) szokott lenni az egyszerűbb huszártorony a harangokkal (kettő), amelyeknek kötele lelógott a templomba.

A kereszthajó déli boltszakasza nyugati falához támaszkodott rendesen a kőlépcső, amely fölvezetett a monostor-épület keleti szárnyának emeletén levő dormitoriumba (hálóterem), áttörve a kereszthajó déli falát. Ugyancsak ezen a falon át a földszinten vezetett egy ajtó a sekrestyébe.

A kereszthajó szabadon álló zárófala (Zircen az északi) szintén díszesebb szokott lenni igen gyakran rózsaablakkal; a földszinten ajtó vezetett ki a szerzetesek temetőjébe.

A kereszthajó négyezetébe nyúlik bele néha a chorus monachorum, folytatódva a főhajó 2 vagy 3 boltszakasza alatt.

A főihajó egy ablakának bélletköve megvan. Erről megállapítható, hogy a főhajó falának vastagsága az ablakok magasságában 80 cm. volt, az ablakok rézsűje sima. Az üvegezés számára a horony megvan rajta. A törmelékek között találunk üvegdarabokat is, zöldesszürke, nem finom üveget. A rendi előírás tiltotta a színes ablakokat, azért a szürke üveget úgy foglalták ólomba, hogy ez az ólmozás sokszor igen szép geometrikus vagy lomb mintákat mutatott. Ilyen ablakokat ismerünk Heiligenkreuzból, Pontignyből.

A főhajó keleti két szakasza pillérkötegeinek boltozatbordatartó féloszlopai bizonyára nem futottak le a talapzatig, s konzolok támasztották alá. Így volt ez mindenütt az ide támaszkodó stallumok miatt. Az épület keleti szárnyában volt az általános rendi szokás szerint a sekrestye, a káptalanterem, e mellett egy kicsiny auditórium, majd egy átjáró folyosó a kertbe és lépcső föl az emeletre, s végül egy nagyobb auditorium. Ezek fölött a helyiségek fölött volt a nagy közös hálóterem.

A sekrestyét a Liber Usuum vestiariumnak nevezi, mert itt őrizték a miseruhákat, itt öltözött és vetkőzött a miséző pap. A zirci sekrestye alapfalait teljesen föltártuk s feltűnő talán, milyen kicsiny volt ez a helyiség. Ugyanezt állapíthatjuk meg a többi apátságoknál is, de nem is volt szükség nagyobb sekrestyére, hiszen a rend első idejében kevés szerzetes pap volt egy-egy kolostorban. A szerzetesek nagyobb része csak monachus volt s nem szentelték őket papokká. A sekrestye mellett van a káptalanterem. A templom után a monostor legtiszteletreméltóbb helyisége. A kerengőből díszesebb kapun egy-két lépcső vezet le a 10 m hosszú és ugyancsak 10 m. széles terembe. Az egyik zirci márványból való lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A fal faragott köveit sem vitték el mind az új apátság építői. A termet két nyolcszögletű talapzaton álló oszlop hosszában két hajóra osztotta. A baloldali oszlopnak finoman csiszolt talapzatát (basis) eredeti helyén találtuk, ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7]. és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41]. kép.) a másik teljesen azonos méretű és rajzú basist novicius korom óta ismertem, kissé megcsonkítva ott hevert a konventkertben. Ezt annak idején visszavitettem eredeti helyére. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/QY5zJ31dXuS_9rBBDMIQZy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 9]. kép.) A két oszlop s a falakba erősített gyámkövek tartották a hat kicsiny boltozat-szakaszt, amelynek mindegyike bizonyára bordás keresztboltozat volt. A világítást kelet felől két vagy három ablakon át kapta a terem, s a bejárat mellett jobbról és balról szintén át volt törve a fal, úgyhogy a kerengőről be lehetett látni a káptalanba. Száznál több rendi káptalanterem ma is teljes épségben megvan még. (Heiligenkreuz, Zwettl, Fossanova, Casamari, Poblet, Maulbronn).

Nagyon sok káptalanterem padozatát sírkövek tarkítják, a monostor apátjainak ez volt a szokott temetkező helye.

A káptalanterem mellett egy keskeny kis helyiség van, ez a kisebb auditorium, ahol a konvent priorja káptalan után kiosztotta a szerzeteseknek a munkát, ugyancsak itt beszélhettek priorjukkal a lectio idején. Kettőnél többen egyszerre nem léphettek be az auditoriumba, hacsak a prior nem tartotta szükségesnek, hogy több szerzetest hívasson ide megbeszélésre. A kis auditoriumot a nagy auditoriumtól (scriptorium) egy átjáró választja el. Ezen át lehetett kijutni a keresztfolyosóból a kertbe. Gyakran lépcső is volt ide beépítve, amelyen föl lehetett menni a dormitorium monachorumba, a szerzetesek közös hálótermébe.

Az ásatások folyamán a nagy auditorium került a legjobban felszínre. A 20 X 10 méteres terem szintje mélyebb, mint a keresztfolyosóé. Az alsó lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A terembe lépők természetesen jobb felé indultak, ami látszik a lépcsőn is. Ez az oldala fényesre van lekoptatva. A nyugati fal belső részén a szép faragott kövek 60—70 cm. magasságig eredeti helyükön vannak. A 10 X 20 m. nagyságú termet a közepén álló 3 oszlop két hajóra osztotta, boltozata 8 boltszakaszból állott. Az első és a harmadik oszlop nyolcszögű talapzatát meglehetős épségben szintén eredeti helyén találtuk, a középső bázis nincs meg, csak alépítménye látható tisztán. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) E talapzatok feltűnően hasonlítanak a noirlaci apátság kapitulumában és cellariumában látható bázisokhoz. Ezt a nagytermet mindenütt megtaláljuk. Szükség is volt rá, különösen rossz időben. Ez volt a szerzetesek közös munkaterme. Itt olvastak, írtak, előadásokat hallgattak, amikor más külső munkával nem foglalkozhattak. Espinayben e terem falában pulpitus is van az előadó vagy felolvasó részére, hasonlóan a refektóriumokban található pulpitushoz.

Zircen ebédlőnek is használhatták ezt a termet. Az ásatások nyomán ugyanis úgy látszik, hogy az általában a kerengő déli oldalához épített refekto-rium nem készült el.

A rendi szokás szerint a kerengő déli szárnyához volt hozzáépítve a calefactorium (a melegedő szoba), a refektorium (étkező terem) és a coquina (konyha). Az itt föltárt falmaradványok oly csekélyek, hogy semmi biztosat nem lehet rájuk építeni. A calefac-torium volt az egyedüli helyiség a monostorban, ahol télen fűtöttek. Ide jöttek a szerzetesek melegedni.

A refektoriumtól nyugatra van rendesen a konyha s vele kapcsolatosan valamilyen éléstár. Az ásatás itt sem hozott felszínre semmi biztosat. A rendi szabályok szerint igen egyszerű volt a konyha berendezése. Csak azok léphettek be a konyhába, akiknek ott dolguk volt.

A monostor épületének nyugati szárnya volt a conversusok háza. Ugyancsak itt szokott lenni a cellarium (pince és raktárhelyiség). Zircen ez az épületrész nem csatlakozott közvetlenül a keresztfolyosó nyugati szárnyához, hanem úgy mint Citeauxban és Clairvauxban keskeny udvar (Kloster-gasse) választotta el attól. A feltárt alapfalak egy 13 X 30 m-es hatalmas termet vesznek körül, amelyet a közepén négy oszlop két hajóra oszt, egy-egy hajóban tehát öt boltszakasz volt. Az oszlopok vagy pillérek alépítménye igen mélyen van s így valószínű, hogy a terem földszinti része cellarium volt, az emeleten húzódott végig a conversusok hálóterme. Ettől a helyiségtől déli irányba volt tervezve, vagy kiépítve a conversusok refectoriuma. Az ásatásnál nem találtuk meg. A monostor összes helyiségeit a kerengő kötötte össze. Nyitott árkádos folyosó volt ez, amely négyszögű udvart zárt körül. Keleti szárnyából nyílt az ajtó a templomba, itt ezelőtt az ajtó előtt találtunk egy szép sír-fedő lapot. Egyszerű kereszt van belevésve. Felirata nincs. Nagysága: 146 x 51 x 15,5 cm. Anyaga vörös szemcsés homokkő. ([[Vörösberény|Vörösberény]]). ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) A talajban kutatva jó mélyen egy ki téglázott sírra akadtunk. Teljes csontváz fekszik benne, mellén keresztbe tett karokkal. A sírkő egyszerűsége Zirc első éveire mutat. Talán az első apát földi maradványait takarta, vagy valamelyik első kiváló jótevőét.

Aiguebelleben 1855-ben ráakadtak az alapító sír-jára, amelyet hasonló sírkő takart. A loccumi apátság káptalantermében is van három hasonló sírfedőlap. A hagyomány szerint az alapítók sírkövei. (XII. század vége felé).

A templomból jövet a kereszthajó után van a bejárat a sekrestyébe, illetve az armariumba. Itt tartották a könyveket. Majd a capitulum díszes kapuja következik, amelynek két oldalán nyitott ablak van. A capitulum bejárata előtt találtuk a szép gótikus sírfedő lapot, egyszerű, de igen szép faragású domborművű kereszttel. Szintén fölírás nélkül; három darabra törve. Nagysága: 149,5 X 50 X 16 cm. Az alatta levő csontvázak meg voltak bolygatva. A káptalan előtti sírhelyet is mindig dísz sírnak tekintették. Déli irányban tovább haladva elmegyünk a kis auditorium majd az átjáró folyosó vagy a dormitoriumba vezető lépcső, és végül a nagy auditorium ajtaja előtt.

A keresztfolyosó déli szakaszából nyílt az ajtó a calefactoriumba és a refektoriumba. A refektorium helyével szemben rátaláltunk a hatszögű kútház alapfalaira, amely a most is meglevő kutat veszi körül. Itt mostak kezet a szerzetesek, mielőtt a refektoriumba mentek. Itt nyiratkoztak és borotválkoztak. Ha nem volt külön kútház, akkor a refektorium bejárata mellett volt a keresztfolyosón több vízcsap és végezték az előírt kézmosásokat. A konyhából a keresztfolyosóra nem nyílt ajtó. Az ételszag így nem jutott a claustrumba. Itt a konyha közelében a domus conversorum mellett sok helyütt volt egy külön kis auditorium (juxta coquinam) a cellarius számára, ahol a conversusokkal és azokkal érintkezhetett, akik a konyhában szolgálatot teljesítettek. Kívülről vagy a délnyugati vagy az északnyugati sarkánál volt kapu. A claustrumnak vagy délnyugati vagy északnyugati sarkán volt az ajtó, melyen át ki és be lehetett járni. A claustrumnak templom melletti szárnyát claustrum lectíonisnak vagy col-lationisnak nevezték, mert itt olvasták közösen a collatiot completorium előtt. Sok helyütt ma is láthatók a fal mentén a padok, közepén az apát stallu-mával, vele szemben a felolvasó pulpitusával (Heiligenkreuz, Wettingen). Ugyancsak ezen a folyosón végezték az előírt szertartásos lábmosásokat.

A zirci keresztfolyosó 36 X 46 méteres udvart határolt. 5 méter széles volt, s valószínűleg be volt boltozva, amire abból következtethetünk, hogy mindenütt megtaláltuk a támasztópillérek alapját. A nyitott oszlopcsarnokos folyosót olyannak kell képzelnünk, mint a heiligenkreuzit vagy bármelyik másikat a sok fönnmaradt közül. Találtunk több oszloptöredéket is. Az oszlopocskák zirci márványból voltak faragva. Átmérőjük 16—20 cm., s mindegyiken jobbról és balról merőleges irányban fél cm mély rovátka fut végig.

A kolostor emeleti részeiből és egyéb melléképületeiből egyelőre semmi nem ismeretes.

Pedig bizonyára több ilyen melléképület vette körül a tulajdonképpeni monostort, hiszen mindenfelé alapfalak bukkantak elő, valahányszor nagyobb földmunka készült.

A feltárt alaprajz és az építészeti részletek arra vallanak, hogy a zirci templom a XIII. sz. első harmadából származik. A kolostor építésére valószínűleg a templom befejezésekor került sor. A kolostor keleti szárnyában található nyolcszögű oszloptalapzatok későbbi időből valók és a XIII. sz. második felénél korábbiak nem lehetnek. 

== Forrás: ==

[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00002/pdf/vmm_02_1964_05_humpfner.pdf Hümpfner Tibor: A zirci apátsági templom ásatásai (1912-13). In: Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 2 (1964). 119-140. p.]
<center></center><center></center>
{{DEFAULTSORT:Zirci apatsagi templom asatasa (1912-13)}}

[[Category:Zirc]] [[Category:Cikk,_tanulmányok]]

A zirci apátsági templom ásatása (1912-13)

2011-09-26T10:33:34Z

Berklari:

<center>szerző: [[Hümpfner Tibor|Hümpfner Tibor]]</center>
1908 óta foglalkozom különös szeretettel rendünk történetével, főleg művészettörténeti szempontból. [[Zirc|Zirc]] középkori építészetének története innen kezdve érdekelt. Biztos adat sajnos nem állt rendelkezésemre, de ösztönzőleg élt bennem a sejtés, hogy a zirci [[Szent Imre herceg szobor|Szt. Imre szobor]] talapzata — nyilvánvalóan a régi apátsági templomnak egyik pillérkötege — eredeti helyén áll s így ásatással könnyen megállapítható a régi Zirc alaprajza, esetleg az előkerülő töredékekből rekonstruálni lehet majd az egész apátságot. Az apátságot Clairveaux filiájaként [http://hu.wikipedia.org/wiki/III._B%C3%A9la_magyar_kir%C3%A1ly III. Béla] 1182-ben alapította. A szerzetesek eleinte valószínűleg faépületekben laktak.

A XII. s a XIII. század fordulóján emelhették a fönséges korai-gót templomot s az ugyanabban a stílusban épült kolostort. Több évtizeden át dolgoztak szakadatlanul [http://www.katolikus.hu/szentek/szent131.html Szt. Bernát] fiai; fáradságot nem kímélve messze vidékről (Sóskút, Fejér vm.) szállították a rengeteg kőanyagot, amely szebb is, mint a helyszínen található s a kőfaragó testvérek vésőjének is könnyebben engedelmeskedik. ízléses egyszerűséggel, óriási arányaikkal három századon át bámulatba ejtettek ezek a beszédes kövek mindenkit, aki csak eltévedt a Bakony szívébe.

Az apátságnak ezen virágzó koráról kevés történelmi adatunk van. A mohácsi vész után elpusztult minden. A szerzeteseknek menekülniük kellett. Gyújtogató rabló csapatok földúlták, mit annyi kéz oly műértő gonddal és szorgalommal fölépített. A legszomorúbb ezen pusztulásnál, hogy nem is a pogány török emelte föl kezét az apátság ellen, hanem saját vérünk. Egykorú források jelentik, hogy 1540-ben Zirc már néhány év óta romokban hever. A Bakonybél melletti Ördögvár urai, a Podmaniczkyak rombolták szét. Szomorú állapotok következtek; innen kezdve egészen a XVIII. század elejéig romhalmaz volt csak a hajdan oly virágzó apátság. Még 1730-ban is csodálni lehetett őseinknek romjaiban is fönséges alkotását.

1732-ben a heinrichaui ciszterciták letették alapját a mai apátsági templomnak s ettől kezdve gyors egymásutánban tűnik el a nagyszerű középkori templom és kolostor, hogy anyagot szolgáltasson az új épülethez. Emlékül csak a templom egyik pillérét, a mai Szt. Imre szobor talapzatát, hagyták meg eredeti helyén. A konventkert helyén s részben az angolkertben s az országúton terült tehát el az Árpád-kori zirci apátsági templom és kolostor. Ezeknek alapfalai most is ott rejtőznek a virágos ágyak alatt s sajnos egyik részüket a mindenkitől taposott országút takarja. 1909 őszén a szükségessé vált csatorna-ásás az angolkertben s az ugyanakkor a konventkertben tett próbaásások fényesen igazolták ezt a feltevést. [[Image:Humpfner1.jpg|frame|center|761px]]

1911-ben [http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9kefi_Remig Dr. Békefi Remig], a rend nagy történetírója vette át a zirci apátság kormányzását. Az ő engedelmével 1912 tavaszán 6 munkással hozzáfogtunk az alapfalak föltárásához. Teljes biztonsággal dolgoztunk; megkerestettem a templom déli jobb mellékhajójának falát s ennek a mentén eljutottunk néhány nap alatt a kereszthajóhoz. A kereszthajó falának folytatása elvezetett a káptalanterembe. Már febr. 24-én a káptalanterem boltozatát tartó oszlop talapzatára bukkantunk. Most már teljesen igazolva volt minden föltevésem. A  [[Középkori pillérköteg|Szt. Imre szobor talapzata]] tényleg eredeti helyén áll. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.) Azok is, akik nem nagy reményeket fűztek az ásatásokhoz, csodájára jártak a szép faragott oszloptalapzatok-nak ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7.] és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41.] kép.) s kegyelettel nézték a lekoptatott lépcsőt, amelyen a szerzetesek annyi ideig jártak a capitulumba.

Lázasan folyt a munka. Mindenki örült és reménykedett. Maga az apát s a konventtagok sűrűn megjelentek s érdeklődéssel kísérték a munkálatokat. A káptalanterem bejárója előtt külön figyelmeztettem a munkásokat, vigyázva dolgozzanak a csákánnyal, hogy az esetleg ott levő sírkövet meg ne rongálják. Alig fél méter mélységben tényleg kopog a szerszám, gondosan vigyázva takarítjuk el a földet egy igen finom faragású gótikus rajzú sírfedő lapról. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/YMkXTkPWkTifm6-OJ2TIoC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 34.] kép.) 1912-. márc. 30.) Nem messze ettől a sekrestye bejárata előtt feküdt egy másik sírkő, amely kétségkívül Zirc első éveiből való. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) Napról-napra kerültek elő kisebb-nagyobb jellegzetes töredékek. Az alapfalakat mindenütt feltártuk; ápr. 11-én a domus conversorum pilléreire akadtunk. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/mZS52_a9eB-_yMXZyxYTNi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 37-38], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/wHPCtFadYXyHDbrJE4sbYC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 39], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) Az eddigi munkálatok a konventkertben s az angolkertben folytak. Máj. 16-ikán kimentünk az országútra, ahol a Szt. Imre szobortól kelet felé szép sorban megtaláltuk a templom főhajójának északi pilléreit. Nyáron a nagy munkaidőben szünetelt az ásatás s csak 1913. tavaszán folytattuk, s az összes alapfalakat annyira föltártuk, hogy Dr. Fritz Oszkár műegyetemi magántanár az apát megbízásából az egész telepről elkészíthette a műszaki felvételt. Saját tapasztalataim alapján, a műszaki felvételek fölhasználásával megkísérlem az apátság Árpád-kori épületeinek leírását.

Mint a középkori szerzetesek általában, úgy a [http://lexikon.katolikus.hu/C/ciszterciek.html ciszterciek] is a művészetek gondos ápolói voltak. Fontos szerep jutott nekik különösen az építő művészet kifejlesztése és terjesztése terén. A XII. században a román stílus mellett a gót stílus kezd kifejlődni. Első templomaink: a [http://keptar.niif.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=003568 citeauxi], a clairvauxi, a fontenayi, stb. ebben az átmeneti stílusban épültek. Burgundiából és általában Franciaországból azután a ciszterciek a gótikát előkészítették Európa minden országában, így Spanyolország- és Portugáliában, Németország- és Ausztriában, Itáliában és Angliában, Svéd- és Lengyelországban. Mindenütt, ahol ciszterci műemlékek fönnmaradtak, meglátszik ezeken az építményeken a francia befolyás.

A legtávolabbi országokban is mindenütt egy és ugyanazon mintára, Cistercium mintájára építették rendi apátságainkat. A Charta Charitatisban s a Liber Usuumban előírt egyöntetű életmódnak is természetes következménye volt ez. A kelet felé néző templom rendesen három hajós, azonfelül kereszthajóval bír, amelynek keleti oldalához kis kápolnákat építettek. A szentély igen sok templomnál Cistercium mintájára egyenes záródású. Clairvauxban és Pontignyban azonban a megnagyobbított és kibővített egyház félkörben záródik és sugárkápolnák veszik körül; a rendi templomnak nagy része erre a mintára épült, sőt később a sokszögben záródó szentély is elég gyakran előfordul. A templomnak az eredeti előírások szerint tornya nincsen, csak a négyezet fölött szokott lenni egyszerűbb huszártorony. Általában az egyszerűség jellemzi középkori templomainkat; nem a díszítések gazdagságával, hanem arányos szerkezetükkel hatnak a szemlélőre.

A templom kizárólag a szerzetesek használatára épült, akik a főhajó első részében elhelyezett stal-lumokban végezték officiumukat (zsolozsmájukat); ez volt a chorus monachorum, amely el volt zárva a főhajó hátulsó részében elhelyezett chorus conver-sorumtól.

A többi reguláris épületek négyszöget alkotva legtöbbnyire a templom déli oldalához csatlakoztak és pedig kelet felé nézett a kereszthajó meghosszabbításaképpen a földszinten a sekrestye, a káptalanterem s még egy nagyobb terem, amelyben a szerzetesek napközben, ha nem voltak külső munkával elfoglalva, dolgoztak vagy tanultak. E helyiségek fölött volt a monachusok közös hálóterme (dormito-rium), amelyből lépcső vezetett le a templomba. A négyszög déli oldalán volt rendesen a melegedő helyiség (calefactorium) az étkezőterem (refectorium) és a konyha, nyugati oldalán pedig a munkás testvérek háza (domus conversorum) a raktár- illetve pincehelyiségekkel. Az összes reguláris helységeket (loca regularia) a négyszögben körülfutó kerengő (claustrum, Kreuzgang) kapcsolta egybe; a refectorium bejáratával szemben rendesen kis kápolnaszerű kútházat építettek a kerengőhöz. A nagyobb apátságokban e helyiségeken kívül még volt külön könyvtárépület (bibliotheca), betegház (infirmarium) és noviciátus. A vendégek lakása (cella vagy domus hospitum) szintén külön volt a clausurán kívül, e mellett rendesen volt kis kápolna is, különösen a nővendégek számára. Külön apáti lakosztály építése (praelatura) csak a XV. században kezdődik. Ezt a képet a malom, a különböző műhelyek és gazdasági épületek egészítik ki.

A temető a templomon kívül, a szentély körül szokott lenni. A templomba csak ritkán temetkeztek, a díszsírhelyek a káptalanteremben és a kerengő keleti és a templom melletti szárnyában voltak.

A templomon kívül művészi szempontból különösen a káptalanterem, a kerengő és a refectorium jelentős.

A ciszterciták középkori templomai és monostorai nagy részben eltűntek ugyan, de azért minden országban több-kevesebb megmenekült az emberek és az idő pusztításaitól s ezek a megmaradt építmények mindenütt a művészettörténet élénk érdeklődésének tárgyai és ma is a rend egykori nagyságának, de főleg egységének és szigorú szerzetes szellemének beszédes tanúi.

A középkori Magyarországon említésre méltók: az apátfalvi templom, a kerci templom és monostor romjai, a topuszkói templomrom, a pilisi apátság maradványai s a zirci apátság kiásott töredékei, amelyeket itt kívánok részletesen ismertetni.

A Győr—Veszprém-i vasútvonalon haladva Bakonyszentlászló után hamarosan bejutunk a vadregényes Cuha völgyébe. Kardosréthez érve pillantjuk meg először a zirci apátság nagy épülettömbjét. A vasúti állomástól az országúton haladva néhány perc alatt az apátság elé érünk. Az ősi apátság első alkalommal mindenkit meglep. Hiába álmodoztunk a középkorról, itt minden barokk. A templom 1732-ben épült, a hatalmas front 1867-ben készült el s Békefi Remig renováltatta 1923-ban. A monostor keleti oldalán van az úgynevezett konventkert, amelyet nyugatról keleti irányban haladó egyenes fal választ el az országúttól s északról dél felé húzódik a fal, amely az angolparkot határolja. Ez a konventkert takarja majdnem 200 éven át az ősi Zircet, amelynek épületei kinyúltak a mai országút és az angolkert területére is.

A régi templomot nézzük meg először. Sajnos, az ásatások éppen itt nem hoztak fölszinre annyit, amennyi kívánatos lett volna. A templom építésének idejére vonatkozólag pontos adataink nincsenek. Az épületeknek jó része már Imre királyunk (1196— 1204) idejében készen állott. A romokban talált és az új templom falába illesztett föliratos kő tanúsága szerint Imre király oltárt alapított a zirci templomban: „In nomine patris et filli et spiritus sancti hoc altare fundatum est Aimerico rege ungarino". Következésképpen a XIII. század elején már erősen dolgoztak a francia ciszterciek a Bakony szívében s bizonyára az egész században folytatták munkájukat. A templom szabályosan keletelt háromhajós latin kereszt alakú, hossza kb. 60 m., a főhajó szélessége 9 m., a mellékhajók szélessége 4,5 m., a kereszt-hajó hossza 27 m., szélessége 9 m.; a főhajót a mellékhajóktól valószínűleg 7—7 pillérköteg választotta el. Ezek közül az egyik ma is áll eredeti helyén, pontos rajzát s méreteit Dr. Pritz Oszkár fölvétele szerint itt közlöm. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.)

Ez a pillérköteg teljesen olyan, mint az orvali (Aurea Vallis-Belgium) ciszterci apátsági templom pillérkötegei. Igen valószínűnek tartom, hogy ugyanaz a szerzetes-architectus építette a zirci templomot, aki közvetlenül előtte építette Orvalt. Az első zirci szerzetesek Clairvauxból jöttek 1182-ben. Clairvaux-ban 1178-ban szentelték fel a megnagyobbított hatalmas apátsági templomot. Gyakorlott építőmester, képzett kőfaragó testvér bizonyára volt akkoriban elég Clairvauxban, akiket a clairvauxi apát elküldött az újonnan alapított apátságokba, hogy ott is monumentális templomot építsenek; a XII. század végén épült így Clairvaux egyik filiájának, Orvainak temploma, amelynek tekintélyes romjai ma is bámulatba ejtik a középkori műépítészet kutatóit. Könnyen elképzelhető, hogy az első zirci apát, aki a generális capitulumra gyakran visszautazott Franciaországba, Clairvauxban kért építőmestert építendő temploma számára. Orvaiban az építkezések pénzhiány miatt szüneteltek s így az orvali mesterek vonulhattak a zirci apattal a messze keletre. Zirc alapítója, III. Béla bizonyára királyi bőkezűséggel gondoskodott róla, hogy minden rendelkezésre álljon az új apátsági egyház gyors fölépítéséhez.

A zirci templomnak főhajója valószínűleg 7 boltozat-szakaszból állott. Egészen pontosan az ásatásoknál ezt nem lehetett megállapítani, mert a templom nyugati homlokzatának alapfalát nem találtuk meg. A fönnmaradt pillérköteg tagozásából teljes biztonsággal megállapítható, hogy az egyes szakaszokat bordás keresztboltozatok fedték úgy a fő-hajóban, mint a két mellékhajóban. Az egész templom külső és belső tagozása jól párhuzamba állítható a már említett orvali templommal.2 Semmi kétség sem fér hozzá, hogy körülbelül ilyen volt a zirci templom is. Még méreteiben is egyezik a két épület.

Ugyancsak egyidőben a zirci templommal, épült Rómától délre mintegy 100 km-nyire a fossanovai apátsági templom (1187—1208), amely ma is teljes épségben megvan. Nem igen tévedünk, ha a zirci régi templomot ilyennek képzeljük, legfeljebb egykét részletében kissé egyszerűbb volt s a fossanovai templom méretei valamivel nagyobbak a zircinél (hossza 70 m.).

A még fönnálló rendi templomokat és monostorokat szem előtt tartva megkísérlem zirci templomunkat és monostorunkat részletesebben leírni, illetve képzeletben rekonstruálni mindenütt támaszkodva az ásatásnál talált alapfalakra és faragott kövekre.

A templom nyugati homlokzatát, ha ugyan ki volt építve, olyannak kell képzelnünk, mint amilyen a bélapátfalvai vagy a fossanovai. A főhajóba bizonyára díszesebb kapun át jutottak az idegenek, fölötte rózsaablakon át bőséges világosság árasztotta el az egész bensőt. Igen sok rendi templomnál a főhomlokzat előtt előcsarnokot látunk; így Citeauxban, Clairvauxban, Casamariban, Maulbronnban, stb.; ez az előcsarnok legtöbbször a templom 3 hajójának megfelelően hármas osztású három íves bejárattal vagy csak a középen bejárattal, jobbra és balra pedig nyitott áttöréssel. A kisebb templomoknál ez az előcsarnok gyakran elmarad s azt hiszem Zircen sem volt ilyen. Jellegzetes előcsarnok nélküli homlokzata van a heiligenkreuzi apátsági templomnak, a rózsaablak helyett 3 félköríves ablak világítja meg a főhajót s egy-egy szintén félköríves ablak a mellékhajókat. A hármas ablak különben gyakran előfordul a főhajó nyugati záródásán.

Mellékkapu nem mindig van a templom főhomlokzatán; nem is volt rá nagyon szükség, hiszen a híveknek ritkán engedték meg, hogy a templomba jöjjenek.

A főkapun belépve menjünk előre a szentélyig. Alapfalait nem találtuk, meg az ásatásnál, mert itt az altalaj sziklás. Gondos vizsgálódással a sziklán több helyütt látni a habarcs nyomait. A főhajót s így a szentélyt is ma éppen középen kettévágja az angolkert illetve a konventkert fala s a fal vonalában áll egy kőkereszt a következő felírással:
<center>Hic Ubi Quondam In Sancto sanctorum Veteris Basilicae Cisterciensis Incruentus Agnus Patri Coelesti Quotidie Immolabatur Piae Monumentum Memoriae Surgit hoc Anno</center><center>CrVX tVa CrVCIfIXe reDeMptor (1837)</center>
 Az ásatás igazolja a feliratot, mindössze 4—5 méterrel talán kitolja a főoltár helyét keletre. Ha tényleg ott lett volna a főoltár, ahol ma a kereszt áll, aránytalanul hosszú lenne a templom szentélye ami nem képzelhető el, hiszen különben minden része olyan csodálatosan arányos. Azt hiszem, legközelebb járunk a valóhoz, ha egy boltszakaszból álló egyenes záródásúnak rajzoljuk a szentélyt (Acey, Chiaravalle delle Marche), amelynek keleti falában 3 nagy ablak volt, mint pl. Apátfalván ma is látjuk: a szentély északi és déli fala is át lehetett törve, mert a szerzetesek szerették a sok világosságot a szentélyben, ahol az egyszerű, kőből faragott oltár-mensa állott kis oszlopocskákon, közepén festett, elmozdítható fakereszttel, jobbra-balra az oltár mellett egy-egy kandeláber gyertyával. Az oltár subpedáneumához egy lépcső vezetett s olyan távolságban állott a keleti zárófaltól, hogy kényelmesen körül lehetett kerülni. A presbyterium maga két lépcsővel volt magasabb mint a chorus monachorum.

A szentély alaprajza lehetett olyan, mint az acey-i apátsági templom. Acey ben a tulajdonképpeni szentély két boltozatszakaszból áll s ehhez csatlakozik egy jóval alacsonyabb apsis a főoltárral.

Zircen a szentélytől északra és délre két-két kis egyenes záródású kápolna lehetett a privát misék elmondására. Ezek is kelet felől kapták a felkelő nap világosságát s itt az oltár közvetlenül a keleti falhoz volt építve. Apátfalván csak egy-egy ilyen kápolna van jobbra és balra; nagyobb templomokban hármat-hármat találunk, pl. Chiaravalle Milanese-ben; itt a keleti kápolnák felett emeleti rész is van. Ezeket az emeleti helyiségeket raktárnak, levéltárnak, kincstárnak használták. La Ferté-bcn négy-négy keleti kápolna volt.

A kereszthajó 3 nagy négyszögű boltozat-szakaszból állhatott; a középső szakasz fölött (négyezet) szokott lenni az egyszerűbb huszártorony a harangokkal (kettő), amelyeknek kötele lelógott a templomba.

A kereszthajó déli boltszakasza nyugati falához támaszkodott rendesen a kőlépcső, amely fölvezetett a monostor-épület keleti szárnyának emeletén levő dormitoriumba (hálóterem), áttörve a kereszthajó déli falát. Ugyancsak ezen a falon át a földszinten vezetett egy ajtó a sekrestyébe.

A kereszthajó szabadon álló zárófala (Zircen az északi) szintén díszesebb szokott lenni igen gyakran rózsaablakkal; a földszinten ajtó vezetett ki a szerzetesek temetőjébe.

A kereszthajó négyezetébe nyúlik bele néha a chorus monachorum, folytatódva a főhajó 2 vagy 3 boltszakasza alatt.

A főihajó egy ablakának bélletköve megvan. Erről megállapítható, hogy a főhajó falának vastagsága az ablakok magasságában 80 cm. volt, az ablakok rézsűje sima. Az üvegezés számára a horony megvan rajta. A törmelékek között találunk üvegdarabokat is, zöldesszürke, nem finom üveget. A rendi előírás tiltotta a színes ablakokat, azért a szürke üveget úgy foglalták ólomba, hogy ez az ólmozás sokszor igen szép geometrikus vagy lomb mintákat mutatott. Ilyen ablakokat ismerünk Heiligenkreuzból, Pontignyből.

A főhajó keleti két szakasza pillérkötegeinek boltozatbordatartó féloszlopai bizonyára nem futottak le a talapzatig, s konzolok támasztották alá. Így volt ez mindenütt az ide támaszkodó stallumok miatt. Az épület keleti szárnyában volt az általános rendi szokás szerint a sekrestye, a káptalanterem, e mellett egy kicsiny auditórium, majd egy átjáró folyosó a kertbe és lépcső föl az emeletre, s végül egy nagyobb auditorium. Ezek fölött a helyiségek fölött volt a nagy közös hálóterem.

A sekrestyét a Liber Usuum vestiariumnak nevezi, mert itt őrizték a miseruhákat, itt öltözött és vetkőzött a miséző pap. A zirci sekrestye alapfalait teljesen föltártuk s feltűnő talán, milyen kicsiny volt ez a helyiség. Ugyanezt állapíthatjuk meg a többi apátságoknál is, de nem is volt szükség nagyobb sekrestyére, hiszen a rend első idejében kevés szerzetes pap volt egy-egy kolostorban. A szerzetesek nagyobb része csak monachus volt s nem szentelték őket papokká. A sekrestye mellett van a káptalanterem. A templom után a monostor legtiszteletreméltóbb helyisége. A kerengőből díszesebb kapun egy-két lépcső vezet le a 10 m hosszú és ugyancsak 10 m. széles terembe. Az egyik zirci márványból való lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A fal faragott köveit sem vitték el mind az új apátság építői. A termet két nyolcszögletű talapzaton álló oszlop hosszában két hajóra osztotta. A baloldali oszlopnak finoman csiszolt talapzatát (basis) eredeti helyén találtuk, ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7]. és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41]. kép.) a másik teljesen azonos méretű és rajzú basist novicius korom óta ismertem, kissé megcsonkítva ott hevert a konventkertben. Ezt annak idején visszavitettem eredeti helyére. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/QY5zJ31dXuS_9rBBDMIQZy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 9]. kép.) A két oszlop s a falakba erősített gyámkövek tartották a hat kicsiny boltozat-szakaszt, amelynek mindegyike bizonyára bordás keresztboltozat volt. A világítást kelet felől két vagy három ablakon át kapta a terem, s a bejárat mellett jobbról és balról szintén át volt törve a fal, úgyhogy a kerengőről be lehetett látni a káptalanba. Száznál több rendi káptalanterem ma is teljes épségben megvan még. (Heiligenkreuz, Zwettl, Fossanova, Casamari, Poblet, Maulbronn).

Nagyon sok káptalanterem padozatát sírkövek tarkítják, a monostor apátjainak ez volt a szokott temetkező helye.

A káptalanterem mellett egy keskeny kis helyiség van, ez a kisebb auditorium, ahol a konvent priorja káptalan után kiosztotta a szerzeteseknek a munkát, ugyancsak itt beszélhettek priorjukkal a lectio idején. Kettőnél többen egyszerre nem léphettek be az auditoriumba, hacsak a prior nem tartotta szükségesnek, hogy több szerzetest hívasson ide megbeszélésre. A kis auditoriumot a nagy auditoriumtól (scriptorium) egy átjáró választja el. Ezen át lehetett kijutni a keresztfolyosóból a kertbe. Gyakran lépcső is volt ide beépítve, amelyen föl lehetett menni a dormitorium monachorumba, a szerzetesek közös hálótermébe.

Az ásatások folyamán a nagy auditorium került a legjobban felszínre. A 20 X 10 méteres terem szintje mélyebb, mint a keresztfolyosóé. Az alsó lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A terembe lépők természetesen jobb felé indultak, ami látszik a lépcsőn is. Ez az oldala fényesre van lekoptatva. A nyugati fal belső részén a szép faragott kövek 60—70 cm. magasságig eredeti helyükön vannak. A 10 X 20 m. nagyságú termet a közepén álló 3 oszlop két hajóra osztotta, boltozata 8 boltszakaszból állott. Az első és a harmadik oszlop nyolcszögű talapzatát meglehetős épségben szintén eredeti helyén találtuk, a középső bázis nincs meg, csak alépítménye látható tisztán. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) E talapzatok feltűnően hasonlítanak a noirlaci apátság kapitulumában és cellariumában látható bázisokhoz. Ezt a nagytermet mindenütt megtaláljuk. Szükség is volt rá, különösen rossz időben. Ez volt a szerzetesek közös munkaterme. Itt olvastak, írtak, előadásokat hallgattak, amikor más külső munkával nem foglalkozhattak. Espinayben e terem falában pulpitus is van az előadó vagy felolvasó részére, hasonlóan a refektóriumokban található pulpitushoz.

Zircen ebédlőnek is használhatták ezt a termet. Az ásatások nyomán ugyanis úgy látszik, hogy az általában a kerengő déli oldalához épített refekto-rium nem készült el.

A rendi szokás szerint a kerengő déli szárnyához volt hozzáépítve a calefactorium (a melegedő szoba), a refektorium (étkező terem) és a coquina (konyha). Az itt föltárt falmaradványok oly csekélyek, hogy semmi biztosat nem lehet rájuk építeni. A calefac-torium volt az egyedüli helyiség a monostorban, ahol télen fűtöttek. Ide jöttek a szerzetesek melegedni.

A refektoriumtól nyugatra van rendesen a konyha s vele kapcsolatosan valamilyen éléstár. Az ásatás itt sem hozott felszínre semmi biztosat. A rendi szabályok szerint igen egyszerű volt a konyha berendezése. Csak azok léphettek be a konyhába, akiknek ott dolguk volt.

A monostor épületének nyugati szárnya volt a conversusok háza. Ugyancsak itt szokott lenni a cellarium (pince és raktárhelyiség). Zircen ez az épületrész nem csatlakozott közvetlenül a keresztfolyosó nyugati szárnyához, hanem úgy mint Citeauxban és Clairvauxban keskeny udvar (Kloster-gasse) választotta el attól. A feltárt alapfalak egy 13 X 30 m-es hatalmas termet vesznek körül, amelyet a közepén négy oszlop két hajóra oszt, egy-egy hajóban tehát öt boltszakasz volt. Az oszlopok vagy pillérek alépítménye igen mélyen van s így valószínű, hogy a terem földszinti része cellarium volt, az emeleten húzódott végig a conversusok hálóterme. Ettől a helyiségtől déli irányba volt tervezve, vagy kiépítve a conversusok refectoriuma. Az ásatásnál nem találtuk meg. A monostor összes helyiségeit a kerengő kötötte össze. Nyitott árkádos folyosó volt ez, amely négyszögű udvart zárt körül. Keleti szárnyából nyílt az ajtó a templomba, itt ezelőtt az ajtó előtt találtunk egy szép sír-fedő lapot. Egyszerű kereszt van belevésve. Felirata nincs. Nagysága: 146 x 51 x 15,5 cm. Anyaga vörös szemcsés homokkő. ([[Vörösberény|Vörösberény]]). ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) A talajban kutatva jó mélyen egy ki téglázott sírra akadtunk. Teljes csontváz fekszik benne, mellén keresztbe tett karokkal. A sírkő egyszerűsége Zirc első éveire mutat. Talán az első apát földi maradványait takarta, vagy valamelyik első kiváló jótevőét.

Aiguebelleben 1855-ben ráakadtak az alapító sír-jára, amelyet hasonló sírkő takart. A loccumi apátság káptalantermében is van három hasonló sírfedőlap. A hagyomány szerint az alapítók sírkövei. (XII. század vége felé).

A templomból jövet a kereszthajó után van a bejárat a sekrestyébe, illetve az armariumba. Itt tartották a könyveket. Majd a capitulum díszes kapuja következik, amelynek két oldalán nyitott ablak van. A capitulum bejárata előtt találtuk a szép gótikus sírfedő lapot, egyszerű, de igen szép faragású domborművű kereszttel. Szintén fölírás nélkül; három darabra törve. Nagysága: 149,5 X 50 X 16 cm. Az alatta levő csontvázak meg voltak bolygatva. A káptalan előtti sírhelyet is mindig dísz sírnak tekintették. Déli irányban tovább haladva elmegyünk a kis auditorium majd az átjáró folyosó vagy a dormitoriumba vezető lépcső, és végül a nagy auditorium ajtaja előtt.

A keresztfolyosó déli szakaszából nyílt az ajtó a calefactoriumba és a refektoriumba. A refektorium helyével szemben rátaláltunk a hatszögű kútház alapfalaira, amely a most is meglevő kutat veszi körül. Itt mostak kezet a szerzetesek, mielőtt a refektoriumba mentek. Itt nyiratkoztak és borotválkoztak. Ha nem volt külön kútház, akkor a refektorium bejárata mellett volt a keresztfolyosón több vízcsap és végezték az előírt kézmosásokat. A konyhából a keresztfolyosóra nem nyílt ajtó. Az ételszag így nem jutott a claustrumba. Itt a konyha közelében a domus conversorum mellett sok helyütt volt egy külön kis auditorium (juxta coquinam) a cellarius számára, ahol a conversusokkal és azokkal érintkezhetett, akik a konyhában szolgálatot teljesítettek. Kívülről vagy a délnyugati vagy az északnyugati sarkánál volt kapu. A claustrumnak vagy délnyugati vagy északnyugati sarkán volt az ajtó, melyen át ki és be lehetett járni. A claustrumnak templom melletti szárnyát claustrum lectíonisnak vagy col-lationisnak nevezték, mert itt olvasták közösen a collatiot completorium előtt. Sok helyütt ma is láthatók a fal mentén a padok, közepén az apát stallu-mával, vele szemben a felolvasó pulpitusával (Heiligenkreuz, Wettingen). Ugyancsak ezen a folyosón végezték az előírt szertartásos lábmosásokat.

A zirci keresztfolyosó 36 X 46 méteres udvart határolt. 5 méter széles volt, s valószínűleg be volt boltozva, amire abból következtethetünk, hogy mindenütt megtaláltuk a támasztópillérek alapját. A nyitott oszlopcsarnokos folyosót olyannak kell képzelnünk, mint a heiligenkreuzit vagy bármelyik másikat a sok fönnmaradt közül. Találtunk több oszloptöredéket is. Az oszlopocskák zirci márványból voltak faragva. Átmérőjük 16—20 cm., s mindegyiken jobbról és balról merőleges irányban fél cm mély rovátka fut végig.

A kolostor emeleti részeiből és egyéb melléképületeiből egyelőre semmi nem ismeretes.

Pedig bizonyára több ilyen melléképület vette körül a tulajdonképpeni monostort, hiszen mindenfelé alapfalak bukkantak elő, valahányszor nagyobb földmunka készült.

A feltárt alaprajz és az építészeti részletek arra vallanak, hogy a zirci templom a XIII. sz. első harmadából származik. A kolostor építésére valószínűleg a templom befejezésekor került sor. A kolostor keleti szárnyában található nyolcszögű oszloptalapzatok későbbi időből valók és a XIII. sz. második felénél korábbiak nem lehetnek. 

== Forrás: ==

[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00002/pdf/vmm_02_1964_05_humpfner.pdf Hümpfner Tibor: A zirci apátsági templom ásatásai (1912-13). In: Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 2 (1964). 119-140. p.]
<center></center><center></center>
{{DEFAULTSORT:Zirci apatsagi templom asatasa (1912-13)}}

[[Category:Zirc]] [[Category:Cikk,_tanulmányok]]

A zirci apátsági templom ásatása (1912-13)

2011-09-26T10:09:06Z

Berklari:

<center>szerző: [[Hümpfner Tibor|Hümpfner Tibor]]</center>
1908 óta foglalkozom különös szeretettel rendünk történetével, főleg művészettörténeti szempontból. [[Zirc|Zirc]] középkori építészetének története innen kezdve érdekelt. Biztos adat sajnos nem állt rendelkezésemre, de ösztönzőleg élt bennem a sejtés, hogy a zirci [[Szent Imre herceg szobor|Szt. Imre szobor]] talapzata — nyilvánvalóan a régi apátsági templomnak egyik pillérkötege — eredeti helyén áll s így ásatással könnyen megállapítható a régi Zirc alaprajza, esetleg az előkerülő töredékekből rekonstruálni lehet majd az egész apátságot. Az apátságot Clairveaux filiájaként [http://hu.wikipedia.org/wiki/III._B%C3%A9la_magyar_kir%C3%A1ly III. Béla] 1182-ben alapította. A szerzetesek eleinte valószínűleg faépületekben laktak.

A XII. s a XIII. század fordulóján emelhették a fönséges korai-gót templomot s az ugyanabban a stílusban épült kolostort. Több évtizeden át dolgoztak szakadatlanul [http://www.katolikus.hu/szentek/szent131.html Szt. Bernát] fiai; fáradságot nem kímélve messze vidékről (Sóskút, Fejér vm.) szállították a rengeteg kőanyagot, amely szebb is, mint a helyszínen található s a kőfaragó testvérek vésőjének is könnyebben engedelmeskedik. ízléses egyszerűséggel, óriási arányaikkal három századon át bámulatba ejtettek ezek a beszédes kövek mindenkit, aki csak eltévedt a Bakony szívébe.

Az apátságnak ezen virágzó koráról kevés történelmi adatunk van. A mohácsi vész után elpusztult minden. A szerzeteseknek menekülniük kellett. Gyújtogató rabló csapatok földúlták, mit annyi kéz oly műértő gonddal és szorgalommal fölépített. A legszomorúbb ezen pusztulásnál, hogy nem is a pogány török emelte föl kezét az apátság ellen, hanem saját vérünk. Egykorú források jelentik, hogy 1540-ben Zirc már néhány év óta romokban hever. A Bakonybél melletti Ördögvár urai, a Podmaniczkyak rombolták szét. Szomorú állapotok következtek; innen kezdve egészen a XVIII. század elejéig romhalmaz volt csak a hajdan oly virágzó apátság. Még 1730-ban is csodálni lehetett őseinknek romjaiban is fönséges alkotását.

1732-ben a heinrichaui ciszterciták letették alapját a mai apátsági templomnak s ettől kezdve gyors egymásutánban tűnik el a nagyszerű középkori templom és kolostor, hogy anyagot szolgáltasson az új épülethez. Emlékül csak a templom egyik pillérét, a mai Szt. Imre szobor talapzatát, hagyták meg eredeti helyén. A konventkert helyén s részben az angolkertben s az országúton terült tehát el az Árpád-kori zirci apátsági templom és kolostor. Ezeknek alapfalai most is ott rejtőznek a virágos ágyak alatt s sajnos egyik részüket a mindenkitől taposott országút takarja. 1909 őszén a szükségessé vált csatorna-ásás az angolkertben s az ugyanakkor a konventkertben tett próbaásások fényesen igazolták ezt a feltevést. [[Image:Humpfner1.jpg|frame|center|761px]]

1911-ben [http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9kefi_Remig Dr. Békefi Remig], a rend nagy történetírója vette át a zirci apátság kormányzását. Az ő engedelmével 1912 tavaszán 6 munkással hozzáfogtunk az alapfalak föltárásához. Teljes biztonsággal dolgoztunk; megkerestettem a templom déli jobb mellékhajójának falát s ennek a mentén eljutottunk néhány nap alatt a kereszthajóhoz. A kereszthajó falának folytatása elvezetett a káptalanterembe. Már febr. 24-én a káptalanterem boltozatát tartó oszlop talapzatára bukkantunk. Most már teljesen igazolva volt minden föltevésem. A  [[Középkori pillérköteg|Szt. Imre szobor talapzata]] tényleg eredeti helyén áll. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.) Azok is, akik nem nagy reményeket fűztek az ásatásokhoz, csodájára jártak a szép faragott oszloptalapzatok-nak ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7.] és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41.] kép.) s kegyelettel nézték a lekoptatott lépcsőt, amelyen a szerzetesek annyi ideig jártak a capitulumba.

Lázasan folyt a munka. Mindenki örült és reménykedett. Maga az apát s a konventtagok sűrűn megjelentek s érdeklődéssel kísérték a munkálatokat. A káptalanterem bejárója előtt külön figyelmeztettem a munkásokat, vigyázva dolgozzanak a csákánnyal, hogy az esetleg ott levő sírkövet meg ne rongálják. Alig fél méter mélységben tényleg kopog a szerszám, gondosan vigyázva takarítjuk el a földet egy igen finom faragású gótikus rajzú sírfedő lapról. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/YMkXTkPWkTifm6-OJ2TIoC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 34.] kép.) 1912-. márc. 30.) Nem messze ettől a sekrestye bejárata előtt feküdt egy másik sírkő, amely kétségkívül Zirc első éveiből való. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) Napról-napra kerültek elő kisebb-nagyobb jellegzetes töredékek. Az alapfalakat mindenütt feltártuk; ápr. 11-ikén a domus conversorum pilléreire akadtunk. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/mZS52_a9eB-_yMXZyxYTNi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 37-38], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/wHPCtFadYXyHDbrJE4sbYC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 39], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) Az eddigi munkálatok a konventkertben s az angolkertben folytak. Máj. 16-ikán kimentünk az országútra, ahol a Szt. Imre szobortól kelet felé szép sorban megtaláltuk a templom főhajójának északi pilléreit. Nyáron a nagy munkaidőben szünetelt az ásatás s csak 1913. tavaszán folytattuk, s az összes alapfalakat annyira föltártuk, hogy Dr. Fritz Oszkár műegyetemi magántanár az apát megbízásából az egész telepről elkészíthette a műszaki felvételt. Saját tapasztalataim alapján, a műszaki felvételek fölhasználásával megkísérlem az apátság Árpád-kori épületeinek leírását.

Mint a középkori szerzetesek általában, úgy a [http://lexikon.katolikus.hu/C/ciszterciek.html ciszterciek] is a művészetek gondos ápolói voltak. Fontos szerep jutott nekik különösen az építő művészet kifejlesztése és terjesztése terén. A XII. században a román stílus mellett a gót stílus kezd kifejlődni. Első templomaink: a [http://keptar.niif.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=003568 citeauxi], a clairvauxi, a fontenayi, stb. ebben az átmeneti stílusban épültek. Burgundiából és általában Franciaországból azután a ciszterciek a gótikát előkészítették Európa minden országában, így Spanyolország- és Portugáliában, Németország- és Ausztriában, Itáliában és Angliában, Svéd- és Lengyelországban. Mindenütt, ahol ciszterci műemlékek fönnmaradtak, meglátszik ezeken az építményeken a francia befolyás.

A legtávolabbi országokban is mindenütt egy és ugyanazon mintára, Cistercium mintájára építették rendi apátságainkat. A Charta Charitatisban s a Liber Usuumban előírt egyöntetű életmódnak is természetes következménye volt ez. A kelet felé néző templom rendesen három hajós, azonfelül kereszthajóval bír, amelynek keleti oldalához kis kápolnákat építettek. A szentély igen sok templomnál Cistercium mintájára egyenes záródású. Clairvauxban és Pontignyban azonban a megnagyobbított és kibővített egyház félkörben záródik és sugárkápolnák veszik körül; a rendi templomnak nagy része erre a mintára épült, sőt később a sokszögben záródó szentély is elég gyakran előfordul. A templomnak az eredeti előírások szerint tornya nincsen, csak a négyezet fölött szokott lenni egyszerűbb huszártorony. Általában az egyszerűség jellemzi középkori templomainkat; nem a díszítések gazdagságával, hanem arányos szerkezetükkel hatnak a szemlélőre.

A templom kizárólag a szerzetesek használatára épült, akik a főhajó első részében elhelyezett stal-lumokban végezték officiumukat (zsolozsmájukat); ez volt a chorus monachorum, amely el volt zárva a főhajó hátulsó részében elhelyezett chorus conver-sorumtól.

A többi reguláris épületek négyszöget alkotva legtöbbnyire a templom déli oldalához csatlakoztak és pedig kelet felé nézett a kereszthajó meghosszabbításaképpen a földszinten a sekrestye, a káptalanterem s még egy nagyobb terem, amelyben a szerzetesek napközben, ha nem voltak külső munkával elfoglalva, dolgoztak vagy tanultak. E helyiségek fölött volt a monachusok közös hálóterme (dormito-rium), amelyből lépcső vezetett le a templomba. A négyszög déli oldalán volt rendesen a melegedő helyiség (calefactorium) az étkezőterem (refectorium) és a konyha, nyugati oldalán pedig a munkás testvérek háza (domus conversorum) a raktár- illetve pincehelyiségekkel. Az összes reguláris helységeket (loca regularia) a négyszögben körülfutó kerengő (claustrum, Kreuzgang) kapcsolta egybe; a refectorium bejáratával szemben rendesen kis kápolnaszerű kútházat építettek a kerengőhöz. A nagyobb apátságokban e helyiségeken kívül még volt külön könyvtárépület (bibliotheca), betegház (infirmarium) és noviciátus. A vendégek lakása (cella vagy domus hospitum) szintén külön volt a clausurán kívül, e mellett rendesen volt kis kápolna is, különösen a nővendégek számára. Külön apáti lakosztály építése (praelatura) csak a XV. században kezdődik. Ezt a képet a malom, a különböző műhelyek és gazdasági épületek egészítik ki.

A temető a templomon kívül, a szentély körül szokott lenni. A templomba csak ritkán temetkeztek, a díszsírhelyek a káptalanteremben és a kerengő keleti és a templom melletti szárnyában voltak.

A templomon kívül művészi szempontból különösen a káptalanterem, a kerengő és a refectorium jelentős.

A ciszterciták középkori templomai és monostorai nagy részben eltűntek ugyan, de azért minden országban több-kevesebb megmenekült az emberek és az idő pusztításaitól s ezek a megmaradt építmények mindenütt a művészettörténet élénk érdeklődésének tárgyai és ma is a rend egykori nagyságának, de főleg egységének és szigorú szerzetes szellemének beszédes tanúi.

A középkori Magyarországon említésre méltók: az apátfalvi templom, a kerci templom és monostor romjai, a topuszkói templomrom, a pilisi apátság maradványai s a zirci apátság kiásott töredékei, amelyeket itt kívánok részletesen ismertetni.

A Győr—Veszprém-i vasútvonalon haladva Bakonyszentlászló után hamarosan bejutunk a vadregényes Cuha völgyébe. Kardosréthez érve pillantjuk meg először a zirci apátság nagy épülettömbjét. A vasúti állomástól az országúton haladva néhány perc alatt az apátság elé érünk. Az ősi apátság első alkalommal mindenkit meglep. Hiába álmodoztunk a középkorról, itt minden barokk. A templom 1732-ben épült, a hatalmas front 1867-ben készült el s Békefi Remig renováltatta 1923-ban. A monostor keleti oldalán van az úgynevezett konventkert, amelyet nyugatról keleti irányban haladó egyenes fal választ el az országúttól s északról dél felé húzódik a fal, amely az angolparkot határolja. Ez a konventkert takarja majdnem 200 éven át az ősi Zircet, amelynek épületei kinyúltak a mai országút és az angolkert területére is.

A régi templomot nézzük meg először. Sajnos, az ásatások éppen itt nem hoztak fölszinre annyit, amennyi kívánatos lett volna. A templom építésének idejére vonatkozólag pontos adataink nincsenek. Az épületeknek jó része már Imre királyunk (1196— 1204) idejében készen állott. A romokban talált és az új templom falába illesztett föliratos kő tanúsága szerint Imre király oltárt alapított a zirci templomban: „In nomine patris et filli et spiritus sancti hoc altare fundatum est Aimerico rege ungarino". Következésképpen a XIII. század elején már erősen dolgoztak a francia ciszterciek a Bakony szívében s bizonyára az egész században folytatták munkájukat. A templom szabályosan keletelt háromhajós latin kereszt alakú, hossza kb. 60 m., a főhajó szélessége 9 m., a mellékhajók szélessége 4,5 m., a kereszt-hajó hossza 27 m., szélessége 9 m.; a főhajót a mellékhajóktól valószínűleg 7—7 pillérköteg választotta el. Ezek közül az egyik ma is áll eredeti helyén, pontos rajzát s méreteit Dr. Pritz Oszkár fölvétele szerint itt közlöm. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.)

Ez a pillérköteg teljesen olyan, mint az orvali (Aurea Vallis-Belgium) ciszterci apátsági templom pillérkötegei. Igen valószínűnek tartom, hogy ugyanaz a szerzetes-architectus építette a zirci templomot, aki közvetlenül előtte építette Orvalt. Az első zirci szerzetesek Clairvauxból jöttek 1182-ben. Clairvaux-ban 1178-ban szentelték fel a megnagyobbított hatalmas apátsági templomot. Gyakorlott építőmester, képzett kőfaragó testvér bizonyára volt akkoriban elég Clairvauxban, akiket a clairvauxi apát elküldött az újonnan alapított apátságokba, hogy ott is monumentális templomot építsenek; a XII. század végén épült így Clairvaux egyik filiájának, Orvainak temploma, amelynek tekintélyes romjai ma is bámulatba ejtik a középkori műépítészet kutatóit. Könnyen elképzelhető, hogy az első zirci apát, aki a generális capitulumra gyakran visszautazott Franciaországba, Clairvauxban kért építőmestert építendő temploma számára. Orvaiban az építkezések pénzhiány miatt szüneteltek s így az orvali mesterek vonulhattak a zirci apattal a messze keletre. Zirc alapítója, III. Béla bizonyára királyi bőkezűséggel gondoskodott róla, hogy minden rendelkezésre álljon az új apátsági egyház gyors fölépítéséhez.

A zirci templomnak főhajója valószínűleg 7 boltozat-szakaszból állott. Egészen pontosan az ásatásoknál ezt nem lehetett megállapítani, mert a templom nyugati homlokzatának alapfalát nem találtuk meg. A fönnmaradt pillérköteg tagozásából teljes biztonsággal megállapítható, hogy az egyes szakaszokat bordás keresztboltozatok fedték úgy a fő-hajóban, mint a két mellékhajóban. Az egész templom külső és belső tagozása jól párhuzamba állítható a már említett orvali templommal.2 Semmi kétség sem fér hozzá, hogy körülbelül ilyen volt a zirci templom is. Még méreteiben is egyezik a két épület.

Ugyancsak egyidőben a zirci templommal, épült Rómától délre mintegy 100 km-nyire a fossanovai apátsági templom (1187—1208), amely ma is teljes épségben megvan. Nem igen tévedünk, ha a zirci régi templomot ilyennek képzeljük, legfeljebb egykét részletében kissé egyszerűbb volt s a fossanovai templom méretei valamivel nagyobbak a zircinél (hossza 70 m.).

A még fönnálló rendi templomokat és monostorokat szem előtt tartva megkísérlem zirci templomunkat és monostorunkat részletesebben leírni, illetve képzeletben rekonstruálni mindenütt támaszkodva az ásatásnál talált alapfalakra és faragott kövekre.

A templom nyugati homlokzatát, ha ugyan ki volt építve, olyannak kell képzelnünk, mint amilyen a bélapátfalvai vagy a fossanovai. A főhajóba bizonyára díszesebb kapun át jutottak az idegenek, fölötte rózsaablakon át bőséges világosság árasztotta el az egész bensőt. Igen sok rendi templomnál a főhomlokzat előtt előcsarnokot látunk; így Citeauxban, Clairvauxban, Casamariban, Maulbronnban, stb.; ez az előcsarnok legtöbbször a templom 3 hajójának megfelelően hármas osztású három íves bejárattal vagy csak a középen bejárattal, jobbra és balra pedig nyitott áttöréssel. A kisebb templomoknál ez az előcsarnok gyakran elmarad s azt hiszem Zircen sem volt ilyen. Jellegzetes előcsarnok nélküli homlokzata van a heiligenkreuzi apátsági templomnak, a rózsaablak helyett 3 félköríves ablak világítja meg a főhajót s egy-egy szintén félköríves ablak a mellékhajókat. A hármas ablak különben gyakran előfordul a főhajó nyugati záródásán.

Mellékkapu nem mindig van a templom főhomlokzatán; nem is volt rá nagyon szükség, hiszen a híveknek ritkán engedték meg, hogy a templomba jöjjenek.

A főkapun belépve menjünk előre a szentélyig. Alapfalait nem találtuk, meg az ásatásnál, mert itt az altalaj sziklás. Gondos vizsgálódással a sziklán több helyütt látni a habarcs nyomait. A főhajót s így a szentélyt is ma éppen középen kettévágja az angolkert illetve a konventkert fala s a fal vonalában áll egy kőkereszt a következő felírással:
<center>Hic Ubi Quondam In Sancto sanctorum Veteris Basilicae Cisterciensis Incruentus Agnus Patri Coelesti Quotidie Immolabatur Piae Monumentum Memoriae Surgit hoc Anno</center><center>CrVX tVa CrVCIfIXe reDeMptor (1837)</center>
 Az ásatás igazolja a feliratot, mindössze 4—5 méterrel talán kitolja a főoltár helyét keletre. Ha tényleg ott lett volna a főoltár, ahol ma a kereszt áll, aránytalanul hosszú lenne a templom szentélye ami nem képzelhető el, hiszen különben minden része olyan csodálatosan arányos. Azt hiszem, legközelebb járunk a valóhoz, ha egy boltszakaszból álló egyenes záródásúnak rajzoljuk a szentélyt (Acey, Chiaravalle delle Marche), amelynek keleti falában 3 nagy ablak volt, mint pl. Apátfalván ma is látjuk: a szentély északi és déli fala is át lehetett törve, mert a szerzetesek szerették a sok világosságot a szentélyben, ahol az egyszerű, kőből faragott oltár-mensa állott kis oszlopocskákon, közepén festett, elmozdítható fakereszttel, jobbra-balra az oltár mellett egy-egy kandeláber gyertyával. Az oltár subpedáneumához egy lépcső vezetett s olyan távolságban állott a keleti zárófaltól, hogy kényelmesen körül lehetett kerülni. A presbyterium maga két lépcsővel volt magasabb mint a chorus monachorum.

A szentély alaprajza lehetett olyan, mint az acey-i apátsági templom. Acey ben a tulajdonképpeni szentély két boltozatszakaszból áll s ehhez csatlakozik egy jóval alacsonyabb apsis a főoltárral.

Zircen a szentélytől északra és délre két-két kis egyenes záródású kápolna lehetett a privát misék elmondására. Ezek is kelet felől kapták a felkelő nap világosságát s itt az oltár közvetlenül a keleti falhoz volt építve. Apátfalván csak egy-egy ilyen kápolna van jobbra és balra; nagyobb templomokban hármat-hármat találunk, pl. Chiaravalle Milanese-ben; itt a keleti kápolnák felett emeleti rész is van. Ezeket az emeleti helyiségeket raktárnak, levéltárnak, kincstárnak használták. La Ferté-bcn négy-négy keleti kápolna volt.

A kereszthajó 3 nagy négyszögű boltozat-szakaszból állhatott; a középső szakasz fölött (négyezet) szokott lenni az egyszerűbb huszártorony a harangokkal (kettő), amelyeknek kötele lelógott a templomba.

A kereszthajó déli boltszakasza nyugati falához támaszkodott rendesen a kőlépcső, amely fölvezetett a monostor-épület keleti szárnyának emeletén levő dormitoriumba (hálóterem), áttörve a kereszthajó déli falát. Ugyancsak ezen a falon át a földszinten vezetett egy ajtó a sekrestyébe.

A kereszthajó szabadon álló zárófala (Zircen az északi) szintén díszesebb szokott lenni igen gyakran rózsaablakkal; a földszinten ajtó vezetett ki a szerzetesek temetőjébe.

A kereszthajó négyezetébe nyúlik bele néha a chorus monachorum, folytatódva a főhajó 2 vagy 3 boltszakasza alatt.

A főihajó egy ablakának bélletköve megvan. Erről megállapítható, hogy a főhajó falának vastagsága az ablakok magasságában 80 cm. volt, az ablakok rézsűje sima. Az üvegezés számára a horony megvan rajta. A törmelékek között találunk üvegdarabokat is, zöldesszürke, nem finom üveget. A rendi előírás tiltotta a színes ablakokat, azért a szürke üveget úgy foglalták ólomba, hogy ez az ólmozás sokszor igen szép geometrikus vagy lomb mintákat mutatott. Ilyen ablakokat ismerünk Heiligenkreuzból, Pontignyből.

A főhajó keleti két szakasza pillérkötegeinek boltozatbordatartó féloszlopai bizonyára nem futottak le a talapzatig, s konzolok támasztották alá. Így volt ez mindenütt az ide támaszkodó stallumok miatt. Az épület keleti szárnyában volt az általános rendi szokás szerint a sekrestye, a káptalanterem, e mellett egy kicsiny auditórium, majd egy átjáró folyosó a kertbe és lépcső föl az emeletre, s végül egy nagyobb auditorium. Ezek fölött a helyiségek fölött volt a nagy közös hálóterem.

A sekrestyét a Liber Usuum vestiariumnak nevezi, mert itt őrizték a miseruhákat, itt öltözött és vetkőzött a miséző pap. A zirci sekrestye alapfalait teljesen föltártuk s feltűnő talán, milyen kicsiny volt ez a helyiség. Ugyanezt állapíthatjuk meg a többi apátságoknál is, de nem is volt szükség nagyobb sekrestyére, hiszen a rend első idejében kevés szerzetes pap volt egy-egy kolostorban. A szerzetesek nagyobb része csak monachus volt s nem szentelték őket papokká. A sekrestye mellett van a káptalanterem. A templom után a monostor legtiszteletreméltóbb helyisége. A kerengőből díszesebb kapun egy-két lépcső vezet le a 10 m hosszú és ugyancsak 10 m. széles terembe. Az egyik zirci márványból való lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A fal faragott köveit sem vitték el mind az új apátság építői. A termet két nyolcszögletű talapzaton álló oszlop hosszában két hajóra osztotta. A baloldali oszlopnak finoman csiszolt talapzatát (basis) eredeti helyén találtuk, ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7]. és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41]. kép.) a másik teljesen azonos méretű és rajzú basist novicius korom óta ismertem, kissé megcsonkítva ott hevert a konventkertben. Ezt annak idején visszavitettem eredeti helyére. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/QY5zJ31dXuS_9rBBDMIQZy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 9]. kép.) A két oszlop s a falakba erősített gyámkövek tartották a hat kicsiny boltozat-szakaszt, amelynek mindegyike bizonyára bordás keresztboltozat volt. A világítást kelet felől két vagy három ablakon át kapta a terem, s a bejárat mellett jobbról és balról szintén át volt törve a fal, úgyhogy a kerengőről be lehetett látni a káptalanba. Száznál több rendi káptalanterem ma is teljes épségben megvan még. (Heiligenkreuz, Zwettl, Fossanova, Casamari, Poblet, Maulbronn).

Nagyon sok káptalanterem padozatát sírkövek tarkítják, a monostor apátjainak ez volt a szokott temetkező helye.

A káptalanterem mellett egy keskeny kis helyiség van, ez a kisebb auditorium, ahol a konvent priorja káptalan után kiosztotta a szerzeteseknek a munkát, ugyancsak itt beszélhettek priorjukkal a lectio idején. Kettőnél többen egyszerre nem léphettek be az auditoriumba, hacsak a prior nem tartotta szükségesnek, hogy több szerzetest hívasson ide megbeszélésre. A kis auditoriumot a nagy auditoriumtól (scriptorium) egy átjáró választja el. Ezen át lehetett kijutni a keresztfolyosóból a kertbe. Gyakran lépcső is volt ide beépítve, amelyen föl lehetett menni a dormitorium monachorumba, a szerzetesek közös hálótermébe.

Az ásatások folyamán a nagy auditorium került a legjobban felszínre. A 20 X 10 méteres terem szintje mélyebb, mint a keresztfolyosóé. Az alsó lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A terembe lépők természetesen jobb felé indultak, ami látszik a lépcsőn is. Ez az oldala fényesre van lekoptatva. A nyugati fal belső részén a szép faragott kövek 60—70 cm. magasságig eredeti helyükön vannak. A 10 X 20 m. nagyságú termet a közepén álló 3 oszlop két hajóra osztotta, boltozata 8 boltszakaszból állott. Az első és a harmadik oszlop nyolcszögű talapzatát meglehetős épségben szintén eredeti helyén találtuk, a középső bázis nincs meg, csak alépítménye látható tisztán. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) E talapzatok feltűnően hasonlítanak a noirlaci apátság kapitulumában és cellariumában látható bázisokhoz. Ezt a nagytermet mindenütt megtaláljuk. Szükség is volt rá, különösen rossz időben. Ez volt a szerzetesek közös munkaterme. Itt olvastak, írtak, előadásokat hallgattak, amikor más külső munkával nem foglalkozhattak. Espinayben e terem falában pulpitus is van az előadó vagy felolvasó részére, hasonlóan a refektóriumokban található pulpitushoz.

Zircen ebédlőnek is használhatták ezt a termet. Az ásatások nyomán ugyanis úgy látszik, hogy az általában a kerengő déli oldalához épített refekto-rium nem készült el.

A rendi szokás szerint a kerengő déli szárnyához volt hozzáépítve a calefactorium (a melegedő szoba), a refektorium (étkező terem) és a coquina (konyha). Az itt föltárt falmaradványok oly csekélyek, hogy semmi biztosat nem lehet rájuk építeni. A calefac-torium volt az egyedüli helyiség a monostorban, ahol télen fűtöttek. Ide jöttek a szerzetesek melegedni.

A refektoriumtól nyugatra van rendesen a konyha s vele kapcsolatosan valamilyen éléstár. Az ásatás itt sem hozott felszínre semmi biztosat. A rendi szabályok szerint igen egyszerű volt a konyha berendezése. Csak azok léphettek be a konyhába, akiknek ott dolguk volt.

A monostor épületének nyugati szárnya volt a conversusok háza. Ugyancsak itt szokott lenni a cellarium (pince és raktárhelyiség). Zircen ez az épületrész nem csatlakozott közvetlenül a keresztfolyosó nyugati szárnyához, hanem úgy mint Citeauxban és Clairvauxban keskeny udvar (Kloster-gasse) választotta el attól. A feltárt alapfalak egy 13 X 30 m-es hatalmas termet vesznek körül, amelyet a közepén négy oszlop két hajóra oszt, egy-egy hajóban tehát öt boltszakasz volt. Az oszlopok vagy pillérek alépítménye igen mélyen van s így valószínű, hogy a terem földszinti része cellarium volt, az emeleten húzódott végig a conversusok hálóterme. Ettől a helyiségtől déli irányba volt tervezve, vagy kiépítve a conversusok refectoriuma. Az ásatásnál nem találtuk meg. A monostor összes helyiségeit a kerengő kötötte össze. Nyitott árkádos folyosó volt ez, amely négyszögű udvart zárt körül. Keleti szárnyából nyílt az ajtó a templomba, itt ezelőtt az ajtó előtt találtunk egy szép sír-fedő lapot. Egyszerű kereszt van belevésve. Felirata nincs. Nagysága: 146 x 51 x 15,5 cm. Anyaga vörös szemcsés homokkő. ([[Vörösberény|Vörösberény]]). ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) A talajban kutatva jó mélyen egy ki téglázott sírra akadtunk. Teljes csontváz fekszik benne, mellén keresztbe tett karokkal. A sírkő egyszerűsége Zirc első éveire mutat. Talán az első apát földi maradványait takarta, vagy valamelyik első kiváló jótevőét.

Aiguebelleben 1855-ben ráakadtak az alapító sír-jára, amelyet hasonló sírkő takart. A loccumi apátság káptalantermében is van három hasonló sírfedőlap. A hagyomány szerint az alapítók sírkövei. (XII. század vége felé).

A templomból jövet a kereszthajó után van a bejárat a sekrestyébe, illetve az armariumba. Itt tartották a könyveket. Majd a capitulum díszes kapuja következik, amelynek két oldalán nyitott ablak van. A capitulum bejárata előtt találtuk a szép gótikus sírfedő lapot, egyszerű, de igen szép faragású domborművű kereszttel. Szintén fölírás nélkül; három darabra törve. Nagysága: 149,5 X 50 X 16 cm. Az alatta levő csontvázak meg voltak bolygatva. A káptalan előtti sírhelyet is mindig dísz sírnak tekintették. Déli irányban tovább haladva elmegyünk a kis auditorium majd az átjáró folyosó vagy a dormitoriumba vezető lépcső, és végül a nagy auditorium ajtaja előtt.

A keresztfolyosó déli szakaszából nyílt az ajtó a calefactoriumba és a refektoriumba. A refektorium helyével szemben rátaláltunk a hatszögű kútház alapfalaira, amely a most is meglevő kutat veszi körül. Itt mostak kezet a szerzetesek, mielőtt a refektoriumba mentek. Itt nyiratkoztak és borotválkoztak. Ha nem volt külön kútház, akkor a refektorium bejárata mellett volt a keresztfolyosón több vízcsap és végezték az előírt kézmosásokat. A konyhából a keresztfolyosóra nem nyílt ajtó. Az ételszag így nem jutott a claustrumba. Itt a konyha közelében a domus conversorum mellett sok helyütt volt egy külön kis auditorium (juxta coquinam) a cellarius számára, ahol a conversusokkal és azokkal érintkezhetett, akik a konyhában szolgálatot teljesítettek. Kívülről vagy a délnyugati vagy az északnyugati sarkánál volt kapu. A claustrumnak vagy délnyugati vagy északnyugati sarkán volt az ajtó, melyen át ki és be lehetett járni. A claustrumnak templom melletti szárnyát claustrum lectíonisnak vagy col-lationisnak nevezték, mert itt olvasták közösen a collatiot completorium előtt. Sok helyütt ma is láthatók a fal mentén a padok, közepén az apát stallu-mával, vele szemben a felolvasó pulpitusával (Heiligenkreuz, Wettingen). Ugyancsak ezen a folyosón végezték az előírt szertartásos lábmosásokat.

A zirci keresztfolyosó 36 X 46 méteres udvart határolt. 5 méter széles volt, s valószínűleg be volt boltozva, amire abból következtethetünk, hogy mindenütt megtaláltuk a támasztópillérek alapját. A nyitott oszlopcsarnokos folyosót olyannak kell képzelnünk, mint a heiligenkreuzit vagy bármelyik másikat a sok fönnmaradt közül. Találtunk több oszloptöredéket is. Az oszlopocskák zirci márványból voltak faragva. Átmérőjük 16—20 cm., s mindegyiken jobbról és balról merőleges irányban fél cm mély rovátka fut végig.

A kolostor emeleti részeiből és egyéb melléképületeiből egyelőre semmi nem ismeretes.

Pedig bizonyára több ilyen melléképület vette körül a tulajdonképpeni monostort, hiszen mindenfelé alapfalak bukkantak elő, valahányszor nagyobb földmunka készült.

A feltárt alaprajz és az építészeti részletek arra vallanak, hogy a zirci templom a XIII. sz. első harmadából származik. A kolostor építésére valószínűleg a templom befejezésekor került sor. A kolostor keleti szárnyában található nyolcszögű oszloptalapzatok későbbi időből valók és a XIII. sz. második felénél korábbiak nem lehetnek. 

== Forrás: ==

[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00002/pdf/vmm_02_1964_05_humpfner.pdf Hümpfner Tibor: A zirci apátsági templom ásatásai (1912-13). In: Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 2 (1964). 119-140. p.]
<center></center><center></center>
{{DEFAULTSORT:Zirci apatsagi templom asatasa (1912-13)}}

[[Category:Zirc]] [[Category:Cikk,_tanulmányok]]

A zirci apátok

2011-09-26T10:05:33Z

Berklari:

<center>
{| class="FCK__ShowTableBorders" border="0" cellspacing="1" cellpadding="1" width="400"
|-
| Limogesi János
| 1208-1218
|-
| Guidó 
| 1218-1221 
|-
| Jakab 
| 1248 
|-
| S. (Sámuel? Stephanus?) 
| 1259 
|-
| Gergely 
| 1287 
|-
| Jakab 
| 1290-1322 
|-
| János 
| 1327 
|-
| István 
| 1327-1330 
|-
| Odó 
| 1330-1365 
|-
| Egyed 
| 1366 
|-
| Alardus 
| 1370-1371 
|-
| János 
| 1374-1375 
|-
| Miklós 
| 1380-1396 
|-
| Konrád 
| 1406 
|-
| András 
| 1415-1435 
|-
| Lénárd 
| 1436-1440 
|-
| Balázs 
| 1448 
|-
| Péter 
| 1450 
|-
| Dénes 
| 1463 
|-
| Nagyváthy Péter 
| 1464-1489 
|-
| Máté 
| 1500-1502 
|-
| Maglódy Miklós 
| 1511-1517 
|-
| Ötvös Ferenc 
| 1519-1527 
|-
| Monoszlay Mihály győri kanonok 
| 1609-1616 
|-
| Bolerázy István nyitrai kanonok 
| 1616-1638 
|-
| Böjthe Miklós szerémi püspök 
| 1638-1640 
|-
| Káldy Mihály győri nagyprépost 
| 1640-1641 
|-
| [[Gorup Ferenc Gábor|Gorup Ferenc]] veszprémi nagyprépost 
| 1641-1647 
|-
| [[Hédervári János|Br. Héderváry János]] pozsonyi kanonok 
| 1647-1659 
|-
| [[Újfalusi Márton|Ujfalusy Márton]] ciszterci 
| 1660-1678 
|-
| Kollweis Máté lilenfeldi apát 
| 1678-1695 
|-
| [[Braun Zsigmond|Braun Zsigmond]] lilienfeldi apát 
| 1695-1699 
|-
| [[Kalert Henrik|Kalert Henrik]] henrichaui apát 
| 1699-1702 
|-
| [[Ackermann Tóbiás|Ackermann Tóbiás]] henrichaui apát 
| 1702-1722 
|-
| [[Niklas Antal|Niklas Antal]] henrichaui apát 
| 1722-1724 
|-
| [[Regnard Gergely|Regnard Gergely]] henrichaui apát 
| 1725-1732 
|-
| [[Wiesner Gellért|Wiesner Gellért]] henrichaui apát 
| 1732-1749 
|-
| [[Rieger Kandid|Rieger Kandid]] henrichaui apát 
| 1749-1763 
|-
| [[Haschke Konstantin|Haschke Konstantin]] henrichaui apát 
| 1763-1778 
|-
| [[Weltzel Márk|Welzel Márk]] henrichaui apát 
| 1778-1793 
|-
| [[Gloger (József) Konstantin|Gloger Konstantin]] henrichaui apát 
| 1793-1814 
|-
| [[Dréta (János) Antal|Dréta Antal]] pilisi és pásztói apát 
| 1814-1823 
|-
| [[Villax Ferdinánd|Villax Ferdinánd]] pilisi és pásztói apát 
| 1826-1857 
|-
| [[Rezutsek Antal|Rezutsek Antal]] pilisi és pásztói, 1878. nov.-től szentgotthárdi apát is 
| 1858-1879 
|-
| [[Supka Jeromos|Supka Jeromos]] pilisi, pásztói és szentgotthárdi apát 
| 1879-1891 
|-
| [[Vajda Ödön Pál|Vajda Ödön]] pilisi, pásztói és szentgotthárdi apát 
| 1891-1911 
|-
| [[Békefi Remig (József)|Békefi Remig]] pilisi, pásztói és szentgotthárdi apát 
| 1911-1924 
|-
| [[Werner Adolf|Werner Adolf]] pilisi, pásztói és szentgotthárdi apát 
| 1924 
|-
|
|
|}
</center>
----
<center>
'''[[Horváth Konstantin: Zirc története|Előzmény]]          '''[[Horváth Konstantin: Zirc története#Tartalomjegyz.C3.A9k|Tartalomjegyzék]]          [[Oklevéltár|Folytatás]]
</center>
----

{{DEFAULTSORT:zirci apatok}}

[[Category:Fejezetek]] [[Category:Zirc]]

Újjáéled a zirci apátság

2011-09-26T09:38:33Z

Berklari:

<center>Nagy G. Balázs</center>
     Mindenki előtt ismert tény, hogy Zircnek, mint településnek az élete 1182-ben III. Béla király azon döntésével kezdődött, hogy a Bakonyba ciszterci szerzeteseket telepített. Ahogy később a török hódoltság után a település élete a ciszterciek visszatelepülésével folytatódott, úgy hasonlóképpen ma is, mert Zirc történelmének el nem tagadható része az apátság élete. Ezért tehát talán nem hiábavaló áttekinteni a közelmúlt évek — részben talán kevésbé ismert — történéseit.      1987 tavaszán a politikai helyzet lassú változásával lehetővé vált, hogy II. János Pál pápa apátot állítson a Zirci Apátság élére. Erre a méltóságra [[Kerekes Károly|Kerekes J. Károlyt]] nevezték ki, aki [[Endrédy (Kálmán) Vendel|Endrédy Vendel]] apát úr halála (1981. december 29.) óta mint kormányzó perjel vezette a rendet. Hivatalába az ausztriai Stams monostorában iktatták be, és a magyarországi rendtagok is hivatalosan csak 1988 nyarán szereztek tudomást az új apát kinevezéséről. 

      1989-ben megindult a parlamentben a többpártrendszer: illetve a gyülekezési szabadság kérdésének feszegetése, így az akkor még működő Elnöki Tanács tavasszal szóban engedélyezte a szerzetesek helyreállását, amit a nyár végén írásos törvényerejű rendelet is megerősített.      Az Egri Ciszterci Gimnázium 1989 májusában ünnepelte fennállásának 300. évfordulóját, és ez alkalomból jelent meg először a nyilvánosság előtt [[Kerekes Károly|Kerekes J. Károly]] apát úr zirci apátként. Ebben az évben lépett be az első négy jelentkező a rendbe, hogy megkezdje első szerzetesévét, a novíciátust. Mivel a Zirci Apátságban nem volt számukra hely, egy Zirctől 100 km-re lévő plébánián, Nagyvenyimben kaptak helyet. Az év őszén az apátságban lévő szakmunkásképző iskola átengedett a rend használatába egy folyosószakaszt, melynek felújítási munkálatai azonnal megkezdődtek. Így vált lehetővé, hogy 1990. február 2-án újra megindult a 40 évvel korábban megszakadt imádságos szerzetesélet a Zirci Apátságban. A konvent (szerzetesközösség) tagjai [[Sulyok Ignác|Sulyok J. Ignác]] perjel, Liska F. Szilveszter plébános, Szabó L. Vilmos és Hervay F. Levente házgondnok lett.      A tavasz folyamán a rend kezelésébe vette az udvari földszintes épületek egy részét, ahol egyházközségi terem és cserkészotthon lett kialakítva. Nagyjából ezzel egy időben került szóba a bazilikához csatlkozó épületrész, az úgynevezett kis kvadrum 1991 végéig történő visszaadása. Nyár végén újabb három kispap nyert fölvételt a rendbe, az előző éviek pedig Rómába mentek teológiai (hittudományi) tanulmányok végzésére.      1991. június 11-én, 63 éves korában váratlanul elhunyt Liska F. Szilveszter esperes-plébános, akinek helyére a zirci apát úr javaslatára a veszprémi püspök Lázár D. Kelemen cisztercit nevezte ki. Augusztusban pedig Horváth I. Mihály ciszterci is Zircre költözött, hogy mint nyugdíjas vegyen részt a plébánia életében.      A rendi növendékek száma újabb kispapokkal gyarapodott, az év őszétől pedig már heten tanultak az Örök Városban. Az év folyamán a kis kvadrum visszaadási határideje 1992 végére tolódott ki.      1992 márciusában a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium biztosította a ciszterci rend jogát a Zirci Apátsághoz, a visszaadás módjának pontos meghatározását pedig az érdekelt felek közötti tárgyalásra bízta. Februárban érte az a kitüntetés a Zirci Apátság szerzeteseit, hogy a Szentszék -— az elmúlt 35 évben negyedszer — püspököt nevezett ki közülük. Keszthelyi Ferenc Jeromost, nagytétényi plébánost, egri perjelt március 21-én, Vácott szentelték püspökké és iktatták be megyéspüspöki méltóságába.      A nyár folyamán a kis kvadrum visszaadási határideje 1993 márciusára, majd júniusára tolódott ki.      Augusztusban újabb jelentkezőkkel gyarapodott a növendékpapság létszáma, így jelenleg Nagyvenyimben három, Rómában hét fő tanul teológiát, ketten a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárszakos hallgatói lettek, a zirci apát úr javaslata alapján pedig a veszprémi püspök Nagy G. Balázst hitoktatóvá nevezte ki Zircre.      Decemberben 43 év után először — ha igen szűkös elhelyezésben is — a rendi növendékek a Zirci Apátságban együtt ünnepelték a karácsonyt.      Zirc életében tehát újra kezd kézzelfoghatóvá válni a rend által kifejtett tevékenység: megindul a legényegylet, mai nevén Kolping-mozgalom, a cserkészet, a gyerekek hitoktatására az iskolákban nyílik lehetőség, s talán nem kell sokat várni arra, hogy a zirci hittudományi főiskola is újra meginduljon azok között a falak között, ahol évszázados múltra tekint vissza. 

== Forrás: ==

Zirc és Vidéke 1993. 03. szám

[[Category:Zirc]] [[Category:Cikk,_tanulmányok]]

A fájdalom vonata

2011-09-26T09:31:55Z

Berklari:

<center>Tisztelgés [[Rokonai (Lajos) Simon|Rokonai Simon]] ciszterci szerzetes emléke előtt </center><center>Rácz Sándor </center>
      Megragadván a kedves Zirc és Vidéke adta lehetőséget, hogy megemlékezzek s tisztelegjek [[Rokonai (Lajos) Simon|Rokonai Simon]] (1909-1983) volt zirci ciszterci szerzetes emléke előtt. Teszem ezt egy hatalmas tömegű, Németországba hurcolt leventegyermek helyett és nevében.      A zirci ciszterci apátságban voltam szobainas, amikor a második világháború végórája felé közeledtében, 1945. február 28-án Németországba hurcolták Zirc és a volt zirci járás 1926-1930. évében született levente fiataljait.      A bevagonírozás a zirci vasútállomáson történt. Sírás és zokogás töltötte meg a vagonokat és a fiakat kísérő hozzátartozók tömegét lenn a vágányok között, amikor a rendház konyháján a [[Rokonai (Lajos) Simon|Rokonai Simon]] részére készített csomaggal megérkezve kerestem a címzettet. De őt nem találtam, bár ismertem mint szerzetest s nagyesztergári plébánost.      Az úticsomagot Pálinkás Laci és Szirbek Gyuszi elhurcolásra ítélt szobainastársaimra bíztam, azzal, hogy adják át [[Rokonai (Lajos) Simon|Rokonai Simon]] főtisztelendő úrnak, ha előkerül. A nevezett szánkóval érkezett, mert hó volt és kemény fagy. Beszállt a fűtetlen vagonok egyikébe, melyen Kardosrét felirat „ékeskedett".      Az elhurcolt leventék emlékeit, fogságuk, a nagyismeretlenben történt hányattatásuk, túlélésük, a létért való küzdelmük emlékeit A fájdalom vonata címen gyűjtöttem és gyűjtöm s publikálom... Az alantiakat nagyszámú adatközlőmtől tudom, hallottam.      [[Rokonai (Lajos) Simon|Rokonai Simon]] ciszterci szerzetes, nagyesztergári plébános a nevezetes napon, 1945. február 28-án, szánkóval behajtott Nagyesztergárról a zirci vasútállomásra. Ott látta a síró, jajgató, tanácstalan gyermekek bevagonírozását. Megfordította a szánkót, s elment a zirci rendházba. Ott az apát elé járult, azzal a kéréssel, hogy elkísérhesse az elhurcolásra ítélt fiatalokat a nagy ismeretlenbe. Az engedélyt menten megkapta.      Szánkóval hazament Nagyesztergárra. Ott gyógyszereket, teákat, kötszereket, s egyéb fontosnak ítélt dolgokat összecsomagolt. Vissza Zircre! Majd beült a gyermekek közé a fűtetlen vagonba. Lassan, méltóságteljesen kigördült az állomásról a gőzös masina, bodor füstöt eregetve a bakonyi légbe.      A sírást és zokogást abbahagyó gyermekek már Kardosrétnél nótával búcsúztak a szülőfalujuktól, a szülőföldtől. Majd az alig 14. életévüket betöltött gyermekeket vigasztalta, gyógyítgatta, ápolgatta, tartotta bennük a lelket.      A közbeeső vasútállomásokon újak és újak szálltak a vonatra, mire megtelt a szerelvény. Pápán újabb kocsikat csatoltak a Zircről indult „fájdalomvonathoz". 850 bizonytalanságra, kiszolgáltatottságra ítélt fiatal szorongott a vagonokban, egy-egyben néha több mint 40!      Nagyobb vasútállomásokon, amikor a vonatjuk állt, [[Rokonai (Lajos) Simon|Rokonai Simon]] bement a városba. Ott saját pénzéből vett, amit éppen kapott: élelmet, gyógyszert, teát, kenőcsöt a sebre.      Németországban, a nagy hányattatásban is ciszterci szerzetesi reverendában együtt volt védenceivel, az elhurcolt leventékkel. Nem hagyta el őket. Jól beszélt németül is. Csűrökben, pajtákban, istállókban együtt aludt velük.      Említenek egy - csodaszámba menő - esetet adatközlőim, amikor egy pajtában felvirradtak, s alig hagyták el azt, az épület belövést kapott, s a lángok martalékává lett.      A háború befejezéséhez közeledve - amikor már senki nem volt ura a helyzetnek - csoportja 800 gyerekből állt. Ezt vezette, irányította a vakvilágban a német páncélgránátos csapatok parancsnokaival vitatkozva-veszekedve, ki a gyűrűből, hosszú-hosszú kilométereket megtéve gyalogmenetben, ellátás nélkül, kegyetlen rossz körülmények között, míg 1945. április 12-én fogságba nem estek. Szerzetesként a hadifogságban is együtt volt, együtt maradt a gyermekekkel. Pedig mint papnak, nem kellett volna neki hadifogságot szenvednie. Éheztek és szenvedtek, tűrtek, várták a szabadulást.      Úgy élelmezte a kis hadifoglyokat, hogy kiment a hadifogolytáborból, s a környező helyiségekben misézett, prédikált. Prédikációjába beleszőtte a hadifoglyok súlyos és kegyetlen helyzetét és sorsát, kérve a hallgatóságot, a híveket, hogy adakozzanak a hadifogoly gyermekeknek. Főként élelmet...!      Volt egy kis négykerekű kocsija, melyet ilyenkor maga után húzott. Ebbe rakták bele a hívek, az adományozók adományaikat. Ezt behúzta a hadifogolytáborba, s ott ebből is táplálta a (hadifogolykoszton kívül) a gyermekeket, vallásukra való tekintet nélkül.      „Élelmiszerraktára" egy sátor volt. Ezt éhes hadifoglyok - hátulról - felhasították, s meglopták... A hadifogolytáborban is misézett a ciszterci szerzetes, s hazajövetelig együtt volt az elhurcoltakkal, a hadifogoly gyermekekkel. Magyarországra 1946. május 8-ra érkeztek meg. Ide is visszakísérte a hadifoglytábort megjárt, elhurcolt gyermekeket.      [[Rokonai (Lajos) Simon|Rokonai (Lajos) Simont]] a humanitás, a bátorság magas fokán, a hadifogolytábor borzalmait túlélt adatközlőimmel együtt, mint nagyszerű embert, nagyra tartom, s emlékét tisztelem.      Az, hogy ő az elhurcoltakat elkísérte, s velük volt, roppant nagy szerencséje annak a gyermekcsoportnak, gyermektömegnek, melynek irányítójává, védelmezőjévé, táplálójává, gyógyítójává, hazakísérőjévé vált.      Pannonhalmán hunyt el 1983 júliusában... A zirci temetőben porladnak földi maradványai. Emlékét kegyelettel őrzi sok-sok egykori hadifogoly gyermek - velem együtt. 

 

[[Category:Zirc]] [[Category:Cikk,_tanulmányok]]

A középkori zirci apátság

2011-09-26T09:20:26Z

Berklari:

[http://hu.wikipedia.org/wiki/III._B%C3%A9la_magyar_kir%C3%A1ly  III. Béla] 1182-ben Franciaországból, Clairvaux-ból hívott szerzeteseket, akik benépesítették a zirci apátságot, amelyet Bakonyinak neveztek másfél évszázadon át, de már 1199-ben előfordult Zirc néven is. A legrégebbi emlék a Chronicon Claravallense még csak „Bakonyi” apátságot említ, de már 1221-től kezdve az oklevelekből a Bakonyban lévő zirci apátságról írnak. A zirci apátok is bakonyi-zirci apátnak nevezik magukat ezidőben, talán azért, hogy megkülönböztessék magukat a horvátországi Zirc-től.

== Források: ==

     Az első forrás, amely megemlíti a zirci apátságot, [http://hu.wikipedia.org/wiki/Esterh%C3%A1zy_P%C3%A1l_(n%C3%A1dor) Esterházy Pál] 1696-ban kiadott Mennyei korona című műve, melyben a Boldogságos Szűz Mária kegyképeit mutatja be. A zirci apátságról ezt írja: „CLIV. A zirczi csudálatos Boldog Aszszony Képe Magyar Országban. Vagyon Magyar Országban az Bakonban Veszprim Vármegyében egy Zircz nevű Klastrom, mely épéttetett ez előtt négy száz Esztendővel az Cisterciensis Barátoknak, az holott az Bóldogságos Szűznek kiváltképpen való tiszteleti vólt, de az pogány ellenségtűl az Ezer öt száz Harminczadik Esztendőben földig le-rontatott, s most-is csak puszta, néhúnt föl-álván falai azon szent helynek.” A forrás az apátság részleteiben nem igazít el, s egy-két apró pontatlanságot is tartalmaz az alapítás dátumát és a „földig való lerontatás” illetően.      1699-ben, amikor a heinrichaui apát megbízottja, Abraham Wabrzig ciszterci atya Zircen helyszíni szemlét tartott, a te tamplom felmenő falai,pillérei az ablakok mérművei még mind megvoltak. A főoltár mögött a templom keleti záródásában hatalmas, ép keretű ablaknyílást látott. A kereszthajóból nyíló két-két keleti kápolna ép boltozattal állott. A két bal oldalit rendbe hozták és zirc új lakóinak ott tartották az istentiszteleteket, amíg az új templom el nem készült. A kolstorépület keleti szárnya is még épségben volt.       A következő írott emlék 1729 körül keletkezett,  amikor a három ciszterci szerzetes Pápáról zircre költözött. A Zirci Boldogságos Szűzről nevezett apátság birtokainak és elhagyott földjeinek részelets felsorolása című mű.       A következő forrás [http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9l_M%C3%A1ty%C3%A1s Bél Mátyás] Veszprém megyére vonatkozó munkájában található. Ő 1735 előtt maga mérte fel Zircet. Mind a középkori apátság romajit, mind az épülő újat és a falut.       Az ötödik forrásnak az apátság Historia domus-a tekinthető.       A következő forrás Bonbardius és Trsztyánszki SJ atyák Topographia magni regni Hungariae című munkájának 2., 1750-ben megjelenet kiadásában található Zircről, bár ez kevesebb információval szolgál, mint a Bél Mátyás féle leírás.      Időrendben az utolsó, ha nem is teljes forrásértékű anyagnak, az Olaszfalui római katolikus templom főoltárképe számít. A kép bal alsó sarkában valószínűleg a középkori ziric apátság romjai láthatók két ciszterci szerzetes jelenlétében.  

== Apátság, templom: ==

        A zirci középkori templom, hasonlóan a pilisivel háromhajós, kereszthajós bazilika, hossza feltételezések szerint 56 méter; egyenes, négyzet alaprajzú a főszentélye, két-két négyzetes mellékszentéllyel rendelkezett, melyek a kereszthajószárnyakból nyíltak.      Elsőként a szentélyt, illetve a háromhajós épületet keletről záró kereszthajót építették fel, a hosszháznak csupán az alapozásait készítették el. Az volt a cél, hogy mielőbb alkalmas legyen a félkész templom a szertartásokra, így boltozat is elsőként csak a szentély fölé került. A templom így már használható volt, s a szerzetesek talán még évtizedekig a [http://hu.wikipedia.org/wiki/III._B%C3%A9la_magyar_kir%C3%A1ly III. Bélától] megkapott [[XI. századi királyi udvarház maradványai Zircen|udvarházban]] laktak, hiszen a kolostoregyüttes építése csak a 13. században kezdődött el. A templom viszont már alkalmas volt a szertartásokra az 1204-ig uralkodó [http://hu.wikipedia.org/wiki/Imre_kir%C3%A1ly Imre király] idején is, amit a jelenleg a barokk ciszterci templomban található (a bal oldali első kápolnájában) oltárdedikációs kő bizonyít az uralkodó nevével. A későbbiekben folytatták a templom hajóinak építését, a teljes befejezésre azonban csak II. András uralkodása alatt, talán az 1220-as, '30-as években kerülhetett sor. Az is valószínűsíthető, hogy az építkezést anyagi okok hátráltatták: ez magyarázatot adna arra, hogy miért rosszabb minőségűek a hajóból származó koragótikus faragványok, mint a szentély díszítései. Ahogy haladtak nyugatra a templom építésével, egyre kevésbé lehetett pénzük jó kőfaragókat megfizetni. A kolostor építése még lassabban haladt. A kerengő alapozásánál Zsigmond-kori pénzekre bukkantak, ami azt jelenti, hogy ezt a részt csaknem kétszáz esztendővel később, a 15. század első harmadában építhették csak fel.         Az ősi ciszterci eszmény megvalósítására a Cuha völgye megfelelt a szerzeteseknek, a világi zajtól elzárkóztak, szigorú fegyelemmel, imádsággal és munkával szolgálták Istent. A túlvilágba vetett hiten kívül a földön való lét érdekében mezőgazdasági munkát kellett végezniük a szerzeteseknek, így Zircen is kialakult földművelő-iskola, állatnemesítő iskola, ahol kezdetben a munkástestvérek dolgoztak. Királyaink adományozása révén birtokos lett az apátság Zirctől távolabb eső helyeken is, így nemcsak szerzetesek látták el a feladatokat, hanem bevonták a családos embereket, jobbágyokat is. Ez eltérés volt az ősi formától, de a malomgazdaság bevezetése is változást jelentett, hiszen a kezdetben csak létfenntartásra működtetett malmot már jövedelemforrásként is használták a későbbi időkben. Szőlőt 1936. óta műveltek a zirci szerzetesek, amely a házi borszükségletet fedezte.      A zirci középkori apátság alapító apátjairól nincsenek feljegyzések, kivéve az úttörőmunkát végző [[Limogesi János|Limoges-i Jánosról]], aki az alapítást követő 25. évben jelenik meg zirci apátként, 1208-tól 1218-ig volt bakonyi-zirci apát, Zirc első írója.      Az alapítás, felépítést követően  biztosan végeztek - talán többször is - javítása  munkákat. Ezt egy XIV-XV. századi gótikus, rézsűs bélletű ablakkeret is igazolja.      1552 környékén a török hódítás következtében a zirci középkori apátság kihalt és pusztulás lett a sorsa, a portyázó török csapatok kincset keresve felásták a monostort és a templom környékét is. 

     Sajnos a heinrichauiak a régi épületeket nem találták alkalmasnak arra, hogy azokból igényeiknek és a kor művészi ízlésének megfelelő új apátságot alakítsanak ki, ezért elhatározták a régifalak lebontását. A köveket az alapokig elhordták, a kolostorét az új monostorba, a templomét az új templomba építették be. Utoljára a templom díszes nyugati oromfalát robbantották fel puskaporral 1738-ban.

A középkori apátság a jelenlegi épületegyüttes keleti szomszédságában állt. A templom helyét csaknem pontosan egy kőfal felezi nyugat-keleti hosszirányban. A falon belül az apátság udvara, a falon kívül a Köztársaság utca, rajta veszprém-győri 82. sz. főút húzódik jelenleg.

[[Image:Kozepkori apatsag rekonstr..jpg|border|center|700px]]

== Ásatások és azok eredményei: ==

Az 1912-es és 1913-as első, [[A zirci apátsági templom ásatása (1912-13)|Hümpfner Tibor, apáti titkár által vezetett ásatások]] nyomán kiderült, hogy az északi mellékhajó, továbbá a főhajó északi fele a 82. számú főútvonal (Győr-Veszprém), és a mellette lévő járda alá esik, amelyen megtalálható a középkori apátság egyetlen épen maradt [[Középkori pillérköteg|pillérkötege]], a XVIII. században arra helyezett [[Szent Imre herceg szobor|Imre herceg szoborral]]. A fennt említett ásatás leleteinek legszebb darabjait a tihanyi kőtárban őrzik. Ezek:

*"Hosszú, végig faragott, fekvő hasáb alakú, álló téglalap metszetű kő; a hasáb elülső, alsó sarka frontális  zárólemezhez járuló oldalsó, átlós körszeletívek mentén homorúan kimesztve. E háttér előtt ellentétesen ívelt szélrajzú, hosszanti vonalú, húsos díszétmények. Középen, mély vájatokkal kísérve, hurkás, lentről két dudor közül induló, fent szélesebb gumóban eltűnő borda, legfölül ovális mező körüli leveles díszre utaló nyomok. Kétfelé egy-egy ... hosszában enyhén vájatolt, lent göbbel, fent töredékes, bimbószerűen visszahajló levéldíssszel megtoldott elem, ..." (Tóth Sándor)  A konzol jobb oldala nagyolt, míg a többi oldalsó felületet simára faragott: a kő sarokról nyúlt előre. Elképzelhető, hogy az emeleti lakóterek bővítése során elkalmazták. Az emelet falsíkja a földszinti falhoz képest előrelép, és a kiugró részt teljes szélességében nyújtott konzolok támasztják alá. Méretei: m: 46 cm, sz: 31. cm, h: 169 cm. feltételezhető hogy a melegedő helyiség előreugratott emeletét tartotta ez a konzol.
*Az eredetileg két darabból álló fejezettöredék.Közel félhenger alakú, felfelé kismérvűen szélesedő tömb. Palástján kétoldalt és elöl három összeérő tövű, felülethez tapadó, domború peremű, felfelé keskenyedő, letört bimbójú levél, közeikben második levélsor részletei, karéjos szélű elemmel. 
* A monostor keleti szárnyában feltárt oszloplábazatain mutatkozó magas színvonalról tanúskodik az a féloszloplábazat, amely a fennállóhoz hasonló oszlopkötegből ered. Alacsony, közel négyzetes alapú tömb. A talplemez széleit belülről érintő alsó párnatag alul-felül enyhén visszavágva; fent kissé döntött síkú lemeztag kzvetítésével csatlakozik a durván kiképzett, csaknem szögletes horonyhoz.
*Vörös homokkőből készült sírkő.Hasáb alakú, trapézhoz közeli metszetű kő.
*Másik sírkő az apátság képtalantermének bejárata elől. Lapos, téglalap alakú kő. Csúcsíves háromkaréj hegyén álló, hosszú szárú kereszt. A tüskeszerű keresztszárak között csúcsíves háromkaréjok negatívjai valószínűsíthetők. 

A mai templom északi és keleti falazatában is felismerhetők helyenként az egykori apátság kövei. Ahogy a középkori apátsági templom északi és déli oldalhomlokzatának tagolását biztosító párkányok közül is láthatók egyes darabok a mai bazilika északi falszövetében, ahogy lábazati és övpárkányokat, pilasztereket, illetve középkori ajtó és balak kőkereteket is. 

    ''' 1944-ben''' a rendi növendékek kitakarították a feltárva hagyott romokat. '''1950-ben''' az [[Zirc a szerzetesrendek feloszlatásának idején|apátság feloszlatásával]] a romterület gazdátlanná vált.  '''1958-ban '''[[Reguly Antal|Reguly Antal]] halálának 100. évfordulójára, [[Békefi Antal (tanár, népzenekutató, zeneszerző)|Békefi Antal]] kezdeményezésével Veress D. Csaba és Illés Ferenc megszervezték a romok rendbetételét: "kőtárat" remdeztek be. '''1963-után''' a romkertben lévő kövek egy részét elszállították a tihanyi kőtárba (lásd  a fenti felsorolást). A kisebb faragványokat pedig a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum, veszprémvölgyi kőtárába stzállították, ahol ezek ma is vannak. Az '''1978/79'''-es tanévben Szűcs István a diákokkkal rendbetette, a bokrokat, fákat kivágták, a fellazult köveket visszahelyezték.Továbbáelkészítették a középkori apátság modelljét két lehetséges változatban. '''1982-ben''' ismét tisztogatást végeztek. Noha tervek is voltak a bemutatásra, ezek nem valósultak meg. utoljára '''2003-ban''' a ciszterci növendékek végeztek karbantartó munkát a romterületen.      A 82. számú főút északi oldalán '''2005-ben''' építkezés zajlott, amely során a középkori templomból maradványokat találtak, többek között a rózsaablakból, bimbófejes oszlopfőből részleteket, borda- és oszloptöredékeket, és lábazatokat, amelyek alapján, valamint az 1912-től tartó kutatások alapján Bérczi Bernát O.Cist, és Benkő Csaba virtuálisan rekonstruálta a középkori ciszterci apátságot.

     A '''2007-es ásatás''' elsősorban a kolostor Keleti szárnyának kutatására, az 1912-es ásatás eredményeinek kiegészítésére koncentrált. Keleti szárny: Ezen a területen, a káptalanteremtől északra egy barokk kori épületnyom kerüült elő, mely hozzáépült a 17. században még álló középkori épület oldalához. A korábbi alaprrajzról ismert 3 helyett a keleti fal mentén 4, a déli oldalfal mentén 1 támpilléralapozás rajzolódott ki.  Ezek közül a képtalanterem dk-i sarkánál lévő 2. támpillér maradt meg a legjobb állapotbanMagassága mutatta, hogy a külső járószint magasabban lehetett, mint a terembelső padlószintje. A 3. támpillér, csak az altalaj felszíne magasságában volt, a 4-et pedig teljesen kiszedve lehetett észlelni. Az altalaj D-K irányú lejtésű volt. Az előkerült leletek valószínűsítok, hogy a keleti szárnyat utólagosan bővítették, feltehetőleg egy emeleti helység - esetleges dormitórium - bővítése/létesítése miatt. Szintén a keleti fal mentén a belső oldalon három, 0,5 m mély és 0,5x0,5 m méretű nagy mészkőlapokkal bélelt cölöplyukat találtak. Ezek feltehetőleg a boltozat erősítésére szolgáltak, és vagy emeleti bővítéssel, vagy kandalló, kémény építéssel lehettek összefüggésben.  Kút töredékei: a középső cölöplyuk betöltésének tetejéről előkerült egy vörösmárvány kúttálca töredék, mely a kolostor kútházában álló csorgókút része lehetett. A tálca egykori peremét lefaragták, azonban íves, finoman csiszolt pereme jól látható, illetve felismerhető a két kifolyó nyílás is, melyet az enyhén lejtő felső felszínről átlósan fúrtak, hogy levezessék a vizet a tálca alatti gyűjtőbe. A kúttálca rekonstruiálható átmérője 2 méter. feltehetőleg a kút középső tálcája lehetett. Egy másik, több oldalról átfúrt kőtöredék a lábazati részhez tartozhatott, a kút alsó tálcájának tartóeleme volt, és a víz kétirányú mozgását tette lehetővé. Infirmárium/apáti ház: Az 1912-es ásatáshoz képest ezen a részén, a keleti szárny déli termének délkeketi sarkánál a falkiszedések kelet, illetve dél felé tovább folytatódtak, egy újabb helység került elő, ami feltehetőleg  apáti ház vagy infirmárium volt. Káptalan terem:  A terem északi pillérlábazata még in situ helyzetben volt. Északnyugati sarkában vörösmészkő lapok darabjai kerültek elő, valószínűsíthetően a az egykori kőpadló darabjai voltak. A teremben előkerült még két fiatalabb és 6 felnőtt egyén csontváza, nagy részük bolygatva. Az egyik 4-5 éves gyermek sírja: a váz alatt megfigyelhető fakéreg felszínén a ruha-ing részét képező aranyszál nyomai is észlelhetők voltak, a medence tájékán. Déli szárny: A kolostor keleti kerengőfolyosóés déli szárnya területét vizsgálták. A kerengőpadlót több helyen megbolygatták. Itt egy másodlagos helyzetű sírkő is előkerült, sírokkal egyetemben. A kerengőfolyosók Abraham Wabrzig szerzetes levele szerint boltozatok voltak. A déli szárny belsejében talált rossz állapotú padlónyom alól nagy mennyiségű halcsont került elő, ami a helyiség refektórium voltát erősíti meg.  A padlót megbolygató egyik gödörből egy majdnem teljesen összeállítható fazék, és egy vasdepó lelet mellett egy állatfejes bronz kiöntőcső került elő. Utóbbi valószínűleg egy bronzkancsóhoz tartozhatott. Ennek formai párhuzamai 15-16. századiak, de már a 13. századból is ismertek.  A déli szárny kutatásakor tűzhelyapalozás is előkerült, amiből a helyiség konyha vagy calefaktórium funkciója valószínűsíthető. A '''2011-es''' ásatás feladata volt, hogy megtalálják a kolostor kerengőjének keleti részét, illetve tovább kutatták a templom hozzáférhető felét. Temetkezéseket is találtak az ásatás során. A kerengőnél is voltak emberi maradványok, illetve a templom főhajójában is. Itt valószínűleg világi személyeket temettek el, legalábbis a ruházat megmaradt részei, például egy díszes öv, erre utalnak. A főhajó közepén, a kerítés tövében is előkerült egy további sír.

 A középkori apátság elhelyezkedéséből adódóan, a '''közművezetékek fektetése, javítási, módosítási munkálatai''' során többször került sor kisebb feltárásokra is. Ezek e következő eredményeket hozták:

*1952 vízvezeték fektetése: felmerült, hogy a templom csak hat boltszakaszos volt, mivel úgy tűnt, hogy megtalaálták a templom nyugati zárófalának alapozási nyomait. Az ásatást vezető Héjj Miklós még nem ismerte a [[Hümpfner Tibor|Hümpfner Tibor]] [[A zirci apátsági templom ásatása (1912-13)|vezette ásatás]] eredményit. Megtalálták továbbá a a templom északi falának alapjait is, valamint az északi mellékhajó helyén a padlószint alatt több csontvázas sírt, és egy vörösmárvány oszlopfőt.
*1954 vízvezeték további fektetése: szintén az északi mellékhajó helyén és annak vobalában további sírokra bukkantak és a már [[Hümpfner Tibor|Hümpfner Tibor]] által is ismertetett rendkívóül masszív alapfalakat. A falak a jelenlegi úttest alatt még 2 m mélyésgben is folytatódtak.
*1972 Az apátsági erdészlakás bontása közben a régi monostorból származó kövek került elő.
*1996 gázvezeték fektetése: Az út déli oldalán  a pillértől keletre a fennt említett (1912,1954) alapfalakat. Az út északi oldalán a 12 m-re fekvő fal folytatása került elő, az arborétum fala mellett a mai járda alatt emberi csontokat találtak. Ennek következtében valószínűsíthető, hogy a szerzetesi temető a templom szentélyétől keletre feküdt. A pillértől keletre 14,5 m-re 100x60x30x cm-es faragott, fehér mészkőtömböt találtak. (A felsőörsi kőtárban található jelenleg)

'''Legújabb leletek, és előkerülésük:'''

*1990-es évek elején terepbejárás: zirci házból két kisebb töredék
*1995 apátsági épület átalakítása: tagozott kövek
*1996 kerengőre nyíló ajtó nyitása sorn: középkori faragott kövek, betagozott kövek, kváderkövek, a középkori templom pillér fejlemezések töredéke, belső párkány, hevederek.
*2004 nyara arborétum, szennyvíz csatorna fektetése: külső levélbimbós párkány egy darabja, Megtalálták még a XII-XIII. századi építései réteget is a kőfaragás során keletkezett törmelékkel.
*2005. szept. a  82. sz. főút Győr felé kanyarodó, belső szegletében, az egykor apátsághoz tartozó, kb. 1728-1766 között emelt, többször átalakított épület bontása: 40-50 db faragott kő került elő, a középkori templomból kerültek kibontásra, másodlagos felhasználásra. a legfontosabb teredék: egy kb. 6 m átmérőjű rózsaablak külső kerete és agya, melyhez küllők csatlakoztak. Ez feltehetően a Wabrzig által említett ablak. 

[[Image:Kozepkori ap. alapr. Z..jpg|border|center|700px]]

== Forrás: ==

[http://www.ocist.hu/text/12/1/a_kozepkori_zirci_apatsag_romjai.pdf Bérczi Bernát O. Cist.: A középkori zirci apátság romjai és rekonstrukciója ]

Bittmann Angéla: A zirci ciszterci apátsági templom története. Szakdolgozat. 

[http://ocist.hu/index.php?cid=12 Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának honlapja]

[http://ocist.hu/links/2008/Ferenczi-text-Hu.pdf Ferenczi László: A zirci ciszterci kolostor ásatása 2007 (Előadás a pozsonyi Egyetemen)]

[http://muemlekem.hu/magazin/zirc_ciszterci_templom_kerengo_feltaras Muemlekem.hu]

Szűcs István Miklós: Zirc középkori udvarháza és ciszterci monostora. Veszprém, 1994.

[[Category:Zirc]] [[Category:Egyházi_épületek]]

Arborétum

2011-05-25T10:40:18Z

Berklari:

Az '''Arborétumot''' egyrészt  a Damjanich u. 9. szám alól lehet elérni, másik bejárata pedig a 82. főút mentén, a Tesco-val átellenben található.  Az Arborétum a [http://www.bfnp.hu/magyar/nyitolap/ Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság] kezelésében van. A ciszterciek alapította nemzetközi hírű arborétum 20 hektárján a föld minden részéről telepített fák és növénykülönlegességek között nem kevés a több száz éves példány. Látnivalói még a Cuha-patak hídjai, a halastó és a filagória. 1951 óta országosan védett természetvédelmi terület. Magyarország legmagasabban fekvő élőfagyűjteménye.

== Kialakulása, története:  ==

Története szoros összefüggést mutat  a III. Béla magyar király által 1182-ben alapított cisztercita kolostor történetével. A clairvauxból idetelepült szerzetesek az ú.n. "munkásrend" képviselői voltak. A rendház tagjai román ill. gótikus stílusban templomot és rendházat építettek Zircen. A rend jellegéből adódóan a ciszterek birtokaikon magas szintű mezőgazdálkodást folytattak. Erdőket termeltek ki, helyet teremtve a mezőgazdasági kultúrák számára. Belterjesen foglalkoztak növények, gyümölcsfélék és a szőlő magyarországi meghonosításával. A fejlődésnek a török uralom, és a Podmaniczkyak rablólovag-uralma vetett véget. Ez idő tájt a rendház és a falu is elnéptelenedett, a mezőgazdasági területek helyét az erdő ismét visszahódította. 

A rend tagjai a XVIII. században tértek vissza, ekkor ismét felépítették rendházukat, templomukat. A cisztereknek hatalmas birtokaik voltak, amelyek jövedelme lehetővé tette a ma is látható rendház, könyvtár, templom és a hozzájuk kapcsolódó arborétum kiépítését.

Az arborétum helyét eredetileg természtesen erdő borította, amelyet a rend tagajai újbóli letelepedésüket követően kiirtottak. Az egykori halastó mellett vadaskertet hoztak létre, ennek helyén létesült néhány évitizeddel később a mai arborétum. Az arborétumi tó abben az időben lényegesen nagyobb területet borított mint napjainkban. Ezt egy XVIII. századból fennmardt térkép is igazolja.

A mai arborétum mellett 1737-ben hozták létre a konventkertet. Horváth Konstantin szerint 1753-ban a monostor közelében két nagy erdőirtást végeztek. Valószínűleg ekkor került kitermelésre  a későbbi angolkert eredeti faállománya.

Dréta Antal apát idejében jelentős telepítések történtek. Ő látott hozzá apátsága idején az angolkert létrehozásához. Ekkor, 1809-ben telepítették a híres hársfasort.  

Willax Ferdinánd volt a hely továbbfejlesztője. Az ő tevékenysége 1824-1857 közé esik. Nevéhez kapcsolódik még egy üvegház létrehozása is, valamint a könyvtár kialakítása. 

1850 körül a Cuha-pataknak új medret ástak és a meglevő tóban egy kis szigetet hoztak létre. Ekkor hozták létre a vízesést és a filagóriát is. [[Image:Zirci-arboretum02.jpg|thumb|right]]

Dr. Szentes Anzelm prior újítottam meg az arborétum berendezését és növényanyagát, továbbá dendrológusként a XX. század elején sok fontos értékkel gazdagította a helyet. Az ő tevkénysége nyomán alakult át a park valódi arborétummá.

A háborúk szerencsére nagyobb kárt nem okoztak. 

1951- február 21-én az arborétum területét az Országis Természetvédelmi Tanács 54/1951. számú határozatával védetté nyilvánította.

1970-től jelentős fejlesztés indult el főképp a terület műszaki berendezésének felújításával. 1975-ben portaépület létesült, a gyűjtemény belépődíj ellenében látható.

1978-ban készült el az arborétum részletes geodéziai felmérése.  

== Jelene: ==

A Zirci Arborétum 20 ha-os területe napjainkra a Magyarország [[Image:Zirci-arboretum-01.jpg|border|right|300px]]területéről begyűjtött fafajok és egyéb növényeken kívül, a világ öt kontinensérol származó olyan fás- és lágyszárú növények gyűjteménye, amelyek a Magas-Bakony 400 m tengerszintfeletti mikroklímájában jól érzik magukat.

Mintegy hatszáz fa- és cserjefaj, illetve fajta szín- és formagazdagságát élvezheti az idelátogató.

A XVIII. század második felében kezdődött a nem őshonos fajok betelepítése, azonban az állomány 70 százalékát ma is az őshonos fajok – bükk, magas kőris, kislevelűhárs, különböző tölgyek alkotják. Jelentős értéket képvisel a fenyő- és a juhar gyűjtemény is. 

Az arborétumban előforduló fa-és cserjefajok száma közel 600, melyből mintegy 70 db tűlevelű. É-i, D-i részén nagyobb összefüggő területen természetes erdőállomány-szerű parkrészleteket találunk a Bakonyban őshonos fa-és cserjefajokkal. Középső részén elsősorban a gyűjteményjelleg dominál, ezen területet – a kor divatjának megfelelően- idegen földrészről származó fafajokkal telpítették be.

A Zirci arborétumban való kellemes séta alkalmával nagyszerű élményt nyújtanak az angolparkra jellemző tervszerűen kialakított tisztások, az évelőágyak és a Cuha patak felett átjívelő hídak. Az arborétumban található két barokk stílusú kőhíd 1759-ben épült.

A fenyőfélék közül az egyik legnépesebb csoport a jegenyefenyő félék, ezekből 8 féle faj fordul elő a Zirci arborétum gyönyörű területén. Legértékesebb köztük az óriási jegenyefenyő, a kolorádófenyő, a kéktobozú jegenyefenyő, az andalúziai és görög jegenyefenyő. A fenyőállomány jelentős része a lucfenyő, két idős példány 1784-ből származik. Legértékesebb és fajokban leggazdagabb a juhargyűjtemény, melyből mintegy 30 faj és változat fordul elő. A magas kőris hatalmas, kifejlett példányaival lépten-nyomon találkozhatunk. Említésre méltó még a tölgygyűjtemény, melyből tizennégy faj és változat található itt.

Több kiadványt, ismertetőt vehet a kezébe a látogató, amelyből részletesen megismerkedhet az Arborétum történetével, a látható növények fajtájával, eredeti élőhelyével. Érdekes építménye az Arborétumnak a filagória, ahol kamarahangversenyeket szerveztek már a 1930-as években és annak a hagyománynak az ismeretében az 1950-es, az 1990-es években. A park centrumban egy hársfacsoport árnyában Békefi Remig apátúr, művelődéstörténész 1934-ben alapított kegyeleti emlékhelye látható. A közelmúltban avattak fel egy több négyzetméteres digitális térképet, mellyel a látogatók az egyes növényfajok helyéről tájékozódhatnak. Kevesen tudják, hogy I. András királyunk Zircen halt meg, melynek a 2005-ben felavatott szobor állít méltó emléket. A Madarak és Fák napját minden évben természetvédelmi akadályversennyel ünnepli meg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság. Az arborétumot szakvezetővel is megtekinthetik a látogatók, előzetes jelentkezés alapján. 

== Forrás: ==

[http://zirci-arboretum.infobomba.hu/ zirci-arboretum.infobomba.hu/] 

Zirc : Arborétum. Szerk.: Éri István. [s.l.], TKM Egyesület. 1999.

[[Category:Zirc]]

A zirci apátsági templom ásatása (1912-13)

2011-03-30T12:32:24Z

Berklari:

<center>szerző: Hümpfner Tibor</center>
1908 óta foglalkozom különös szeretettel rendünk történetével, főleg művészettörténeti szempontból. [[Zirc|Zirc]] középkori építészetének története innen kezdve érdekelt. Biztos adat sajnos nem állt rendelkezésemre, de ösztönzőleg élt bennem a sejtés, hogy a zirci [[Szent Imre herceg szobor|Szt. Imre szobor]] talapzata — nyilvánvalóan a régi apátsági templomnak egyik pillérkötege — eredeti helyén áll s így ásatással könnyen megállapítható a régi Zirc alaprajza, esetleg az előkerülő töredékekből rekonstruálni lehet majd az egész apátságot. Az apátságot Clairveaux filiájaként [http://hu.wikipedia.org/wiki/III._B%C3%A9la_magyar_kir%C3%A1ly III. Béla] 1182-ben alapította. A szerzetesek eleinte valószínűleg faépületekben laktak.

A XII. s a XIII. század fordulóján emelhették a fönséges korai-gót templomot s az ugyanabban a stílusban épült kolostort. Több évtizeden át dolgoztak szakadatlanul [http://www.katolikus.hu/szentek/szent131.html Szt. Bernát] fiai; fáradságot nem kímélve messze vidékről (Sóskút, Fejér vm.) szállították a rengeteg kőanyagot, amely szebb is, mint a helyszínen található s a kőfaragó testvérek vésőjének is könnyebben engedelmeskedik. ízléses egyszerűséggel, óriási arányaikkal három századon át bámulatba ejtettek ezek a beszédes kövek mindenkit, aki csak eltévedt a Bakony szívébe.

Az apátságnak ezen virágzó koráról kevés történelmi adatunk van. A mohácsi vész után elpusztult minden. A szerzeteseknek menekülniük kellett. Gyújtogató rabló csapatok földúlták, mit annyi kéz oly műértő gonddal és szorgalommal fölépített. A legszomorúbb ezen pusztulásnál, hogy nem is a pogány török emelte föl kezét az apátság ellen, hanem saját vérünk. Egykorú források jelentik, hogy 1540-ben Zirc már néhány év óta romokban hever. A Bakonybél melletti Ördögvár urai, a Podmaniczkyak rombolták szét. Szomorú állapotok következtek; innen kezdve egészen a XVIII. század elejéig romhalmaz volt csak a hajdan oly virágzó apátság. Még 1730-ban is csodálni lehetett őseinknek romjaiban is fönséges alkotását.

1732-ben a heinrichaui ciszterciták letették alapját a mai apátsági templomnak s ettől kezdve gyors egymásutánban tűnik el a nagyszerű középkori templom és kolostor, hogy anyagot szolgáltasson az új épülethez. Emlékül csak a templom egyik pillérét, a mai Szt. Imre szobor talapzatát, hagyták meg eredeti helyén. A konventkert helyén s részben az angolkertben s az országúton terült tehát el az Árpád-kori zirci apátsági templom és kolostor. Ezeknek alapfalai most is ott rejtőznek a virágos ágyak alatt s sajnos egyik részüket a mindenkitől taposott országút takarja. 1909 őszén a szükségessé vált csatorna-ásás az angolkertben s az ugyanakkor a konventkertben tett próbaásások fényesen igazolták ezt a feltevést. [[Image:Humpfner1.jpg|frame|center|700px]]

1911-ben [http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9kefi_Remig Dr. Békefi Remig], a rend nagy történetírója vette át a zirci apátság kormányzását. Az ő engedelmével 1912 tavaszán 6 munkással hozzáfogtunk az alapfalak föltárásához. Teljes biztonsággal dolgoztunk; megkerestettem a templom déli jobb mellékhajójának falát s ennek a mentén eljutottunk néhány nap alatt a kereszthajóhoz. A kereszthajó falának folytatása elvezetett a káptalanterembe. Már febr. 24-ikén a káptalanterem boltozatát tartó oszlop talapzatára bukkantunk. Most már teljesen igazolva volt minden föltevésem. A  [[Középkori pillérköteg|Szt. Imre szobor talapzata]] tényleg eredeti helyén áll. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.) Azok is, akik nem nagy reményeket fűztek az ásatásokhoz, csodájára jártak a szép faragott oszloptalapzatok-nak ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7.] és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41.] kép.) s kegyelettel nézték a lekoptatott lépcsőt, amelyen a szerzetesek annyi ideig jártak a capitulumba.

Lázasan folyt a munka. Mindenki örült és reménykedett. Maga az apát s a konventtagok sűrűn megjelentek s érdeklődéssel kísérték a munkálatokat. A káptalanterem bejárója előtt külön figyelmeztettem a munkásokat, vigyázva dolgozzanak a csákánnyal, hogy az esetleg ott levő sírkövet meg ne rongálják. Alig fél méter mélységben tényleg kopog a szerszám, gondosan vigyázva takarítjuk el a földet egy igen finom faragású gótikus rajzú sírfedő lapról. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/YMkXTkPWkTifm6-OJ2TIoC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 34.] kép.) 1912-. márc. 30.) Nem messze ettől a sekrestye bejárata előtt feküdt egy másik sírkő, amely kétségkívül Zirc első éveiből való. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) Napról-napra kerültek elő kisebb-nagyobb jellegzetes töredékek. Az alapfalakat mindenütt feltártuk; ápr. 11-ikén a domus conversorum pilléreire akadtunk. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/mZS52_a9eB-_yMXZyxYTNi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 37-38], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/wHPCtFadYXyHDbrJE4sbYC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 39], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) Az eddigi munkálatok a konventkertben s az angolkertben folytak. Máj. 16-ikán kimentünk az országútra, ahol a Szt. Imre szobortól kelet felé szép sorban megtaláltuk a templom főhajójának északi pilléreit. Nyáron a nagy munkaidőben szünetelt az ásatás s csak 1913. tavaszán folytattuk, s az összes alapfalakat annyira föltártuk, hogy Dr. Fritz Oszkár műegyetemi magántanár az apát megbízásából az egész telepről elkészíthette a műszaki felvételt. Saját tapasztalataim alapján, a műszaki felvételek fölhasználásával megkísérlem az apátság Árpád-kori épületeinek leírását.

Mint a középkori szerzetesek általában, úgy a [http://lexikon.katolikus.hu/C/ciszterciek.html ciszterciek] is a művészetek gondos ápolói voltak. Fontos szerep jutott nekik különösen az építő művészet kifejlesztése és terjesztése terén. A XII. században a román stílus mellett a gót stílus kezd kifejlődni. Első templomaink: a [http://keptar.niif.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=003568 citeauxi], a clairvauxi, a fontenayi, stb. ebben az átmeneti stílusban épültek. Burgundiából és általában Franciaországból azután a ciszterciek a gótikát előkészítették Európa minden országában, így Spanyolország- és Portugáliában, Németország- és Ausztriában, Itáliában és Angliában, Svéd- és Lengyelországban. Mindenütt, ahol ciszterci műemlékek fönnmaradtak, meglátszik ezeken az építményeken a francia befolyás.

A legtávolabbi országokban is mindenütt egy és ugyanazon mintára, Cistercium mintájára építették rendi apátságainkat. A Charta Charitatisban s a Liber Usuumban előírt egyöntetű életmódnak is természetes következménye volt ez. A kelet felé néző templom rendesen három hajós, azonfelül kereszthajóval bír, amelynek keleti oldalához kis kápolnákat építettek. A szentély igen sok templomnál Cistercium mintájára egyenes záródású. Clairvauxban és Pontignyban azonban a megnagyobbított és kibővített egyház félkörben záródik és sugárkápolnák veszik körül; a rendi templomnak nagy része erre a mintára épült, sőt később a sokszögben záródó szentély is elég gyakran előfordul. A templomnak az eredeti előírások szerint tornya nincsen, csak a négyezet fölött szokott lenni egyszerűbb huszártorony. Általában az egyszerűség jellemzi középkori templomainkat; nem a díszítések gazdagságával, hanem arányos szerkezetükkel hatnak a szemlélőre.

A templom kizárólag a szerzetesek használatára épült, akik a főhajó első részében elhelyezett stal-lumokban végezték officiumukat (zsolozsmájukat); ez volt a chorus monachorum, amely el volt zárva a főhajó hátulsó részében elhelyezett chorus conver-sorumtól.

A többi reguláris épületek négyszöget alkotva legtöbbnyire a templom déli oldalához csatlakoztak és pedig kelet felé nézett a kereszthajó meghosszabbításaképpen a földszinten a sekrestye, a káptalanterem s még egy nagyobb terem, amelyben a szerzetesek napközben, ha nem voltak külső munkával elfoglalva, dolgoztak vagy tanultak. E helyiségek fölött volt a monachusok közös hálóterme (dormito-rium), amelyből lépcső vezetett le a templomba. A négyszög déli oldalán volt rendesen a melegedő helyiség (calefactorium) az étkezőterem (refectorium) és a konyha, nyugati oldalán pedig a munkás testvérek háza (domus conversorum) a raktár- illetve pincehelyiségekkel. Az összes reguláris helységeket (loca regularia) a négyszögben körülfutó kerengő (claustrum, Kreuzgang) kapcsolta egybe; a refectorium bejáratával szemben rendesen kis kápolnaszerű kútházat építettek a kerengőhöz. A nagyobb apátságokban e helyiségeken kívül még volt külön könyvtárépület (bibliotheca), betegház (infirmarium) és noviciátus. A vendégek lakása (cella vagy domus hospitum) szintén külön volt a clausurán kívül, e mellett rendesen volt kis kápolna is, különösen a nővendégek számára. Külön apáti lakosztály építése (praelatura) csak a XV. században kezdődik. Ezt a képet a malom, a különböző műhelyek és gazdasági épületek egészítik ki.

A temető a templomon kívül, a szentély körül szokott lenni. A templomba csak ritkán temetkeztek, a díszsírhelyek a káptalanteremben és a kerengő keleti és a templom melletti szárnyában voltak.

A templomon kívül művészi szempontból különösen a káptalanterem, a kerengő és a refectorium jelentős.

A ciszterciták középkori templomai és monostorai nagy részben eltűntek ugyan, de azért minden országban több-kevesebb megmenekült az emberek és az idő pusztításaitól s ezek a megmaradt építmények mindenütt a művészettörténet élénk érdeklődésének tárgyai és ma is a rend egykori nagyságának, de főleg egységének és szigorú szerzetes szellemének beszédes tanúi.

A középkori Magyarországon említésre méltók: az apátfalvi templom, a kerci templom és monostor romjai, a topuszkói templomrom, a pilisi apátság maradványai s a zirci apátság kiásott töredékei, amelyeket itt kívánok részletesen ismertetni.

A Győr—Veszprém-i vasútvonalon haladva Bakonyszentlászló után hamarosan bejutunk a vadregényes Cuha völgyébe. Kardosréthez érve pillantjuk meg először a zirci apátság nagy épülettömbjét. A vasúti állomástól az országúton haladva néhány perc alatt az apátság elé érünk. Az ősi apátság első alkalommal mindenkit meglep. Hiába álmodoztunk a középkorról, itt minden barokk. A templom 1732-ben épült, a hatalmas front 1867-ben készült el s Békefi Remig renováltatta 1923-ban. A monostor keleti oldalán van az úgynevezett konventkert, amelyet nyugatról keleti irányban haladó egyenes fal választ el az országúttól s északról dél felé húzódik a fal, amely az angolparkot határolja. Ez a konventkert takarja majdnem 200 éven át az ősi Zircet, amelynek épületei kinyúltak a mai országút és az angolkert területére is.

A régi templomot nézzük meg először. Sajnos, az ásatások éppen itt nem hoztak fölszinre annyit, amennyi kívánatos lett volna. A templom építésének idejére vonatkozólag pontos adataink nincsenek. Az épületeknek jó része már Imre királyunk (1196— 1204) idejében készen állott. A romokban talált és az új templom falába illesztett föliratos kő tanúsága szerint Imre király oltárt alapított a zirci templomban: „In nomine patris et filli et spiritus sancti hoc altare fundatum est Aimerico rege ungarino". Következésképpen a XIII. század elején már erősen dolgoztak a francia ciszterciek a Bakony szívében s bizonyára az egész században folytatták munkájukat. A templom szabályosan keletelt háromhajós latin kereszt alakú, hossza kb. 60 m., a főhajó szélessége 9 m., a mellékhajók szélessége 4,5 m., a kereszt-hajó hossza 27 m., szélessége 9 m.; a főhajót a mellékhajóktól valószínűleg 7—7 pillérköteg választotta el. Ezek közül az egyik ma is áll eredeti helyén, pontos rajzát s méreteit Dr. Pritz Oszkár fölvétele szerint itt közlöm. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.)

Ez a pillérköteg teljesen olyan, mint az orvali (Aurea Vallis-Belgium) ciszterci apátsági templom pillérkötegei. Igen valószínűnek tartom, hogy ugyanaz a szerzetes-architectus építette a zirci templomot, aki közvetlenül előtte építette Orvalt. Az első zirci szerzetesek Clairvauxból jöttek 1182-ben. Clairvaux-ban 1178-ban szentelték fel a megnagyobbított hatalmas apátsági templomot. Gyakorlott építőmester, képzett kőfaragó testvér bizonyára volt akkoriban elég Clairvauxban, akiket a clairvauxi apát elküldött az újonnan alapított apátságokba, hogy ott is monumentális templomot építsenek; a XII. század végén épült így Clairvaux egyik filiájának, Orvainak temploma, amelynek tekintélyes romjai ma is bámulatba ejtik a középkori műépítészet kutatóit. Könnyen elképzelhető, hogy az első zirci apát, aki a generális capitulumra gyakran visszautazott Franciaországba, Clairvauxban kért építőmestert építendő temploma számára. Orvaiban az építkezések pénzhiány miatt szüneteltek s így az orvali mesterek vonulhattak a zirci apattal a messze keletre. Zirc alapítója, III. Béla bizonyára királyi bőkezűséggel gondoskodott róla, hogy minden rendelkezésre álljon az új apátsági egyház gyors fölépítéséhez.

A zirci templomnak főhajója valószínűleg 7 boltozat-szakaszból állott. Egészen pontosan az ásatásoknál ezt nem lehetett megállapítani, mert a templom nyugati homlokzatának alapfalát nem találtuk meg. A fönnmaradt pillérköteg tagozásából teljes biztonsággal megállapítható, hogy az egyes szakaszokat bordás keresztboltozatok fedték úgy a fő-hajóban, mint a két mellékhajóban. Az egész templom külső és belső tagozása jól párhuzamba állítható a már említett orvali templommal.2 Semmi kétség sem fér hozzá, hogy körülbelül ilyen volt a zirci templom is. Még méreteiben is egyezik a két épület.

Ugyancsak egyidőben a zirci templommal, épült Rómától délre mintegy 100 km-nyire a fossanovai apátsági templom (1187—1208), amely ma is teljes épségben megvan. Nem igen tévedünk, ha a zirci régi templomot ilyennek képzeljük, legfeljebb egykét részletében kissé egyszerűbb volt s a fossanovai templom méretei valamivel nagyobbak a zircinél (hossza 70 m.).

A még fönnálló rendi templomokat és monostorokat szem előtt tartva megkísérlem zirci templomunkat és monostorunkat részletesebben leírni, illetve képzeletben rekonstruálni mindenütt támaszkodva az ásatásnál talált alapfalakra és faragott kövekre.

A templom nyugati homlokzatát, ha ugyan ki volt építve, olyannak kell képzelnünk, mint amilyen a bélapátfalvai vagy a fossanovai. A főhajóba bizonyára díszesebb kapun át jutottak az idegenek, fölötte rózsaablakon át bőséges világosság árasztotta el az egész bensőt. Igen sok rendi templomnál a főhomlokzat előtt előcsarnokot látunk; így Citeauxban, Clairvauxban, Casamariban, Maulbronnban, stb.; ez az előcsarnok legtöbbször a templom 3 hajójának megfelelően hármas osztású három íves bejárattal vagy csak a középen bejárattal, jobbra és balra pedig nyitott áttöréssel. A kisebb templomoknál ez az előcsarnok gyakran elmarad s azt hiszem Zircen sem volt ilyen. Jellegzetes előcsarnok nélküli homlokzata van a heiligenkreuzi apátsági templomnak, a rózsaablak helyett 3 félköríves ablak világítja meg a főhajót s egy-egy szintén félköríves ablak a mellékhajókat. A hármas ablak különben gyakran előfordul a főhajó nyugati záródásán.

Mellékkapu nem mindig van a templom főhomlokzatán; nem is volt rá nagyon szükség, hiszen a híveknek ritkán engedték meg, hogy a templomba jöjjenek.

A főkapun belépve menjünk előre a szentélyig. Alapfalait nem találtuk, meg az ásatásnál, mert itt az altalaj sziklás. Gondos vizsgálódással a sziklán több helyütt látni a habarcs nyomait. A főhajót s így a szentélyt is ma éppen középen kettévágja az angolkert illetve a konventkert fala s a fal vonalában áll egy kőkereszt a következő felírással:
<center>Hic Ubi Quondam In Sancto sanctorum Veteris Basilicae Cisterciensis Incruentus Agnus Patri Coelesti Quotidie Immolabatur Piae Monumentum Memoriae Surgit hoc Anno</center> <center>CrVX tVa CrVCIfIXe reDeMptor (1837)</center>
 Az ásatás igazolja a feliratot, mindössze 4—5 méterrel talán kitolja a főoltár helyét keletre. Ha tényleg ott lett volna a főoltár, ahol ma a kereszt áll, aránytalanul hosszú lenne a templom szentélye ami nem képzelhető el, hiszen különben minden része olyan csodálatosan arányos. Azt hiszem, legközelebb járunk a valóhoz, ha egy boltszakaszból álló egyenes záródásúnak rajzoljuk a szentélyt (Acey, Chiaravalle delle Marche), amelynek keleti falában 3 nagy ablak volt, mint pl. Apátfalván ma is látjuk: a szentély északi és déli fala is át lehetett törve, mert a szerzetesek szerették a sok világosságot a szentélyben, ahol az egyszerű, kőből faragott oltár-mensa állott kis oszlopocskákon, közepén festett, elmozdítható fakereszttel, jobbra-balra az oltár mellett egy-egy kandeláber gyertyával. Az oltár subpedáneumához egy lépcső vezetett s olyan távolságban állott a keleti zárófaltól, hogy kényelmesen körül lehetett kerülni. A presbyterium maga két lépcsővel volt magasabb mint a chorus monachorum.

A szentély alaprajza lehetett olyan, mint az acey-i apátsági templom. Acey ben a tulajdonképpeni szentély két boltozatszakaszból áll s ehhez csatlakozik egy jóval alacsonyabb apsis a főoltárral.

Zircen a szentélytől északra és délre két-két kis egyenes záródású kápolna lehetett a privát misék elmondására. Ezek is kelet felől kapták a felkelő nap világosságát s itt az oltár közvetlenül a keleti falhoz volt építve. Apátfalván csak egy-egy ilyen kápolna van jobbra és balra; nagyobb templomokban hármat-hármat találunk, pl. Chiaravalle Milanese-ben; itt a keleti kápolnák felett emeleti rész is van. Ezeket az emeleti helyiségeket raktárnak, levéltárnak, kincstárnak használták. La Ferté-bcn négy-négy keleti kápolna volt.

A kereszthajó 3 nagy négyszögű boltozat-szakaszból állhatott; a középső szakasz fölött (négyezet) szokott lenni az egyszerűbb huszártorony a harangokkal (kettő), amelyeknek kötele lelógott a templomba.

A kereszthajó déli boltszakasza nyugati falához támaszkodott rendesen a kőlépcső, amely fölvezetett a monostor-épület keleti szárnyának emeletén levő dormitoriumba (hálóterem), áttörve a kereszthajó déli falát. Ugyancsak ezen a falon át a földszinten vezetett egy ajtó a sekrestyébe.

A kereszthajó szabadon álló zárófala (Zircen az északi) szintén díszesebb szokott lenni igen gyakran rózsaablakkal; a földszinten ajtó vezetett ki a szerzetesek temetőjébe.

A kereszthajó négyezetébe nyúlik bele néha a chorus monachorum, folytatódva a főhajó 2 vagy 3 boltszakasza alatt.

A főihajó egy ablakának bélletköve megvan. Erről megállapítható, hogy a főhajó falának vastagsága az ablakok magasságában 80 cm. volt, az ablakok rézsűje sima. Az üvegezés számára a horony megvan rajta. A törmelékek között találunk üvegdarabokat is, zöldesszürke, nem finom üveget. A rendi előírás tiltotta a színes ablakokat, azért a szürke üveget úgy foglalták ólomba, hogy ez az ólmozás sokszor igen szép geometrikus vagy lomb mintákat mutatott. Ilyen ablakokat ismerünk Heiligenkreuzból, Pontignyből.

A főhajó keleti két szakasza pillérkötegeinek boltozatbordatartó féloszlopai bizonyára nem futottak le a talapzatig, s konzolok támasztották alá. Így volt ez mindenütt az ide támaszkodó stallumok miatt. Az épület keleti szárnyában volt az általános rendi szokás szerint a sekrestye, a káptalanterem, e mellett egy kicsiny auditórium, majd egy átjáró folyosó a kertbe és lépcső föl az emeletre, s végül egy nagyobb auditorium. Ezek fölött a helyiségek fölött volt a nagy közös hálóterem.

A sekrestyét a Liber Usuum vestiariumnak nevezi, mert itt őrizték a miseruhákat, itt öltözött és vetkőzött a miséző pap. A zirci sekrestye alapfalait teljesen föltártuk s feltűnő talán, milyen kicsiny volt ez a helyiség. Ugyanezt állapíthatjuk meg a többi apátságoknál is, de nem is volt szükség nagyobb sekrestyére, hiszen a rend első idejében kevés szerzetes pap volt egy-egy kolostorban. A szerzetesek nagyobb része csak monachus volt s nem szentelték őket papokká. A sekrestye mellett van a káptalanterem. A templom után a monostor legtiszteletreméltóbb helyisége. A kerengőből díszesebb kapun egy-két lépcső vezet le a 10 m hosszú és ugyancsak 10 m. széles terembe. Az egyik zirci márványból való lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A fal faragott köveit sem vitték el mind az új apátság építői. A termet két nyolcszögletű talapzaton álló oszlop hosszában két hajóra osztotta. A baloldali oszlopnak finoman csiszolt talapzatát (basis) eredeti helyén találtuk, ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7]. és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41]. kép.) a másik teljesen azonos méretű és rajzú basist novicius korom óta ismertem, kissé megcsonkítva ott hevert a konventkertben. Ezt annak idején visszavitettem eredeti helyére. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/QY5zJ31dXuS_9rBBDMIQZy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 9]. kép.) A két oszlop s a falakba erősített gyámkövek tartották a hat kicsiny boltozat-szakaszt, amelynek mindegyike bizonyára bordás keresztboltozat volt. A világítást kelet felől két vagy három ablakon át kapta a terem, s a bejárat mellett jobbról és balról szintén át volt törve a fal, úgyhogy a kerengőről be lehetett látni a káptalanba. Száznál több rendi káptalanterem ma is teljes épségben megvan még. (Heiligenkreuz, Zwettl, Fossanova, Casamari, Poblet, Maulbronn).

Nagyon sok káptalanterem padozatát sírkövek tarkítják, a monostor apátjainak ez volt a szokott temetkező helye.

A káptalanterem mellett egy keskeny kis helyiség van, ez a kisebb auditorium, ahol a konvent priorja káptalan után kiosztotta a szerzeteseknek a munkát, ugyancsak itt beszélhettek priorjukkal a lectio idején. Kettőnél többen egyszerre nem léphettek be az auditoriumba, hacsak a prior nem tartotta szükségesnek, hogy több szerzetest hívasson ide megbeszélésre. A kis auditoriumot a nagy auditoriumtól (scriptorium) egy átjáró választja el. Ezen át lehetett kijutni a keresztfolyosóból a kertbe. Gyakran lépcső is volt ide beépítve, amelyen föl lehetett menni a dormitorium monachorumba, a szerzetesek közös hálótermébe.

Az ásatások folyamán a nagy auditorium került a legjobban felszínre. A 20 X 10 méteres terem szintje mélyebb, mint a keresztfolyosóé. Az alsó lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A terembe lépők természetesen jobb felé indultak, ami látszik a lépcsőn is. Ez az oldala fényesre van lekoptatva. A nyugati fal belső részén a szép faragott kövek 60—70 cm. magasságig eredeti helyükön vannak. A 10 X 20 m. nagyságú termet a közepén álló 3 oszlop két hajóra osztotta, boltozata 8 boltszakaszból állott. Az első és a harmadik oszlop nyolcszögű talapzatát meglehetős épségben szintén eredeti helyén találtuk, a középső bázis nincs meg, csak alépítménye látható tisztán. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) E talapzatok feltűnően hasonlítanak a noirlaci apátság kapitulumában és cellariumában látható bázisokhoz. Ezt a nagytermet mindenütt megtaláljuk. Szükség is volt rá, különösen rossz időben. Ez volt a szerzetesek közös munkaterme. Itt olvastak, írtak, előadásokat hallgattak, amikor más külső munkával nem foglalkozhattak. Espinayben e terem falában pulpitus is van az előadó vagy felolvasó részére, hasonlóan a refektóriumokban található pulpitushoz.

Zircen ebédlőnek is használhatták ezt a termet. Az ásatások nyomán ugyanis úgy látszik, hogy az általában a kerengő déli oldalához épített refekto-rium nem készült el.

A rendi szokás szerint a kerengő déli szárnyához volt hozzáépítve a calefactorium (a melegedő szoba), a refektorium (étkező terem) és a coquina (konyha). Az itt föltárt falmaradványok oly csekélyek, hogy semmi biztosat nem lehet rájuk építeni. A calefac-torium volt az egyedüli helyiség a monostorban, ahol télen fűtöttek. Ide jöttek a szerzetesek melegedni.

A refektoriumtól nyugatra van rendesen a konyha s vele kapcsolatosan valamilyen éléstár. Az ásatás itt sem hozott felszínre semmi biztosat. A rendi szabályok szerint igen egyszerű volt a konyha berendezése. Csak azok léphettek be a konyhába, akiknek ott dolguk volt.

A monostor épületének nyugati szárnya volt a conversusok háza. Ugyancsak itt szokott lenni a cellarium (pince és raktárhelyiség). Zircen ez az épületrész nem csatlakozott közvetlenül a keresztfolyosó nyugati szárnyához, hanem úgy mint Citeauxban és Clairvauxban keskeny udvar (Kloster-gasse) választotta el attól. A feltárt alapfalak egy 13 X 30 m-es hatalmas termet vesznek körül, amelyet a közepén négy oszlop két hajóra oszt, egy-egy hajóban tehát öt boltszakasz volt. Az oszlopok vagy pillérek alépítménye igen mélyen van s így valószínű, hogy a terem földszinti része cellarium volt, az emeleten húzódott végig a conversusok hálóterme. Ettől a helyiségtől déli irányba volt tervezve, vagy kiépítve a conversusok refectoriuma. Az ásatásnál nem találtuk meg. A monostor összes helyiségeit a kerengő kötötte össze. Nyitott árkádos folyosó volt ez, amely négyszögű udvart zárt körül. Keleti szárnyából nyílt az ajtó a templomba, itt ezelőtt az ajtó előtt találtunk egy szép sír-fedő lapot. Egyszerű kereszt van belevésve. Felirata nincs. Nagysága: 146 x 51 x 15,5 cm. Anyaga vörös szemcsés homokkő. ([[Vörösberény|Vörösberény]]). ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) A talajban kutatva jó mélyen egy ki téglázott sírra akadtunk. Teljes csontváz fekszik benne, mellén keresztbe tett karokkal. A sírkő egyszerűsége Zirc első éveire mutat. Talán az első apát földi maradványait takarta, vagy valamelyik első kiváló jótevőét.

Aiguebelleben 1855-ben ráakadtak az alapító sír-jára, amelyet hasonló sírkő takart. A loccumi apátság káptalantermében is van három hasonló sírfedőlap. A hagyomány szerint az alapítók sírkövei. (XII. század vége felé).

A templomból jövet a kereszthajó után van a bejárat a sekrestyébe, illetve az armariumba. Itt tartották a könyveket. Majd a capitulum díszes kapuja következik, amelynek két oldalán nyitott ablak van. A capitulum bejárata előtt találtuk a szép gótikus sírfedő lapot, egyszerű, de igen szép faragású domborművű kereszttel. Szintén fölírás nélkül; három darabra törve. Nagysága: 149,5 X 50 X 16 cm. Az alatta levő csontvázak meg voltak bolygatva. A káptalan előtti sírhelyet is mindig dísz sírnak tekintették. Déli irányban tovább haladva elmegyünk a kis auditorium majd az átjáró folyosó vagy a dormitoriumba vezető lépcső, és végül a nagy auditorium ajtaja előtt.

A keresztfolyosó déli szakaszából nyílt az ajtó a calefactoriumba és a refektoriumba. A refektorium helyével szemben rátaláltunk a hatszögű kútház alapfalaira, amely a most is meglevő kutat veszi körül. Itt mostak kezet a szerzetesek, mielőtt a refektoriumba mentek. Itt nyiratkoztak és borotválkoztak. Ha nem volt külön kútház, akkor a refektorium bejárata mellett volt a keresztfolyosón több vízcsap és végezték az előírt kézmosásokat. A konyhából a keresztfolyosóra nem nyílt ajtó. Az ételszag így nem jutott a claustrumba. Itt a konyha közelében a domus conversorum mellett sok helyütt volt egy külön kis auditorium (juxta coquinam) a cellarius számára, ahol a conversusokkal és azokkal érintkezhetett, akik a konyhában szolgálatot teljesítettek. Kívülről vagy a délnyugati vagy az északnyugati sarkánál volt kapu. A claustrumnak vagy délnyugati vagy északnyugati sarkán volt az ajtó, melyen át ki és be lehetett járni. A claustrumnak templom melletti szárnyát claustrum lectíonisnak vagy col-lationisnak nevezték, mert itt olvasták közösen a collatiot completorium előtt. Sok helyütt ma is láthatók a fal mentén a padok, közepén az apát stallu-mával, vele szemben a felolvasó pulpitusával (Heiligenkreuz, Wettingen). Ugyancsak ezen a folyosón végezték az előírt szertartásos lábmosásokat.

A zirci keresztfolyosó 36 X 46 méteres udvart határolt. 5 méter széles volt, s valószínűleg be volt boltozva, amire abból következtethetünk, hogy mindenütt megtaláltuk a támasztópillérek alapját. A nyitott oszlopcsarnokos folyosót olyannak kell képzelnünk, mint a heiligenkreuzit vagy bármelyik másikat a sok fönnmaradt közül. Találtunk több oszloptöredéket is. Az oszlopocskák zirci márványból voltak faragva. Átmérőjük 16—20 cm., s mindegyiken jobbról és balról merőleges irányban fél cm mély rovátka fut végig.

A kolostor emeleti részeiből és egyéb melléképületeiből egyelőre semmi nem ismeretes.

Pedig bizonyára több ilyen melléképület vette körül a tulajdonképpeni monostort, hiszen mindenfelé alapfalak bukkantak elő, valahányszor nagyobb földmunka készült.

A feltárt alaprajz és az építészeti részletek arra vallanak, hogy a zirci templom a XIII. sz. első harmadából származik. A kolostor építésére valószínűleg a templom befejezésekor került sor. A kolostor keleti szárnyában található nyolcszögű oszloptalapzatok későbbi időből valók és a XIII. sz. második felénél korábbiak nem lehetnek. 

== Forrás: ==

[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00002/pdf/vmm_02_1964_05_humpfner.pdf Hümpfner Tibor: A zirci apátsági templom ásatásai (1912-13). In: Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 2 (1964). 119-140. p.]
<center></center> <center></center>
{{DEFAULTSORT:Zirci apatsagi templom asatasa (1912-13)}}

[[Category:Zirc]] [[Category:Cikk,_tanulmányok]]

A zirci apátsági templom ásatása (1912-13)

2011-03-30T12:20:32Z

Berklari:

<center>szerző: Hümpfner Tibor</center>
1908 óta foglalkozom különös szeretettel rendünk történetével, főleg művészettörténeti szempontból. [[Zirc|Zirc]] középkori építészetének története innen kezdve érdekelt. Biztos adat sajnos nem állt rendelkezésemre, de ösztönzőleg élt bennem a sejtés, hogy a zirci [[Szent Imre herceg szobor|Szt. Imre szobor]] talapzata — nyilvánvalóan a régi apátsági templomnak egyik pillérkötege — eredeti helyén áll s így ásatással könnyen megállapítható a régi Zirc alaprajza, esetleg az előkerülő töredékekből rekonstruálni lehet majd az egész apátságot. Az apátságot Clairveaux filiájaként [http://hu.wikipedia.org/wiki/III._B%C3%A9la_magyar_kir%C3%A1ly III. Béla] 1182-ben alapította. A szerzetesek eleinte valószínűleg faépületekben laktak.

A XII. s a XIII. század fordulóján emelhették a fönséges korai-gót templomot s az ugyanabban a stílusban épült kolostort. Több évtizeden át dolgoztak szakadatlanul [http://www.katolikus.hu/szentek/szent131.html Szt. Bernát] fiai; fáradságot nem kímélve messze vidékről (Sóskút, Fejér vm.) szállították a rengeteg kőanyagot, amely szebb is, mint a helyszínen található s a kőfaragó testvérek vésőjének is könnyebben engedelmeskedik. ízléses egyszerűséggel, óriási arányaikkal három századon át bámulatba ejtettek ezek a beszédes kövek mindenkit, aki csak eltévedt a Bakony szívébe.

Az apátságnak ezen virágzó koráról kevés történelmi adatunk van. A mohácsi vész után elpusztult minden. A szerzeteseknek menekülniük kellett. Gyújtogató rabló csapatok földúlták, mit annyi kéz oly műértő gonddal és szorgalommal fölépített. A legszomorúbb ezen pusztulásnál, hogy nem is a pogány török emelte föl kezét az apátság ellen, hanem saját vérünk. Egykorú források jelentik, hogy 1540-ben Zirc már néhány év óta romokban hever. A Bakonybél melletti Ördögvár urai, a Podmaniczkyak rombolták szét. Szomorú állapotok következtek; innen kezdve egészen a XVIII. század elejéig romhalmaz volt csak a hajdan oly virágzó apátság. Még 1730-ban is csodálni lehetett őseinknek romjaiban is fönséges alkotását.

1732-ben a heinrichaui ciszterciták letették alapját a mai apátsági templomnak s ettől kezdve gyors egymásutánban tűnik el a nagyszerű középkori templom és kolostor, hogy anyagot szolgáltasson az új épülethez. Emlékül csak a templom egyik pillérét, a mai Szt. Imre szobor talapzatát, hagyták meg eredeti helyén. A konventkert helyén s részben az angolkertben s az országúton terült tehát el az Árpád-kori zirci apátsági templom és kolostor. Ezeknek alapfalai most is ott rejtőznek a virágos ágyak alatt s sajnos egyik részüket a mindenkitől taposott országút takarja. 1909 őszén a szükségessé vált csatorna-ásás az angolkertben s az ugyanakkor a konventkertben tett próbaásások fényesen igazolták ezt a feltevést. [[Image:Humpfner1.jpg|frame|center|700px]]

1911-ben [http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9kefi_Remig Dr. Békefi Remig], a rend nagy történetírója vette át a zirci apátság kormányzását. Az ő engedelmével 1912 tavaszán 6 munkással hozzáfogtunk az alapfalak föltárásához. Teljes biztonsággal dolgoztunk; megkerestettem a templom déli jobb mellékhajójának falát s ennek a mentén eljutottunk néhány nap alatt a kereszthajóhoz. A kereszthajó falának folytatása elvezetett a káptalanterembe. Már febr. 24-ikén a káptalanterem boltozatát tartó oszlop talapzatára bukkantunk. Most már teljesen igazolva volt minden föltevésem. A  [[Középkori pillérköteg|Szt. Imre szobor talapzata]] tényleg eredeti helyén áll. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.) Azok is, akik nem nagy reményeket fűztek az ásatásokhoz, csodájára jártak a szép faragott oszloptalapzatok-nak ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7.] és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41.] kép.) s kegyelettel nézték a lekoptatott lépcsőt, amelyen a szerzetesek annyi ideig jártak a capitulumba.

Lázasan folyt a munka. Mindenki örült és reménykedett. Maga az apát s a konventtagok sűrűn megjelentek s érdeklődéssel kísérték a munkálatokat. A káptalanterem bejárója előtt külön figyelmeztettem a munkásokat, vigyázva dolgozzanak a csákánnyal, hogy az esetleg ottlevő sírkövet meg ne rongálják. Alig fél méter mélységben tényleg kopog a szerszám, gondosan vigyázva takarítjuk el a földet egy igen finom faragású gótikus rajzú sírfedő lapról. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/YMkXTkPWkTifm6-OJ2TIoC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 34.] kép.) 1912-. márc. 30.) Nem messze ettől a sekrestye bejárata előtt feküdt egy másik sírkő, amely kétségkívül Zirc első éveiből való. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) Napról-napra kerültek elő kisebbnagyobb jellegzetes töredékek. Az alapfalakat mindenütt feltártuk; ápr. 11-ikén a domus conversorum pilléreire akadtunk. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/mZS52_a9eB-_yMXZyxYTNi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 37-38], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/wHPCtFadYXyHDbrJE4sbYC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 39], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) Az eddigi munkálatok a konventkertben s az angolkertben folytak. Máj. 16-ikán kimentünk az országútra, ahol a Szt. Imre szobortól kelet felé szép sorban megtaláltuk a templom főhajójának északi pilléreit. Nyáron a nagy munkaidőben szünetelt az ásatás s csak 1913. tavaszán folytattuk s az összes alapfalakat annyira föltártuk, hogy Dr. Fritz Oszkár műegyetemi magántanár az apát megbízásából az egész telepről elkészíthette a műszaki felvételt. Saját tapasztalataim alapján, a műszaki felvételek fölhasználásával megkísérlem az apátság Árpád-kori épületeinek leírását.

Mint a középkori szerzetesek általában, úgy a [http://lexikon.katolikus.hu/C/ciszterciek.html ciszterciek] is a művészetek gondos ápolói voltak. Fontos szerep jutott nekik különösen az építő művészet kifejlesztése és terjesztése terén. A XII. században a román stílus mellett a gót stílus kezd kifejlődni. Első templomaink: a [http://keptar.niif.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=003568 citeauxi], a clairvauxi, a fontenayi, stb. ebben az átmeneti stílusban épültek. Burgundiából és általában Franciaországból azután a ciszterciek a gótikát előkészítették Európa minden országában, így Spanyolország- és Portugáliában, Németország- és Ausztriában, Itáliában és Angliában, Svéd- és Lengyelországban. Mindenütt, ahol ciszterci műemlékek fönnmaradtak, meglátszik ezeken az építményeken a francia befolyás.

A legtávolabbi országokban is mindenütt egy és ugyanazon mintára, Cistercium mintájára építették rendi apátságainkat. A Charta Charitatisban s a Liber Usuumban előírt egyöntetű életmódnak is természetes következménye volt ez. A kelet felé néző templom rendesen három hajós, azonfelül kereszthajóval bír, amelynek keleti oldalához kis kápolnákat építettek. A szentély igen sok templomnál Cistercium mintájára egyenes záródású. Clairvauxban és Pontignyban azonban a megnagyobbított és kibővített egyház félkörben záródik és sugárkápolnák veszik körül; a rendi templomnak nagy része erre a mintára épült, sőt később a sokszögben záródó szentély is elég gyakran előfordul. A templomnak az eredeti előírások szerint tornya nincsen, csak a négyezet fölött szokott lenni egyszerűbb huszártorony. Általában az egyszerűség jellemzi középkori templomainkat; nem a díszítések gazdagságával, hanem arányos szerkezetükkel hatnak a szemlélőre.

A templom kizárólag a szerzetesek használatára épült, akik a főhajó első részében elhelyezett stal-lumokban végezték officiumukat (zsolozsmájukat); ez volt a chorus monachorum, amely el volt zárva a főhajó hátulsó részében elhelyezett chorus conver-sorumtól.

A többi reguláris épületek négyszöget alkotva legtöbbnyire a templom déli oldalához csatlakoztak és pedig kelet felé nézett a kereszthajó meghosszabbításaképpen a földszinten a sekrestye, a káptalanterem s még egy nagyobb terem, amelyben a szerzetesek napközben, ha nem voltak külső munkával elfoglalva, dolgoztak vagy tanultak. E helyiségek fölött volt a monachusok közös hálóterme (dormito-rium), amelyből lépcső vezetett le a templomba. A négyszög déli oldalán volt rendesen a melegedő helyiség (calefactorium) az étkezőterem (refectorium) és a konyha, nyugati oldalán pedig a munkás testvérek háza (domus conversorum) a raktár- illetve pincehelyiségekkel. Az összes reguláris helységeket (loca regularia) a négyszögben körülfutó kerengő (claustrum, Kreuzgang) kapcsolta egybe; a refectorium bejáratával szemben rendesen kis kápolnaszerű kútházat építettek a kerengőhöz. A nagyobb apátságokban e helyiségeken kívül még volt külön könyvtárépület (bibliotheca), betegház (infirmarium) és noviciátus. A vendégek lakása (cella vagy domus hospitum) szintén külön volt a clausurán kívül, e mellett rendesen volt kis kápolna is, különösen a nővendégek számára. Külön apáti lakosztály építése (praelatura) csak a XV. században kezdődik. Ezt a képet a malom, a különböző műhelyek és gazdasági épületek egészítik ki.

A temető a templomon kívül, a szentély körül szokott lenni. A templomba csak ritkán temetkeztek, a díszsírhelyek a káptalanteremben és a kerengő keleti és a templom melletti szárnyában voltak.

A templomon kívül művészi szempontból különösen a káptalanterem, a kerengő és a refectorium jelentős.

A ciszterciták középkori templomai és monostorai nagy részben eltűntek ugyan, de azért minden országban több-kevesebb megmenekült az emberek és az idő pusztításaitól s ezek a megmaradt építmények mindenütt a művészettörténet élénk érdeklődésének tárgyai és ma is a rend egykori nagyságának, de főleg egységének és szigorú szerzetes szellemének beszédes tanúi.

A középkori Magyarországon említésre méltók: az apátfalvi templom, a kerci templom és monostor romjai, a topuszkói templomrom, a pilisi apátság maradványai s a zirci apátság kiásott töredékei, amelyeket itt kívánok részletesen ismertetni.

A Győr—Veszprém-i vasútvonalon haladva Bakonyszentlászló után hamarosan bejutunk a vadregényes Cuha völgyébe. Kardosréthez érve pillantjuk meg először a zirci apátság nagy épülettömbjét. A vasúti állomástól az országúton haladva néhány perc alatt az apátság elé érünk. Az ősi apátság első alkalommal mindenkit meglep. Hiába álmodoztunk a középkorról, itt minden barokk. A templom 1732-ben épült, a hatalmas front 1867-ben készült el s Békefi Remig renováltatta 1923-ban. A monostor keleti oldalán van az úgynevezett konventkert, amelyet nyugatról keleti irányban haladó egyenes fal választ el az országúttól s északról dél felé húzódik a fal, amely az angolparkot határolja. Ez a konventkert takarja majdnem 200 éven át az ősi Zircet, amelynek épületei kinyúltak a mai országút és az angolkert területére is.

A régi templomot nézzük meg először. Sajnos, az ásatások éppen itt nem hoztak fölszinre annyit, amennyi kívánatos lett volna. A templom építésének idejére vonatkozólag pontos adataink nincsenek. Az épületeknek jó része már Imre királyunk (1196— 1204) idejében készen állott. A romokban talált és az új templom falába illesztett föliratos kő tanúsága szerint Imre király oltárt alapított a zirci templomban: „In nomine patris et filli et spiritus sancti hoc altare fundatum est Aimerico rege ungarino". Következésképpen a XIII. század elején már erősen dolgoztak a francia ciszterciek a Bakony szívében s bizonyára az egész században folytatták munkájukat. A templom szabályosan keletelt háromhajós latin kereszt alakú, hossza kb. 60 m., a főhajó szélessége 9 m., a mellékhajók szélessége 4,5 m., a kereszt-hajó hossza 27 m., szélessége 9 m.; a főhajót a mellékhajóktól valószínűleg 7—7 pillérköteg választotta el. Ezek közül az egyik ma is áll eredeti helyén, pontos rajzát s méreteit Dr. Pritz Oszkár fölvétele szerint itt közlöm. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/vrveMnNqhY0Vmu1cB9HX_S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 3], [https://picasaweb.google.com/lh/photo/-zBJ7HFg_E6SqDFjK9yowS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 4,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/_35bBmEJJtSWvpL7lQgh2S5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 5,] [https://picasaweb.google.com/lh/photo/QOSSr4_3j9sni4gn-xGHNy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 6.] kép.)

Ez a pillérköteg teljesen olyan, mint az orvali (Aurea Vallis-Belgium) ciszterci apátsági templom pillérkötegei. Igen valószínűnek tartom, hogy ugyanaz a szerzetes-architectus építette a zirci templomot, aki közvetlenül előtte építette Orvalt. Az első zirci szerzetesek Clairvauxból jöttek 1182-ben. Clairvaux-ban 1178-ban szentelték fel a megnagyobbított hatalmas apátsági templomot. Gyakorlott építőmester, képzett kőfaragó testvér bizonyára volt akkoriban elég Clairvauxban, akiket a clairvauxi apát elküldött az újonnan alapított apátságokba, hogy ott is monumentális templomot építsenek; a XII. század végén épült így Clairvaux egyik filiájának, Orvainak temploma, amelynek tekintélyes romjai ma is bámulatba ejtik a középkori műépítészet kutatóit. Könnyen elképzelhető, hogy az első zirci apát, aki a generális capitulumra gyakran visszautazott Franciaországba, Clairvauxban kért építőmestert építendő temploma számára. Orvaiban az építkezések pénzhiány miatt szüneteltek s így az orvali mesterek vonulhattak a zirci apattal a messze keletre. Zirc alapítója, III. Béla bizonyára királyi bőkezűséggel gondoskodott róla, hogy minden rendelkezésre álljon az új apátsági egyház gyors fölépítéséhez.

A zirci templomnak főhajója valószínűleg 7 boltozat-szakaszból állott. Egészen pontosan az ásatásoknál ezt nem lehetett megállapítani, mert a templom nyugati homlokzatának alapfalát nem találtuk meg. A fönnmaradt pillérköteg tagozásából teljes biztonsággal megállapítható, hogy az egyes szakaszokat bordás keresztboltozatok fedték úgy a fő-hajóban, mint a két mellékhajóban. Az egész templom külső és belső tagozása jól párhuzamba állítható a már említett orvali templommal.2 Semmi kétség sem fér hozzá, hogy körülbelül ilyen volt a zirci templom is. Még méreteiben is egyezik a két épület.

Ugyancsak egyidőben a zirci templommal, épült Rómától délre mintegy 100 km-nyire a fossanovai apátsági templom (1187—1208), amely ma is teljes épségben megvan. Nem igen tévedünk, ha a zirci régi templomot ilyennek képzeljük, legfeljebb egykét részletében kissé egyszerűbb volt s a fossanovai templom méretei valamivel nagyobbak a zircinél (hossza 70 m.).

A még fönnálló rendi templomokat és monostorokat szem előtt tartva megkísérlem zirci templomunkat és monostorunkat részletesebben leírni, illetve képzeletben rekonstruálni mindenütt támaszkodva az ásatásnál talált alapfalakra és faragott kövekre.

A templom nyugati homlokzatát, ha ugyan ki volt építve, olyannak kell képzelnünk, mint amilyen a bélapátfalvai vagy a fossanovai. A főhajóba bizonyára díszesebb kapun át jutottak az idegenek, fölötte rózsaablakon át bőséges világosság árasztotta el az egész bensőt. Igen sok rendi templomnál a főhomlokzat előtt előcsarnokot látunk; így Citeauxban, Clairvauxban, Casamariban, Maulbronnban, stb.; ez az előcsarnok legtöbbször a templom 3 hajójának megfelelően hármas osztású három íves bejárattal vagy csak a középen bejárattal, jobbra és balra pedig nyitott áttöréssel. A kisebb templomoknál ez az előcsarnok gyakran elmarad s azt hiszem Zircen sem volt ilyen. Jellegzetes előcsarnok nélküli homlokzata van a heiligenkreuzi apátsági templomnak, a rózsaablak helyett 3 félköríves ablak világítja meg a főhajót s egy-egy szintén félköríves ablak a mellékhajókat. A hármas ablak különben gyakran előfordul a főhajó nyugati záródásán.

Mellékkapu nem mindig van a templom főhomlokzatán; nem is volt rá nagyon szükség, hiszen a híveknek ritkán engedték meg, hogy a templomba jöjjenek.

A főkapun belépve menjünk előre a szentélyig. Alapfalait nem találtuk, meg az ásatásnál, mert itt az altalaj sziklás. Gondos vizsgálódással a sziklán több helyütt látni a habarcs nyomait. A főhajót s így a szentélyt is ma éppen középen kettévágja az angolkert illetve a konventkert fala s a fal vonalában áll egy kőkereszt a következő felírással:
<center>Hic Ubi Quondam In Sancto sanctorum Veteris Basilicae Cisterciensis Incruentus Agnus Patri Coelesti Quotidie Immolabatur Piae Monumentum Memoriae Surgit hoc Anno</center> <center>CrVX tVa CrVCIfIXe reDeMptor (1837)</center>
 Az ásatás igazolja a feliratot, mindössze 4—5 méterrel talán kitolja a főoltár helyét keletre. Ha tényleg ott lett volna a főoltár, ahol ma a kereszt áll, aránytalanul hosszú lenne a templom szentélye ami nem képzelhető el, hiszen különben minden része olyan csodálatosan arányos. Azt hiszem, legközelebb járunk a valóhoz, ha egy boltszakaszból álló egyenes záródásúnak rajzoljuk a szentélyt (Acey, Chiaravalle delle Marche), amelynek keleti falában 3 nagy ablak volt, mint pl. Apátfalván ma is látjuk: a szentély északi és déli fala is át lehetett törve, mert a szerzetesek szerették a sok világosságot a szentélyben, ahol az egyszerű, kőből faragott oltár-mensa állott kis oszlopocskákon, közepén festett, elmozdítható fakereszttel, jobbra-balra az oltár mellett egy-egy kandeláber gyertyával. Az oltár subpedáneumához egy lépcső vezetett s olyan távolságban állott a keleti zárófaltól, hogy kényelmesen körül lehetett kerülni. A presbyterium maga két lépcsővel volt magasabb mint a chorus monachorum.

A szentély alaprajza lehetett olyan, mint az acey-i apátsági templom. Acey ben a tulajdonképpeni szentély két boltozatszakaszból áll s ehhez csatlakozik egy jóval alacsonyabb apsis a főoltárral.

Zircen a szentélytől északra és délre két-két kis egyenes záródású kápolna lehetett a privát misék elmondására. Ezek is kelet felől kapták a felkelő nap világosságát s itt az oltár közvetlenül a keleti falhoz volt építve. Apátfalván csak egy-egy ilyen kápolna van jobbra és balra; nagyobb templomokban hármat-hármat találunk, pl. Chiaravalle Milanese-ben; itt a keleti kápolnák felett emeleti rész is van. Ezeket az emeleti helyiségeket raktárnak, levéltárnak, kincstárnak használták. La Ferté-bcn négy-négy keleti kápolna volt.

A kereszthajó 3 nagy négyszögű boltozat-szakaszból állhatott; a középső szakasz fölött (négyezet) szokott lenni az egyszerűbb huszártorony a harangokkal (kettő), amelyeknek kötele lelógott a templomba.

A kereszthajó déli boltszakasza nyugati falához támaszkodott rendesen a kőlépcső, amely fölvezetett a monostor-épület keleti szárnyának emeletén levő dormitoriumba (hálóterem), áttörve a kereszthajó déli falát. Ugyancsak ezen a falon át a földszinten vezetett egy ajtó a sekrestyébe.

A kereszthajó szabadon álló zárófala (Zircen az északi) szintén díszesebb szokott lenni igen gyakran rózsaablakkal; a földszinten ajtó vezetett ki a szerzetesek temetőjébe.

A kereszthajó négyezetébe nyúlik bele néha a chorus monachorum, folytatódva a főhajó 2 vagy 3 boltszakasza alatt.

A főihajó egy ablakának bélletköve megvan. Erről megállapítható, hogy a főhajó falának vastagsága az ablakok magasságában 80 cm. volt, az ablakok rézsűje sima. Az üvegezés számára a horony megvan rajta. A törmelékek között találunk üvegdarabokat is, zöldesszürke, nem finom üveget. A rendi előírás tiltotta a színes ablakokat, azért a szürke üveget úgy foglalták ólomba, hogy ez az ólmozás sokszor igen szép geometrikus vagy lomb mintákat mutatott. Ilyen ablakokat ismerünk Heiligenkreuzból, Pontignyből.

A főhajó keleti két szakasza pillérkötegeinek boltozatbordatartó féloszlopai bizonyára nem futottak le a talapzatig, s konzolok támasztották alá. Így volt ez mindenütt az ide támaszkodó stallumok miatt. Az épület keleti szárnyában volt az általános rendi szokás szerint a sekrestye, a káptalanterem, e mellett egy kicsiny auditórium, majd egy átjáró folyosó a kertbe és lépcső föl az emeletre, s végül egy nagyobb auditorium. Ezek fölött a helyiségek fölött volt a nagy közös hálóterem.

A sekrestyét a Liber Usuum vestiariumnak nevezi, mert itt őrizték a miseruhákat, itt öltözött és vetkőzött a miséző pap. A zirci sekrestye alapfalait teljesen föltártuk s feltűnő talán, milyen kicsiny volt ez a helyiség. Ugyanezt állapíthatjuk meg a többi apátságoknál is, de nem is volt szükség nagyobb sekrestyére, hiszen a rend első idejében kevés szerzetes pap volt egy-egy kolostorban. A szerzetesek nagyobb része csak monachus volt s nem szentelték őket papokká. A sekrestye mellett van a káptalanterem. A templom után a monostor legtiszteletreméltóbb helyisége. A kerengőből díszesebb kapun egy-két lépcső vezet le a 10 m hosszú és ugyancsak 10 m. széles terembe. Az egyik zirci márványból való lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A fal faragott köveit sem vitték el mind az új apátság építői. A termet két nyolcszögletű talapzaton álló oszlop hosszában két hajóra osztotta. A baloldali oszlopnak finoman csiszolt talapzatát (basis) eredeti helyén találtuk, ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/sz1PTGpnXEhB3vGzGZ-HSC5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 7]. és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/91JQ5aOz28rXA1qZgSEXti5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 40]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/lTM-cD_VqEIef87NytjzDi5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 41]. kép.) a másik teljesen azonos méretű és rajzú basist novicius korom óta ismertem, kissé megcsonkítva ott hevert a konventkertben. Ezt annak idején visszavitettem eredeti helyére. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/QY5zJ31dXuS_9rBBDMIQZy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 9]. kép.) A két oszlop s a falakba erősített gyámkövek tartották a hat kicsiny boltozat-szakaszt, amelynek mindegyike bizonyára bordás keresztboltozat volt. A világítást kelet felől két vagy három ablakon át kapta a terem, s a bejárat mellett jobbról és balról szintén át volt törve a fal, úgyhogy a kerengőről be lehetett látni a káptalanba. Száznál több rendi káptalanterem ma is teljes épségben megvan még. (Heiligenkreuz, Zwettl, Fossanova, Casamari, Poblet, Maulbronn).

Nagyon sok káptalanterem padozatát sírkövek tarkítják, a monostor apátjainak ez volt a szokott temetkező helye.

A káptalanterem mellett egy keskeny kis helyiség van, ez a kisebb auditorium, ahol a konvent priorja káptalan után kiosztotta a szerzeteseknek a munkát, ugyancsak itt beszélhettek priorjukkal a lectio idején. Kettőnél többen egyszerre nem léphettek be az auditoriumba, hacsak a prior nem tartotta szükségesnek, hogy több szerzetest hívasson ide megbeszélésre. A kis auditoriumot a nagy auditoriumtól (scriptorium) egy átjáró választja el. Ezen át lehetett kijutni a keresztfolyosóból a kertbe. Gyakran lépcső is volt ide beépítve, amelyen föl lehetett menni a dormitorium monachorumba, a szerzetesek közös hálótermébe.

Az ásatások folyamán a nagy auditorium került a legjobban felszínre. A 20 X 10 méteres terem szintje mélyebb, mint a keresztfolyosóé. Az alsó lépcsőfokot eredeti helyén találtuk. A terembe lépők természetesen jobb felé indultak, ami látszik a lépcsőn is. Ez az oldala fényesre van lekoptatva. A nyugati fal belső részén a szép faragott kövek 60—70 cm. magasságig eredeti helyükön vannak. A 10 X 20 m. nagyságú termet a közepén álló 3 oszlop két hajóra osztotta, boltozata 8 boltszakaszból állott. Az első és a harmadik oszlop nyolcszögű talapzatát meglehetős épségben szintén eredeti helyén találtuk, a középső bázis nincs meg, csak alépítménye látható tisztán. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/6IugNgqGTLPa6GenG2dfGy5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 42]. kép.) E talapzatok feltűnően hasonlítanak a noirlaci apátság kapitulumában és cellariumában látható bázisokhoz. Ezt a nagytermet mindenütt megtaláljuk. Szükség is volt rá, különösen rossz időben. Ez volt a szerzetesek közös munkaterme. Itt olvastak, írtak, előadásokat hallgattak, amikor más külső munkával nem foglalkozhattak. Espinayben e terem falában pulpitus is van az előadó vagy felolvasó részére, hasonlóan a refektóriumokban található pulpitushoz.

Zircen ebédlőnek is használhatták ezt a termet. Az ásatások nyomán ugyanis úgy látszik, hogy az általában a kerengő déli oldalához épített refekto-rium nem készült el.

A rendi szokás szerint a kerengő déli szárnyához volt hozzáépítve a calefactorium (a melegedő szoba), a refektorium (étkező terem) és a coquina (konyha). Az itt föltárt falmaradványok oly csekélyek, hogy semmi biztosat nem lehet rájuk építeni. A calefac-torium volt az egyedüli helyiség a monostorban, ahol télen fűtöttek. Ide jöttek a szerzetesek melegedni.

A refektoriumtól nyugatra van rendesen a konyha s vele kapcsolatosan valamilyen éléstár. Az ásatás itt sem hozott felszínre semmi biztosat. A rendi szabályok szerint igen egyszerű volt a konyha berendezése. Csak azok léphettek be a konyhába, akiknek ott dolguk volt.

A monostor épületének nyugati szárnya volt a conversusok háza. Ugyancsak itt szokott lenni a cellarium (pince és raktárhelyiség). Zircen ez az épületrész nem csatlakozott közvetlenül a keresztfolyosó nyugati szárnyához, hanem úgy mint Citeauxban és Clairvauxban keskeny udvar (Kloster-gasse) választotta el attól. A feltárt alapfalak egy 13 X 30 m-es hatalmas termet vesznek körül, amelyet a közepén négy oszlop két hajóra oszt, egy-egy hajóban tehát öt boltszakasz volt. Az oszlopok vagy pillérek alépítménye igen mélyen van s így valószínű, hogy a terem földszinti része cellarium volt, az emeleten húzódott végig a conversusok hálóterme. Ettől a helyiségtől déli irányba volt tervezve, vagy kiépítve a conversusok refectoriuma. Az ásatásnál nem találtuk meg. A monostor összes helyiségeit a kerengő kötötte össze. Nyitott árkádos folyosó volt ez, amely négyszögű udvart zárt körül. Keleti szárnyából nyílt az ajtó a templomba, itt ezelőtt az ajtó előtt találtunk egy szép sír-fedő lapot. Egyszerű kereszt van belevésve. Felirata nincs. Nagysága: 146 x 51 x 15,5 cm. Anyaga vörös szemcsés homokkő. ([[Vörösberény|Vörösberény]]). ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-eGE3SkhOH7HtkutVJIxCS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 32]—[https://picasaweb.google.com/lh/photo/MqqYDMFj6K8WLu1WFZYxXS5re75jsY7hCW9608cZ8Sk?feat=directlink 33]. kép.) A talajban kutatva jó mélyen egy ki téglázott sírra akadtunk. Teljes csontváz fekszik benne, mellén keresztbe tett karokkal. A sírkő egyszerűsége Zirc első éveire mutat. Talán az első apát földi maradványait takarta, vagy valamelyik első kiváló jótevőét.

Aiguebelleben 1855-ben ráakadtak az alapító sír-jára, amelyet hasonló sírkő takart. A loccumi apátság káptalantermében is van három hasonló sírfedőlap. A hagyomány szerint az alapítók sírkövei. (XII. század vége felé).

A templomból jövet a kereszthajó után van a bejárat a sekrestyébe, illetve az armariumba. Itt tartották a könyveket. Majd a capitulum díszes kapuja következik, amelynek két oldalán nyitott ablak van. A capitulum bejárata előtt találtuk a szép gótikus sírfedő lapot, egyszerű, de igen szép faragású domborművű kereszttel. Szintén fölírás nélkül; három darabra törve. Nagysága: 149,5 X 50 X 16 cm. Az alatta levő csontvázak meg voltak bolygatva. A káptalan előtti sírhelyet is mindig dísz sírnak tekintették. Déli irányban tovább haladva elmegyünk a kis auditorium majd az átjáró folyosó vagy a dormitoriumba vezető lépcső, és végül a nagy auditorium ajtaja előtt.

A keresztfolyosó déli szakaszából nyílt az ajtó a calefactoriumba és a refektoriumba. A refektorium helyével szemben rátaláltunk a hatszögű kútház alapfalaira, amely a most is meglevő kutat veszi körül. Itt mostak kezet a szerzetesek, mielőtt a refektoriumba mentek. Itt nyiratkoztak és borotválkoztak. Ha nem volt külön kútház, akkor a refektorium bejárata mellett volt a keresztfolyosón több vízcsap és végezték az előírt kézmosásokat. A konyhából a keresztfolyosóra nem nyílt ajtó. Az ételszag így nem jutott a claustrumba. Itt a konyha közelében a domus conversorum mellett sok helyütt volt egy külön kis auditorium (juxta coquinam) a cellarius számára, ahol a conversusokkal és azokkal érintkezhetett, akik a konyhában szolgálatot teljesítettek. Kívülről vagy a délnyugati vagy az északnyugati sarkánál volt kapu. A claustrumnak vagy délnyugati vagy északnyugati sarkán volt az ajtó, melyen át ki és be lehetett járni. A claustrumnak templom melletti szárnyát claustrum lectíonisnak vagy col-lationisnak nevezték, mert itt olvasták közösen a collatiot completorium előtt. Sok helyütt ma is láthatók a fal mentén a padok, közepén az apát stallu-mával, vele szemben a felolvasó pulpitusával (Heiligenkreuz, Wettingen). Ugyancsak ezen a folyosón végezték az előírt szertartásos lábmosásokat.

A zirci keresztfolyosó 36 X 46 méteres udvart határolt. 5 méter széles volt, s valószínűleg be volt boltozva, amire abból következtethetünk, hogy mindenütt megtaláltuk a támasztópillérek alapját. A nyitott oszlopcsarnokos folyosót olyannak kell képzelnünk, mint a heiligenkreuzit vagy bármelyik másikat a sok fönnmaradt közül. Találtunk több oszloptöredéket is. Az oszlopocskák zirci márványból voltak faragva. Átmérőjük 16—20 cm., s mindegyiken jobbról és balról merőleges irányban fél cm mély rovátka fut végig.

A kolostor emeleti részeiből és egyéb melléképületeiből egyelőre semmi nem ismeretes.

Pedig bizonyára több ilyen melléképület vette körül a tulajdonképpeni monostort, hiszen mindenfelé alapfalak bukkantak elő, valahányszor nagyobb földmunka készült.

A feltárt alaprajz és az építészeti részletek arra vallanak, hogy a zirci templom a XIII. sz. első harmadából származik. A kolostor építésére valószínűleg a templom befejezésekor került sor. A kolostor keleti szárnyában található nyolcszögű oszloptalapzatok későbbi időből valók és a XIII. sz. második felénél korábbiak nem lehetnek. 

== Forrás: ==

[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00002/pdf/vmm_02_1964_05_humpfner.pdf Hümpfner Tibor: A zirci apátsági templom ásatásai (1912-13). In: Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 2 (1964). 119-140. p.]
<center></center> <center></center>
{{DEFAULTSORT:Zirci apatsagi templom asatasa (1912-13)}}

[[Category:Zirc]] [[Category:Cikk,_tanulmányok]]

Zirc története

2011-03-30T11:31:15Z

Berklari:

Nevének eredete: src=szív vagy crk=kis templom vagy zsirec=makkoló

Régészeti kutatások leleteiből arra lehet következtetni, hogy a Bakony hegység régen gyéren lakott terület volt. Bizonyos részeit erdők sűrűje, az "irdatlan" földrajzi környezet miatt az emeber csak nehezen tudta meghódítani. Római kori leletek a Magas-Bakonyban elsősorban az Aquincum felé vezető utak mentén találhatók. Az Árpádházi-királyok idejében ez a vidék király birtok (erdőispánság) lett, ahol volt királyi vadászkastély, ill. udvarház. Ebbe az udvarházba hozták a  mosoni kapunál sebesülten elfogott I. András királyt, aki 1061-ben itt is halt meg. 

Ám Zirc alapítása évének az 1182. évet tekinthetjük, amikor III. Béla király hívására a franciaországi Clairvauxból elindulnak a cisztercita rend tagjai, hogy létrehozzák bakonyi apátságukat. Feltehetően ez az előbb említett udvarház volt a francia szerzetesek elsú, ideiglenes otthona, amíg a templomukat és kolostorukat fel nem építették. 

Zirc gazdasági és kulturális jelentőségét közel két és fél évszázadon át a ciszterci rend határozta meg. Ám a  francia műveltségű monostor a három és fél évszázad múltával elenyészett. A váltakozó magyar-török harcok következtében az egykor virágzó település lakatlanná vált. Újraalapítása a XVIII. század elején következett be. Zirc második honfoglalói az 1710-1720 közötti években érkeztek meg, az akkori Poroszországhoz tartozó heinrichaui ciszterci anyamonostorból. A szerzetesek és a velük érkezett kézművesek, földművesek teremtették újjá monostorukat és a települést. 1814-től Zirc lett  a ciszterci rend magyarországi központja, szerzetesei tanárok voltak. A múlt század végére Zirc lakossága megkétszereződött: az itt lakók iparosok és bányászok lettek.

== Forrás ==

Illés Ferenc és Dr. Tóth Sándor: Zirc és környéke.

[[Horváth Konstantin: Zirc története|Zirc története. Horváth Konstantin.]] Veszprém : Egyházmegyei Könyvnyomda, 1930.

[[Category:Zirc]]