Rédey Barnabás forrásának megtekintése

[[Image:Redey_Barnabas.jpg|200px|thumb]]

RÉDEY Barnabás (Kispróna, 1913 október 2. – Veszprém, 2009. október 18.) osztályvezető, labor főorvos. Szülei: Rédey Gyula igazgatótanító, Alföldi Erzsébet tanító.

=Élete=

1931-ben a Kaposvári Reálgimnáziumban érettségizett. 1940-ben Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Fakultásán szerzett oklevelet. 1940-ben Országos Közegészségügyi Intézet, bakteriológiai orvos és Szt. János Kórház Budapest klinikai és bakteriológiai labor. 1941–1945-ös években a Kolozsvári Orvosi Egyetem Kórtani Intézetében tanársegéd. 1942–1943-ban hadműveleti területen tábori baktériumi laborvezető. 1945 és 1950 között Rudolftelep–Izsófalva bányaorvos. 1950-től 1956-ig az Orvosi Egyetem Közegészségügyi Baktériumi Intézetében tanársegéd, Pécsett. 1952 és 1982 között a Veszprém Megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomásnál laborvezető főorvos. 1982-től részfoglalkozásban, utóbb kutatómunkában nyugdíjas osztályvezető főorvos. Hosszú pályafutása során számos ismeretterjesztő előadást tartott, legtöbbet Veszprémben. Bányaorvosként a bányalevegő okozta lázas állapotot (toxomicosis) vizsgálta és expozitiós kísérletekkel igazolta.  Enterális baktériumokkal az aspecifikus immunitást tanulmányozta. Bizonyította, hogy megfelelő eljárással az aspecifikus endotoxinok elleni immunitás akár az ötvenszeresére is fokozható.  Foglalkozott a tengeriszem reakció (keratoconjuctivitis) un. „Serény-.teszt” diagnosztikus felhasználásával, bizonyította, hogy az  alkalmas  egyéb enterális kórokozók kimutatására is. A tengerimalac szemreakcióval sikerült felállítania (munkatársaival) az általuk Shigelloidnak nevezett csoportot és tagjainak nosológiai egységbe foglalását. Az „EJEC”-csoport epidemiológiájának körvonalazása eredményezte azt a felismerést, hogy a kórokozók előfordulása a rossz hygiénikus körülmények függvénye.   45 év alatt kb. 200 önkísérletet is végzett - különböző baktériumokkal. A vizsgált baktériumtörzsek főleg virulens állapotban voltak. Hatásuk előbb lázas (39 Celsius fok) enterocolitis. E betegség után egy nagyobb vagy egy fokozatosan növelt dózis sem okozott klinikai tüneteket. A sorozatos önkísérlet valójában „per os vakcináció” volt. Tanulmányozta a kialakult védettség időtartamát és megszűnésének módját is. Díjai és kitüntetései: 1944 Signum Laudis Kardok nélkül. 1970 Érdemes Orvos. 1974 Veszprém Megyéért Kitüntetés arany. 1976 Kiváló Munkáért szakminiszteri kitüntetés. 1980 Fenyvessy Béla Emlékérem a Magyar Hygienikus Társaságtól. Dolgozatai az Acta Mikrobiologica Hung. Acad, Sci. Hung., Orvosi Hetilap, Egészségtudomány, Magyar Traumatológia, Kisérleti Orvostudomány,  Nehézvegyipari Kutatóintézet Közleményei és más  kiadványokban jelentek meg. Tudományos közleményei száma: 20. Pályafutása alatt 70 nemzetközi, ill. országos szintű szakelőadást tartott.

==Művei==

*Járványügyi és Klinikai Bakteriológia. (Társszerző.) Budapest, 1980. 

{{DEFAULTSORT:Redey Barnabas}}
[[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]]