„Arácsi Koloska patakon lévő Tolnai-vízimalom” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{InfoboxÉpület |cím=Arácsi Koloska patakon lévő Tolnai-vízimalom |kép= |város=Balatonfüred, Béke u. 22. |év= |építtető= |tulaj= |felújítva= }}…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{InfoboxÉpület | {{InfoboxÉpület | ||
|cím=Arácsi Koloska patakon lévő Tolnai-vízimalom | |cím=Arácsi Koloska patakon lévő Tolnai-vízimalom | ||
|kép= | |kép=Tolnaimalom.PNG | ||
|város=Balatonfüred, Béke u. 22. | |város=Balatonfüred, Béke u. 22. | ||
|év= | |év= | ||
|építtető= | |építtető= | ||
|tulaj= | |tulaj= | ||
|felújítva= | |felújítva= | ||
}} | }} | ||
Az arácsi vízimalom építésének pontos ideje nem ismert, azonban az tudható, hogy az 1870-es években Sperg Domonkos volt a malom bérlője, melyet az Esterházy uradalomtól bérelt. 1880-ban Németh József, majd Kiss Pál molnár birtokában volt. A malom egy ideig nem üzemelt, majd 1914-ben Hartmann József vette meg, aki üzembe helyezte az elhanyagolt vízimalmot és egészen a nagy gazdasági világválságig működtette. Misoda Pál (később Tolnai Pál, névváltoztatási kérelem után) molnármester, aki 1927-ben költözött családjával Arácsra, hirdetés útján megvásárolta a malmot a Hartmann családtól. A rossz állapotú malmot felújította, korszerűsítette a belső berendezést, 1935-ben, a teljesítménynövelés érdekében, bevezette az ipari áramot. A második világháború idején is működött a malom, egészen 1949-ig biztosította a környék lisztellátását. Ekkor Fejes Géza jegyző hatóságilag leállította a munkát és az épületet le is pecsételte. Valószínűleg, a gazdák közbenjárására, állatok számára való darálást továbbra is folytathatott a malom. 1951. június 27-én állami tulajdonba vették és végleg leállították. | |||
Az épület napjainkban is a Tolnai család birtokában van. | |||
==Források== | |||
*Wöller István: Balatonfüredi malmok. Balatonfüred Városért Közalapítvány, Balatonfüred, 2009. 31-41. p. | |||
*Tarnai Katalin: Emlékeink Arácsa. Arácsért Közhasznú Alapítvány, Balatonfüred, 2019. 23-27. p. | |||
*Fotó: Esztergályos Éva | |||
{{Indoklás | {{Indoklás | ||
| 15. sor: | 25. sor: | ||
|igazítás=left | |igazítás=left | ||
|méret=70 | |méret=70 | ||
|indoklás= | |indoklás=A balatonfüredi malmok sorában az egyetlen ipari emlék, amely teljes, eredeti berendezésével együtt fennmaradt az utókor számára. | ||
}} | }} | ||
A lap jelenlegi, 2023. december 22., 13:19-kori változata
| Arácsi Koloska patakon lévő Tolnai-vízimalom | |||||
| Helye: | Balatonfüred, Béke u. 22. | ||||
| Építési adatok | |||||
| Építés éve : | |||||
| Építtető: | |||||
| Tulajdonos: | |||||
| Felújítva : | |||||
Az arácsi vízimalom építésének pontos ideje nem ismert, azonban az tudható, hogy az 1870-es években Sperg Domonkos volt a malom bérlője, melyet az Esterházy uradalomtól bérelt. 1880-ban Németh József, majd Kiss Pál molnár birtokában volt. A malom egy ideig nem üzemelt, majd 1914-ben Hartmann József vette meg, aki üzembe helyezte az elhanyagolt vízimalmot és egészen a nagy gazdasági világválságig működtette. Misoda Pál (később Tolnai Pál, névváltoztatási kérelem után) molnármester, aki 1927-ben költözött családjával Arácsra, hirdetés útján megvásárolta a malmot a Hartmann családtól. A rossz állapotú malmot felújította, korszerűsítette a belső berendezést, 1935-ben, a teljesítménynövelés érdekében, bevezette az ipari áramot. A második világháború idején is működött a malom, egészen 1949-ig biztosította a környék lisztellátását. Ekkor Fejes Géza jegyző hatóságilag leállította a munkát és az épületet le is pecsételte. Valószínűleg, a gazdák közbenjárására, állatok számára való darálást továbbra is folytathatott a malom. 1951. június 27-én állami tulajdonba vették és végleg leállították.
Az épület napjainkban is a Tolnai család birtokában van.
Források
- Wöller István: Balatonfüredi malmok. Balatonfüred Városért Közalapítvány, Balatonfüred, 2009. 31-41. p.
- Tarnai Katalin: Emlékeink Arácsa. Arácsért Közhasznú Alapítvány, Balatonfüred, 2019. 23-27. p.
- Fotó: Esztergályos Éva
