„Bognár Zoltán” változatai közötti eltérés

Innen: Helyismeret
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fdanko (vitalap | szerkesztései)
adminisztrátorok
15 362 szerkesztés
a Új oldal, tartalma: „(Párizs, 1924. nov. 28. - Veszprém, 1992. jún. 10.) grafikus, rajztanár. === Élete === 1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművész...”
 
aNincs szerkesztési összefoglaló
 
(6 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
(Párizs, 1924. nov. 28. - Veszprém, 1992. jún. 10.) grafikus, rajztanár.
{{InfoboxSzemély
|név=Bognár Zoltán
|kép=Bognar_Zoltan.jpg
|település=Párizs
|dátum=1924. november
|elhunyt=Veszprém
|halálozási idő=1992. június 10.
|foglalkozása=grafikus, rajztanár
}}
(Párizs, 1924. november 28. - Veszprém, 1992. június 10.) grafikus, rajztanár.  


=== Élete ===
== Élete ==
1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt és néhány évig utána is az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. [[Vörösberény]]ben, 1976-tól Veszprémben élt. Nagy méretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihanyi templom alapítása), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk, farce-os linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó- portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van. Veszprémben, a Vámosi-úti temetőben nyugszik.


=== Irodalom ===
1950-ben [http://www.muvhaz-marcali.hu/bernath/eletrajz.html Bernáth Aurél] növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt és néhány évig utána is az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. [[Vörösberény]]ben, 1976-tól Veszprémben élt. Nagy méretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihanyi templom alapítása), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk, farce-os linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó- portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van. Veszprémben, a Vámosi-úti temetőben nyugszik.  
: Heitler László: Kisgrafikák Tihanyban. = Művészet, 1984. 2. sz.
: Mezei Ottó: Eleven időtlenség. = Kortárs, 1990. 4. sz.
: Albrecht Sándor: ~ 1924-1882. = Új Hírek, 1992. júl. 13.
: Mezei Ottó: A linóleummetszettől a lemezplasztikáig. ~ veszprémi emlékkiállítása. = Új Művészet, 1993. 8. sz.
: Gopcsa Katalin: A képíró-képfaragó. = ÉI, 1993.
: Weckner Tibor: Bakony az én Bakonyom. ~ emlékkiállítása. = Új Hor. 1993. 3. sz.


== Külső hivatkozás ==
== Irodalom  ==
{{Sablon:Vpel}}


[[Kategória:Balatonalmádi jeles személyiségei]]
*Heitler László: Kisgrafikák Tihanyban. = Művészet, 1984. 2. sz.
*Mezei Ottó: Eleven időtlenség. = Kortárs, 1990. 4. sz.
*Albrecht Sándor: Bognár Zoltán 1924-1992. = Új Hírek, 1992. július 13.
*Mezei Ottó: A linóleummetszettől a lemezplasztikáig. Bognár Zoltán veszprémi emlékkiállítása. = Új Művészet, 1993. 8. sz.
*Gopcsa Katalin: A képíró-képfaragó. = Élet és Irodalom, 1993.
*Weckner Tibor: Bakony az én Bakonyom. Bognár Zoltán emlékkiállítása. = Új Horizont 1993. 3. sz.
 
== Külső hivatkozás  ==
 
{{Sablon:Vpel}}
 
[[Category:Életrajzok]][[Category:Balatonalmádi]][[Category:Veszprém]]

A lap jelenlegi, 2016. március 23., 17:06-kori változata

Bognár Zoltán
Született: Párizs
1924. november
Elhunyt: Veszprém
1992. június 10.
Pályafutása
Foglalkozása: grafikus, rajztanár


(Párizs, 1924. november 28. - Veszprém, 1992. június 10.) grafikus, rajztanár.

Élete

1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt és néhány évig utána is az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. Vörösberényben, 1976-tól Veszprémben élt. Nagy méretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihanyi templom alapítása), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk, farce-os linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó- portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van. Veszprémben, a Vámosi-úti temetőben nyugszik.

Irodalom

  • Heitler László: Kisgrafikák Tihanyban. = Művészet, 1984. 2. sz.
  • Mezei Ottó: Eleven időtlenség. = Kortárs, 1990. 4. sz.
  • Albrecht Sándor: Bognár Zoltán 1924-1992. = Új Hírek, 1992. július 13.
  • Mezei Ottó: A linóleummetszettől a lemezplasztikáig. Bognár Zoltán veszprémi emlékkiállítása. = Új Művészet, 1993. 8. sz.
  • Gopcsa Katalin: A képíró-képfaragó. = Élet és Irodalom, 1993.
  • Weckner Tibor: Bakony az én Bakonyom. Bognár Zoltán emlékkiállítása. = Új Horizont 1993. 3. sz.

Külső hivatkozás

Veszprém megyei életrajzi lexikon
A lap eredeti címe: „https://helyismeret.hu/index.php?title=Bognár_Zoltán&oldid=17228”