Polinszky Károly

POLINSZKY Károly (Budapest, 1922. március 19. – Budapest, 1998. augusztus 15.) vegyészmérnök, tanár, politikus. A kémiai tudományok doktora.

Élete

1940-ben a budapesti Eötvös József Reálgimnáziumban érettségizett, 1944-ben a Műegyetemen vegyészmérnöki diplomát szerzett. Egyetemi diákszervezeti tagként oktatásszervezési kérdésekkel foglalkozott, Varga József tanítványaként részt vett az egyetemi kutatómunkában. A háború után, fiatal szakemberként bekapcsolódott a műegyetemi képzés megreformálásáért végzett feladatok megvalósításába, 1949-ben pedig megbízták a Nehézvegyipari Kar megszervezésével. Egyik kezdeményezője volt a Veszprémben, 1949-ben indult felsőfokú vegyészmérnök-képzésnek, a jelenlegi Veszprémi Egyetem megalapításának, ahol kari kurátorként (1949–1952), tanszékvezető egyetemi tanárként (1954–1964), és rektorként (1949–1952., 1954–1963) dolgozott. Az egyetem mellett három jelentős kutatóintézet létrehozásában munkálkodott, amelyek közül a NEVIKI-nek, és az 1960-ban alapított MÜKKI-nek igazgatója is volt. 1964-ben az MTA-nak levelező-, 1976-tól rendes tagja, 1980–1985 között alelnöke. 1974-től 1980-ig oktatási miniszter, majd nyugállományba vonulásáig (1992) a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, rektora (1981–1987). Kutatási területe: a szervetlen kémiai technológia, a szervetlen pigmentek kémiája és technológiája. Tagja volt az Acta Chimica és a Kémiai Közlemények szerkesztőbizottságának, a MTESZ és a Hazafias Népfront elnökségének. 1961-ben Kossuth-díjat, 1975-ben Veszprém város díszpolgára, 1987-ben Apáczai Csere János-díjat kapott.

Művei

• Gázipar. (Társszerző.) Budapest, 1949.
• Kémiai technológia. 1–3. Köt. (Társzerző.) Budapest, 1959–1961.

Irodalom

• Polinszky Károly emlékezete. = Napló, 1998. augusztus 29.
• HOGYA György: Veszprém város díszpolgárai. Veszprém, 2001.