„Petőfi szobor avatása” változatai közötti eltérés
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 21. sor: | 21. sor: | ||
(Egy gondolat bánt engemet. . . Pest, 1847.) | (Egy gondolat bánt engemet. . . Pest, 1847.) | ||
Testét ott tiporták vérbe a száguldó orosz paripák. ''Meghalt'', hogy ''megdicsőüljön'', hogy ''örökké éljen'' a nemzeti köztudatban s hogy magasztos példát adjon arra nézve, ''hogy miként kell szeretni a hazát forró szívvel s hogy miként kell küzdeni és meghalni a szabadságért.'' | |||
Költészetünknek ez a legragyogóbb csillaga 53 évvel ezelőtt tünt el hazánk egéről s egy emberöltő óta pihen immár | |||
csöndesen. | |||
Ismeretlen sírjára a vadvirágok szőttek szemfödőt. Széttört lantja hallgat és saslelkének álma a ''szabadság'' lázasan tör előre. | |||
Nemzetünk ezredéves történelméhez tengernyi magasztos tény fűződik, de a ''legendaszerü nagyszerűség'' az 1848/49-iki | |||
szabadságharcban nyilvánul a legfényesebben. | |||
A nemzeti újjászületés nagy korának költője ''Petőfi'' ugyanis ekkor hirdette varázs lantján az ''emberi jogokat''; 1848. március | |||
hó 15-én kiáltotta oda nemzetének a szabad sajtó első termékében: ''Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!'' (Nemzeti dal. 1848.) Ez a költemény nemzetébresztő harsonaként zendült meg a nép fülében. | |||
A költő nem sokára kardot kötött, hogy harcoljon és hogy életét áldozza a hazáért. | |||
A megifjodott Magyarországnak ''bálványa, eszményi képviselője'' volt ő, a ki széttörte a bilincseket, hogy ''szabaddá legyen a szabadnak teremtett ember.'' | |||
A mai magasztos napon, a nemzeti érzület föllángolásának emlékünnepén eszünkbe juthat, hogy mint hatotta át a lelkeket villanyszerüen a hazaszeretet szent lángja s hogy mint kell ''oltárt'' emelni a szabadság eszméjének, híven a tradíciókhoz és hogy mily kegyelettel kell azokra gondolnunk, a kik prófétai ihlettséggel hirdették ''Magyarország újjászületését''. | |||
Dicső napok voltak ezek, szépen tündöklők az emberiség és a hazaszeretet történelmében. | |||
A szabadság, egyenlőség és testvériség zászlaját 1848. március hó 15-én ültették a ''megváltó jelképe'' gyanánt a magyar haza szent földjébe s ezt az eszmét ''a politikai szentháromság kultuszának varázsa övezi''. | |||
[[Category:Könyvek]] | [[Category:Könyvek]] | ||
A lap 2013. április 20., 14:16-kori változata
ünnepi beszéde
a Balaton-almádi Petőfi-szobor
leleplezésekor
1902. Július hó 31-énTisztelt ünneplő közönség!
A szabadság és szerelem lánglelkű lantosának, Petőfinek emlékszobrát leplezzük le.
A szerény ünnepség a segesvári csata évfordulójára esik, a mikor a szabadságharc Tyrtaeusa 1849. július hó 31-én kiadta nemes lelkét.
Költői erővel nyilvánított akarata beteljesedett a tragikus véggel, úgy, a miként legendás élete kívánta:
„Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjúi vér ki szivembül".
(Egy gondolat bánt engemet. . . Pest, 1847.)
Testét ott tiporták vérbe a száguldó orosz paripák. Meghalt, hogy megdicsőüljön, hogy örökké éljen a nemzeti köztudatban s hogy magasztos példát adjon arra nézve, hogy miként kell szeretni a hazát forró szívvel s hogy miként kell küzdeni és meghalni a szabadságért.
Költészetünknek ez a legragyogóbb csillaga 53 évvel ezelőtt tünt el hazánk egéről s egy emberöltő óta pihen immár csöndesen.
Ismeretlen sírjára a vadvirágok szőttek szemfödőt. Széttört lantja hallgat és saslelkének álma a szabadság lázasan tör előre.
Nemzetünk ezredéves történelméhez tengernyi magasztos tény fűződik, de a legendaszerü nagyszerűség az 1848/49-iki szabadságharcban nyilvánul a legfényesebben.
A nemzeti újjászületés nagy korának költője Petőfi ugyanis ekkor hirdette varázs lantján az emberi jogokat; 1848. március hó 15-én kiáltotta oda nemzetének a szabad sajtó első termékében: Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! (Nemzeti dal. 1848.) Ez a költemény nemzetébresztő harsonaként zendült meg a nép fülében.
A költő nem sokára kardot kötött, hogy harcoljon és hogy életét áldozza a hazáért.
A megifjodott Magyarországnak bálványa, eszményi képviselője volt ő, a ki széttörte a bilincseket, hogy szabaddá legyen a szabadnak teremtett ember.
A mai magasztos napon, a nemzeti érzület föllángolásának emlékünnepén eszünkbe juthat, hogy mint hatotta át a lelkeket villanyszerüen a hazaszeretet szent lángja s hogy mint kell oltárt emelni a szabadság eszméjének, híven a tradíciókhoz és hogy mily kegyelettel kell azokra gondolnunk, a kik prófétai ihlettséggel hirdették Magyarország újjászületését.
Dicső napok voltak ezek, szépen tündöklők az emberiség és a hazaszeretet történelmében.
A szabadság, egyenlőség és testvériség zászlaját 1848. március hó 15-én ültették a megváltó jelképe gyanánt a magyar haza szent földjébe s ezt az eszmét a politikai szentháromság kultuszának varázsa övezi.