„Fiáth Ferenc” változatai közötti eltérés
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
eörményesi és karánsebesi (Aka, 1815. | eörményesi és karánsebesi (Aka, 1815. szeptember 21. - Veszprém, 1885. február 19.) főispán, emlékirat-író. | ||
== Élete == | |||
Valóságos belső titkos tanácsos. Iskoláit Győrött, Székesfehérvárott és Pesten végezte. Egy évig Veszprém megyében volt aljegyző, 1844-ben Fejér megye alispánja, 1845-ben magyar királyi helytartósági tanácsos. A magyar minisztérium megalakulásakor, a helytartótanács megszűnésekor lemondott és [[Vörösberény]]ben gazdálkodott. 1848-ban a horvát csapatok veszprémi betörésekor a nemzetőrség parancsnokává választották. Az 1850-es években Deák Ferenc köréhez tartozott. 1860-ban (rövid ideig) és 1865-től Veszprém megye főispánja, 1874-ben bárói rangot kapott. 1849-ben egy proklamációja és egy cikke a Fővárosi Lapokban jelent meg. Életem és élményeim c., 1878-ban megjelent kétkötetes emlékirata jelentős kortörténeti dokumentum. | Valóságos belső titkos tanácsos. Iskoláit Győrött, Székesfehérvárott és Pesten végezte. Egy évig Veszprém megyében volt aljegyző, 1844-ben Fejér megye alispánja, 1845-ben magyar királyi helytartósági tanácsos. A magyar minisztérium megalakulásakor, a helytartótanács megszűnésekor lemondott és [[Vörösberény]]ben gazdálkodott. 1848-ban a horvát csapatok veszprémi betörésekor a nemzetőrség parancsnokává választották. Az 1850-es években Deák Ferenc köréhez tartozott. 1860-ban (rövid ideig) és 1865-től Veszprém megye főispánja, 1874-ben bárói rangot kapott. 1849-ben egy proklamációja és egy cikke a Fővárosi Lapokban jelent meg. Életem és élményeim c., 1878-ban megjelent kétkötetes emlékirata jelentős kortörténeti dokumentum. | ||
== Munkái == | |||
*Életem és élményeim. 1-2. Köt. Budapest, 1878. | |||
== Külső hivatkozás == | == Külső hivatkozás == | ||
A lap jelenlegi, 2014. február 5., 18:42-kori változata
eörményesi és karánsebesi (Aka, 1815. szeptember 21. - Veszprém, 1885. február 19.) főispán, emlékirat-író.
Élete
Valóságos belső titkos tanácsos. Iskoláit Győrött, Székesfehérvárott és Pesten végezte. Egy évig Veszprém megyében volt aljegyző, 1844-ben Fejér megye alispánja, 1845-ben magyar királyi helytartósági tanácsos. A magyar minisztérium megalakulásakor, a helytartótanács megszűnésekor lemondott és Vörösberényben gazdálkodott. 1848-ban a horvát csapatok veszprémi betörésekor a nemzetőrség parancsnokává választották. Az 1850-es években Deák Ferenc köréhez tartozott. 1860-ban (rövid ideig) és 1865-től Veszprém megye főispánja, 1874-ben bárói rangot kapott. 1849-ben egy proklamációja és egy cikke a Fővárosi Lapokban jelent meg. Életem és élményeim c., 1878-ban megjelent kétkötetes emlékirata jelentős kortörténeti dokumentum.
Munkái
- Életem és élményeim. 1-2. Köt. Budapest, 1878.