Id. Keszler Gyula

Innen: Helyismeret
A lap korábbi változatát látod, amilyen Solti Gábor (vitalap | szerkesztései) 2011. június 15., 09:01-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „thumb KESZLER Gyula, id. (Keszthely, 1844. dec. 15.–Tapolca, 1916. aug. 17.) tanító, költő. Fia id. Keszler Aladár, és Keszler Zol...”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

KESZLER Gyula, id. (Keszthely, 1844. dec. 15.–Tapolca, 1916. aug. 17.) tanító, költő. Fia id. Keszler Aladár, és Keszler Zoltán.

Élete

Keszthelyen tanult, majd segédtanítóként Türjén és szülővárosában dolgozott. 1866-ban tanítói oklevelet szerzett, Tapsonyban és Vindornyaszőlősön tanított. 1872 és 1910 között Tapolcán először a Felső-népiskolában, később a Polgári Fiúiskolában tanított. Méhészként saját gyártmányú kaptárt, szőlészként ojtógépet talált fel és forgalmazott. Felfedezte a rézkénpor jótékony hatását a szőlőbetegségekre. Irányította a filoxéra elleni küzdelmet, a Balaton-felvidéki szőlők újratelepítését. Szaklapokban és a Tapolcza és Vidéke c. hetilapban publikált. Fiatal korában egy ideig munkatársa volt a Borsszem Jankó c. élclapnak. Szabadidejében festett, orgonafugákat komponált, Dabronczy és Csobánczy álnéven versei jelentek meg. Verseiből kötetnyi kézirat maradt az utókorra.

Irodalom

  • PÉCS Gyuláné: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1936.
A lap eredeti címe: „https://helyismeret.hu/index.php?title=Id._Keszler_Gyula&oldid=5618”