P. Tóth Ede forrásának megtekintése

[[Image:P._Tóth_Ede.jpg|thumb]]

P. TÓTH Ede (Szil, 1911. ápr. 27.–Bp., 1936. febr. 19.) szerzetes, költő. Az elemi iskola első négy osztályát szülőfalujában, és a fővárosban végezte. A negyedik elemi elvégzése után édesanyja beíratta a budapesti Barcsai utcai gimnáziumba. Betegség miatt visszatért szülőfalujába, újra az elemiben, majd a bencéseknél folytatta gimnáziumi tanulmányait. Kőszegi rokonai vették magukhoz. Tizennyolc évesen belépett a Szent Ferenc rendbe, az újoncidő letelte után, a pápai bencéseknél fejezte be a gimnáziumot. Teológiai tanulmányait 1931-ben Szombathe1yen kezdte, de egy év múlva a rend a ferences missziók szemináriumába, a teológia folytatására és a francia nyelv elsajátítására, a franciaországi Monsen-Baroeul-ba küldte. 1934. július 8-án szentelték pappá; újmiséjét szülőfalujában mondta, majd pár heti pihenés után visszatért tanulmányainak franciaországi színhelyére. A következő évben betegen hozták haza a budakeszi tüdőszanatóriumba, ahol meghalt. Első versei 1930-ban jelentek meg, írt elbeszéléseket és esszét is. Rövid pályafutásának talán leggyönyörűbb alkotása az a 12 költemény, amelyet „Strófák az Isten hegyéről” címmel kötött csokorba. Alkotásait közölte a Párizsi Katolikus Tudósító, a Katolikus Szemle és az Élet is.

==Művei==

*Az eltört hárfa. 1936.

==Irodalom==

*VARGA B.: Az eltört hárfa. A pápai bencéseknél tanult. = Pápa és Vidéke, 2009. jún. 25.

{{DEFAULTSORT:P. Toth Endre}}
[[Category:Életrajzok]]