„Dicenty Dezső síremléke” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
(Új oldal, tartalma: „200px ''Helye:'' Református temető (bal oldal), Bajcsy-Zsilinszky u. ''Felirata:'' Dicenty Dezső 1879-1965 Kiváló szőlész b...”)
 
 
(2 közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
[[Image:Dicenty sir1.JPG|thumb|right|200px]]
+
{{InfoboxSzobor
 +
|alkotás=Dicenty Dezső síremléke
 +
|kép=Dicenty sir1.JPG
 +
|helye=Református temető (bal oldal) (Balatonfüred, Bajcsy-Zsilinszky u.)
 +
|év=1990. április 20.
 +
|alkotó=
 +
|anyag=kő
 +
|felirat=Dicenty Dezső 1879-1965 Kiváló szőlész borász kutató, a M. Kir. Ampelológiai Intézet igazgatója 1920-1942 Halálának 25. évfordulóján állította a Szőlészeti és Borászati Emlékbizottság
 +
}}
  
''Helye:'' Református temető (bal oldal), Bajcsy-Zsilinszky u.
 
 
''Felirata:'' Dicenty Dezső 1879-1965 Kiváló szőlész borász kutató, a M. Kir. Ampelológiai Intézet igazgatója 1920-1942 Halálának 25. évfordulóján állította a
 
Szőlészeti és Borászati Emlékbizottság
 
  
 
''Állíttatta:'' Szőlészeti és Borászati Emlékbizottság
 
''Állíttatta:'' Szőlészeti és Borászati Emlékbizottság
  
''Felavatva:'' 1990. április 20.
+
''Avató:'' Kiss Ervin szőlőnemesítő, az emlékbizottság titkára
 
+
[[Image:Dicenty sir2.JPG|thumb|left|200px]]
''Avató:'' Kiss Ervin szőlőnemesítõ, az emlékbizottság titkára
+
Dicenty Dezső szőlész, borász (Szekszárd, 1879. október 16. - Balatonfüred, 1965. április 25.). A XX. század első felében a magyar szőlészet és borászat nemzetközileg is elismert személyisége volt. Tudományos munkásságát a szőlészeti talajtan terén fejtette ki, s hazai megalapítójának tekinthető. 1905-től az Ampelológiai Intézetben dolgozott, 1920-tól igazgatója, később kisérletügyi főigazgatója volt. A balatonedericsi Állami Szénkéneggyár létrehozásának kezdeményezője, az első Magyar Állami Borkősavgyár alapítója és igazgatója volt. Előkészítette az 1936. évi bortörvényt. Kiemelkedő munkája A magyar
 
+
''Anyaga:'' kő
+
 
+
Dicenty Dezső szőlész, borász (Szekszárd, 1879. október 16. - Balatonfüred, 1965. április 25.). A XX. század első felében a magyar szőlészet és borászat nemzetközileg is elismert személyisége volt. Tudományos munkásságát a szőlészeti talajtan terén fejtette ki, s hazai megalapítójának tekinthető. 1905-től az Ampelológiai Intézetben dolgozott, 1920-tól igazgatója, később kisérletügyi főigazgatója volt. A balatonedericsi Állami Szénkéneggyár létrehozásának kezdeményezője, az első Magyar Állami Borkősavgyár alapítója és igazgatója volt. Előkészítette az 1936. évi bortörvényt. Kiemelkedõ munkája A magyar
+
 
szőlőbirtok sorsa (1936). Számos sikeres hazai és külföldi kiállítást rendezett, ezért 1938-ban a Francia Becsületrend parancsnoki fokozatával tüntették ki. Hazánk az ő közvetítésével lett a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) alapító tagja. Tevékenyen részt vett a balatoni borok népszerűsítésében, a füredi borhetek rendezésében. Füredi szőlőjét példásan gondozta. 1942-ben csak látásának romlása miatt ment nyugdíjba. 1945 után nyugdíját megvonták, kitelepítették. Füreden élt nehéz körülmények között. Látását elveszítette, idegenek gondozták, birtokának eladogatásából élt, s elhagyatva halt meg. Sírkövét a tiszteletére rendezett emlékülés keretében állították. 1990-ben arcképe megjelent a Mezőgazdaságunk Nagyjai levelezőlap sorozatban.
 
szőlőbirtok sorsa (1936). Számos sikeres hazai és külföldi kiállítást rendezett, ezért 1938-ban a Francia Becsületrend parancsnoki fokozatával tüntették ki. Hazánk az ő közvetítésével lett a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) alapító tagja. Tevékenyen részt vett a balatoni borok népszerűsítésében, a füredi borhetek rendezésében. Füredi szőlőjét példásan gondozta. 1942-ben csak látásának romlása miatt ment nyugdíjba. 1945 után nyugdíját megvonták, kitelepítették. Füreden élt nehéz körülmények között. Látását elveszítette, idegenek gondozták, birtokának eladogatásából élt, s elhagyatva halt meg. Sírkövét a tiszteletére rendezett emlékülés keretében állították. 1990-ben arcképe megjelent a Mezőgazdaságunk Nagyjai levelezőlap sorozatban.
  
 
[[Category:Köztéri_szobrok,_emléktáblák]][[Category:Balatonfüred]]
 
[[Category:Köztéri_szobrok,_emléktáblák]][[Category:Balatonfüred]]

A lap jelenlegi, 2014. június 19., 18:07-kori változata

Dicenty Dezső síremléke
Dicenty sir1.JPG
Helye: Református temető (bal oldal) (Balatonfüred, Bajcsy-Zsilinszky u.)
Felavatva: 1990. április 20.
Alkotó(k):
Anyaga:
Felirat:
Dicenty Dezső 1879-1965 Kiváló szőlész borász kutató, a M. Kir. Ampelológiai Intézet igazgatója 1920-1942 Halálának 25. évfordulóján állította a Szőlészeti és Borászati Emlékbizottság



Állíttatta: Szőlészeti és Borászati Emlékbizottság

Avató: Kiss Ervin szőlőnemesítő, az emlékbizottság titkára

Dicenty sir2.JPG

Dicenty Dezső szőlész, borász (Szekszárd, 1879. október 16. - Balatonfüred, 1965. április 25.). A XX. század első felében a magyar szőlészet és borászat nemzetközileg is elismert személyisége volt. Tudományos munkásságát a szőlészeti talajtan terén fejtette ki, s hazai megalapítójának tekinthető. 1905-től az Ampelológiai Intézetben dolgozott, 1920-tól igazgatója, később kisérletügyi főigazgatója volt. A balatonedericsi Állami Szénkéneggyár létrehozásának kezdeményezője, az első Magyar Állami Borkősavgyár alapítója és igazgatója volt. Előkészítette az 1936. évi bortörvényt. Kiemelkedő munkája A magyar szőlőbirtok sorsa (1936). Számos sikeres hazai és külföldi kiállítást rendezett, ezért 1938-ban a Francia Becsületrend parancsnoki fokozatával tüntették ki. Hazánk az ő közvetítésével lett a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) alapító tagja. Tevékenyen részt vett a balatoni borok népszerűsítésében, a füredi borhetek rendezésében. Füredi szőlőjét példásan gondozta. 1942-ben csak látásának romlása miatt ment nyugdíjba. 1945 után nyugdíját megvonták, kitelepítették. Füreden élt nehéz körülmények között. Látását elveszítette, idegenek gondozták, birtokának eladogatásából élt, s elhagyatva halt meg. Sírkövét a tiszteletére rendezett emlékülés keretében állították. 1990-ben arcképe megjelent a Mezőgazdaságunk Nagyjai levelezőlap sorozatban.