„Dániel Ernő nyaralója” változatai közötti eltérés
| (4 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | Balatonfüred, | + | {{InfoboxÉpület |
| + | |cím=Dániel Ernő nyaralója | ||
| + | |kép=Daniel_erno.jpg | ||
| + | |város=Balatonfüred | ||
| + | |év=1899-ben vagy 1900-ban épülhetett | ||
| + | |építtető= | ||
| + | |tulaj=magántulajdon | ||
| + | |felújítva= | ||
| + | }} | ||
| + | BALATONFÜRED, ÉCSY LÁSZLÓ UTCA 5. | ||
| − | |||
| − | + | A helyi védettséget élvező magántulajdonú, egyszerű nyaraló több mint száz éves, azóta külsőleg nem sokat változott. Tornácán a Huray nyaralóhoz hasonló lombfűrészelt fadíszítés látható. Telkét 1894 után alakították ki, miután a bencés rend megvette a veszprémi káptalantól. Valószínűleg ez terület is a Tornay családé lehetett, magasabban fekvő részén már korábban felépült a mai Honvéd utcában álló nyaraló (24.). A Dániel család már Füreden pihent az 1890-es években is, 1898-ban például az Ipoly udvarban szálltak meg, ekkor még nem lehetett tulajdonukban a terület vagy a villa. Az 1900-ban készült térképen már két épület áll a közös kertben, a nyaraló így 1899-ben, vagy 1900-ban épülhetett. Nem tudni, hogy a területet vették meg és arra építettek, vagy egy újonnan épített villát vásároltak meg. 1902-ben is Füreden pihentek, de nem ismeretes, hol szálltak meg. 1911-ben már a Dániel-villa sajátjukként szerepelt a vendégnévsorban. 1912-ben a másik épület neve már Quisisana, 1913-ban Goldbergeréké. | |
| − | + | A tulajdonos szamosújvárnémethi báró [http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A1niel_Ern%C5%91 Dániel Ernő] (Elemér, 1843.– Balatonfüred, 1923. márc. 24.) politikus, jogász, a Szabadelvű Párt egyik gazdasági szakértője, 1895–1899-ban kereskedelemügyi miniszter. Ő volt a Tiszai Ármentesítési Társulat megszervezője és elnöke, az Első Hazai Takarékpénztár igazgatóságának elnöke, a Vaskapu szabályozásának befejezője, a millenniumi ünnepségek egyik fő szervezője; ezután kapott örökös bárói rangot. | |
| + | Örmény származású volt, a család 1725-ben nemesi rangot kapott, tagjai főleg Arad megyében éltek. Apja Dániel János alispán, anyja Kiss Auguszta, Kiss Ernő honvédtábornok (1799–1849) egyik törvénytelen leánya volt. Ismeretesek Kiss Ernő levelei, amelyeket kivégzése előtt hozzá és testvéréhez írt. Leányait később Ferenc József törvényesítette. Dániel Ernő tehát Kiss Ernő aradi vértanú unokája volt. 1895-ben Mikszáth Kálmán így írt róla a Parlamenti karcolatokban: ''„a ház egyik kedvelt alakja. Kissé hegyesbe végződő arca, komoly, hideg, szinte márványszerű, de apró fekete szemeiben élet ég. Ő lett Lukács Béla utóda és a Baross unokája.”'' | ||
| + | Felesége Cséry Szeréna, a Blaha-villa egyik korábbi tulajdonosának leánya. Blaha Lujza így mutatta be őt 1904-ben megjelent naplójában: ''„Ennek a mi kis füredi köztársaságunknak néhány év óta ismét rendes vendége báró Dániel Ernőné kegyelmes asszony. Itt nyaral ő is, bárha nem tölt itt annyi időt, mint mi, akik úgyszólván az elsők vagyunk az érkezésben, és az utolsók, amikor őszidőn távozásra kerül a sor. Nála beigazolódik az a közmondás, hogy az ember, ha alkalma nyílik, szívesen visszatér első szerelméhez. Leánykorában szüleivel a nyarat saját házukban (jelenleg az én fészkem) rendesen Füreden töltötték, még most is híre van az ő csárdásainak, melyeket különösen a most már szinte elhalt Pázmándy Bélával – Plikussal, mint ahogy barátai nevezték – oly bravúrosan jártak, hogy a táncospárok mind megálltak, és fiatalja-öregje táncukban gyönyörködtek. | ||
| − | + | A kegyelmes asszony sok évig nem járt Füredre, de most néhány év óta mindig ott van. Mondhatom, hogy ismert, általános kedvessége folytán ő a legnépszerűbb alakja Fürednek. Mindenki örül, ha üdvözölheti vagy néhány szót válthat vele. De ő nemcsak a legkedvesebb, hanem a legbátrabb női fürdővendég, mert nem tud a Balaton hőfoka oly mélyre süllyedni, hogy ő meg ne fürödjék; voltak ősz felé olyan napok, amelyekben az egyetlen fürdőzője az uszodának Dánielné kegyelmes aszony volt. Kimerült- és fáradtnak csak egyszer láttam, mikor Stefánia özvegy trónörökösné Füreden volt. A sok toalettváltás és mulatságok a nagy melegben őt is megviselték.”''<ref>Blaha Lujza naplója. Közread. Csillag Ilona. Bp., 1987. 286-287.</ref> | |
| − | + | Fiatalabb fiúk, Dániel Tibor (1878–1951) magyar teniszbajnok volt.<ref>Balatoni Hírlap. 1898. júl. 27. 11. sz. 2.</ref> 1898-ban a füredi versenyen is ő nyert. ''„Ez alkalommal megjött Dániel Ernőné báróné is, ki lebilincselő szeretetméltóságával egész udvart teremtett maga körül. A miniszter maga csak a versenyek alkalmával egy-egy napra jöhet le.”''<ref>Balatoni Hírlap 1898. júl. 17. 10. sz. 3.</ref> | |
| − | + | Dániel Ernő 1923. július 24-én, 80 éves korában Füreden halt meg. ''„Tegnap Dániel Ernő báró, az egykori Bánffy kormány volt kereskedelemügyi minisztere és a milleniumi kiállítás szervezője, életének nyolcvanadik évében meghalt. Egyike volt a legnépszerűbb magyar politikusoknak, aki mint kormányférfiu is az összes pártok bizalmát bírta. Kormányzása idején őt támadták a legkevésbé. Baross Gábor hagyományainak volt a folytatója. Az országgyűlésnek egyik legmunkásabb tagja, aki különösen a delegáció és a pénzügyi bizottság működésében vett nagy részt. Minisztersége idején fejezték be a Vaskapu szabályozását és építették meg az esztergomi, tokaji és budapesti összekötő vasúti hidakat, valamint a Ferenc József hidat.”''<ref>Balatonfüred. 1923. júl. 28. 30. sz. 3.</ref> – írta róla a helyi lap. Felesége mellett, a cséri és szentlőrinci Cséry család sírboltjában nyugszik a Kerepesi temetőben. | |
| − | + | Dánielné 1927-ben hunyt el. Tábori Kornél később így emlékezett rá:''„A nevezetes régi alakok közé tartozott Balatonfüreden báró Dániel Ernőné, Cséry Szeréna, aki lent a parton épült legalsó villában lakott, a Királyi Magyar Yachtklub és a Yachtépítő házain túl s onnan minden nap gyalog ment hosszú sétára, sőt még hetvenöt éves korában is kiúszott a nyílt Balatonba, mégpedig jó messzire.”''<ref>Tábori Kornél: Balatoni történetek. = Balatoni Kurir. 1939. nov. 16. 35. sz. 2.</ref> | |
| − | + | ||
| − | + | ||
| − | + | ||
| − | + | ||
| − | + | 1940-ben a házjegyzék szerint az Écsy utcai épület unokái, Dániel Tibor és Dániel Marietta tulajdonában volt. Az államosítás után lakásként használták, az utóbbi években étterem is működött benne. | |
A lap jelenlegi, 2014. június 28., 16:10-kori változata
| Dániel Ernő nyaralója | |||||
 | |||||
| Helye: | Balatonfüred | ||||
| Építési adatok | |||||
| Építés éve : | 1899-ben vagy 1900-ban épülhetett | ||||
| Építtető: | |||||
| Tulajdonos: | magántulajdon | ||||
| Felújítva : | |||||
BALATONFÜRED, ÉCSY LÁSZLÓ UTCA 5.
A helyi védettséget élvező magántulajdonú, egyszerű nyaraló több mint száz éves, azóta külsőleg nem sokat változott. Tornácán a Huray nyaralóhoz hasonló lombfűrészelt fadíszítés látható. Telkét 1894 után alakították ki, miután a bencés rend megvette a veszprémi káptalantól. Valószínűleg ez terület is a Tornay családé lehetett, magasabban fekvő részén már korábban felépült a mai Honvéd utcában álló nyaraló (24.). A Dániel család már Füreden pihent az 1890-es években is, 1898-ban például az Ipoly udvarban szálltak meg, ekkor még nem lehetett tulajdonukban a terület vagy a villa. Az 1900-ban készült térképen már két épület áll a közös kertben, a nyaraló így 1899-ben, vagy 1900-ban épülhetett. Nem tudni, hogy a területet vették meg és arra építettek, vagy egy újonnan épített villát vásároltak meg. 1902-ben is Füreden pihentek, de nem ismeretes, hol szálltak meg. 1911-ben már a Dániel-villa sajátjukként szerepelt a vendégnévsorban. 1912-ben a másik épület neve már Quisisana, 1913-ban Goldbergeréké.
A tulajdonos szamosújvárnémethi báró Dániel Ernő (Elemér, 1843.– Balatonfüred, 1923. márc. 24.) politikus, jogász, a Szabadelvű Párt egyik gazdasági szakértője, 1895–1899-ban kereskedelemügyi miniszter. Ő volt a Tiszai Ármentesítési Társulat megszervezője és elnöke, az Első Hazai Takarékpénztár igazgatóságának elnöke, a Vaskapu szabályozásának befejezője, a millenniumi ünnepségek egyik fő szervezője; ezután kapott örökös bárói rangot. Örmény származású volt, a család 1725-ben nemesi rangot kapott, tagjai főleg Arad megyében éltek. Apja Dániel János alispán, anyja Kiss Auguszta, Kiss Ernő honvédtábornok (1799–1849) egyik törvénytelen leánya volt. Ismeretesek Kiss Ernő levelei, amelyeket kivégzése előtt hozzá és testvéréhez írt. Leányait később Ferenc József törvényesítette. Dániel Ernő tehát Kiss Ernő aradi vértanú unokája volt. 1895-ben Mikszáth Kálmán így írt róla a Parlamenti karcolatokban: „a ház egyik kedvelt alakja. Kissé hegyesbe végződő arca, komoly, hideg, szinte márványszerű, de apró fekete szemeiben élet ég. Ő lett Lukács Béla utóda és a Baross unokája.” Felesége Cséry Szeréna, a Blaha-villa egyik korábbi tulajdonosának leánya. Blaha Lujza így mutatta be őt 1904-ben megjelent naplójában: „Ennek a mi kis füredi köztársaságunknak néhány év óta ismét rendes vendége báró Dániel Ernőné kegyelmes asszony. Itt nyaral ő is, bárha nem tölt itt annyi időt, mint mi, akik úgyszólván az elsők vagyunk az érkezésben, és az utolsók, amikor őszidőn távozásra kerül a sor. Nála beigazolódik az a közmondás, hogy az ember, ha alkalma nyílik, szívesen visszatér első szerelméhez. Leánykorában szüleivel a nyarat saját házukban (jelenleg az én fészkem) rendesen Füreden töltötték, még most is híre van az ő csárdásainak, melyeket különösen a most már szinte elhalt Pázmándy Bélával – Plikussal, mint ahogy barátai nevezték – oly bravúrosan jártak, hogy a táncospárok mind megálltak, és fiatalja-öregje táncukban gyönyörködtek.
A kegyelmes asszony sok évig nem járt Füredre, de most néhány év óta mindig ott van. Mondhatom, hogy ismert, általános kedvessége folytán ő a legnépszerűbb alakja Fürednek. Mindenki örül, ha üdvözölheti vagy néhány szót válthat vele. De ő nemcsak a legkedvesebb, hanem a legbátrabb női fürdővendég, mert nem tud a Balaton hőfoka oly mélyre süllyedni, hogy ő meg ne fürödjék; voltak ősz felé olyan napok, amelyekben az egyetlen fürdőzője az uszodának Dánielné kegyelmes aszony volt. Kimerült- és fáradtnak csak egyszer láttam, mikor Stefánia özvegy trónörökösné Füreden volt. A sok toalettváltás és mulatságok a nagy melegben őt is megviselték.”[1]
Fiatalabb fiúk, Dániel Tibor (1878–1951) magyar teniszbajnok volt.[2] 1898-ban a füredi versenyen is ő nyert. „Ez alkalommal megjött Dániel Ernőné báróné is, ki lebilincselő szeretetméltóságával egész udvart teremtett maga körül. A miniszter maga csak a versenyek alkalmával egy-egy napra jöhet le.”[3] Dániel Ernő 1923. július 24-én, 80 éves korában Füreden halt meg. „Tegnap Dániel Ernő báró, az egykori Bánffy kormány volt kereskedelemügyi minisztere és a milleniumi kiállítás szervezője, életének nyolcvanadik évében meghalt. Egyike volt a legnépszerűbb magyar politikusoknak, aki mint kormányférfiu is az összes pártok bizalmát bírta. Kormányzása idején őt támadták a legkevésbé. Baross Gábor hagyományainak volt a folytatója. Az országgyűlésnek egyik legmunkásabb tagja, aki különösen a delegáció és a pénzügyi bizottság működésében vett nagy részt. Minisztersége idején fejezték be a Vaskapu szabályozását és építették meg az esztergomi, tokaji és budapesti összekötő vasúti hidakat, valamint a Ferenc József hidat.”[4] – írta róla a helyi lap. Felesége mellett, a cséri és szentlőrinci Cséry család sírboltjában nyugszik a Kerepesi temetőben. Dánielné 1927-ben hunyt el. Tábori Kornél később így emlékezett rá:„A nevezetes régi alakok közé tartozott Balatonfüreden báró Dániel Ernőné, Cséry Szeréna, aki lent a parton épült legalsó villában lakott, a Királyi Magyar Yachtklub és a Yachtépítő házain túl s onnan minden nap gyalog ment hosszú sétára, sőt még hetvenöt éves korában is kiúszott a nyílt Balatonba, mégpedig jó messzire.”[5]
1940-ben a házjegyzék szerint az Écsy utcai épület unokái, Dániel Tibor és Dániel Marietta tulajdonában volt. Az államosítás után lakásként használták, az utóbbi években étterem is működött benne.
Jegyzetek
- ↑ Blaha Lujza naplója. Közread. Csillag Ilona. Bp., 1987. 286-287.
- ↑ Balatoni Hírlap. 1898. júl. 27. 11. sz. 2.
- ↑ Balatoni Hírlap 1898. júl. 17. 10. sz. 3.
- ↑ Balatonfüred. 1923. júl. 28. 30. sz. 3.
- ↑ Tábori Kornél: Balatoni történetek. = Balatoni Kurir. 1939. nov. 16. 35. sz. 2.
Forrás
Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.
