A lap jelenlegi, 2016. augusztus 12., 18:00-kori változata

GROFCSIK János (Pápa, 1890. július 20. – Budapest, 1977. január 6.) tanár, vegyészmérnök.

Élete

A kémiai tudományok doktora. Vegyészmérnöki oklevelet 1912-ben a budapesti műegyetemen szerzett. Az Országos Chémiai Intézetben dolgozott, majd a Budapesti Felsőipar-iskolában tanított. 1920-tól a Városlődi Kőedénygyár műszaki tanácsadója. Itt Ő dolgozta ki a massza és a máz összetételét. 1949-től a NEVIKI szilikátkémiai osztályának vezetője, 1951-től 1957-ig, nyugdíjazásáig a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanára. Az MTA Szilikátkémiai Albizottságának elnöke, a szakterület szervezeteiben és intézményeiben aktívan dolgozott. A hazai tűzállóipari és kerámiai nyersanyagok minősítésének kérdéseivel, új vizsgálati módszerek kidolgozásával, agyagásványok szerkezetével és a kerámiai égetés folyamán az anyagban végbemenő átalakulások folyamataival foglalkozott. Több mint félszáz szakközleménye jelent meg.

Művei

• Építőipai anyagtan. Budapest, 1924.
• Kerámia. Budapest, 1940.
• Kémiai anyagok a kémiai iparban. Budapest, 1948.
• Kerámiai anyagok kémiai fizikája. Budapest, 1951.
• Differenciál-termoanalitikus módszerek. Budapest, 1952.
• Durvakerámia. Zománcipar. Budapest, 1953.
• Kerámiai iparok technológiája. Budapest, 1953.
• A kerámia elméleti alapjai. (Társzerző.) Budapest, 1956.
• A mullit keletkezési körülményeinek vizsgálata alumíniumszilikát-tartalmú kerámiai anyagokban. Budapest, 1957.
• A mullit szerkezete, képződése és jelentősége. (Társszerző.) Budapest, 1961.
• A magyar finomkerámiaipar története. Budapest, 1973.

Irodalom

• A Veszprémi Vegyipari Egyetem oktatóinak tudományos munkássága 1970–1980. Veszprém, 1989.
• GROFCSIK Elemér: Grofcsik János (1890–1977). = Évfordulók a műszaki ás természettudományokban, 1990.