„Bauxitkutató Vállalat” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
a (Almádi a bauxitkutatás központja)
a (Almádi a bauxitkutatás központja)
29. sor: 29. sor:
  
 
==Almádi a bauxitkutatás központja==
 
==Almádi a bauxitkutatás központja==
 +
<center>Írta: Tóth Béla</center>
 
===I. rész===
 
===I. rész===
 
1950-ben, nem sokkal újév után Balatonalmádiban néhányan felkapták a fejüket a hírre, hogy a furcsa nevű és tevékenységű MASZOBAL Bauxitkutató Expedíció települt a községbe. A többség persze nem törődött vele, hiszen mi volt ez a korábbi évek drámai eseményeihez képest.
 
1950-ben, nem sokkal újév után Balatonalmádiban néhányan felkapták a fejüket a hírre, hogy a furcsa nevű és tevékenységű MASZOBAL Bauxitkutató Expedíció települt a községbe. A többség persze nem törődött vele, hiszen mi volt ez a korábbi évek drámai eseményeihez képest.

A lap 2016. szeptember 22., 17:03-kori változata

Volt egyszer egy Bauxitkutató...

Egy kiállítás kezdete

Felhívás egykori kollégákhoz

20 éve fejezte be tevékenységét Balatonalmádi legnagyobb munkáltatója, a Bauxitkutató Vállalat. Egykori munkahelyünk 45 év működés után 1995-ben szüntette be tevékenységét.

A mostani 20. évforduló alkalmából többen úgy gondoltuk, hogy a vállalat életét bemutató kiállítással és szakmai előadásokkal lehetne méltó módon emlékeznünk munkahelyünkre, és tisztelegnünk az ott dolgozó – a cég csúcsidőszakában –, több mint 1000 ember munkája előtt.

Valószínűleg sokan tudják, hogy vállalatunk előzményeként Balatonalmádiban 1950-ben a Bauxitkutató Expedíció nevű cég kezdte meg működését, amelyből azután 1954. október 1-jével megalakult a Bauxitkutató Vállalat. A rendszerváltás után ennek lett jogutódja a Geoprospect Kft., amely 1995-ben szűnt meg.

A vállalat működésének 45 éve alatt több ezer embernek adott munkát, biztos megélhetést, nem csak Balatonalmádiban, hanem különböző vidéki telephelyein is. A teljesség igénye nélkül csak a legnagyobb telephelyeket felsorolva: Nyirád, Halimba, Bakonyszentlászló, Iszkaszentgyörgy, ahol több száz ember dolgozott. Vállalatunk – dolgozóinak szorgalmas és hatékony munkájával –, 250 millió tonna bauxitot kutatott fel (amiből 110 millió tonnát ki is bányásztak), és sikeresen végrehajtotta az országban egyedülálló aknafúró programot.

A bauxitkutatás sok szakterület összehangolt, komplex tevékenységével valósult meg. A földtani szakemberek mindenekelőtt kijelölték a kutatási területeket, majd a kutatás végén zárójelentésben összegezték az eredményeket. A fúrócsoportoknál dolgozó geodéták, geológusok, hidrogeológusok, geofizikusok, fúrósok, szerelők és gépjárművezetők összeszokott csapata végezte a terepi munkát, kitűzték a pontok helyét, kivitelezték a kutatófúrásokat, leírták a rétegsort, regisztrálták a vízföldtani adatokat. A laboratóriumban elemezték a mintákat. A gépészet új fúrószerszámokat gyártott, motorokat és gépeket javított. Az anyaggazdálkodásnak és szállításnak különösen a csoportok ellátása jelentett komoly feladatot. Mindezeken kívül voltak még a minden vállalatnál kötelező egységek: igazgatás, könyvelés, szervezés, munkaügy stb.

A kiállításra készülve és szélesebb körre kitekintve, iparágunknak még két nevezetes évfordulóját szükséges megemlítenünk. Éppen 100 éve annak, hogy a történelmi Magyarország területén megkezdődött a bauxitkutatás. Annak pedig 90 éve, hogy Gánton megnyitották a világ akkor egyik legnagyobb bauxitbányáját.

A 2016 tavaszára tervezett emlékkiállítást és előadásokat Balatonalmádiban a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár erre a célra biztosított helyiségében szeretnénk lebonyolítani. Ahhoz, hogy sikeres legyen, szükséges a volt munkatársak segítsége. Úgy gondoljuk, hogy sokan őriznek még a vállalattal kapcsolatos emléktárgyakat, fényképeket, dokumentumokat vagy fúrómagokat, fúrókoronákat és egyéb tárgyi eszközöket is. Ha ezeket kölcsönadnák a kiállítás idejére, és ezen felül munkájukkal is közreműködnének a rendezésben, a tablók összeállításában vagy egyes előadások megtartásában, akkor van arra remény, hogy rendezvényünk sikeres lesz.

Örülnénk, ha minél több kolléga jelentkezne erre a felhívásra. Várunk ötleteket, javaslatokat, és amikor majd eljön az ideje, minél több látogatót, nemcsak a megnyitó ünnepségre, hanem a kiállítás teljes időtartamára. Nagyon jó lenne, ha a kollégák elhoznák gyermekeiket, unokáikat és a múltat idéző környezetben mesélnének nekik arról, hogy hol, mit, milyen körülmények között és kikkel együtt dolgoztak.

A szervezőbizottság most van alakulóban. Aki tudja vállalni és szeretne részt venni a kiállítás előkészítésében, rendezésében vagy vannak olyan tárgyai, melyeket szívesen felajánl a kiállítás időszakára, az keresse egykori igazgatónkat, Tóth Bélát vagy Brokés Ferenc osztályvezetőt.

Figyeljék a következő lapszámokat, mert a témához kapcsolódó további cikkeket tervezünk. Ha találkoznak volt kollégákkal, kérdezzenek rá, hogy hallottak-e a tervezett emlékkiállításról.

Jó szerencsét! Tóth Béla és Brokés Ferenc

Almádi a bauxitkutatás központja

Írta: Tóth Béla

I. rész

1950-ben, nem sokkal újév után Balatonalmádiban néhányan felkapták a fejüket a hírre, hogy a furcsa nevű és tevékenységű MASZOBAL Bauxitkutató Expedíció települt a községbe. A többség persze nem törődött vele, hiszen mi volt ez a korábbi évek drámai eseményeihez képest.

A megértéshez tudni kell, hogy a név két céget takar. A MASZOBAL volt az anyavállalat, teljes nevén Magyar–Szovjet Bauxit–Alumínium Részvénytársaság, az 50–50 százalékban magyar, illetve szovjet tulajdonban lévő vegyesvállalat. Több – a profiljába illő – cég összevonásával jött létre. Közéjük tartoztak a második világháború végéig német tulajdonú bauxitbányák, illetve alumíniumipari vállalatok, amelyek a békeszerződés értelmében jóvátételként szovjet tulajdonba kerültek, valamint a frissen államosított hasonló jellegű magyar vállalkozások. 1952-ben pedig további magyar vállalatok olvadtak be a MASZOBAL-ba, amelynek ekkor már 14 üzeme volt. Egységes irányítás alá került ezáltal a teljes magyar alumíniumipar (bányák, timföldgyárak, alumíniumkohók és készáru-gyártó vállalatok).

A részvénytársaság számára elsőrendű fontosságúvá vált, hogy mennyi alapanyagra, azaz bauxitra számíthatnak. Ilyen adatokkal azonban nem rendelkeztek, mivel a bauxitbányák csak esetlegesen kutattak, elsősorban a termelés napi feladatainak teljesítésére koncentráltak. Ezért 1950. január elsejével megalapították a Bauxitkutató Expedíciót azzal a feladattal, hogy mérje fel az ország ismert bauxitvagyonát, kutasson fel új lelőhelyeket és készítsen mérleget a reménybeli készletekről is.

Az új vállalat központjának kijelölésénél nyilvánvalóan figyelembe kellett venni, hogy ne legyen messze a nagyjából Tapolca – Ajka – Székesfehérvár vonalában húzódó néhány tíz kilométer széles kutatási területtől, de Budapesttől sem (tekintettel a MASZOBAL Rt. elérhetőségére, valamint a fővárosból ingázó nagyszámú szakemberre). Balatonalmádi ezeknek a feltételeknek megfelelt, sőt egyéb előnyökkel is rendelkezett: az emlékezők szerint akkoriban volt itt jó néhány – irodának és lakásnak alkalmas – üres panzió meg üdülő, ezen kívül a kellemes balatoni környezet is sokat nyomhatott a latban. Végül is községünkre esett a választás.

A központot a hajdani Strand panzióban rendezték be (a római katolikus Szent Imre templommal csaknem szemben), a gépműhely és raktárak sebtében felhúzott ideiglenes jellegű épületei a nevelőotthon melletti területet foglalták el. Az Angéla villában volt a munkásszállás, az első lakásokat pedig a kispostás üdülőből alakították ki.

A vegyesvállalatnak vegyes volt a vezetősége is. Igazgató a szovjet I. L. Bejgulenko, helyettesei magyarok: Kis István főmérnök és dr. Barnabás Kálmán főgeológus. Az igazgatón kívül még néhány szovjet geológus dolgozott a cégnél. A nyelvi nehézségek áthidalására két tolmácsot alkalmaztak. Induláskor az expedíció létszáma 134 főből állt, akik különböző helyekről, érkeztek. A Magyar Állami Földtani Intézet például a legtapasztaltabb geológusait irányította át, a fúrási és gépész szakembereket elsősorban a részvénytársaság bányáitól és gyáraiból küldték. Térképészként több Budapestről kitiltott, Horthy korszakbeli magas rangú katonatiszt dolgozott.

De jöttek ide – a fővárosban nem kívánatosnak nyilvánított – egyéb személyek is. Legendákat meséltek egykori dolgozóink azokról az autós artistákról (mutatványosokról), akiket tehergépkocsi vezetőként alkalmaztak az expedíciónál. Hiányzott itt nekik az izgalom, a veszély, ezért aztán, amikor rakományukkal a főnökség látókörén kívülre kerültek, hajmeresztő mutatványokat végeztek a közúton. A gázpedált a kocsikísérőre hagyták, és kiugráltak a vezetőfülkéből, hol a motorháztetőre, hol pedig a platóra, ahol is különböző kunsztokat csináltak, majd a kellő pillanatban igazítottak egyet a kormányon, vagy visszapattantak az ülésre.

A fúrási segédmunkásokat a kutatási területek körzetéből toborozták. Természetesen Balatonalmádiból is egyre több embert alkalmaztak.

Geológus szakemberek tervezték a kutatást az expedíció központjában, amit azután a fúrócsoportok végrehajtottak. A központban dolgozták fel az elsődleges fúrási adatokat is a laboratóriumi mérések eredményeivel együtt. Egy-egy terület, lelőhely kutatásának befejezésekor zárójelentést készítettek, amely a bányatervezés alapjául szolgált. 1950-ben négy fúrócsoportnál (Iszkaszentgyörgy, Gánt, Halimba-Nyirád és Alsópere) kilenc fúrógéppel indult meg a kutatás (ezen kívül volt még két kézi fúró az 5–10 méternél rövidebb fúrásokhoz). Egy év múlva már 20 fúróberendezéssel rendelkeztek, a létszám is rohamosan növekedett, 1953-ra elérte az 536 főt. Az expedíció működése öt éve alatt mintegy 40 millió tonna bauxitot kutatott fel.

A MASZOBAL Rt. 1954. december 31-én megszűnt, mivel Magyarország megváltotta a szovjet vagyonrészt, üzemeit a Minisztertanács vállalatokká szervezte, így jött létre a Bauxitkutató Expedícióból 1955. január 1-jével a Bauxitkutató Vállalat. Ez azonban már egy következő történet.

Tóth Béla

javítani

Feladata a bauxitkutatás egységes irányítása és gyakorlati végrehajtása, a bauxitbányák tervezésének előkészítése. Működése 1950-ben indult a Bauxitkutató Expedíció létrehozásával. 1950. január 1-jével megalakult a Magyar–Szovjet Bauxit-Alumínium Rt. (MASZOBAL), amelynek részei a gánti, az iszkaszentgyörgyi, a halimbai és a nyirádi bauxitbányák, az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó, a Székesfehérvári Könnyűfémhengermű, az Almásfüzitői Timföldgyár, a balatonalmádi Bauxitkutató Kirendeltség, a Viktória Vegyigyár, majd 1952-től a Kőbányai Alumíniumhengermű, a Tatabányai Alumíniumkohó, az Inotai Alumíniumkohó és a Magyaróvári Műkorundgyár voltak. A MASZOBAL erőteljesen törekedett arra, hogy vállalatainál és üzemeinél az állami vállalatok irányításában a Szovjetunióban kialakult tervezési, ellenőrzési, belső irányítási gyakorlat honosodjon meg.

Önálló gazdasági egységgé akkor vált, amikor megszűnt a MASZOBAL Rt és 1955. január elsejével megalakult a Bauxitkutató Vállalat Balatonalmádi központtal. A nagy átalakulás során, 1991-től Geoprospect Kft néven, magán társasági formában folytatta tevékenységét. Az állami irányítású bauxitkutatás 1996. szeptember 1-vel ért véget a Bakonyi Bauxitbánya Kft magánosításával. A Geoprospect Kft egy részét átvette a Bakonyi Bauxitbánya Kft, a másik része pedig Geoprosper Kft néven, magántársasági formában folytatta tovább tevékenységét Veszprémben.

Külső hivatkozás

Magyar Alumíniumipari Múzeum