A lap jelenlegi, 2016. december 8., 17:57-kori változata

HAMVAS Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.) író, filozófus.

Élete

Pozsonyban érettségizett, majd az 1. világháborúból súlyos sérüléssel tért haza. 1919-ben Pozsonyból kiutasították és Budapesten telepedett le. 1923-ban a budapesti egyetemen tanári oklevelet szerzett és a Zeneművészeti Főiskolán is tanult. A Budapesti Hírlap munkatársa, 1927-től a Fővárosi Könyvtárban dolgozott. 1945 után az Egyetemi Nyomda kis tanulmányait szerkesztette, antológiát adott ki. Két tanulmánya miatt Lukács György bírálta, 1947 után nem publikálhatott, könyvtárosi állását is elveszítette. 1951 és 1955 között az Erőmű Beruházási Vállalat raktárosaként inotai, tiszapalkonyai és más munkahelyeken dolgozott. Az 1964-ig tartó tilalom idején írásait szamizdatként terjesztették. A bor filozófiája című munkájában a somlói borról is ír.

Művei

• A láthatatlan történet. Budapest, 1943.
• Az öt géniusz. (esszé) Budapest, 1988.
• Szellem és egzisztencia. (tan.) Pécs, 1987.
• Közös életrend. (esszék) Budapest, 1988.
• Patmos. 1–2. Köt. (esszék, tan.) Budapest, 1992.

Irodalom

• NÉMETH László: Aranykor és farkasfogak. = Két nemzedék. Budapest, 1970.
• DÚL Antal: A hely Géniusza. ~ a Géniusz helye. Hamvas Béla nemzetkaraktorológiája. = Életünk, 1988. 3. sz.
• VEKERDI László: Egy magyar gondolkodó. = Mozgó Világ, 1988. 4. sz.
• KŐSZEGI Lajos: Az inotai raktáros. Ma huszonöt éve halt meg Hamvas Béla. = Napló, 1993. november 6.
• JÓKAI Anna: “Egyszer, egyetlen egyszer és soha többé”, a Hamvas Béla jelenségről. = Európai Utas, 1994. 1. sz.
• K. L.: Száz éves lenne Hamvas Béla. = Napló, 1997. március 22.