A lap jelenlegi, 2017. március 10., 13:55-kori változata

Dr. Óvári Ferenc

A dualizmus kori Veszprém Vármegye különösen a XIX. század végén és a XX. század elején nagy változásokon ment keresztül. Ez időtájt Balatonalmádit gyógyfürdőként említik valamennyi akkori kiadványban, levelezőlapokon. A képeslapok múltunk beszédes tanúi szívünket is megérintő látásmóddal, az emlékezés tükrét tartják elénk. Városunk két kötetre való gyönyörű régi képeslappal idézheti fel – Schildmayer Ferenc helytörténész és Kovács István helytörténeti kutató jóvoltából – a gyógyfürdői rangot kapott település pillanatait abból az időből, mikor jeles emberek, a fürdőhelyért áldozni kész polgárok, tudós értelmiségiek anyagi és szellemi ereje mozdult meg. A régi fürdőhely épületei, jellegzetes vöröskőből rakott falak, fürdőházak, zöld színű teraszok, zsalugáterek tűnnek fel. Nyomon követhető, hogy miként teremtett az ember a “kies Balatonból” mediterrán bájú igazi pannon szépséget. E cselekvő akaratnak kiemelkedő önzetlen mecénása volt Dr. Óvári Ferenc.

A veszprémi polgárok fürdőhelye, Almádi a Gyógyfürdő

Dr. Óvári Ferenc Tulipán nevű nyaralója - a mai plébánia

A XIX. század derekán Almádipusztán a veszprémi káptalan birtokában voltak azok a területek, amelyeken nem folytattak szőlőművelést. Tehát a káptalani birtokok parcellázásával történhetett meg a területek közcélú hasznosítása. Ezek biztosították a településfejlesztést szociális, egészségügy, igazgatási rendészet, egyesületek, fürdő és sportélet működéséhez szükséges intézmények felépülését. Így kerülhetett sor – Óvári közreműködésével – az állami iskola, a községháza, a szobrok, a kálvária és a Szent Imre tiszteletére felszentelt templom felépítésére. A Veszprémi Hírlap 1898. novemberében adott hírt arról, hogy Almádi község elhatározta községháza építését.^[1] Egy évvel később már az ünnepélyes avatásra került sor, ahol megválasztották a képviselő testületet, melynek Óvári is tagja lett. A Balaton szerelmeseként a nyarakat már itt töltötte feleségével az általuk birtokolt Tulipán nyaralóban. Később nyári lakát felajánlotta az egyháznak, mely ma is a római katolikus plébánia épülete. Felkarolta a Szent Imre templom építésének ügyét, bálokkal, hajókirándulásokkal, sorsjegyekkel jótékonysági adományokat gyűjtve. A Szent Erzsébetet ábrázoló színes ólomüveg ablak az Óvári család ajándéka volt.

A Káptalanfüreden lévő birtokán található vöröskő kálváriát és kőkeresztet szobrokkal, stációkkal szintén az egyháznak adományozta. A valószínűleg környékbeli kőfaragók készítették, sajnos ma már csak két szobor és a kőkereszt található az almádi plébánián.^[2]

Fürdőélet Almádiban

Szent Imre templom alapkőletétele (1930)

Írásos források szerint a fürdőélet 1874-ben indult meg Almádiban. Brenner Lőrinc veszprémi építőmester és almádi szőlő birtokos 1877-ben építette meg az első nyolc fürdőkabint, 1883-ban pedig megalakult az Almádi Fürdő RT, amely megegyezett a Kneipp Egyesülettel a fürdő élet megszervezésére.

1899. július 5-én a szerződés értelmében a káptalan 6000 négyszögöl területet adott bérbe a Kneipp Gyógyház felépítésére.^[3] 1899. július 10-én megnyílt Gyógyház nagy népszerűségre tett szert. Bevezetésre került a Kneipp-féle vízkúra, a Rickli-féle nap és légfürdő, valamint a Lahmann-féle egészséges táplálkozási rend. Ezen bevezetett kúrák alapján Almádi gyógyfürdői rangot kapott. Az 1899-ben megfogalmazott Almádi Fürdőszabályzatot 1904-ben követte Almádi Gyógyfürdő Szabályrendeletének kiadása.

Az 1918-ban megalakult Balatonalmádi Fürdő és Építő RT. 1922-ben nagyszabású “korszerű fövenyfürdő” építését kezdte meg, mely az 1926-os szezonra több mint 500 kabinnal épült ki teljesen és az északi part legnagyobb strandjának számított.

Ezzel párhuzamosan az 1880-as évektől kezdve nagyszabású sportélet is zajlott. 1896-ban már két tenisz pálya állt a nyaralóvendégek részére, s nem múlhatott el szezon, úszó és atlétikai versenyek nélkül.

1913-ban megalakult a Balatoni Yacht Club Almádi osztálya, bár a vitorlás sport nem volt oly mértékben meghatározó, mint például Balatonfüreden, vagy Siófokon.

Állami Elemi Népiskola

A Balatoni Szövetség

Már a reformkorban is nagy vendégforgalma volt Balatonfürednek. A Pesti Divatlap 1847-es egyik nyári száma szerint Pestről két gyorskocsi jár. Az egyik Oberhauser Jánosé a Nagy Pipától indul hetente háromszor, s aznap este 7 órakor érkezik a füredi nagy vendéglő elé. A másik Lobmayeré naponként reggel 6 órakor indul a Tigris vendéglő elől és délután 2 órakor már Kenesén van. Innen az igen csinos 40 lóerős Kisfaludy gőzős 1 óra alatt Balatonfüredre szállítja a vendéget. Tehát a nehéz közlekedési viszontagságok ellenére is felfedezték a balatoni fürdőhelyeket.^[4]

A Balatoni Szövetség előd szervezete a Balatonfüreden 1882. augusztus 24-én megalakult Balatoni Egylet volt.

1904. március 19-én Budapesten a Royal Szállóban Dr. Óvári Ferenc javasolta a Balatonmelléki Fürdők Szövetségének megalakulását és elvállalta az alapszabályának kidolgozását. Ezután Siófokon 1904. augusztus 11-én megalakulhatott a Balatoni Szövetség Somogy, Veszprém és Zala Vármegyék részvételével. Tiszteletbeli elnöke gr. Széchenyi Imre, egyik alelnöke Dr. Óvári Ferenc lett. Célja a balatoni fürdő élet fejlesztése, a fürdők közös érdekeinek megóvása, általánosan pedig a Balaton-part gyarapodásának előmozdítása a, Balaton kultusz kialakítása, szélesítése, téli idénnyel (korcsolyázás, jégvitorlázás.)

Egy évvel később tartották a Balatoni Szövetség nagy bálját Balatonföldváron. 1907-ben jelent meg első kiadványuk a Balaton összes fürdő és üdülőhelyeinek leírása címmel. "A Dunántúlnak kétségtelenül hatalmas ékessége a mi Balatonunk. Hatalmas érték ez az áldott víz! De sok tekintetben olyan ez, mint a talált kincs! Csiszolatlan:”- írta Dr. Óvári Ferenc.^[5]

1908. március 1-jén Balaton címmel megjelent a Balatoni Szövetség hivatalos értesítője évenként, ill. később havonként, melyből sok mindent megtudhatunk erről a "csiszolásról". A Balatoni Szövetség rendkívül sokoldalú munkát végzett. Dr. Lenkei Vilmos Dani, Almádi fürdő orvosa rendszeresen írt a balatoni gyógyvíz áldásos felhasználásáról, felkarolták a megyei népi ipari készítményeket és azok árusítását, méz, zöldség és gyümölcs termesztést és azok értékesítését a nyaraló vendégeknek. Még továbbképzéseket is szerveztek. Tehát korán felismerték és propagálták a hungarikumokat. Fürdőkönyvtárakat alapítottak először a parti településeken, később a környező falvakban is. Figyeltek a kedvezményekre strandokon, éttermekben (pl. Zsák vendéglő Almádi), melyek kölcsönösen jók voltak a vendégnek és vendéglátóknak. Foglalkoztak a villamosítás, telefonközpontok, körtelefonok bevezetésével, környezetvédelemmel, kikötőkkel, források kitisztításával (Vörösberényi Malom-völgy Ferenc forrása). Lóczy Lajos előadásainak hatására védelembe vették az akarattyai Rákóczi szilfát, a Szent-György-hegyi bazaltorgonákat, s eljutottak a Balatoni Nemzeti Park létesítésének gondolatáig. Óvári Fürdő törvényt és hitelt sürgetett a fürdőtársaságok tőkeszegénysége miatt.

1911-ben megjelentették a Magyar Tenger c. idénylapot, melyben az ifjúság nevelésével, tanulmányi kirándulások szervezésére buzdítottak, történelmi emlékhelyek emelésére pl. (Csobánci emlékmű).

1914-ben a Baross gőzhajón tartották a szövetség megalakulásának 10. évfordulóját, mely akkor 3500 tagot számlált.

A szőlő és a bor

A XIX. század második felében a Balaton-felvidéki bortermelőket súlyos csapások érték. Fagy, aszály, filoxéra, import borok Olaszországból és Dalmáciából, “műbor“ gyártás, kivándorlási hullám a szegénység elől. Dr. Óvári Ferenc jól látta a térség problémáit: a baj közös, a megoldás is csak közösen lehetséges, így hát országgyűlési képviselőként a szőlősgazdák érdekeinek megfelelően politizált. 1892-ben a filoxéra miatt nyomorgók védelmében szólalt fel. Memorandumot intézett a miniszterelnökhöz, melyben a Balaton-felvidékre külön szőlészeti vándortanítót kért, valamint amerikai szőlészeti telepek létesítését, és az újra telepítéshez kedvezményes kölcsönöket. Ez ügyben fő segítőtársa testvére, Óvári Kálmán balatonalmádi szőlősgazda volt.

Az 1896. évi V. törvénycikk a szőlő felújítások számára 50 millió korona erejéig kölcsönt biztosított a gazdáknak.^[6]

1899-ben a Megyei Gazdasági Egylet az 1893. évi XXIII. Törvénycikk értelmében a bortörvény revízióját követelte. Ez a törvény írta elő az olasz borok behozatalának mérséklését, a borok hamisításának megtiltását, borvizsgáló állomás felállítását Veszprémben.^[7]

A magyar bor védelmének érdekében léptek fel a balatoni települések elöljárói, mikor megalapították a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének Almádi Fiókját. 56 balatoni bortermelő község részvételével elfogadták az “Almádi Memorandumot”, melyet a földművelésügyi miniszternek is átnyújtottak. Ennek eredményeképpen jött létre a magyarországi borvidékek hivatalos beosztása, s ebben Balatonalmádi a Balaton melléki borvidékbe került.^[8]

A Veszprém-Alsóörs szárnyvonal építése

Veszprémből a szőlőbirtokosok kocsin vagy gyalog, illetve 1884-től omnibuszon jártak ki, mely nem volt igazán hatékony. A déli parton már 1861-ben megindult a vasúti közlekedés, az északi parton is nagyon hiányzott a fővárossal való összeköttetés. Almádi visszatérő vendégköre főleg Budapestről érkezett. Télen társas összejöveteleket rendeztek a fővárosban, melynek lelke Óvári Ferenc volt. Egy ilyen vacsora alkalmával 1902.december 7-én alapították meg az Almádi Kört, mely az Almádiban nyaralók társas köre lett. Célja kulturális programok szervezése az itt nyaralók számára. Első hozadéka pedig a Kossuth szobor felállítása a Szent Erzsébet ligetben. Elnökének természetesen Óvárit választották.

A vasút építés ügye már 1894. májusában elkezdődött, báró Puttehány Géza, Dr. Óvári Ferenc és Szabó Imre országgyűlési képviselők érdekeltségi ülésével Balatonfüreden. Egy hónappal később ezt írja Veszprémi Hírlap: “A füredi gyógyterem megtelt földbirtokosokkal. Dr. Óvári Ferenc és Véghelyi Dezső főispán azt javasolta, hogy a vasút Veszprémből Szentkirályszabadja, Vörösberény, Balatonalmádi, Balatonfüred érintésével Keszthelyig haladjék. Még ezen az ülésen egy 200 tagú nagy végrehajtó bizottságot és egy kisebbet választottak, melynek elnöke Véghelyi Dezső, Veszprém és Csertán Károly, Zala Vármegye főispánjai lettek."^[9]

1895. június 9-én a kereskedelemügyi miniszter egy évre engedélyezte a helyiérdekű gőzmozdonyos vasútvonal előmunkálatait. 1898. augusztus 17-én az almádi birtokosok értekezletén 5000,- Ft értékben jegyeztek törzsrészvényeket.

1900. januárjára készen voltak a Veszprém-Balatonfüred vonal mérnöki tervei. Aztán megkezdődött a nyomvonal vita, melyet 1906. novemberében Dr. Óvári Ferenc, Rainprecht Antal és Friedrich képviselő urak zártak rövidre a kereskedelmi minisztériumban. Ennek értelmében a Börgöndtől Tapolcáig induló fővonalhoz kapcsolódhat a Veszprém-Alsóörs szárnyvonal, érintve Öreghegynél Balatonalmádit is. Finanszírozó az Agrár Bank lesz. A bank visszalépése ismét akadályt gördített, míg nem Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter benyújtotta a parlament elé törvényjavaslatát, melyet az elfogadott és a király szentesített.

Az 1907. február 24-i Veszprémi Hírlap vezércikke öröm kiáltás: “A Magyar tenger két gyönyörű vidékén, a Balatonfő és a vadregényes zalai partok mentén a közel jövőben végig száguld a gyors közlekedés tüzes paripája. Bevonják a nagy forgalomba ezt a sokáig árván hagyott földet. Megnyitják előtte a kultúrának, a gazdasági boldogulásnak becses forrásait, hogy a hegykoszorús vidék szépségéhez lakosai nagy örömére társuljon a jólét és az áldás.”^[10]

Szeglethy György, Veszprém város polgármestere vezetésével a város képviselői köszönetüket fejezték ki Óvárinak eredményes fáradozásaiért. (Ezen kívül 300 db. körüli köszönő levelet, táviratot is kapott a környező településekről.

1907 nyarán még a 11 vasútépítési ajánlat között válogatnak, 1909. január 10-én pedig már Tapolcától Börgöndig közlekednek az anyagszállító vonatok az új pályán.^[11]

1909. július 8-án volt a hivatalos átadás. Dr. Óvári Ferenc az akarattyai alagút előtt köszöntötte az államtitkárt. Kenesén Hunkár Dénes főispán, Almádiban Szeglethy György Veszprém város polgármestere, Alsóörsön Zala vármegye küldöttsége. Balatonfüreden Vaszary hercegprímás vendégei voltak, s a fellobogózott vonat öröm ujjongások közepette futott be Tapolcára: “Van már vasút, éljen Kossuth!"^[12]

Óvári és az egyesületek

Az egyesületek egyfajta polgári kezdeményezések, önszerveződések vállalták fel a kultúra, a művészetek és egyéb társadalmi, gazdasági, politikai célok támogatását, előbbre vitelét. Dr. Óvári Ferenc rengeteg egyesületnek volt a tagja, melyekből még néhányat említek Almádi és a Balatonnal kapcsolatban.

Bár gyermekkel nem áldotta meg a sors, mégis fontosnak tartotta a gyermekvédelmet, így alapította meg a Zsófia Gyermek szanatóriumot Balatonalmádiban 1911. július 31-én. Az Országos Gyermekszanatórium Egyesület részére a káptalan negyed áron adott 5 ezer négyszögöl földterületet, ahol többek között fürdőházat létesíthettek, vasúti átjárót kaptak, Épületei ma is állnak az Óvári út 50. szám alatt. Az almádi mintára Balatonszabadin is létre hozott hasonló intézményt, melynek kertjében Óvári szobra áll.^[13]

A Közoktatási Bizottság tagjaként a szegény gyermekek oktatása is foglalkoztatta. 1899-ben Óvári közben járására és adományából Herenden egy új 4 tantermes elemi népiskola épült. Az iskola gondnokság elnökeként saját költségén vett tankönyvekkel, imakönyvekkel, színes ajándék könyvekkel látta el a szegény gyermekeket.^[14]

Felkarolta az első világháború idején a hadi árvákat, s 400 hadiárva gyermekről gondoskodott. Tagja és szervezője volt a Tulipán Mozgalom, Magyar Védőegyletnek, mely a hazai ipar fejlesztését szolgálta. Balatonkenesén Soós Lajos költő tiszteletére alakult Emlékbizottság (1927.) elnökévé választották.

Emlékezete

Kivételes, fáradhatatlanul dolgozó egyéniség volt, aki nem ismert akadályt, nem látott egyebet, mint a célt, ahol a siker feltalálható, vagy remélhető, önzetlenül minden nemes cél felé megmozdult a szíve, és kinyílott a pénztárcája. Azon kevesek közé tartozott, akik országgyűlési képviselőként kialakult kapcsolatait nem egyéni karrier építésére, hanem közcélok megvalósítására használta fel.

Emlékét őrzi a hálás utókor, bizonyítja többszörös díszpolgársága, így Balatonalmádiban is, szobrok, utcák róla elnevezve. Almádi felett magasodik az Óvári kilátó, vagy ahogy az útikönyvek írják, Óvári messzelátó. Valóban így van, korát megelőzve messzire tekintett, és cselekedett is kedves balatoni tájáért, szelídítette, formálta, szépítette azt.

Jegyzetek

1. ↑ Almádi községháza. In: Veszprémi Hírlap. 1898. november
2. ↑ Sziklay János (szerk.) Magyar Tenger Iklódy–Szabó János megvilágításában. Budapest. 1940.
3. ↑ Kredics László-Lichnecker András: Balatonalmádi és Vörösberény története. Veszprém, 1995. 460. p.
4. ↑ Antalffy Gyula: A reformkor Balatonja. Franklin Nyomda, Budapest. 1984. 7. p.
5. ↑ Veszprém Megyei Levéltár Dr. Óvári Ferenc iratai XIV. 6. –d
6. ↑ 1896. é. V. tv. c. a szőlő felújításáról. In: Veszprémi Független Hírlap, 1892. június 18. 25. p.
7. ↑ A bor törvény revíziója. In: Veszprémvármegye, 1899. február 4.
8. ↑ Almádi Memorandum. In: Veszprémi Független Hírlap, 1896. szeptember. 5. 36. p.
9. ↑ Vasút érdekeltségi ülés Balatonfüreden. In: Veszprémi Hírlap, 1894. május 8. - (téves hírlapírói közlés: Véghely Dezső Veszprém vármegye. Csertán Károly Zala vármegye alispánja volt)
10. ↑ Tömeges küldöttség a parlament előtt. In: Veszprémi Hírap, 1907. február 24.
11. ↑ Kész a menetrend! In: Hírlapi cikkek, 1909. május 18.
12. ↑ Megy a gőzös! In: Veszprémi Hírlap, 1909. július 11.
13. ↑ Hogya György: A gyermek és ifjúságvédelem múltja és jelene Veszprém megyében. Veszprém. 1986. 19. p.
14. ↑ Veszprém Megyei Levéltár. Dr. Óvári Ferenc iratai XIV. 6. -d

Felhasznált Irodalom

• Sziklai János (szerk.): Magyar Tenger Iklódy-Szabó János megvilátításában. Budapest, 1940.
• Balatonalmádi és Vörösberény története. Veszprém, 1995.
• Antalffy Gyula: A reformkor Balatonja. Budapest, 1984.
• Hogya György: A gyermek és ifjúságvédelem múltja és jelene Veszprém megyében. Veszprém, 1986.

Hivatkozás