„Épített kisemlékek, szobrok” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
a (Véghely Dezső emlékpad)
a
 
(34 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 +
{{Epitett orokseg lap|szöveg=
 +
 
{{InfoboxSzobor
 
{{InfoboxSzobor
 
|alkotás=Kopmpolthy Tivadar emlékmű
 
|alkotás=Kopmpolthy Tivadar emlékmű
8. sor: 10. sor:
 
|felirat=Kompolthy Tivadar hírlapíró, a Balaton kultusz első uttörőjének emlékére emeltette az Almádi Kör. 1928
 
|felirat=Kompolthy Tivadar hírlapíró, a Balaton kultusz első uttörőjének emlékére emeltette az Almádi Kör. 1928
 
}}
 
}}
{{Balatonalmádi Értéktár}}
 
 
 
 
  
 
=[[Kompolthy Tivadar emlékmű]]=
 
=[[Kompolthy Tivadar emlékmű]]=
  
Balatonalmádiban, a Remete patak mellett található emlékmű [[Kompolthy Tivadar]] újságíró-nyomdatulajdonosnak állít emléket, aki a Balaton-kultusz lelkes híve volt és [[Balatonalmádi]] település életében jelentős szerepet játszott.
+
Az emlékmű [[Kompolthy Tivadar]] újságíró-nyomdatulajdonosnak állít emléket, aki a Balaton-kultusz lelkes híve volt és [[Balatonalmádi]] település életében jelentős szerepet játszott.
  
 
Az alkotást 1928. szeptember 2-án avatták fel.
 
Az alkotást 1928. szeptember 2-án avatták fel.
21. sor: 19. sor:
 
Anyaga: vörös homokkő bronz plakettel, amelyet [[Csiszár Gyula]] szobrászművész készített.
 
Anyaga: vörös homokkő bronz plakettel, amelyet [[Csiszár Gyula]] szobrászművész készített.
  
Kompolthy (1881-ig Schreiber, azután Kompolti majd Kompolhi) Tivadar 1852. április 19-én született a Szepes vármegyei Szomolnokon. 1870-ben Fiuméban tengerésznövendék, majd egy év múlva végzett a Collegio Nautico e Commerciale tengerészeti főtanodában. Ezen év végén két társával elhagyta az osztrák-magyar tengerészetet, áthajózott az USA-ba, majd megfordult Dél-Amerikában és Afrikában. 1873-ban tért haza.
+
Kompolthy (1871-ig Schreiber) Tivadar 1852. április 19-én született a Szepes vármegyei Szomolnokon. 1870-ben Fiuméban tengerésznövendék, majd egy év múlva végzett a Collegio Nautico e Commerciale tengerészeti főtanodában. Ezen év végén két társával elhagyta az osztrák-magyar tengerészetet, áthajózott az USA-ba, majd megfordult Dél-Amerikában és Afrikában. 1873-ban tért haza.
  
 
1875–76-ban a Veszprém hetilap felelős szerkesztője lett, majd három évig ismét tengerészként szolgált. 1878. év elején hazatért, és megnősült, és hosszújáratú tengerészkapitányi vizsgát tett. 1880-tól a Veszprém és melléklapja, a Hivatalos Értesítő felelős szerkesztője és kiadója, majd 1881. október 1-jén megalapította a Veszprémi Független Hírlap című hetilapot, melyet saját tulajdonú Petőfi nyomdájában nyomtatott. A lapnak 16 éven át felelős szerkesztője. 1896. végén mint kiadó a nyomdával együtt eladta a hetilapot – e lapból lett a Veszprém vármegye. 1889. február 16-án kiadta az Almádi Híradót, melynek egyetlen száma jelent meg, ezt ő is szerkesztette. 1897-ben fia akadémiai tanulmányainak idejére Fiumébe költözött – rövid ideig a Fiume c. folyóiratot is szerkesztette –, majd Budapesten élt. 1883-tól az Almádi Fürdő Rt. jegyzője, a fürdőhely fejlesztője, népszerűsítője.
 
1875–76-ban a Veszprém hetilap felelős szerkesztője lett, majd három évig ismét tengerészként szolgált. 1878. év elején hazatért, és megnősült, és hosszújáratú tengerészkapitányi vizsgát tett. 1880-tól a Veszprém és melléklapja, a Hivatalos Értesítő felelős szerkesztője és kiadója, majd 1881. október 1-jén megalapította a Veszprémi Független Hírlap című hetilapot, melyet saját tulajdonú Petőfi nyomdájában nyomtatott. A lapnak 16 éven át felelős szerkesztője. 1896. végén mint kiadó a nyomdával együtt eladta a hetilapot – e lapból lett a Veszprém vármegye. 1889. február 16-án kiadta az Almádi Híradót, melynek egyetlen száma jelent meg, ezt ő is szerkesztette. 1897-ben fia akadémiai tanulmányainak idejére Fiumébe költözött – rövid ideig a Fiume c. folyóiratot is szerkesztette –, majd Budapesten élt. 1883-tól az Almádi Fürdő Rt. jegyzője, a fürdőhely fejlesztője, népszerűsítője.
  
Almádiban telket vásárolt, házat épített a Remete patak mentén. A villa előtt áll ma az emlékmű, a róla elnevezett utca és a Martinovics utca elágazójánál. Szívesen tartózkodott itt, városunkban. 1907. november 30-án halt meg Budapesten. Kompolthy életútja, Almádihoz kapcsolódó tevékenysége szép példája annak, hogy távolról érkezve is milyen komoly szerepe lehet valakinek egy település történetében.
+
Almádiban telkeket vásárolt, több házat épített a Remete patak mentén. A egyik villája előtt áll ma az emlékmű, a róla elnevezett utca és a Martinovics utca elágazójánál. Szívesen tartózkodott Almádiban. 1907. november 30-án halt meg Budapesten. Kompolthy életútja, Almádihoz kapcsolódó tevékenysége szép példája annak, hogy távolról érkezve is milyen komoly szerepe lehet valakinek egy település történetében.
  
  
 +
=[[Véghely Dezső emlékpad]]=
  
 +
1914. augusztus 9-én avatták a vörös homokkőből faragott emlékpadot, amely Véghely Dezső munkásságának adózik tisztelettel a [[Szent Erzsébet liget]]ben, az Öregparkban.
 +
[[Véghely Dezső]] történettudós Veszprém vármegye alispánja volt, ő kezdeményezte a park létrehozását.
  
 +
Az emlékpad obeliszkjén látható Véghely-portré Bődy Henrik szobrászművész alkotása.
  
=[[Véghely Dezső emlékpad]]=
+
1840-ben, Veszprémben született. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém város, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. 1884-ben vásárolt Balatonalmádiban egy szőlőben épült pince-présház épületet. A ház már 1858-ban állt, ezt átépítették, bővítették, így a Véghely-villa Almádi egyik legrégebbi és legnagyobb nyaralója lett. Véghely nagyon kedvelte Almádit, a nyári időszakot rendszeresen itt töltötte, itt írta például az 1886 júliusában elkészült „Emléklapok rendezett tanácsú Veszprém város életéből” című munkáját. A nyaralóépület viszonylag kis változtatással ma is áll. A toronyszobában volt a családi levéltár, amelyben irataikat
 +
őrizték. Sajnos a háború során kirabolták, emiatt a helytörténet szempontjából igen értékes adatok semmisültek meg. Az épület pincéje „Kakas csárda” néven ismert. A villa mind jelentőségénél, mind állapotánál fogva érdemes helyi védelemre. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő
 +
közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik
 
{{InfoboxSzobor
 
{{InfoboxSzobor
 
|alkotás=Véghely Dezső emlékpad
 
|alkotás=Véghely Dezső emlékpad
41. sor: 45. sor:
 
|felirat= Szentkirályszabadjai Véghely Dezső emlékének az Almádi Kör 1914
 
|felirat= Szentkirályszabadjai Véghely Dezső emlékének az Almádi Kör 1914
 
}}
 
}}
1914. augusztus 9-én avatták a vörös homokkőből faragott emlékpadot, amely Véghely Dezső munkásságának adózik tisztelettel a [[Szent Erzsébet liget]]ben, az Öregparkban.
+
=[[Irredenta örökmécses]]=
[[Véghely Dezső]] történettudós Veszprém vármegye alispánja volt, ő kezdeményezte a park létrehozását.
+
  
Az emlékpad obeliszkjén látható Véghely-portré Bődy Henrik szobrászművész alkotása.
+
A Sóhajok hídja mellett álló vörös homokkőből épített emlékművet 1928. augusztus 5.-én avatták fel. Az örökmécses eredeti állapotában maradt fenn, az eredeti táblára - ami ma is látható rajta - 1948-ban új emléktáblát helyeztek el, a "Magyar! Emlékezz nemzetünk szabadságáért 1848-1849 években küzdő dicső nagyjainkra." Így, az 1848–49-es hősök emlékművének átkeresztelve mentették meg. A rendszerváltás után a fedőtábla eltávolításra került, így ma újra eredeti felirata látható.
 +
 
 +
=[[Kossuth Lajos mellszobra]]=
 +
 
 +
[http://hu.wikipedia.org/wiki/Holl%C3%B3_Barnab%C3%A1s Holló Barnabás] szobrász munkája.
 +
 
 +
A Szent Erzsébet liget legkeletibb pontján találjuk, a Yacht Klub mellett
 +
 
 +
A Vasárnapi Újság fényképes tudósítással számolt be az 1903. augusztus 23-án lezajlott eseményről. Több országgyűlési képviselő mellett [http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC07165/08464.htm Kossuth Ferenc] is részt vett az ünnepségen. Az ünnepi szónok [http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/eotvosk.htm Eötvös Károly] volt.
 +
 
 +
=[[Petőfi Sándor mellszobra]]=
 +
Hely: Öregpark ([[Szent Erzsébet liget]]), a Liget kávézó mellett helyezkedik el
 +
 
 +
Anyaga: bronz, vörös homokkő
 +
 
 +
Állíttatta: Almádi Kör (közadakozásból)
 +
 
 +
Avatás: 1902. július 31. második helyén: 1994. március 15.
 +
 
 +
=[[II. Rákóczi Ferenc mellszobra]]=
 +
A szobrot 1913 és 1920 között avatták. A vörös homokkő talapzaton álló bronz alkotás Holló Barnabás szobrászművész munkája.
 +
 
 +
{{Indoklás
 +
|igazítás=center
 +
|méret=100
 +
|indoklás= Almádi emlékművei művészetileg kiemelkedő alkotások. A Kompolthy, a Kossuth, a Petőfi, a Rákóczi és a Véghely- emlékművek országosan ismert neves embereknek állítanak emléket, az Irredenta örökmécses pedig egyedülálló értékünk, hiszen eredeti állapotában maradt fenn a háború utáni évtizedekben.
 +
|címer=Cimer.jpg
 +
|település=Balatonalmádi
 +
|határozat= 1/2014. (II. 24.) VÉBH sz.
 +
}}
  
1840-ben, Veszprémben született. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém város, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. 1884-ben vásárolt Balatonalmádiban egy szőlőben épült pince-présház épületet. A ház már 1858-ban állt, ezt átépítették, bővítették, így a Véghely-villa Almádi egyik legrégebbi és legnagyobb nyaralója lett. Véghely nagyon kedvelte Almádit, a nyári időszakot rendszeresen itt töltötte, itt írta például az 1886 júliusában elkészült „Emléklapok rendezett tanácsú Veszprém város életéből” című munkáját. A nyaralóépület viszonylag kis változtatással ma is áll. A toronyszobában volt a családi levéltár, amelyben irataikat
 
őrizték. Sajnos a háború során kirabolták, emiatt a helytörténet szempontjából igen értékes adatok semmisültek meg. Az épület pincéje „Kakas csárda” néven ismert. A villa mind jelentőségénél, mind állapotánál fogva érdemes helyi védelemre. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő
 
közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik
 
  
 
[[Category:Balatonalmádi]][[Category:Balatonalmádi Értéktár]][[Category:Köztéri_szobrok,_emléktáblák]]
 
[[Category:Balatonalmádi]][[Category:Balatonalmádi Értéktár]][[Category:Köztéri_szobrok,_emléktáblák]]
 +
 +
}}

A lap jelenlegi, 2020. március 1., 21:05-kori változata

Balatonalmádi Értéktár - Épített örökség

Kopmpolthy Tivadar emlékmű
Kompolthy szobor 001.jpg
Helye: Balatonalmádi, Martinovics utca
Felavatva: 1928
Alkotó(k): Csiszár Gyula
Anyaga: vöröskő, bronz plakettel
Felirat:
Kompolthy Tivadar hírlapíró, a Balaton kultusz első uttörőjének emlékére emeltette az Almádi Kör. 1928


Kompolthy Tivadar emlékmű

Az emlékmű Kompolthy Tivadar újságíró-nyomdatulajdonosnak állít emléket, aki a Balaton-kultusz lelkes híve volt és Balatonalmádi település életében jelentős szerepet játszott.

Az alkotást 1928. szeptember 2-án avatták fel.

Anyaga: vörös homokkő bronz plakettel, amelyet Csiszár Gyula szobrászművész készített.

Kompolthy (1871-ig Schreiber) Tivadar 1852. április 19-én született a Szepes vármegyei Szomolnokon. 1870-ben Fiuméban tengerésznövendék, majd egy év múlva végzett a Collegio Nautico e Commerciale tengerészeti főtanodában. Ezen év végén két társával elhagyta az osztrák-magyar tengerészetet, áthajózott az USA-ba, majd megfordult Dél-Amerikában és Afrikában. 1873-ban tért haza.

1875–76-ban a Veszprém hetilap felelős szerkesztője lett, majd három évig ismét tengerészként szolgált. 1878. év elején hazatért, és megnősült, és hosszújáratú tengerészkapitányi vizsgát tett. 1880-tól a Veszprém és melléklapja, a Hivatalos Értesítő felelős szerkesztője és kiadója, majd 1881. október 1-jén megalapította a Veszprémi Független Hírlap című hetilapot, melyet saját tulajdonú Petőfi nyomdájában nyomtatott. A lapnak 16 éven át felelős szerkesztője. 1896. végén mint kiadó a nyomdával együtt eladta a hetilapot – e lapból lett a Veszprém vármegye. 1889. február 16-án kiadta az Almádi Híradót, melynek egyetlen száma jelent meg, ezt ő is szerkesztette. 1897-ben fia akadémiai tanulmányainak idejére Fiumébe költözött – rövid ideig a Fiume c. folyóiratot is szerkesztette –, majd Budapesten élt. 1883-tól az Almádi Fürdő Rt. jegyzője, a fürdőhely fejlesztője, népszerűsítője.

Almádiban telkeket vásárolt, több házat épített a Remete patak mentén. A egyik villája előtt áll ma az emlékmű, a róla elnevezett utca és a Martinovics utca elágazójánál. Szívesen tartózkodott Almádiban. 1907. november 30-án halt meg Budapesten. Kompolthy életútja, Almádihoz kapcsolódó tevékenysége szép példája annak, hogy távolról érkezve is milyen komoly szerepe lehet valakinek egy település történetében.


Véghely Dezső emlékpad

1914. augusztus 9-én avatták a vörös homokkőből faragott emlékpadot, amely Véghely Dezső munkásságának adózik tisztelettel a Szent Erzsébet ligetben, az Öregparkban. Véghely Dezső történettudós Veszprém vármegye alispánja volt, ő kezdeményezte a park létrehozását.

Az emlékpad obeliszkjén látható Véghely-portré Bődy Henrik szobrászművész alkotása.

1840-ben, Veszprémben született. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém város, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. 1884-ben vásárolt Balatonalmádiban egy szőlőben épült pince-présház épületet. A ház már 1858-ban állt, ezt átépítették, bővítették, így a Véghely-villa Almádi egyik legrégebbi és legnagyobb nyaralója lett. Véghely nagyon kedvelte Almádit, a nyári időszakot rendszeresen itt töltötte, itt írta például az 1886 júliusában elkészült „Emléklapok rendezett tanácsú Veszprém város életéből” című munkáját. A nyaralóépület viszonylag kis változtatással ma is áll. A toronyszobában volt a családi levéltár, amelyben irataikat őrizték. Sajnos a háború során kirabolták, emiatt a helytörténet szempontjából igen értékes adatok semmisültek meg. Az épület pincéje „Kakas csárda” néven ismert. A villa mind jelentőségénél, mind állapotánál fogva érdemes helyi védelemre. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik

Véghely Dezső emlékpad
Veghely szobor.jpg
Helye: Balatonalmádi, Szent Erzsébet liget
Felavatva: 1914
Alkotó(k): Bődy Henrik
Anyaga: vöröskő
Felirat:
Szentkirályszabadjai Véghely Dezső emlékének az Almádi Kör 1914


Irredenta örökmécses

A Sóhajok hídja mellett álló vörös homokkőből épített emlékművet 1928. augusztus 5.-én avatták fel. Az örökmécses eredeti állapotában maradt fenn, az eredeti táblára - ami ma is látható rajta - 1948-ban új emléktáblát helyeztek el, a "Magyar! Emlékezz nemzetünk szabadságáért 1848-1849 években küzdő dicső nagyjainkra." Így, az 1848–49-es hősök emlékművének átkeresztelve mentették meg. A rendszerváltás után a fedőtábla eltávolításra került, így ma újra eredeti felirata látható.

Kossuth Lajos mellszobra

Holló Barnabás szobrász munkája.

A Szent Erzsébet liget legkeletibb pontján találjuk, a Yacht Klub mellett

A Vasárnapi Újság fényképes tudósítással számolt be az 1903. augusztus 23-án lezajlott eseményről. Több országgyűlési képviselő mellett Kossuth Ferenc is részt vett az ünnepségen. Az ünnepi szónok Eötvös Károly volt.

Petőfi Sándor mellszobra

Hely: Öregpark (Szent Erzsébet liget), a Liget kávézó mellett helyezkedik el

Anyaga: bronz, vörös homokkő

Állíttatta: Almádi Kör (közadakozásból)

Avatás: 1902. július 31. második helyén: 1994. március 15.

II. Rákóczi Ferenc mellszobra

A szobrot 1913 és 1920 között avatták. A vörös homokkő talapzaton álló bronz alkotás Holló Barnabás szobrászművész munkája.

Cimer.jpg
"Almádi emlékművei művészetileg kiemelkedő alkotások. A Kompolthy, a Kossuth, a Petőfi, a Rákóczi és a Véghely- emlékművek országosan ismert neves embereknek állítanak emléket, az Irredenta örökmécses pedig egyedülálló értékünk, hiszen eredeti állapotában maradt fenn a háború utáni évtizedekben."

A Balatonalmádi Értéktárba bekerült az Értéktár Bizottság 1/2014. (II. 24.) VÉBH sz. határozata alapján