A lap 2011. május 30., 14:23-kori változata

ESTERHÁZY Pál, galánthai (Kismarton, 1635. szept. 8.–Kismarton, 1713. márc. 26.) nádor, költő, zeneszerző. Apja Esterházy Miklós nádor, aki Lipót császártól hercegi rangot kapott.

Élete

Első felesége Esterházy Orsolya, második felesége Thököly Éva. 1646-tól a jezsuiták grázi, majd nagyszombati intézetében tanult. 1652-től Sopron vármegye örökös főispánja, 1655-től pápai kapitány. 1663–1664-ben főtisztként részt vett Zrínyi Miklós téli hadjáratában, majd Montecuccoli parancs-noksága alatt harcolt. 1668-tól a dunáninneni és bányavidéki végvidéki főkapi-tány, 1669-ben Csobánc kapitánya. 1670-ben elfoglalta a Wesselényihez csatlako-zó felvidéki főurak várait. 1680-ban eredménytelenül tárgyalt Thököly Imrével. 1681-ben a soproni országgyűlés nádorrá választotta, egyúttal Pest–Pilis–Solt vármegye főispánja lett. 1683-ban harcolt a török ellen Bécs védelmében, 1684-ben részese volt Buda sikertelen ostromának, majd 1886. évi visszafoglalásának. 1687-ben főként az ő hatására fogadták el a Habsburgok örökös királyságát. Érdemeiért hercegi rangot kapott. 1695-ben első között alakította át óriási birtokai hitbizománnyá. 1702 után Moson vármegye főispánja. 1657-től udvari tanácsos, főudvarmester. 1661-től főtrázsamester, 1679-től titkos tanácsos. 1680-tól a Aranygyapjas Rend Lovagja. Példaképének Zrínyi Miklóst tekintette. Írt verseket, amelyek a magyar barokk költészetben számottevőek. Latin nyelvű emlékirata történeti forrásunk. 1711-ben megjelent egyházi kantátagyűjteménye a magyar zenetörténet értékes korai emléke.