„Starosolszky Ödön” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „thumb STAROSOLSZKY Ödön (Veszprém, 1931. dec. 26.–Budapest, 2006. jún. 3.) vezérigazgató, egyetemi tanár, építőmérnök. A m...”) |
|||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
STAROSOLSZKY Ödön (Veszprém, 1931. dec. 26.–Budapest, 2006. jún. 3.) vezérigazgató, egyetemi tanár, építőmérnök. A műszaki tudományok kandidátusa (1967), doktora (1995). Apja: Starosolszky Sándor államügyész. | STAROSOLSZKY Ödön (Veszprém, 1931. dec. 26.–Budapest, 2006. jún. 3.) vezérigazgató, egyetemi tanár, építőmérnök. A műszaki tudományok kandidátusa (1967), doktora (1995). Apja: Starosolszky Sándor államügyész. | ||
| − | =Élete= | + | ==Élete== |
1944-ben a Szatmárnémeti Királyi K. Gimnáziumban tanult, 1950-ben a Zalaegerszegi Állami Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán oklevelet, 1968-ban egyetemi doktori címet kapott. 1963 és 1967 között MTA Aspiráns. 1954-től a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, Budapest, mérnök, tudományos főmunkatárs, 1962-től osztály- majd főosztályvezető. 1971-től az Országos Vízügyi Hivatal, Budapest, főosztályvezető helyettes, főosztályvezető. 1976-tól a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest, igazgató, 1989-től főigazgató helyettes, főigazgató, 1991-től vezérigazgató, kutató professzor. 1962 és 1971 között, másodállásban a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa. 1996-tól a Magyar Hidrológiai Társaság Nemzetközi Bizottság, majd a Társaság elnöke. 1991 és 1996 között az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottság elnöke, a Hidrológiai Bizottság, a Köztestület, a Műszaki Tudományok Osztálya, az Akkredikációs Bizottság, a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség tagja, majd a Szövetség Tanácsának tagja, a Szövetség alelnöke. A Jég Szakosztály elnöke 1975 és 1982 között, 1997-től a Szövetség tiszteleti tagja. 1972-től a Meteorológiai Világszervezet Hidrológiai Bizottság tagja, 1973-tól vezetőségi tag, 1980-1984-es években alelnöke, 1984 és 1993 között elnöke. Az UNESCO IHP munkacsoport és a Magyar Nemzeti Bizottság tagja. Több kongresszus, konferencia elnöke, előadója, raportőre. A vízgazdálkodás, hidrológia, hidraulika témákat kutatta. | 1944-ben a Szatmárnémeti Királyi K. Gimnáziumban tanult, 1950-ben a Zalaegerszegi Állami Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán oklevelet, 1968-ban egyetemi doktori címet kapott. 1963 és 1967 között MTA Aspiráns. 1954-től a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, Budapest, mérnök, tudományos főmunkatárs, 1962-től osztály- majd főosztályvezető. 1971-től az Országos Vízügyi Hivatal, Budapest, főosztályvezető helyettes, főosztályvezető. 1976-tól a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest, igazgató, 1989-től főigazgató helyettes, főigazgató, 1991-től vezérigazgató, kutató professzor. 1962 és 1971 között, másodállásban a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa. 1996-tól a Magyar Hidrológiai Társaság Nemzetközi Bizottság, majd a Társaság elnöke. 1991 és 1996 között az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottság elnöke, a Hidrológiai Bizottság, a Köztestület, a Műszaki Tudományok Osztálya, az Akkredikációs Bizottság, a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség tagja, majd a Szövetség Tanácsának tagja, a Szövetség alelnöke. A Jég Szakosztály elnöke 1975 és 1982 között, 1997-től a Szövetség tiszteleti tagja. 1972-től a Meteorológiai Világszervezet Hidrológiai Bizottság tagja, 1973-tól vezetőségi tag, 1980-1984-es években alelnöke, 1984 és 1993 között elnöke. Az UNESCO IHP munkacsoport és a Magyar Nemzeti Bizottság tagja. Több kongresszus, konferencia elnöke, előadója, raportőre. A vízgazdálkodás, hidrológia, hidraulika témákat kutatta. | ||
A lap 2011. július 7., 09:27-kori változata
STAROSOLSZKY Ödön (Veszprém, 1931. dec. 26.–Budapest, 2006. jún. 3.) vezérigazgató, egyetemi tanár, építőmérnök. A műszaki tudományok kandidátusa (1967), doktora (1995). Apja: Starosolszky Sándor államügyész.
Tartalomjegyzék
Élete
1944-ben a Szatmárnémeti Királyi K. Gimnáziumban tanult, 1950-ben a Zalaegerszegi Állami Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán oklevelet, 1968-ban egyetemi doktori címet kapott. 1963 és 1967 között MTA Aspiráns. 1954-től a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, Budapest, mérnök, tudományos főmunkatárs, 1962-től osztály- majd főosztályvezető. 1971-től az Országos Vízügyi Hivatal, Budapest, főosztályvezető helyettes, főosztályvezető. 1976-tól a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest, igazgató, 1989-től főigazgató helyettes, főigazgató, 1991-től vezérigazgató, kutató professzor. 1962 és 1971 között, másodállásban a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa. 1996-tól a Magyar Hidrológiai Társaság Nemzetközi Bizottság, majd a Társaság elnöke. 1991 és 1996 között az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottság elnöke, a Hidrológiai Bizottság, a Köztestület, a Műszaki Tudományok Osztálya, az Akkredikációs Bizottság, a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség tagja, majd a Szövetség Tanácsának tagja, a Szövetség alelnöke. A Jég Szakosztály elnöke 1975 és 1982 között, 1997-től a Szövetség tiszteleti tagja. 1972-től a Meteorológiai Világszervezet Hidrológiai Bizottság tagja, 1973-tól vezetőségi tag, 1980-1984-es években alelnöke, 1984 és 1993 között elnöke. Az UNESCO IHP munkacsoport és a Magyar Nemzeti Bizottság tagja. Több kongresszus, konferencia elnöke, előadója, raportőre. A vízgazdálkodás, hidrológia, hidraulika témákat kutatta.
Díjak, kitüntetések
1984., 1992 Vásárhelyi Pál-díj. 1988 Eötvös-díj. 1994 A Magyar Köztársaság Középkeresztje. 1997 Akadémiai Díj. 1998 Kvassay Jenő-díj. 2000 Széchenyi-díj.
Művei
Nemzetközi szakértő tevékenységet végzett az ENSZ részére több országban: Sri Lankán, Nigériában, Indiában, Egyiptomban. Vendégkutató volt Norvégiában, ahol a jégről jelent meg könyve. Mintegy 200 cikk szerzője, amelyek megjelentek a Vízügyi Közlemények, a Hidrológiai Közlöny folyóiratokban, a VITUKI Beszámolóban és nemzetközi folyóiratokban, pl. Water Power,Journal of Hydraulics stb. Munkássága során mintegy 30 kötetet szerkesztett. Így pl.: Ice and river engineering. London, 1985. – Applied surface hydrology: Fluid mechanics of surface waters. Littleton, 1987. – Hydrology of Disasters: WMO Technical Conference on the Hydrology of Disasters Geneva, 1988 nov. London, 1989. – Hungary and the International Hydrological Programme: A report for the 25-year anniversary of IHP–UNESCO. Budapest, 1990. – Water resources assessment. Geneva, 1991. – Hydrologial Aspects of Accidental Water Pollution of Water Bodies. Geneva, 1992. Rendszeres jegyzetírója a nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamoknak. Részt vesz a doktorandus képzésben.
Irodalom
- MHT kitüntetettek jegyzéke 1992. = Magyar Mérnöki Kamara lapja, 2000. ápr.
