„Vendrei Aschermann Ferenc” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „thumb VENDREI ASCHERMANN Ferenc, 1867-ig Aschermann Ferenc (Sepsiszentgyörgy, 1821. okt. 24.–Veszprém, 1893. júl. 2.) honvédtiszt =...”) |
|||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
=Élete= | =Élete= | ||
| − | + | Német polgári családból származott. Kézdivásárhelyen katonai nevelőintézetben tanult. 1841-től közvitéz, 1846-tól hadnagy a 2. huszárezredben. 1848 májusától százados, a bánáti hadtest szárnysegédeként részt vett a délvidéki harcokban. A szolnoki csatában 1849. március 5-én őrnagy, majd alezredes a Honvédelmi Minisztériumban. Június 26-ától a komáromi vár parancsnoka. Klapka Györggyel együtt fogalmazták meg a vár kapitulációjának feltételeit tartalmazó levelet. A komáromi vár feladása után Erdélyben élt, családot alapított. A kiegyezést követően minisztériumi titkár, 1872-ben ezredesként a Szegedi Honvédkerület parancsnoka. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület titkáraként szerkesztette az egyesület évkönyveit, cikkei jelentek meg gazdasági jellegű lapokban és a Budapesti Szemlében. 1888-ban tábornoki címet kapott és nyugdíjasként Veszprémbe költözött, a Jeruzsálem-hegyen lakott. Sírja az Alsóvárosi temetőben van, ahol 1901-ben állított síremléket a honvédegylet. | |
==Művei== | ==Művei== | ||
A lap jelenlegi, 2011. július 14., 10:47-kori változata
VENDREI ASCHERMANN Ferenc, 1867-ig Aschermann Ferenc (Sepsiszentgyörgy, 1821. okt. 24.–Veszprém, 1893. júl. 2.) honvédtiszt
Élete
Német polgári családból származott. Kézdivásárhelyen katonai nevelőintézetben tanult. 1841-től közvitéz, 1846-tól hadnagy a 2. huszárezredben. 1848 májusától százados, a bánáti hadtest szárnysegédeként részt vett a délvidéki harcokban. A szolnoki csatában 1849. március 5-én őrnagy, majd alezredes a Honvédelmi Minisztériumban. Június 26-ától a komáromi vár parancsnoka. Klapka Györggyel együtt fogalmazták meg a vár kapitulációjának feltételeit tartalmazó levelet. A komáromi vár feladása után Erdélyben élt, családot alapított. A kiegyezést követően minisztériumi titkár, 1872-ben ezredesként a Szegedi Honvédkerület parancsnoka. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület titkáraként szerkesztette az egyesület évkönyveit, cikkei jelentek meg gazdasági jellegű lapokban és a Budapesti Szemlében. 1888-ban tábornoki címet kapott és nyugdíjasként Veszprémbe költözött, a Jeruzsálem-hegyen lakott. Sírja az Alsóvárosi temetőben van, ahol 1901-ben állított síremléket a honvédegylet.
Művei
- Egy nyílt szó Görgey Arthur honvédtábornok ügyéhez. Pest, 1867.
- Görgey. Visszhangok czáfolatra. Pest, 1868.
- Nagy-Becskerektől Pákozdig. = Budapest, Szle, 1888.
Irodalom
- BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49. Budapest, 1987.
- MOLNÁR Jánosné: Vakmerőségéért Damjanich megrótta. = Napló, 1993. márc. 13.
