„Szent Margit-kápolna Almádiban” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
a
a
21. sor: 21. sor:
  
 
==Kapcsolódó cikkek==
 
==Kapcsolódó cikkek==
[[A Szent Margit kápolna története (I. rész)]]
+
*[[A Szent Margit kápolna története (I. rész)]]
 +
*[[A Szent Margit kápolna története (II. rész)]]
 +
*[[A Szent Margit kápolna története (III. rész)]]
 +
*A Szent Margit kápolna története (Befejező IV. rész)
 
== Forrás ==
 
== Forrás ==
  

A lap 2012. február 10., 14:02-kori változata

Írta: Schildmayer Ferenc

A múlt század utolsó évtizedeiben Almádi fürdőhelyként is egyre ismertebbé vált. Az állandó lakosság száma folyamatosan növekedett és ehhez járult még a jelentős számú nyaraló, akik nagyrészt az egész szezont itt töltötték. Ekkor még nem volt templom Almádiban, így Vörösberénybe jártak istentiszteletre az emberek.

A Veszprém című hetilapban 1883. január 21-én megjelent cikkben olvashatjuk, hogy Brenner Lőrinc január 17-én lakására hívott néhány veszprémi lakost és almádi birtokost. Indítványozta, hogy „Almádi községben a többi házak közé egy Isten házát is építsünk." A jelenlevők azonnal elhatározták, hogy „egy 12 láb széles, 19 láb hosszú, 2 öl magas kápolna kis fatornyocskával építtessék" közadakozásból. A jelenlevők mindjárt ajánlatokat is tettek, amelyekből a legfontosabbakat idézem: „1. Kurcs Rudolf úr a főút melletti keresztútnál levő szőlőföldjéből átenged az építendő kápolna s annak körül leendő befásítására szükséges telket; 2. Brenner Lőrinc úr a most említett kápolna kőműves munkáját anyag nélkül; 3. Krisztián József úr a tetőzet famunkáját anyag nélkül elkészítendik.”

Még sok-sok felajánlás történt a későbbiekben is, amiről az említett újság folyamatosan adott tájékoztatást. Még az első, január 17-i találkozón bizottságot alakítottak az építés sikeres véghezvitelére. A tíztagú bizottság elnöke Brenner Lőrinc, alelnöke Kurcz Rudolf, jegyzője pedig Grofcsik Vilmos lett.

A rengeteg adakozó közül csak az érdekesség kedvéért sorolok fel néhányat: Szedmák testvérek egy kis harangot, Elszásszer Endre pedig egy nagyobb harangot, özvegy Grofcsik Bertalanné asszonyság egy függő csillárt, végül „Katona Sándor derék csizmadia mester úr 2 pár sárga csizmát készítend a minisztrálandó fiúknak”.

1883. május 6-i újsághír szerint a kápolna építését a jövő héten kezdik. Ez minden bizonnyal meg is történt, mert az újságban 1883. július 27-én megjelent fürdőlevél szerint „felépült ugyan de nincs betetőzve".

A kápolna felszentelésére 1884. július 13-án került sor nagyszabású ünnepség keretében. Vörösberényből körmenettel érkezett Bellaágh József vörösberényi plébános úr, valamint Kisovics József apátkanonok, veszprémi plébános úr. Brenner Lőrinc átadta nekik a kápolna kulcsát és Bellaágh plébános úr elvégezte a kápolna felszentelését. Az ünnepi ebéden többek között beszédet mondott Véghely Dezső alispár úr „amelyben Almádi múltját történetileg igen kimerítően ecsetelte". Igen nagy kár, hogy az újság erre nem tér ki!

A felszentelés idején a kápolnának még nem volt sekrestyéje. Építésére 1899-ben került sor, alapkövét ünnepélyes keretek között 1899. június 3-án helyezték el.

Külön kell szólni a kápolna falánál álló 1869-es évszámot viselő keresztről, amelyen alul további két évszám szerepel, nevezetesen 1885 és 1930. Előbbi az 1885. június 29-i keresztfelszentelés dátuma, utóbbi évszám pedig arra utal, hogy ekkor helyezték át az újonnan épült — azóta viszont átépített — kerítés elé. Mai helyére az 1960-as években került, amit újabb rávésett évszám nem örökít meg.

Felmerül a kereszttel kapcsolatban két kérdés. Egyik az, hol állott 1885 előtt, a másik az, milyen eseményre utal a kereszten látható 1869-es évszám. Erre vonatkozóan adat ezidáig nem került elő, de feltehetően Almádi 1869-ben történt önállóvá válásának emlékére készült. Hogy hol állott 1885-ig? Nem tudjuk, de remélhetőleg meg fogjuk tudni. Végezetül pedig egy helyes adat került városunk történetébe. Eddig úgy tudta mindenki, hogy a kápolna 1885-ben épült, most pedig egyértelművé vált, az építés ideje 1883-84 években volt. Schildmayer Ferenc

Kapcsolódó cikkek

Forrás

Új Almádi Újság. 1990. (2. évf.) 11. sz. 2 p.