[[Image:Nemeth.JPG|thumb|right|200px]]

 

''Helye:'' Füredi Panteon (Balatonfüred, Gyógy tér)

 

''Felirata:'' A Balatonfüredi Szívkórházban keresett gyógyulást 1957 január-februárjában Németh László író 1901-1975 / Ezt követően a közeli Sajkodon írta utolsó éveinek jelentős munkáit. „Az igazi siker: a szépen fejlett, arányos, másokat melegítő élet...” Balatonfüredi Városi Tanács, Németh László Társaság 1990.

 

 

Németh László író, esszéista (Nagybánya, 1901. április 18. – Budapest, 1975. március 3.), Kossuth-díjas. Orvosnak tanult, rövid ideig praktizált is. Első irodalmi sikerét Horváthné meghal című elbeszélésével aratta, mellyel 1925-ben megnyerte a Nyugat pályázatát. 1932-ben Tanú címmel lapot indított, melyet egymaga írt. 1944-ben rövid ideig Tihanyban bújkált. Az 1950-es években azt tervezte, hogy Balatonfüreden telepszik le. 1957-től a Tihanyi-félsziget sajkodi részén épült házában élt és alkotott. Innen kapta egyik tanulmánykötete a Sajkodi esték (1961) címet, itt készült a Gandhi halála című színmű és az Irgalom (1965) című regény nagy része. A Nagy család című társadalmi drámáját a veszprémi Petőfi Színház 1963-ban mutatta be. Több alkalommal kezelték a balatonfüredi Szívkórházban. Tihanyi szomszédja és barátja, a füredi orvos, Peuser Lóránt volt. Gyakori vendége Füreden Lipták Gáboréknak. Részt vett 1961-ben a Füredi Színházi Napokon, A két Bolyai című drámájának előadásán. 1964-ben beszédet mondott a gimnázium új épületének avatásán. Nevét a városban utca viseli.