„Szent Margit kápolna” változatai közötti eltérés
A Helyismeret wikiből
| (8 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | {{ | + | {{Epitett orokseg lap|szöveg= |
| − | + | ||
{{InfoboxÉpület | {{InfoboxÉpület | ||
|cím=Szent Margit Kápolna | |cím=Szent Margit Kápolna | ||
|kép=Szent_Margit_002.jpg | |kép=Szent_Margit_002.jpg | ||
|város=Balatonalmádi | |város=Balatonalmádi | ||
| − | |év= | + | |év=1884 |
|építtető=Almádi polgárok | |építtető=Almádi polgárok | ||
|tulaj=Katolikus egyház | |tulaj=Katolikus egyház | ||
| − | |felújítva= | + | |felújítva=2006 |
}} | }} | ||
| + | Almádi a filoxéra 1882-es pusztítása után gyakorlatilag megszűnt szőlőhegyként létezni, s ekkor gyorsult fel nyaralókkal való benépesedése. Almádi tulajdonosa a veszprémi székeskáptalan volt, a telkeket használó veszprémi polgárok tizedet fizettek a káptalannak. Az ide települők hamarosan lelki szükségét érezték egy kápolna építésének (szentmisére ugyanis addig Vörösberénybe járhattak). A fa huszártornyos kápolna két út összetorkolásánál, a Remete patak bal partján, az 1869-ben emelt kőkereszt mögött épült közadakozásból. 1884-ben szentelték fel az „Apostolok oszlása" tiszteletére. <ref> „Apostolok oszlása”, latinul divisio apostolorum, annak a pünkösd utáni napnak egykori liturgikus emlékezete, melyen az apostolok Jeruzsálemből elindultak a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az evangéliumot. Ünnepét, július 15.-ét – amikor sok helyen az új kenyeret is megsütötték -, a Tridenti Zsinat hivatalosan megszüntette, a szakrális néphagyomány azonban megőrizte.</ref> A kápolna telkét [[Kurcz Rudolf]] és neje adta ajándékba, a kőműves munkákat Brenner Lőrinc, az ács-munkát Krisztián József végezte, mindketten ingyenesen. Az oltárképet Blázy Imre, a veszprémi állami polgári iskola rajztanára festette 1890-ben. A kápolnát később Szent Margit tiszteletére ajánlották fel. Az Őt ábrázoló oltárképet 1960-ban festette Feszty Masa. A kápolna búcsúját nyáron tartották. | ||
| − | + | ===Lábjegyzet=== | |
| + | <references/> | ||
| − | == | + | ==Kapcsolódó cikkek== |
| + | *[[Szent Margit-kápolna Almádiban]] | ||
| + | *[[A Szent Margit kápolna története (I. rész)]] | ||
| + | *[[A Szent Margit kápolna története (II. rész)]] | ||
| + | *[[A Szent Margit kápolna története (III. rész)]] | ||
| + | *[[A Szent Margit kápolna története (Befejező IV. rész)]] | ||
| + | }} | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
[[Category:Balatonalmádi]][[Category:Balatonalmádi Értéktár]][[Category:Egyházi_épületek]] | [[Category:Balatonalmádi]][[Category:Balatonalmádi Értéktár]][[Category:Egyházi_épületek]] | ||
A lap jelenlegi, 2018. április 26., 10:23-kori változata
Balatonalmádi Értéktár - Épített örökség
| Szent Margit Kápolna | |||||
 | |||||
| Helye: | Balatonalmádi | ||||
| Építési adatok | |||||
| Építés éve : | 1884 | ||||
| Építtető: | Almádi polgárok | ||||
| Tulajdonos: | Katolikus egyház | ||||
| Felújítva : | 2006 | ||||
Almádi a filoxéra 1882-es pusztítása után gyakorlatilag megszűnt szőlőhegyként létezni, s ekkor gyorsult fel nyaralókkal való benépesedése. Almádi tulajdonosa a veszprémi székeskáptalan volt, a telkeket használó veszprémi polgárok tizedet fizettek a káptalannak. Az ide települők hamarosan lelki szükségét érezték egy kápolna építésének (szentmisére ugyanis addig Vörösberénybe járhattak). A fa huszártornyos kápolna két út összetorkolásánál, a Remete patak bal partján, az 1869-ben emelt kőkereszt mögött épült közadakozásból. 1884-ben szentelték fel az „Apostolok oszlása" tiszteletére. [1] A kápolna telkét Kurcz Rudolf és neje adta ajándékba, a kőműves munkákat Brenner Lőrinc, az ács-munkát Krisztián József végezte, mindketten ingyenesen. Az oltárképet Blázy Imre, a veszprémi állami polgári iskola rajztanára festette 1890-ben. A kápolnát később Szent Margit tiszteletére ajánlották fel. Az Őt ábrázoló oltárképet 1960-ban festette Feszty Masa. A kápolna búcsúját nyáron tartották.
Lábjegyzet
- ↑ „Apostolok oszlása”, latinul divisio apostolorum, annak a pünkösd utáni napnak egykori liturgikus emlékezete, melyen az apostolok Jeruzsálemből elindultak a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az evangéliumot. Ünnepét, július 15.-ét – amikor sok helyen az új kenyeret is megsütötték -, a Tridenti Zsinat hivatalosan megszüntette, a szakrális néphagyomány azonban megőrizte.
