„Az észak-balatoni vasút története” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2014. január 15., 15:32-kori változata

Rendhagyó írás következik, ugyanis nem Almádi településtörténetének eseményeivel foglalkozik ezen írás, hanem egy könyv bemutatása a célja, természetesen kiemelve az almádi vonatkozásokat. 2005. december 8-án Balatonfüreden a közösségi házban volt a címet adó könyv bemutatása. Szerzője, Fazekas Miklós sajnos már nem élhette meg nagy munkájának könyv formában történő megjelentetését.

A szerző vasutas család sarja és maga is 38 évet töltött el a vasút szolgálatában, így jó ismerője ennek a nagy intézménynek. Írásában visszatekint 1846-ig, az első Pest és Vác közötti vasútvonal megindításáig. Megemlíti Széchenyi István 1848- ban az országgyűlés elé terjesztett, A magyar közlekedési ügy rendezésirül című javaslatát. Buda és a Balaton között annyi javult a közlekedés, hogy a Kisfaludy gőzös Kenese-Füred-Keszthely között menetrendszerűen közlekedett, amihez Kenesén csatlakozott a Buda és Kenese közötti postakocsi járat.

1861-ben a Déli Vaspálya Társaság megépítette a Buda-Nagykanizsa vasutat. Az északi part bizonyos mértékig elszigetelődött, amibe a lakosság nehezen törődött bele, főleg a bortermelők hiányolták a szállítási nehézségek miatt. Felmerült a Veszprém-Tapolca vonal építése, de a Székesfehérvár-Tapolca vonal építését szorgalmazta Bakó József kenesei református lelkipásztor, országgyűlési képviselő, ami érthető volt részéről. Kossuth Ferenc terjesztette az Országgyűlés elé a Székesfehérvár- Tapolca vasút építésének ügyét törvényjavaslat formájában, amelyet Óvári Ferenc olvasott fel.

1907. áprilisában pályázatot írtak ki a Balatonvidéki Vasút megépítésére, amelyre 11 ajánlat érkezett. A munkát a legkedvezőbb ajánlatot benyújtó Baján János és Babócsay Hermann építési vállalkozók nyerték el. 1907. november elején megtörtént a közigazgatási bejárás. Komolyabb munka 1908. tavaszán kezdődött, akkor mintegy 4000 munkás dolgozott egy időben a vasút teljes hosszában.

A könyv részletesen foglalkozik az építés menetével, ismertetve a felmerült, nem is kicsi problémákat. Számtalan idézettel tárja az olvasó elé a nehézségeket és a rossz körülményeket. Vasdinnyei Pál mérnök, a Balatoni Szövetség Balaton című folyóiratában, 1909. év első három számában folytatásokban közölt cikkei korhű dokumentumai e nagy munkának.

A könyv a vasút építésének, illetve építése előzményeinek ismertetése mellett foglalkozik a vasúttal összefüggő idegenforgalommal, személyzeti- és szociálpolitikával, vasútegészségüggyel, a vasút jóléti és szociális intézményeinek jelentőségével. Egyáltalán minden a vasúttal összefüggő kérdéssel, kiemelten az északi partot érintő dolgokkal.

A sok ismertetett adatból néhány, az almádi állomásokra vonatkozót idézünk. Almádi-Öreghegy. Neve később Balatonalmádi-Öreghegy. Jellege mh. (megállóhely). Első ismert vezetője Tisler Ignác 1909. 07. 09 – 1911. 04. Másik érdekesség: Budatava megnyílt 1941-ben a 24. sz. őrháznál. Neve 1948. 02. 28-tól Vörösberény- Budatava. Jellege mh. Megszűnt 1961. 05. 28-án. Sok egyéb érdekesség mellett 18 fényképen mutatja be az északi parton közlekedő mozdonyok típusait, valamint 16 parti állomás képét is megismerhetjük a mellékletekből.

Összefoglaló megállapítást tehetünk, amely szerint a kiadvány nemcsak nagyszerű és hiánypótló, magyarországi vasúttörténeti munka, hanem településtörténeti adatokat felsorakoztató dokumentumkötet is. Ajánlható a helytörténettel foglalkozóktól a vasútmodellezőkig, illetve minden történelem és helyismeret iránt érdeklődőnek.

Kapcsolódó cikkek

• Az északi parti vasút építésének történetéből

Forrás

Új Almádi Újság^[1] 2006. (18. évf.) 1. sz. 2. p.

Külső hivatkozás

1. ↑ Új Almádi Újság honlapja