„Protiwinsky Ferenc síremléke” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „''Helye:'' Római katolikus temető (jobb oldal), Bajcsy-Zsilinszky u. ''Felirata:'' Protivinszky Ferenc ''Anyaga:'' fehér márvány Protiwinsky Ferenc festőművész ...”) |
|||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
Protiwinsky Ferenc festőművész (Balatonfüred, 1884. július 30. – Balatonfüred, 1947. március 28.). Családi neve valószínűleg lengyel eredetű. Öccse, Sándor Balatonfüred I. világháborús áldozatainak egyike. Apja az 1880-as évektől a mai római katolikus templom helyén álló Beszálló-vendéglő bérlője volt, a festő ott született. (Blaha Lujza naplójában szeretettel emlékezik az apára, a vendéglő „híres jó konyhájára” és boraira.) Középiskoláit Veszprémben és Pesten végezte. 1900-1904 között az Országos Iparművészeti Iskolán díszítőfestészetet és restaurálást tanult, majd Hollósy Simon müncheni iskolájában képezte magát. 1909-1913-ig a müncheni Bajor Királyi Festőakadémián tanult, 1911-től számos kiállításon szerepelt. Az I. világháborúban katonai szolgálatra hazatért. 1920-ban | Protiwinsky Ferenc festőművész (Balatonfüred, 1884. július 30. – Balatonfüred, 1947. március 28.). Családi neve valószínűleg lengyel eredetű. Öccse, Sándor Balatonfüred I. világháborús áldozatainak egyike. Apja az 1880-as évektől a mai római katolikus templom helyén álló Beszálló-vendéglő bérlője volt, a festő ott született. (Blaha Lujza naplójában szeretettel emlékezik az apára, a vendéglő „híres jó konyhájára” és boraira.) Középiskoláit Veszprémben és Pesten végezte. 1900-1904 között az Országos Iparművészeti Iskolán díszítőfestészetet és restaurálást tanult, majd Hollósy Simon müncheni iskolájában képezte magát. 1909-1913-ig a müncheni Bajor Királyi Festőakadémián tanult, 1911-től számos kiállításon szerepelt. Az I. világháborúban katonai szolgálatra hazatért. 1920-ban | ||
Budapesten a Nemzeti Szalonban szerepelt, Füreden önálló kiállítása volt. 1922-től ismét Münchenben élt, sikeres festő, restaurátor. 1934-ben szívbaja miatt települt vissza Füredre. Megbízást kapott a római katolikus templom stációképeinek megfestésére, amellyel 1935 áprilisában készült el. A következő években számos kiállításon szerepelt. Arcképeket készített, de legszívesebben a füredi tájat, a Balatont festette. A 1940-es években az egykori „Bagolyvár”-ban élt (ma Jókai u. 10.), szegényen és elhagyatva ott halt meg. Születésének 120. évfordulóján összegyűjtött képeiből kiállítást rendeztek. | Budapesten a Nemzeti Szalonban szerepelt, Füreden önálló kiállítása volt. 1922-től ismét Münchenben élt, sikeres festő, restaurátor. 1934-ben szívbaja miatt települt vissza Füredre. Megbízást kapott a római katolikus templom stációképeinek megfestésére, amellyel 1935 áprilisában készült el. A következő években számos kiállításon szerepelt. Arcképeket készített, de legszívesebben a füredi tájat, a Balatont festette. A 1940-es években az egykori „Bagolyvár”-ban élt (ma Jókai u. 10.), szegényen és elhagyatva ott halt meg. Születésének 120. évfordulóján összegyűjtött képeiből kiállítást rendeztek. | ||
| + | |||
| + | [[Category:Köztéri_szobrok,_emléktáblák]][[Category:Balatonfüred]] | ||
A lap 2014. január 26., 16:12-kori változata
Helye: Római katolikus temető (jobb oldal), Bajcsy-Zsilinszky u.
Felirata: Protivinszky Ferenc
Anyaga: fehér márvány
Protiwinsky Ferenc festőművész (Balatonfüred, 1884. július 30. – Balatonfüred, 1947. március 28.). Családi neve valószínűleg lengyel eredetű. Öccse, Sándor Balatonfüred I. világháborús áldozatainak egyike. Apja az 1880-as évektől a mai római katolikus templom helyén álló Beszálló-vendéglő bérlője volt, a festő ott született. (Blaha Lujza naplójában szeretettel emlékezik az apára, a vendéglő „híres jó konyhájára” és boraira.) Középiskoláit Veszprémben és Pesten végezte. 1900-1904 között az Országos Iparművészeti Iskolán díszítőfestészetet és restaurálást tanult, majd Hollósy Simon müncheni iskolájában képezte magát. 1909-1913-ig a müncheni Bajor Királyi Festőakadémián tanult, 1911-től számos kiállításon szerepelt. Az I. világháborúban katonai szolgálatra hazatért. 1920-ban Budapesten a Nemzeti Szalonban szerepelt, Füreden önálló kiállítása volt. 1922-től ismét Münchenben élt, sikeres festő, restaurátor. 1934-ben szívbaja miatt települt vissza Füredre. Megbízást kapott a római katolikus templom stációképeinek megfestésére, amellyel 1935 áprilisában készült el. A következő években számos kiállításon szerepelt. Arcképeket készített, de legszívesebben a füredi tájat, a Balatont festette. A 1940-es években az egykori „Bagolyvár”-ban élt (ma Jókai u. 10.), szegényen és elhagyatva ott halt meg. Születésének 120. évfordulóján összegyűjtött képeiből kiállítást rendeztek.
