„Szent Margit kápolna” változatai közötti eltérés
a |
|||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
|felújítva=2006 | |felújítva=2006 | ||
}} | }} | ||
| − | Almádi a filoxéra 1882-es pusztítása után gyakorlatilag megszűnt szőlőhegyként létezni, s ekkor gyorsult fel nyaralókkal való benépesedése. Almádi tulajdonosa a veszprémi székeskáptalan volt, a telkeket használó veszprémi polgárok tizedet fizettek a káptalannak. Az ide települők hamarosan lelki szükségét érezték egy kápolna építésének (szentmisére ugyanis addig Vörösberénybe járhattak). A fa huszártornyos kápolna két út összetorkolásánál, a Remete patak bal partján, az 1869-ben emelt kőkereszt mögött épült közadakozásból. 1884-ben szentelték fel az „Apostolok oszlása" tiszteletére. <ref> „Apostolok oszlása”, latinul divisio apostolorum, annak a pünkösd utáni napnak egykori liturgikus emlékezete, melyen az apostolok Jeruzsálemből elindultak a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az evangéliumot. Ünnepét, július 15.-ét – amikor sok helyen az új kenyeret is megsütötték -, a Tridenti Zsinat hivatalosan megszüntette, a szakrális néphagyomány azonban megőrizte.</ref> A kápolna telkét [[Kurcz Rudolf]] és neje adta ajándékba, a kőműves munkákat Brenner Lőrinc, az ács-munkát Krisztián József végezte, mindketten ingyenesen. Az oltárképet Blázy Imre, a veszprémi állami polgári iskola rajztanára festette 1890-ben. A kápolnát később Szent Margit tiszteletére ajánlották fel | + | Almádi a filoxéra 1882-es pusztítása után gyakorlatilag megszűnt szőlőhegyként létezni, s ekkor gyorsult fel nyaralókkal való benépesedése. Almádi tulajdonosa a veszprémi székeskáptalan volt, a telkeket használó veszprémi polgárok tizedet fizettek a káptalannak. Az ide települők hamarosan lelki szükségét érezték egy kápolna építésének (szentmisére ugyanis addig Vörösberénybe járhattak). A fa huszártornyos kápolna két út összetorkolásánál, a Remete patak bal partján, az 1869-ben emelt kőkereszt mögött épült közadakozásból. 1884-ben szentelték fel az „Apostolok oszlása" tiszteletére. <ref> „Apostolok oszlása”, latinul divisio apostolorum, annak a pünkösd utáni napnak egykori liturgikus emlékezete, melyen az apostolok Jeruzsálemből elindultak a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az evangéliumot. Ünnepét, július 15.-ét – amikor sok helyen az új kenyeret is megsütötték -, a Tridenti Zsinat hivatalosan megszüntette, a szakrális néphagyomány azonban megőrizte.</ref> A kápolna telkét [[Kurcz Rudolf]] és neje adta ajándékba, a kőműves munkákat Brenner Lőrinc, az ács-munkát Krisztián József végezte, mindketten ingyenesen. Az oltárképet Blázy Imre, a veszprémi állami polgári iskola rajztanára festette 1890-ben. A kápolnát később Szent Margit tiszteletére ajánlották fel. Az Őt ábrázoló oltárképet 1960-ban festette Feszty Masa. A kápolna búcsúját nyáron tartották. |
===Lábjegyzet=== | ===Lábjegyzet=== | ||
A lap 2014. november 25., 13:45-kori változata
| Szent Margit Kápolna | |||||
 | |||||
| Helye: | Balatonalmádi | ||||
| Építési adatok | |||||
| Építés éve : | 1884 | ||||
| Építtető: | Almádi polgárok | ||||
| Tulajdonos: | Katolikus egyház | ||||
| Felújítva : | 2006 | ||||
Almádi a filoxéra 1882-es pusztítása után gyakorlatilag megszűnt szőlőhegyként létezni, s ekkor gyorsult fel nyaralókkal való benépesedése. Almádi tulajdonosa a veszprémi székeskáptalan volt, a telkeket használó veszprémi polgárok tizedet fizettek a káptalannak. Az ide települők hamarosan lelki szükségét érezték egy kápolna építésének (szentmisére ugyanis addig Vörösberénybe járhattak). A fa huszártornyos kápolna két út összetorkolásánál, a Remete patak bal partján, az 1869-ben emelt kőkereszt mögött épült közadakozásból. 1884-ben szentelték fel az „Apostolok oszlása" tiszteletére. [1] A kápolna telkét Kurcz Rudolf és neje adta ajándékba, a kőműves munkákat Brenner Lőrinc, az ács-munkát Krisztián József végezte, mindketten ingyenesen. Az oltárképet Blázy Imre, a veszprémi állami polgári iskola rajztanára festette 1890-ben. A kápolnát később Szent Margit tiszteletére ajánlották fel. Az Őt ábrázoló oltárképet 1960-ban festette Feszty Masa. A kápolna búcsúját nyáron tartották.
Lábjegyzet
- ↑ „Apostolok oszlása”, latinul divisio apostolorum, annak a pünkösd utáni napnak egykori liturgikus emlékezete, melyen az apostolok Jeruzsálemből elindultak a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az evangéliumot. Ünnepét, július 15.-ét – amikor sok helyen az új kenyeret is megsütötték -, a Tridenti Zsinat hivatalosan megszüntette, a szakrális néphagyomány azonban megőrizte.
