Véghely Dezső 1840. november 28-án született Veszprémben. Ősei Szentkirályszabadján élő nemesek voltak, ezért a család a „szentkirályszabadjai” előnevet használta. Szülővárosában, majd Pápán a református kollégiumban végezte a középiskolai tanulmányait. Pesten jogi tanulmányokat folytatott és ügyvédi vizsgát tett. Apja, Véghely Imre Veszprém vármegye alispánja volt 1867-től 1872-ig. Véghely Dezső 1875-től Veszprém város főjegyzője, 1878-tól vármegyei főjegyző, 1881-től 1897. április 28-án bekövetkezett halálig Veszprém vármegye alispánja volt.

Közigazgatási pályán tevékenykedett, de tudományos ambíciókkal, amelynek eredménye az 1886 júliusában, Almádiban befejezett, ma is pótolhatatlan Emléklapok rendezett tanácsú Veszprém város életéből című munkája. 1885-ben megbízást kapott Veszprém vármegye monográfiájának megírására, amihez óriási mennyiségű anyagot gyűjtött össze, de halála megakadályozta a munka befejezésében.

Elismert paleográfusként, a középkori latin nyelvű oklevelek egyik szakértőjeként tartották számon. A Magyar Történelmi Társulat^[1] alapító, később igazgató választmányi tagja, Rómer Flórissal^[2], Mátyás Flóriánnal^[3] és Nagy Imrével együtt több, időt álló értékű tudományos mű elkészítésében vett részt.

Véghely nagyon szerette Almádit, ahol egyébként tudományos munkáját is végezte. 1884. augusztus 25-én Almádiban birtokot vásárolt 3070 forintért. A két katasztrális hold nagyságú birtokon épület is állt, amelyet 1890-ben emeletes szárnnyal és toronnyal bővített. Ma Kakas csárda néven ismert az épületegyüttes. Almádi birtokossá válása után tevékenyen részt vett Almádi közéletében, személyes tekintélyét is felhasználva, az éppen megoldandó feladat nagyságától függetlenül tevékenykedett szeretett települése felvirágoztatásáért. 1886-tól az Almádi Fürdő Rt. igazgatóságának tagjaként, az ötös bizottság elnökeként a településfejlesztés egyik vezéregyénisége. Tagja az almádi kikötő helyét kijelölő főispáni bizottságnak. A Balaton-kultusz felemelésén munkálkodó tízes bizottság elnöke. Mindent elkövet Almádi eredményes fejlesztéséért, légyen szó akár a Balaton-part fásítására indult mozgalomról, az Almádi javára rendezett veszprémi közvacsorák szervezéséről, a kikötő és a park kivilágításának részletkérdéseiről, a telefonhálózat kiépítéséért vagy éppen a gazdatársadalom védelmében a filoxéravész idején teendő intézkedésekről.

Voltak, akik nem nézték jó szemmel tevékenységét, s nem sokkal halála után támadást indítottak ellene. A megyei közgyűlés 1897. október 4-én éppen olyan kiadásokban marasztalta el, nem közérdekből történt kifizetésnek ítélve azokat, amelyek többek között a veszprémi Plosszer sétány (ma Erzsébet liget) és Almádi javára történtek. A 23 tételből álló, 3189 forint 20 krajcár végösszegű listán levő követeléssel szemben a család 10 000 forintot letétbe helyezett a követelések teljesítésére, illetve a visszafizetések fedezetére. Emlékeztetőül, az almádi birtokát 3070 forintért vásárolta Véghely! Ezzel egy időben visszavonta a megyegyűlés azt a határozatát amely szerint a Veszprém-Almádi út Szentkirályszabadjáról Almádiba vezető szakaszát áthelyezték volna a Malom-völgybe, aminek éppen Véghely volt egyik lelkes támogatója és szorgalmazója.