„A 18-20. századi balatonfüredi balneológia és balneoterápia” változatai közötti eltérés

A lap 2015. december 11., 13:38-kori változata

A balneológia - magyarul gyógyvíztan - a gyógyvizeknek gyógyfürdői alkalmazásával és hatásaival foglalkozó tudomány. A balneoterápia az ásványvizek, iszapfélék, tengeri és folyami fürdők gyógyítási célokra való felhasználásával foglalkozik.

Balatonfüredi vonatkozásának története

Az 1702-ben alapított balatonfüredi gyógyfürdőn seborvosok, magán és kinevezett orvosok mint fürdőorvosok működtek, akik nemzetközi viszonylatban is jelentős gyógyító tevékenységet folytattak, amelyet sajátosan magyar és balatoni gyógymódokkal ötvöztek.

Az első kinevezett fürdőorvos, Oesterreicher Manes József 1786-tól működtette az ivókúrára és savanyúvizes melegfürdőre alapozott fürdőintézetet. Utódaik közül Wurm János és Petrovits Máté balneológiai munkássága jelentős. Az 1819-től 1852-ig szolgált Adler József hivatalos orvosi jelentései szerint az ivókúrát, a savanyúvizes melegfürdőket és a balatoni hidegfürdőket használta gyógyításra.

A segesvári származású Sigmund Károly 1837-ben megjelent könyvében a balatonfüredi gyógyfürdőről elsőként tett közzé európai szintű fürdőismertetőt. Orzovenszky Károly 1853-1876 között elsőként kísérelte meg Balatonfüred balneológiai-balneoterápiai centrummá és a tüdőbetegek gyógyhelyévé alakítását.

A balneoterápa új fejezete kezdődött1902-ben Sümegi József magánorvos, szívspecialista praktizálásával, aki egy évtized alatt bebizonyította, hogy a füredi savanyúvíz is alkalmas a szívbetegek szénsavas fürdővel való kezelésére. Ez a felismerés vezetett a fürdőtelep mai formájában való kialakításához, az Erzsébet Szanatórium felépítéséhez.

"{{{indoklás}}}" A Balatonfüred Értéktárba bekerült az Értéktár Bizottság 4/2015. (V.26.) határozata alapján

Források