„Acsádi Ádám Péter” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „thumb (Pápa, 1680 körül-Pápa, 1744. okt. 10.) r. k. püspök, főispán. Apja 1700-ban Veszprém vármegye alispánja. =Élete= ...”) |
a |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[image:Acsádi_Ádám_Péter.jpg|thumb]] | [[image:Acsádi_Ádám_Péter.jpg|thumb]] | ||
| − | (Pápa, 1680 körül-Pápa, 1744. | + | (Pápa, 1680 körül - Pápa, 1744. október 10.) római katolikus püspök, főispán. Apja 1700-ban Veszprém vármegye alispánja. |
=Élete= | =Élete= | ||
| − | A középiskolát Pápán a pálosoknál és Nagyszombatban végezte, a teológiát a bécsi egyetemen tanulta. 1705-ben szentelték pappá. Először a győri egyházmegye területén működött, de 1711-ben már Pápán plébános, kisebb kitérők után 1718-ban ugyanott főesperes. 1723-ban káptalani követként részt vett az országgyűlésen és bátran állást foglalt a magyar nyelv jogai mellett. 1725. szeptember 7-étől veszprémi püspök, vármegyei főispán és királyi kancellár. Az utolsó püspökkancellár volt, beiktatására csak 1726. április 29-én került sor. A kancellári méltóságáról 1732-ben mondott le, amikor Bécsből egyházmegyéjébe költözött, Pápán és Sümegen tartózkodott. Betegsége miatt 1734-ben Padányi Bíró Márton felsőörsi prépostot tette meg helynökévé. 1741-ben még részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Hozzájárult a pápai, nyirádi, sümegi templom helyreállításához és felszereléséhez, valamint a veszprémi püspöki palota újjáépítéséhez. Utolsó éveit betegen már Pápán töltötte, ahol a pálosok templomában nyugszik. Pápán 1944-ben emléktáblát állítottak tiszteletére, és utcát neveztek el róla. | + | A középiskolát Pápán a pálosoknál és Nagyszombatban végezte, a teológiát a bécsi egyetemen tanulta. 1705-ben szentelték pappá. Először a győri egyházmegye területén működött, de 1711-ben már Pápán plébános, kisebb kitérők után 1718-ban ugyanott főesperes. 1723-ban káptalani követként részt vett az országgyűlésen és bátran állást foglalt a magyar nyelv jogai mellett. 1725. szeptember 7-étől veszprémi püspök, vármegyei főispán és királyi kancellár. Az utolsó püspökkancellár volt, beiktatására csak 1726. április 29-én került sor. A kancellári méltóságáról 1732-ben mondott le, amikor Bécsből egyházmegyéjébe költözött, Pápán és Sümegen tartózkodott. Betegsége miatt 1734-ben [[Padányi Bíró Márton]] felsőörsi prépostot tette meg helynökévé. 1741-ben még részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Hozzájárult a pápai, nyirádi, sümegi templom helyreállításához és felszereléséhez, valamint a veszprémi püspöki palota újjáépítéséhez. Utolsó éveit betegen már Pápán töltötte, ahol a pálosok templomában nyugszik. Pápán 1944-ben emléktáblát állítottak tiszteletére, és utcát neveztek el róla. |
==Irodalom== | ==Irodalom== | ||
*SZIKLAY János: Dunántúli kultúrmunkások. Bp. 1941. | *SZIKLAY János: Dunántúli kultúrmunkások. Bp. 1941. | ||
| − | *MOLNÁR István: A fehér barátok Pápán. Pápa, 1942. | + | *MOLNÁR István: A fehér barátok Pápán. Pápa, 1942. |
*PETRÁK Mihály: ~ veszprémi püspöksége 1725-1744. Veszprém, 1949. (A veszprémi egyházmegye múltjából, 13.) | *PETRÁK Mihály: ~ veszprémi püspöksége 1725-1744. Veszprém, 1949. (A veszprémi egyházmegye múltjából, 13.) | ||
*VÁZSONYI VARGA Béla: Veszprém nagyjai A-tól Z-ig. = Vpi Hét, 1992. nov. 27. (Sziklay János: szülőhelye Nagyacsád.) | *VÁZSONYI VARGA Béla: Veszprém nagyjai A-tól Z-ig. = Vpi Hét, 1992. nov. 27. (Sziklay János: szülőhelye Nagyacsád.) | ||
| − | [[Category:Életrajzok]] | + | [[Category:Életrajzok]] [[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]] |
A lap 2012. március 4., 12:51-kori változata
(Pápa, 1680 körül - Pápa, 1744. október 10.) római katolikus püspök, főispán. Apja 1700-ban Veszprém vármegye alispánja.
Élete
A középiskolát Pápán a pálosoknál és Nagyszombatban végezte, a teológiát a bécsi egyetemen tanulta. 1705-ben szentelték pappá. Először a győri egyházmegye területén működött, de 1711-ben már Pápán plébános, kisebb kitérők után 1718-ban ugyanott főesperes. 1723-ban káptalani követként részt vett az országgyűlésen és bátran állást foglalt a magyar nyelv jogai mellett. 1725. szeptember 7-étől veszprémi püspök, vármegyei főispán és királyi kancellár. Az utolsó püspökkancellár volt, beiktatására csak 1726. április 29-én került sor. A kancellári méltóságáról 1732-ben mondott le, amikor Bécsből egyházmegyéjébe költözött, Pápán és Sümegen tartózkodott. Betegsége miatt 1734-ben Padányi Bíró Márton felsőörsi prépostot tette meg helynökévé. 1741-ben még részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Hozzájárult a pápai, nyirádi, sümegi templom helyreállításához és felszereléséhez, valamint a veszprémi püspöki palota újjáépítéséhez. Utolsó éveit betegen már Pápán töltötte, ahol a pálosok templomában nyugszik. Pápán 1944-ben emléktáblát állítottak tiszteletére, és utcát neveztek el róla.
Irodalom
- SZIKLAY János: Dunántúli kultúrmunkások. Bp. 1941.
- MOLNÁR István: A fehér barátok Pápán. Pápa, 1942.
- PETRÁK Mihály: ~ veszprémi püspöksége 1725-1744. Veszprém, 1949. (A veszprémi egyházmegye múltjából, 13.)
- VÁZSONYI VARGA Béla: Veszprém nagyjai A-tól Z-ig. = Vpi Hét, 1992. nov. 27. (Sziklay János: szülőhelye Nagyacsád.)
