„Vajkai Aurél” változatai közötti eltérés
a (Új oldal, tartalma: „Wagenhuber Aurél (Kolozsvár, 1903. máj. 14.-Bp., 1987. nov. 29.) etnográfus, író, orvos. === Élete === Kassán tett érettségi vizsgát, majd a budapesti tudomán...”) |
a |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
Wagenhuber Aurél (Kolozsvár, 1903. máj. 14.-Bp., 1987. nov. 29.) etnográfus, író, orvos. | Wagenhuber Aurél (Kolozsvár, 1903. máj. 14.-Bp., 1987. nov. 29.) etnográfus, író, orvos. | ||
+ | [[Fájl:Vajkai.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Vajkai Aurél]] | ||
=== Élete === | === Élete === |
A lap 2009. április 9., 09:02-kori változata
Wagenhuber Aurél (Kolozsvár, 1903. máj. 14.-Bp., 1987. nov. 29.) etnográfus, író, orvos.
Tartalomjegyzék
Élete
Kassán tett érettségi vizsgát, majd a budapesti tudományegyetem orvosi karán 1927-ben szerzett oklevelet. Rövid ideig az Angyalföldi Elmegyógyintézetben dolgozott. Figyelme a paraszti kultúra felé fordult, kapcsolatba került a Budapesti Néprajzi Múzeummal. 1937-től Veszprémben muzeológus, az 1939-1941-es években a Keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója, 1941-1942-ben a Néprajzi Múzeum munkatársa. 1942 és 1945 között a Magyarságtudományi Intézetben dolgozott, amelynek megbízásából végezte a szentgáli gyűjtést. 1945-től 1949-ig a Néptudományi Intézet tanára és közben 1946-tól 1948-ig a budapesti egyetem néprajz tanszékének helyettes tanára. Egyetemi magántanári fokozatot szerzett. 1949-ben Veszprémbe költözött. Ez évtől 1955-ig a Veszprémi Bakonyi Múzeum igazgatója, majd nyugdíjazásáig, 1965-ig az intézmény tudományos osztályvezetője. 1959-től a történettudományok és a néprajz kandidátusa. 1950-től Balatonalmádiban élt, de szívesen időzött felesége cserszegtomaji házában. Végakarata szerint a cserszegtomaji temetőben nyugszik. A hegyközségben 1996 óta utca viseli a nevét. Tudományos munkássága a néprajz szinte minden területére kiterjedt. Néprajzi tanulmányai, monográfiái mellett számtalan művészeti, honismereti, idegenforgalmi tárgyú cikket és közel nyolcszáz zenekritikát publikált. Néprajzi munkásságát Győrffy István emlékéremmel, a népi orvoslás terén elért eredményeit pedig az Orvostörténeti Társaság Népi Orvoslás Szakosztálya örökös elnök cím adományozásával ismerte el. Zenekritikáiért Péterfy Emlékplakettet kapott.
Munkássága
- Veszprém megye népi építkezése 1-2. Rész. = Népr. Ért, 1940. 1-2. sz.
- A magyar népi táplálkozás kutatása. Bp., 1947.
- A magyar népi építkezés és lakás kutatása. Bp., 1948.
- A magyar népi orvoslás kutatása. Bp., 1948.
- A Bakony néprajza. Bp., 1959.
- Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. Bp., 1959.
- Balatonmellék. Bp., 1964.
- Lake Balaton. Bp., 1967.
- Néprajzkutatás Veszprém megyében. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 13. Történelem. Veszprém, 1978.
- Negyvennyolc a népművészetben. = Új. Hor., 1998. Különszám.
Irodalom
- GUNDA Béla: ~ 70 éves. = Ethn, 1974. 4. sz.
- PETÁNOVICS Katalin: Dr. ~ 75 éves. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 14. Történelem. Veszprém, 1979. (Munkásságának bibliográfiája.)
- MATYIKÓ SEBESTYÉN József: A Balaton-mellék néprajztudósa. ~ról. = Somogyi Honism, 1986. 1. sz.
- LACKOVITS Emőke: Búcsú ~tól. = Néprajzi Hírek, 1987. 2. sz.
- UZSOKI András: ~ ravatalánál. = Hor, 1988. 1. sz.
- BALASSA Iván: ~. Kolozsvár, 1903. máj. 14.- Bp., 1987. nov. 29. = Ethn, 1989. 1-4. sz. - ÉRI István: ~. = Bakony-balatoni kalendárium 2003. Veszprém, 2002.
Külső hivatkozás
Veszprém megyei életrajzi lexikon |