„Szent Margit kápolna” változatai közötti eltérés
15. sor: | 15. sor: | ||
===Lábjegyzet=== | ===Lábjegyzet=== | ||
<references/> | <references/> | ||
+ | |||
+ | ==Kapcsolódó cikkek== | ||
+ | *[[Szent Margit-kápolna Almádiban]] | ||
+ | *[[A Szent Margit kápolna története (I. rész)]] | ||
+ | *[[A Szent Margit kápolna története (II. rész)]] | ||
+ | *[[A Szent Margit kápolna története (III. rész)]] | ||
+ | *[[A Szent Margit kápolna története (Befejező IV. rész)]] | ||
[[Category:Balatonalmádi]][[Category:Balatonalmádi Értéktár]][[Category:Egyházi_épületek]] | [[Category:Balatonalmádi]][[Category:Balatonalmádi Értéktár]][[Category:Egyházi_épületek]] |
A lap 2014. március 3., 21:11-kori változata
Szent Margit Kápolna | |||||
Helye: | Balatonalmádi | ||||
Építési adatok | |||||
Építés éve : | 1869 | ||||
Építtető: | Almádi polgárok | ||||
Tulajdonos: | Katolikus egyház | ||||
Felújítva : | ? | ||||
Almádi a filoxéra 1882-es pusztítása után gyakorlatilag megszűnt szőlőhegyként létezni, s ekkor gyorsult fel nyaralókkal való benépesedése. Almádi tulajdonosa a veszprémi székeskáptalan volt, a telkeket használó veszprémi polgárok tizedet fizettek a káptalannak. Az ide települők hamarosan lelki szükségét érezték egy kápolna építésének (szentmisére ugyanis addig Vörösberénybe járhattak). A fa huszártornyos kápolna két út összetorkolásánál, a Remete patak bal partján, az 1869-ben emelt kőkereszt mögött épült közadakozásból. 1884-ben szentelték fel az „Apostolok oszlása" tiszteletére. [1] A kápolna telkét Kurcz Rudolf és neje adta ajándékba, a kőműves munkákat Brenner Lőrinc, az ács-munkát Krisztián József végezte, mindketten ingyenesen. Az oltárképet Blázy Imre, a veszprémi állami polgári iskola rajztanára festette 1890-ben. A kápolnát később Szent Margit tiszteletére ajánlották fel, búcsúját nyáron tartották.
Lábjegyzet
- ↑ „Apostolok oszlása”, latinul divisio apostolorum, annak a pünkösd utáni napnak egykori liturgikus emlékezete, melyen az apostolok Jeruzsálemből elindultak a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az evangéliumot. Ünnepét, július 15.-ét – amikor sok helyen az új kenyeret is megsütötték -, a Tridenti Zsinat hivatalosan megszüntette, a szakrális néphagyomány azonban megőrizte.