A lap 2014. március 26., 16:46-kori változata

Balatonfüred, Gyógy tér 1.

     Az elmúlt években magánkézbe került és felújított egykori Grand Hotel műemlék épületegyüttese napjainkra száz szobás hotel lett.

     A Gyógy térre néző homlokzatán az 1786-as évszám olvasható, jelezve, hogy egy része már a 18. században is állt. A főépülettel egybekapcsolt régi kurszalon földszintjén étterem, emeletén a díszterem található, itt tartják a hagyományosan megrendezett híres füredi Anna-bálokat. Erről az épületről az Anna Grand Hotel díszterme című részben olvashatunk.

     Az épületre 1964-ben emléktáblákat helyezett el a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal. A Gyógy téri homlokzaton lévő tábla szerint a Nagyvendéglő toldalék épülete késő copf ízlésben épült 1810 körül. (A toldalék kifejezés csak a bejárattól balra eső épületrész alsó emeletére értendő.)

A Blaha utcai szárnyon elhelyezett tábla szerint az egykori nagyvendéglő 1820 körül klasszicista ízlésben épült. Ma már tudjuk, hogy ez a szárny később, az 1834-es tűz után, 1836-ban épült.

     Az alapjaiban több mint 200 éves épületet a századok alatt sokszor bővítették, átépítették. Számos korabeli leírás és ábrázolás ismeretes róla, segítségükkel nyomon követhetjük sorsának alakulását. A savanyúvízen gyógyulni, pihenni vágyó vendégek szállásolására, étkeztetésére a tulajdonos tihanyi apátság már az 1700-as években épített néhány vendégfogadót. 1748-ban már épült vendégfogadó.^[1]

     Pálóczi Horváth Ádám 1785-ben készült térképén ezen a területen már állt egy földszintes ház. Ez a „a tihanyi apátság vendéglője” az un. felső traktérház, amely 1781-ben épült.^[2] Ez ma a Blaha utcai szárny középső beljebb álló részének földszintje. (Volt ekkor egy másik vendégfogadó is a telep keleti részén, de ezt az 1826-ban kitört tűz után elbontották.) Ebben a kis vendéglőben lakott a bérlő vendéglős, volt egy nagy konyhája és három nagyobb helyisége: az étterem, a biliárdszoba és a kártyaterem. Az épület déli oldalán fedett tornácos folyosó húzódott, keleti végén árnyékszékkel. A folyosóról nyílott a helyiségek bejárata, és a konyhából innen vitték az étterembe az ételeket. A szobák ablakai északra néztek. A padlástérben olcsóbb szobák is voltak. Akkoriban még nem a mai helyen, hanem itt, a vendéglő és a helyi birtokos, Oroszy Pál pincéje között vezetett Füred faluba egy földút. Az udvarra is északról lehetett behajtani. A szerzetesrendek feloszlatása után, 1787-1802 között az elvett javak a Vallásalap kezelésébe kerültek. A fürdőt bérbe adták. Az ekkor készült leltárban is szerepel ez az épület: a felső-tracteur, amelynek a forrástérre néző homlokzata elé egy pince volt ásva, és a sarkán néhány bolt volt.^[3]

A Helytartótanács korszerűsítést kezdett, fejlesztési tervet készíttetett 1789-ben.^[4] Az apátság által megkezdett építkezéseket folytatták, és 1800-ban a meglévő földszintes épület keleti sarkához egy emeletes, homlokzatával a savanyúkút felé néző részt kezdtek építeni. Így már lett egy nagyterme a táncmulatságoknak, egy biliárdszoba, és hat vendégszobával is bővült. A rend visszaállítása után 1802-ben, amikor az épület újból a bencéseké lett, az épület még nincs befejezve.^[5] A legrégebbi részt, a traktérházat is átépítették. Emeletet kapott, itt összesen 22 szoba volt a földszinten és az emeleten. Csak 1803-ban lett kész a klasszicista stílusú, 32 szobás, emeletes épület, amelyet ettől kezdve Nagyvendéglőnek hívtak.^[6]

     1834-ben a Horváth házban kitört tűz miatt ez az épület is leégett. Újjáépítették, valamint 1836-ra elkészült a régi traktérházhoz kapcsolódó új, emeletes, nyugati szárny is 20 szobával. Így a Nagyvendéglő 52 szobásra bővült. (Ez az épületrész kijjebb épült, mint a legrégebbi épület utcai frontja. Itt volt a közelmúltig a gyógyszertár és a SZOT üdülő könyvtára). Egy 1836-ban kiadott német nyelvű fürdői tájékoztató arról tudósított, hogy a megújult, kibővített vendégfogadót és éttermet a pesti Oberhauszer testvérek vették át. Saját költségükön berendezték, és egészen újjá és elegánssá tették az éttermet és a kávéházat, amelyben két magyar nyelvű (Jelenkor, Regélő), és hat német nyelvű újságot lehetett olvasni.^[7] Az 1837-ben megjelent híradások dicsérően szóltak a kávéházról és az étteremről.

     Az 1840-es térképen és a korabeli ábrázolásokon jól látható, hogy a kicsit ferdén beljebb álló, régi traktérházi rész keleti végéhez csatlakozott ez, a bejáratával a sétatérre néző épület. Földszintjén a bejárattól jobbra ivószoba, balról a kávéház nyílott, emeletén 100-150 terítékes étterem. 1838 júliusában Vörösmarty Mihály Bártfay Lászlóval itt a „zöld-vörös- fejér színekkel” kárpitozott” nagyteremben ebédelt, mintegy 60-70 személy társaságában, „elég jól evénk boron és kenyerén kívül 2: két váltó ftért. – Ebéd után egy ideig a kávéházban mulatánk.”^[8] – írta Bártfay. Kossuth Lajos 1842-ben megjelent fürdőlevelében a táncteremben uralkodó gőgről ír, lent a kávéházban nincs arisztokrácia, ott azonban a kockajáték és a kártya járja.^[9]

     Bizonyára nem volt véletlen, hogy az Oberhauser János által üzemeltetett, Pestről Füredre tartó gyorskocsijáratnak ebben az időben a Nagyvendéglő a végcélja. Valószínűleg elsősorban az itt megszálló vendégeket szállította a zárt, hatablakos, tizenkét utas befogadására alkalmas négylovas kocsi Fehérváron és Várpalotán át. A pesti Nagy Pipa vendéglőtől indult, amely szintén Oberhauseréké volt , itt pihentek a lovak és a társasbatár. Közelben volt a Vadászkürt és az Angol királyné szálloda, amelynek vendégei gyakran igénybe vették az Oberhauser-féle balatoni társaskocsit. 1847-ben a Pesti Divatlap szerint Oberhauser János járata hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton reggel 5-kor indult, aznap este 7-kor már a Nagyvendéglő előtt volt, és másnap indult vissza.^[10] Még 1848-ban is járt Oberhauser János gyorskocsija.^[11] 1847 után a Lobmayer-féle másik járat is Pestről indulva Keneséig jött, s a Kisfaludy hajón Füredre utazókat szállította.^[12]

     A Nagyvendéglőnek nevezett épület tíz évig, 1837-től 1848-ig maradt ebben a formájában. A hely szűkösnek bizonyult, ezért Bresztyenszky Béla apát 1847–1848-ban a keletre néző főépületet északi irányban bővítteti. A Nagyvendéglő bejárata mai helyére kerül, csehsüveg boltozata alatt lehet az újonnan épült, s a pesti Pilvax kávéházhoz hasonló kialakítású kávéházba belépni. A terem kilenc boltmezőre osztott mennyezetét négy sima kőoszlop tartja. (A klasszicista építészet szép emléke így látható ma is.) Az emeleten nagyobb lett az étkező és táncterem, így a Horváth házban tartott Anna-bálokat ettől kezdve harminc éven át itt tartották. 1849-ben tizenegy boltot alakítottak ki a „a kápolnába vezető utcában a nagy vendéglőnek déli szárnya alatt.”^[13] Negyven évig itt maradnak, 1889-ben megszüntetik őket, a megmaradó két bolt bekerült az épületbe, de bejáratuk továbbra is az utcáról nyílott.

     A Balaton-Füredi Napló című idénylap jóvoltából 1861–1863 között a fürdőélet minden mozzanatáról, így a Nagyvendéglőben történtekről is értesülhetett az olvasó. 1861-ben szinte naponta tartottak táncestélyeket, még szeptember elején is „…az igen derék, minden jóra kész s a vállakozásokban igen tevékeny vendéglős Mayer Antal által az ő nagy, fényes és eléggé ismert táncztermében…”^[14] 1862 júniusában fuvola- és zongorahangversenyt is rendeztek, augusztus 7-én pedig Auer Lipót hegedűművész és testvére Emilia adott hangversenyt.^[15]

1862-ben Mayer bővíti a szórakozási lehetőségeket, elsőként vezeti be a tombolát, megszaporodnak a táncestélyek: „… ezentul minden ünnep és vasárnapokon az estéli után, belépti díj nélkül, éji 12 óráig tartó tánczestélyt ád. Esős napokon pedig más nagyobbszerű fürdők példájára, az unatkozás mellőzhetésének tekintetéből az ugynevezett Tombola játékot fogja megnyitni termeiben.”^[16]

     A legnagyobb esemény azonban mindig az Anna vigalom volt a nagyteremben. 1862-ben így zajlott: „Gazdag zöld lombokkal öltöztetve díszeskedik a lépcsőzet alsó nyílásának boltozatja, – minden lépcső más és más, nemesnél nemesebb élő virágok bájos színjátékával mosolyog és tisztelg az érkezőnek” …„Fényes volt a nagyterem, minőnek tán még nem láttuk, – minden részén a legünnepélyesebb fölszereltetés és diszítés, – a nagyszerű világítás majd nem a nap sugaraival vetélykedett – a virágok ambrózia illatárja üdítőleg hatott, – az elfoglalt nyughelyek a szépnemnek legbájosabb csillagait tünteték, míg egyszerre zörejes hangot adván a szegedi jeles zenekarnak harsogó hangszerei, nyitányul a dörgő Rákóczi indulóval kezdék meg a vigalom zenéjét, mely a szűnóráig tartott tánczrend szerént két lassú magyart, két lassú csárdást, három franczia négyest és egy mazur polkát játszott le.” ...„A férfiak átalában mind, a hölgyek is egy kivétellel mind nemzeti és igen díszes, fényes öltözetekben jelentek meg.” A szünetben a színkör épületének befejezésére tombolát tartottak. „Szűn óra után három lassú csárdást, egy füzér tánczot és egy franczianégyest tánczolt még a kedélydus társaság…” Az est és a vigalom királynéját most és a jövőben is titkos szavazattal és többséggel választják meg. Ő kapja a legszebbiknek adatott aranyalmát, és erről egy iratot is.^[17] Ebben az évben az Erdélyből jött Kozma Irma „estkirályné” kapta az „Annavigalom aranyalmáját”.^[18]

     1862. augusztus 16-án először rendez Mayer új ötletként, új nevet adva Auróra bált, amely „az első e czím alatt”, ahol tombola volt, szavalattal és énekkel egybekötve, vacsora és tánc.^[19]

     A Nagyvendéglő tánctermében tartották augusztus 28-án a Balaton szabályozásával kapcsolatos ülést is.^[20] Ebben az évben a kávéház és a régi színház közti téren „egy kies és finom izlésű kávécsarnok készült a felső sétatérre és a Balatonra szolgáló kilátással, mint látszik, kedves és igen keresett időtöltési helye a közönségnek s jó számítás volt, a közönség élvezetét ekkép is minél inkább megszerezhetni.”^[21]

     Écsy László fürdőfelügyelő lakása is a Nagyvendéglőben volt. Feladata a „fürdőhely gazdászati ügyeinek kezelése és a belrend s fürdőszabályok szigorú fenntartása.” Ő gondoskodik a fürdővendégek szállásolásáról, kényelméről, rendes ellátásáról és mulattatásáról is, mindenben felvilágosítást ad, minden panaszt meghallgat, „minden visszaélést megszüntetni, minden hiányt orvosolni törekszik.”

     14 év után, 1866-ban új bérlő jött az uradalmi vendéglőbe,^[22] Mayer Antalt Rabsch Róbert váltja, aki 10 évig, 1877-ig marad. Míg az előző évben az olcsó étkezést dicsérte, 1867-ben már arról panaszkodik a Fővárosi Lapok tudósítója, hogy a vendéglő drága, a fogas drágább, mint Pesten az Angol királynőben.^[23]

     1878-ban már a megnyerő és előzékeny Károli Nándor a Nagyvendéglő éttermének új bérlője.^[24] Ekkor az egyemeletes Nagyvendéglőben még mindig 72 kényelmesen bútorozott szoba állt a vendégek rendelkezésére. Előnyös, hogy az itt lakók lakásuk folyosójáról födött helyen mehetnek a nagy ét- és táncterembe, valamint a díszes kávéházba. Konyhája és pincéje az első Füreden, tágas és kényelmes kávécsarnokában fagylalt, jeges kávé is kapható. A vendéglő termeiben szokott tartatni a hires Anna bál.^[25]

     1882-ben is még Károli Nándor vezeti az éttermet, a következő években kerülhetett más bérlőhöz, mert 1887-ben már a Vild (!)-féle vendéglőt emlegetik.^[26] Az éttermet és a kávéházat ezután még húsz éven át, 1907-ig Wild Péter bérli.

     1889-ben, amikor az egész fürdőtelep megújult, a Nagyvendéglő nevét is megváltoztatták. Az 1888-as vendégnévsorban még korábbi nevén szerepelt, a következő évben már Grand Hotelként. (Ekkor kapja a Klotild udvar nevet az Ó fürdőház, az Új fürdőház elnevezése ettől kezdve Erzsébet udvar.) Elnevezését tehát az eddig ismert vélekedéssel^[27] ellentétben, nem 1913-ban, hanem 25 évvel korábban kapta! „Az ó-vendéglő (most Grand-Hotel) épülete szintén ujjá van alakítva minden zugában – északra néző folyosói beüvegezve, szobái ujra festve s ujra butorozva, – szóval bármerre lépünk, mindenütt ujítás, mindenütt kedves meglepetés.”^[28] Ekkor bontják el a Templom utcai oldalon álló boltokat is.

     1892-ben „Wild Péter a nagyvendéglő közbecsült bérlője” letette a honpolgári esküt, s ezzel a magyar állam honossági kötelékébe lépett. Ez alkalomból 25 forintot adományozott a szeretetház javára.^[29] Nem véletlen, hogy Wild Péter húsz évig maradt bérlő. Az általa vezetett étterem és kávéház a tudósítások szerint minőségével és olcsóságával is kitűnt. 1902-ben a túlpartról idelátogató vendég szerint Füred olcsóbb, mint a többi balatoni fürdőhely, nála olcsóbban lehet étkezni, mint a fonyódi vasúti szállóban.^[30]

     1900-ban az épületben van a posta, távirda és telefon hivatal és a szolgabíró hivatalos hivatali helyisége is.

     1908 tavaszán új bérlők veszik át a Grand Hotel éttermét, kávéházát és a Kisfaludy vendéglőt. Nagyszabású átalakítást és modernizálást terveztek és valósítottak meg: „A régi jóhírű szálloda éttermeit és kávéházát ugyanis a Szücs Lajos és Balika György közkereseti társaság bej. cég budapesti vendéglősök bérelték ki, a kik legutóbb a budapesti Deák-téri vendéglő éttermeinek és pincehelyiségeinek voltak 4 és fél éven át előkelő hírnévnek örvendő tulajdonosai.”^[31]

     A sokéves tapasztalattal rendelkező Szüts Lajos és Balika György áprilisban már újságban is közli a nagyérdemű közönséggel, hogy a bérbevett Grand Hotel összes termeit és kávéházát, valamint a Kisfaludy vendéglőt május közepén teljesen újonnan berendezve, modern világítással megnyitják.^[32]

     1909 júliusában Szüts és Balika még tagjai a Balatoni Szövetségnek is. Valószínűleg még 1910-ben is bérlik a nevüket viselő vendéglőt és kávéházat, amelynek emlékét a korabeli híradások és egy fennmaradt képeslap is őrzi.

     1911-ben már Milleker Lajos a bérlő, aki több helyen is reklámozza télen-nyáron nyitva tartó, magyar és francia konyhát vivő éttermét és kávéházát, ahol cigányzenét is lehet hallgatni.^[33] 1912 decemberében a helyi lap arról számolt be, hogy Milleker Lajos vendéglős lakása már tető alatt van, a konyha építése azonban jövőre marad.

     A szanatórium és a Tibor fürdő felépítése után, 1913 őszén megkezdték a Grand Hotel átalakítását is. Az eddig klasszicista jegyeket viselő épületet szecessziós stílusban építették át. Második emeletet kapott a Gyógy térre néző főépület: az első emeleten, az étterem helyén szobákat alakítottak ki. Az 1913 nyarára már kettéválasztott Gyógyterem földszintjén egy hatalmas verandás étterem nyílt, ennek bérlője is Milleker maradt.^[34] A kávéház mellett cukrászdát is berendeztek. A helyi lap tudósítása szerint a kétemeletes épület külső munkái januárra majdnem készek.^[35] Az eddigi posta helyére átkerült a korábban a Klotild udvarban működő gyógyszertár. 1914-re Balatonfüred legrégibb szállodája 60 szobával rendelkezett. A Grand Hotelben van a „pannonhalmi főapát, a tihanyi apát, a rend lelkészének és pénztárosának lakása, a földszinten az igazgatóság hivatalos helyiségei, a gyógyszertár, a csendőrkülönitmény, a nagy kávéház és cukrászda, egy fűszerüzlet és a különlegességi dohányáruda. Villanyvilágítás és vízvezeték. Ajánljuk szerényebb anyagi viszonyok közt élők részére. Szobaárak 4 10 koronáig. A főidényen kívül 30%-al olcsóbbak.”

     A kurszalonban lévő nagy étteremhez tartozó konyha és kiszolgáló helyiségek vele összeköttetésben, de külön épületben vannak. 1914-ben már Juranek József és fia a változatlan szolgáltatást nyújtó étterem bérlője.^[36]

     Mire az épület teljes egészében elkészült, kitört az első világháború. A háború után 1918-tól 1935-ig az egész telepet a Balatonfüredi Gyógyfürdő és Forrásvállalat Részvénytársaság bérelte.^[37]

     1929 januárjában nagy kárt okozó tűz volt a Grand Hotel főépületében. A vízvezeték elfagyott csöveit akarták felmelegíteni, amikor az olvasztógép felrobbant, s a csövek gyúlékony burkolata, a bútorok, majd a tető is lángra kapott és leégett. A tűz továbbterjedését a füredi tűzoltóknak sikerült megakadályozni.^[38]

     1929-től 1939-ig Sebesta Erhard a vendéglők és éttermek bérlője, ő bérelte 1920-tól a szanatórium éttermét is. Felszabadulása után 20 évet külföldön töltött. Idehaza megfordult Budapest legnagyobb szállóiban, majd a nagyobb vidéki városokban értékesítette külföldi tapasztalatait.^[39]

     1935. augusztus 24-én éjjel gondatlanságból kigyulladt és leégett az egyik melléképület teteje. Szerencsére hamar eloltották, de a tűz újból ráirányította a figyelmet egy „botrányosan elhanyagolt részére a fürdőtelepnek, melyet mostani állapotában – egy nagyhírű fürdő szívében – sem a tulajdonosnak, sem a hatóságoknak megtűrnie nem lett volna és nem volna szabad.”^[40]

     1936-1937-ben modernizálják a rend szállodáit, liftet építenek be, hideg-meleg folyóvízzel látják el^[41], a Grand Hotel régi részét is tatarozni fogják a következő évben.^[42] 1938-ban új 20 szobás traktust és társalgót terveznek építeni.^[43] 1939-ben lejárt a kávéház bérlete. Sebesta, „Füred s a Balatonvidék legkiválóbb vendéglátóipari szakembere”, aki közel 20 évig bérelte a szanatórium vendéglőjét is, elment Füredről.^[44]

     1940 tavaszán „Modernizálták a Grand Hotel éttermét, amelyet Sebestyén Lajos zalaegerszegi vendéglős bérelt ki.”^[45], aki 1941-ben a vendéglő erdei részén egy kerthelyiséget is létesített.^[46]

     1942 végétől 1943 szeptemberéig, 10 hónapig hadikórház működött az épületben.^[47] 1943-ban a kórház megszűnése után tatarozták, a tervek szerint karácsonykor már megnyílik.^[48]

     A második világháború után a bencés rend csak 1948-ban kezdhette el a Grand Hotel rendbe hozását. Júniusban a szálloda Gyógy tér felőli részén 35 szobát a budapesti kereskedők egy csoportja bérelt ki,^[49] júliusban itt már meg is nyílt a KISOSz üdülője, az „erdei részen a MÁV Konzum most végzi a szükséges munkálatokat és augusztus első napjaiban az is megnyit.”^[50]

Ebben az évben „Balatonfüred népi szervei Füred kedves emlékei iránti megbecsülésük kifejezéseként július utolsó szombatján vagy augusztus első napjaiban Anna-bált rendeznek Sebestyén Lajos fürdőtelepi vendéglőjének helyiségeiben.” – adta hírül a Balatoni Kurir,^[51] az eseményről azonban nem jelent meg tudósítás.

     Az 1949-es államosítás után 1952-ben a volt Grand Hotelben megnyílt a Petőfi üdülő^[52], 1953-ban a SZOT Szanatórium. „Az elhanyagolt, rossz karban lévő házat 1953-ban eredeti alakjában állították helyre és megnyitották az üdülők számára … Az újjáépítés során a régi kávéház helyiségeit s az ezekhez csatlakozó épületrészeket szervesen egybekapcsolták a SZOT üdülővel. Zárt folyosó vezet a hatalmas konyhához s a fedett sétányon át jutnak az üdülők a kulturház földszintjén lévő szépen berendezett étterembe. Igy alakult ki a régi Grand Hotel s a Gyógyterem épületeinek összekötésével és építészetileg is harmonikus egybehangolásával a SZOT szanatórium épületkomplexuma, mely kényelmes és ízléses berendezésével ma Füred legszebb vendéglátóhelye.”^[53] – írták róla 1956-ban. Az épületben kapott helyet a szakszervezeti könyvtár és a telepi gyógyszertár is. A rendszerváltás után egy ideig Árkád Hotel néven szállodaként működött, majd magántulajdonba került az egész épület.

     A Nagyvendéglő, majd a Grand Hotel néhány neves vendége a 19. és 20. század elejéről: A Nagyvendéglőben szállt meg 1884-ben Mikszáth Kálmán, Sziklay János, özv. Arany Jánosné „magánzóné” szobalányával és Széll Piroska unokájával, 1885-ben Czigler Győző építész, Roboz István, ifj. Krudy Gyula köz és váltó- ügyvéd családjával Nyiregyházáról, Rippl József festő, Konti József zeneszerző. 1888-ban Pap Gábor református püspök, Komáromból. 1889-ben a Grand Hotelban: Endrődi Sándor, Jedlik Ányos „kiérdemült egyetemi tanár”, 1896-ban Vidor Emil műépítész, 1912-ben Jászai Mari, Brázay Zoltán, dr. Rigler Gusztáv egyetemi tanár Kolozsvárról, 1917-ben Holló Barnabás szobrász.

Jegyzetek

1. ↑ Orzovenszky Károly: Balaton-Füred és gyógyhatása. A helyi viszonyok, a fürdő története, gyógyhatása és a gyógyeljárás ismertetése. Pest. 1863. 39.
2. ↑ Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 131.
3. ↑ Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 136.
4. ↑ Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 143.
5. ↑ Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 151-152.
6. ↑ Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 456.
7. ↑ Sólymos Szilveszter: Balatonfüred-fürdő bencés kézben 1743–1949 között. Tihany, 2003. 224-225.
8. ↑ „Oh, Füred drága Helikon..”. Balatonfüred 2006. 47.
9. ↑ Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 189-190.
10. ↑ Antalffy Gyula: A reformkor Balatonja. 1984. Bp., 13-14.
11. ↑ Horváth Bálint: A füredi savanyúvíz s Balaton környéke. Magyar-óvár. 1848. 26.
12. ↑ Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 415.
13. ↑ Balaton Füredi napló 1863. jún. 28. 4. sz.
14. ↑ Balaton Füredi Napló. 1861. szept. 30. 7. sz. 134.
15. ↑ Balaton Füredi Napló. 1862. aug. 14. 12. sz. 95.
16. ↑ Balaton-Füredi Napló 1862. júl. 4. 2. sz. 16.
17. ↑ Balaton-Füredi Napló 1862. aug. 3. 9. sz. 62-63.
18. ↑ Balaton-Füredi napló 1862. aug. 14. 12. sz. 95-97.
19. ↑ Balaton-Füredi Napló. 1862. aug. 20. 13. sz. 103.
20. ↑ Balaton-Füredi Napló. 1862. szept. 4. 16. sz. 126-127.
21. ↑ Balaton-Füredi Napló. 1862. jún. 26. 1 sz.
22. ↑ (D. I.) B. Füred. máj. 24. = Fővárosi lapok. 1866. 120. sz. 487.
23. ↑ (F-i.) Balaton-Füredről. (Augusztus közepén.) = Fővárosi Lapok 1867. 190. sz. 758-759.
24. ↑ Veszprém. 1878. június 2. 22. sz. 2.
25. ↑ Jalsovics Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei. Bp., 1878. 103.
26. ↑ Balaton- Füred 1887. júl. 6. 10. sz.
27. ↑ Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 457.
28. ↑ Endrődi Sándor: Balatonfüredről. = Fővárosi Lapok. 1889. júl. 14. 190. sz. 1409-1411.
29. ↑ Veszprémi Független Hírlap. 1892. aug. 13. 33. sz. 2.
30. ↑ Gróf Vay Sándor: Balatonfüredi krónika. = Balaton-Füred. 1902. aug. 27. 9. sz. 4-5.
31. ↑ Balatonvidék. 1908. márc. 15. 6. sz. 3.
32. ↑ Balatonvidék. 1908. ápr. 15. 9. sz. 5
33. ↑ Balatonvidék. 1908. máj. 31. 14. sz. 6.
34. ↑ Balaton. A Balatoni Szövetség kalauza. 1913. 119.
35. ↑ Balatonfüredi Hírlap 1914. jan. 25. 3. sz. 3.
36. ↑ Balatonfüred gyógy-és tengerfürdő szanatórium, vízgyógyintézet klimatikus gyógyhely 1914. 33., 42.
37. ↑ Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém. 1988. 249.
38. ↑ Balatonfüred. 1929. febr. 2. 5. sz. 3.
39. ↑ Zalavármegye ismertetője. Sopron, 1935. 10.
40. ↑ Balatoni Kurir. 1935. aug. 28. 35. sz. 2.
41. ↑ Balatoni Kurir. 1936. márc. 25. 13. sz. 5.
42. ↑ Balatoni Kurir. 1937. dec. 15. 50. sz. 6.
43. ↑ Balatonfüred 1938. 22. sz. máj. 28. 1.
44. ↑ Balatoni Kurir. 1939. dec. 14. 39. sz. 4.
45. ↑ Balatoni Kurir. 1940. máj. 30. 22. sz. 4.
46. ↑ Balatoni Kurir. 1941. júl. 3. 4., Zákonyi Ferenc: Balatonfüred Veszprém 1988. 522.
47. ↑ Balatoni Kurir. 1943. szept. 9. 37. sz. 4.
48. ↑ Balatoni Kurir. 1943. szept. 30. 40. sz. 4.
49. ↑ Balatoni Kurir. 1948. jún. 24. 13. sz. 4.
50. ↑ Balatoni Kurir. 1948. júl. 22. 15. sz. 3.
51. ↑ Balatoni Kurir. 1948. júl. 22. 15. sz. 3.
52. ↑ Lipták Gábor–Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. 1956. 130.
53. ↑ Lipták Gábor–Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. 1956. 97-99.

Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetés épületei. 2008.