„Bognár Zoltán” változatai közötti eltérés
a (Új oldal, tartalma: „(Párizs, 1924. nov. 28. - Veszprém, 1992. jún. 10.) grafikus, rajztanár. === Élete === 1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművész...”) |
a |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
− | (Párizs, 1924. nov. 28. - Veszprém, 1992. jún. 10.) grafikus, rajztanár. | + | (Párizs, 1924. nov. 28. - Veszprém, 1992. jún. 10.) grafikus, rajztanár. |
+ | |||
+ | == Élete == | ||
− | |||
1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt és néhány évig utána is az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. [[Vörösberény]]ben, 1976-tól Veszprémben élt. Nagy méretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihanyi templom alapítása), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk, farce-os linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó- portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van. Veszprémben, a Vámosi-úti temetőben nyugszik. | 1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt és néhány évig utána is az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. [[Vörösberény]]ben, 1976-tól Veszprémben élt. Nagy méretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihanyi templom alapítása), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk, farce-os linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó- portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van. Veszprémben, a Vámosi-úti temetőben nyugszik. | ||
− | + | == Irodalom == | |
− | + | ||
− | + | *Heitler László: Kisgrafikák Tihanyban. = Művészet, 1984. 2. sz. | |
− | + | *Mezei Ottó: Eleven időtlenség. = Kortárs, 1990. 4. sz. | |
− | + | *Albrecht Sándor: ~ 1924-1882. = Új Hírek, 1992. júl. 13. | |
− | + | *Mezei Ottó: A linóleummetszettől a lemezplasztikáig. ~ veszprémi emlékkiállítása. = Új Művészet, 1993. 8. sz. | |
− | + | *Gopcsa Katalin: A képíró-képfaragó. = ÉI, 1993. | |
+ | *Weckner Tibor: Bakony az én Bakonyom. ~ emlékkiállítása. = Új Hor. 1993. 3. sz. | ||
+ | |||
+ | == Külső hivatkozás == | ||
− | + | {{Sablon:Vpel}} | |
− | {{Sablon:Vpel}} | + | |
− | [[ | + | [[Category:Balatonalmádi_jeles_személyiségei]] |
A lap 2010. november 11., 23:03-kori változata
(Párizs, 1924. nov. 28. - Veszprém, 1992. jún. 10.) grafikus, rajztanár.
Élete
1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt és néhány évig utána is az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. Vörösberényben, 1976-tól Veszprémben élt. Nagy méretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihanyi templom alapítása), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk, farce-os linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó- portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van. Veszprémben, a Vámosi-úti temetőben nyugszik.
Irodalom
- Heitler László: Kisgrafikák Tihanyban. = Művészet, 1984. 2. sz.
- Mezei Ottó: Eleven időtlenség. = Kortárs, 1990. 4. sz.
- Albrecht Sándor: ~ 1924-1882. = Új Hírek, 1992. júl. 13.
- Mezei Ottó: A linóleummetszettől a lemezplasztikáig. ~ veszprémi emlékkiállítása. = Új Művészet, 1993. 8. sz.
- Gopcsa Katalin: A képíró-képfaragó. = ÉI, 1993.
- Weckner Tibor: Bakony az én Bakonyom. ~ emlékkiállítása. = Új Hor. 1993. 3. sz.
Külső hivatkozás
Veszprém megyei életrajzi lexikon |