„Dűlőnevek Almádiban és Vörösberényben” változatai közötti eltérés

A lap 2016. június 25., 15:34-kori változata

A telekkönyvezés előtti időben az egyes településrészeket külön-külön névvel határozták meg. Erre azért volt szükség, hogy le tudják írni az egyes birtokok fekvését, azaz melyik dűlőben van, kik a szomszédjai, milyen út van mellette, továbbá minden olyan földrajzi jellemzőt megfogalmaztak, ami segítette a pontos tájékozódást. Természetesen nagyon fontos szerepük volt az égtájaknak az egyes birtokok egymáshoz viszonyított leírásában.

A dűlőnevek tárgyalásánál külön kell választani az almádi és a vörösberényi területeket két okból is. Először azért, mert a két település az utóbbi néhány évtizedet leszámítva önálló volt, a közel ezer éves falu mellett egy szőlőhegyből kialakult, alig több, mint száz éves fürdőhely terült el. Másodszor azért, mert Almádi dűlőneveinek használata gyakorlatilag az 1940-es évek végére elenyészett, ellentétben a vörösberényiekkel, ahol ezek még ma is használatosak. Ennek nagyon egyszerű oka van, mégpedig az, hogy a föld megművelésével összefüggésben van elsődleges szerepük. Mikor Almádi megszűnt szőlőhegy lenni és fokozatosan nyaralóhellyé alakult, csupán a telekkönyvben éltek tovább a dűlőnevek, a nyaraló tulajdonosok nem használták.

A dűlők elnevezése először hivatalosan az első kataszteri felméréskor, 1858-ban került rögzítésre. Almádi akkor közigazgatásilag Szentkirályszabadjához tartozott és a területén mind térképen, mind leírásban két dűlő szerepelt. Az egyik Berény, a másik Almádi néven. Ez nagy valószínűséggel az egykori Kisberény falu és Almádi Promotórium (szőlőhegy) elnevezések továbbélése, leegyszerűsített formában. Az 1923. évi kataszteri felmérésnél már négy dűlőnév szerepel. Nevezetesen: Sárkuta - Loki, Kövesi, Cserhegyi és Öreghegyi dűlő. Előbbi kettő az egykori Berény dűlő Balatonparttal kibővített részen, a másik kettő a szorosan vett Öreghegyre és a hozzá közvetlenül csatlakozó északnyugati területre terjedt ki.

Az 1923. évi felmérés térképvázlata, dűlőnevekkel

Vörösberényben az 1858. évi kataszteri felmérés szerint 36 dűlőnevet rögzítettek a hivatalos iratok. Megjegyzendő, hogy akkor Vörösberény keleti szomszédja Kenese volt. A megnevezett dűlők a következők voltak az akkor használt írásmóddal:

I. Máma Puszta Füszfő Csárda

II. Belső Telek

III. Lok

IV. Kövesalja

V. Szili Parrag

VI. Márko

VII. Sédátolja

VIII. Szilfa

IX. Alsó Losánta

X. Közép Losánta

XI. Maktár

XII. Fekete Okor

XIII. Csebere

XIV. Albeli

XV. Alsó Csebere

XVI. Saskut

XVII. Gaja

XVIII. Puszta Templom

XIX. Alsó-Máma

XX. Felső-Máma

XXI. Rekeszt

XXII. Papvásár

XXIII. Szili

XXIV. Hardi

XXV. Kiskút

XXVI. Nagy Csebere

XXVII. Alsó Ujhegy

XXVIII. Szent Erdő

XXIX. Temető

XXX. Közép Ujhegy

XXXI. Felső Ujhegy

XXXII. Sátor (Soitor)

XXXIII. Malom Völgy

XXXIV. Vörös

XXXV. Kisberény

XXXVI. Megye Hegy

A felsorolást az anyagban található dűlőjegyzék tartalmazza. A hozzá tartozó térképeken azonban a következő nevek nem szerepelnek:

Belső Telek

Gaja

Kiskut

Alsó Ujhegy

Felső Ujhegy

Kisberény

Sédátolja

Hardi

Nagy Csebere

Temető

Malom Völgy

A korabeli térkép alapján vizsgálva, a település mai határain kívül esnek a következő dűlők:

Csebere

Alsó Csebere

Puszta Templom

Felső Máma

Papvásár

Albeli

Saskut

Alsó Máma

Rekeszt

Szili

Az eddigiekben a hivatalosan rögzített dűlőnevekről esett szó. Természetesen ezeken kívül számtalan földrajzi jellegű meghatározás szerepel a határjárásokban, a hiteleshelyi jegyzőkönyvekben, szőlőlevelekben, valamint minden olyan iratban, amelyik valamilyen vonatkozásban összefügg a birtokokkal.

Forrás

Új Almádi Újság^[1] 1995. (7. évf.) 11. sz. 2. p.

Külső hivatkozás

1. ↑ Új Almádi Újság honlapja