„Ég a Papnádas!” változatai közötti eltérés
a (Új oldal, tartalma: „Nyáron haragos zölden szegte be a Balatonpar-tot. Nem hosszabban fél kilométernél.<br>Tavaszon kidugta tajtékszin fejét a langyuló víz-ből. Megpirította a nap n...”) |
a |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | Nyáron haragos zölden szegte be a | + | Nyáron haragos zölden szegte be a Balatonpartot. Nem hosszabban fél kilométernél.<br> |
| + | |||
| + | Tavaszon kidugta tajtékszin fejét a langyuló vízből. Megpirította a nap nedvzöldre, levelet bontott a csúcsára, azontul izenként toldott hozzá. Agusztusra pedig cimert tett a fejére. Ameddig meglábalhatta a vizet a sás, gyékény nőtt a vizében. Széllengéskor áll-hatatlanságában lehajolt a nefelejtsre s megrezegtette fölötte az izeit, sás leveleit és belesugdosott a kék kely-hecskéibe andalító, puha hangon. Ősz-előn bronzosodott tengersok bugája. A levelei megszőkültek s hidegresz¬ketten lépegetett a fodros vizben.<br>A vén füzek még zölden ácsorogtak a derekán. A sás, gyékény ezer szinkeverékben nézett föl bronzos fejére. Az őszi hideg még izzóbb színeket csípett ar¬culatára.<br>Egy csendes, tiszta holdvilágos éjszaka pedig jéggé fagyasztotta a vizet. Azontul panaszosan zizegtek örök didergésű levelei, mint a lábaihoz kihullámzott jég¬törmelék.<br>Emberek jöttek. Meglépték a Papnádas hosszát. Kicövekezték és kiadták levágásra.<br>Tovább didergett s bronzos fejét széthordta a szél és hullatta jobbra-balra a kifehérült pehelykéit. A szél nótákat fujt száraz levelein, szárára pedig vártak a gye¬rekek, hogy sipot vágjanak belőle s a pókhálóba csa¬pódott bogár zizegő döngését sirassák rajt végig.<br>Az idén hiába vártak. A fagy, első csetepatéja után, visszavonult: finom takarónak valót keveri a szállingó nádbugák közé hópihékből. Másképen nem<br> | ||
| + | |||
| + | == Lábjegyzet<br> == | ||
| + | |||
| + | Megjelent a [[Balatoni_levegőben|Balatoni levegőben]] c. kötetben | ||
| + | |||
| + | [[Category:Váth_János_művei]] | ||
| + | |||
| + | <br> | ||
A lap 2011. január 27., 18:35-kori változata
Nyáron haragos zölden szegte be a Balatonpartot. Nem hosszabban fél kilométernél.
Tavaszon kidugta tajtékszin fejét a langyuló vízből. Megpirította a nap nedvzöldre, levelet bontott a csúcsára, azontul izenként toldott hozzá. Agusztusra pedig cimert tett a fejére. Ameddig meglábalhatta a vizet a sás, gyékény nőtt a vizében. Széllengéskor áll-hatatlanságában lehajolt a nefelejtsre s megrezegtette fölötte az izeit, sás leveleit és belesugdosott a kék kely-hecskéibe andalító, puha hangon. Ősz-előn bronzosodott tengersok bugája. A levelei megszőkültek s hidegresz¬ketten lépegetett a fodros vizben.
A vén füzek még zölden ácsorogtak a derekán. A sás, gyékény ezer szinkeverékben nézett föl bronzos fejére. Az őszi hideg még izzóbb színeket csípett ar¬culatára.
Egy csendes, tiszta holdvilágos éjszaka pedig jéggé fagyasztotta a vizet. Azontul panaszosan zizegtek örök didergésű levelei, mint a lábaihoz kihullámzott jég¬törmelék.
Emberek jöttek. Meglépték a Papnádas hosszát. Kicövekezték és kiadták levágásra.
Tovább didergett s bronzos fejét széthordta a szél és hullatta jobbra-balra a kifehérült pehelykéit. A szél nótákat fujt száraz levelein, szárára pedig vártak a gye¬rekek, hogy sipot vágjanak belőle s a pókhálóba csa¬pódott bogár zizegő döngését sirassák rajt végig.
Az idén hiába vártak. A fagy, első csetepatéja után, visszavonult: finom takarónak valót keveri a szállingó nádbugák közé hópihékből. Másképen nem
Lábjegyzet
Megjelent a Balatoni levegőben c. kötetben
