„Budatava településtörténetéből” változatai közötti eltérés

A mai Balatonalmádi területéhez tartozik az úgynevezett Budatava is. Általában a Szabadság út melletti dombvonulat lábánál elterülő sík területet nevezik így, illetve az 1930-as években Balatongyöngyének is. Ez a területrész ősidők óta Vörösberény része volt és az előbb említett út volt a határ Szentkirályszabadja felől, miután Almádi csak 1869 után lett önálló község. István nádor 1389. április 11-én kelt ítéletlevelében leírják Vörösberény határát. Az oklevél szövegéből világosan érzékelhető a dombtetőn húzódó határvonal, amely 1953-ig volt érvényben. Az 1858. évi kataszteri felmérés szerinti határ is az előbb említett helyen van. A nagy gondossággal készített felmérés a helyrajzi számok mellett feltünteti az akkor használatos dülőneveket is. Eszerint a „Kövesalja" dülő a mai 71-es számú útig terjedő terület volt. Ennek a Balaton felé eső vége a „Szilfa" dűlő. A 71-es számú úttól északkeletre eső terület a „Szili parrag" elnevezést viselte és csatlakozott a Séd patakon túli területhez, amelynek neve „Alsó lozsánta" volt. Az utóbb említett két dűlőnek a Balaton felőli vége szintén „Szilfa" dűlő névre hallgatott. A terület csaknem teljes egészében rét volt és a vörösberényiek legelőnek használták. A térképen a Budatava elnevezés nem szerepel. Tekintettel arra, hogy a térképek igen nagy gondossággal készültek arra kell következtetnünk, hogy az elnevezés később keletkezett. Ennek ellentmond egy 1816. október 4-én kelt szerződés, amelyben a veszprémi káptalan bérbe adta az almádi rétet három almádi szőlőbirtokosnak. Ugyanis a szerződés első pontjában az alábbiak olvashatók: „Én átal adtam a Tisztelt Uraknak az Almádi Rétnek őszi legelőit mostantól kezdve a hó leestéig, mégis átal adtam a Nagyobb Itatótul fogva Budatava felé egész a határszélig..."

Eddigi kutatásaim során nem derült ki honnan származik a Budatava elnevezés. Kérdés ha 1816-ban már használták, miért nem szerepel az 1858. évi térképen? A régi dűlőnevek közül a Kövesalja, valamint a Lozsánta máig fenmaradt, melyeket utcanév őriz.

Közvetlenül a balatonparthoz csatlakozó részen nehezen határozható meg a határvonal a két település között. Nyilvánvaló, hogy a lakosság nem nagyon törődött ezzel, amit bizonyít az is, hogy a korabeli képes levelező lapokon Budatavát többnyire Almádival együtt tüntetik fel.

A terület parcellázására 1936-ban került sor, amikor a mai 71-es számú út keleti oldalán alakították ki a nyaralótelkek egész sorát. Ekkor létesültek a hét vezérről elnevezett utcák, amelyeket az utóbbi évtizedekben további telekalakítások követtek. Nem érdektelen megjegyezni, hogy az egyik községtől a másikhoz történt átcsatolásokat az egyház nem követte, az Almádi és Vörösberényi plébániák területi határa ma is a Szabadság utca.