A lap 2011. május 13., 10:15-kori változata

1910-től vörösberényi (Szentistván [Szentkirályszabadja], 1849. jún. 17.-Balatonfüred, 1920. jan. 1.) orvos, belgyógyász.

Élete

1868 és 1870 között a Pápai Református Főiskolán teológiát hallgatott, 1876-ban Budapesten orvosi diplomát, a következő esztendőben sebészi oklevelet szerzett. Az I. Sz. Belklinika gyakornoka, 1885-ben egyetemi magántanár, ugyanabban az évben a Rókus Kórház orvosa, 1889-től pedig főorvosa. 1908-ban kidolgozta a munkásbiztosítási orvosi tanács szabályzatának tervezetét, és még ebben az évben kinevezték a tanács elnökévé. 1919-ben, a Tanácsköztársaság időszakában Balatonfüreden tartózkodott. Értékesek a járványok kóroktanát, a kolerát és az influenzát tárgyaló tanulmányai. Tudományos dolgozatai az Orvosi Hetilapban, az Orvosi Archívumban és a Magyar Balneológiai Értesítőben jelentek meg. Irt belgyógyászati tankönyvet is.

Művei

• A cholera gyógyításáról. Bp., 1886.
• A cholera indica kór- és gyógytana. Bp., 1891.

Irodalom

• VÁZSONYI VARGA Béla: Veszprém nagyjai A-tól Z-ig. = Vpi Hét, 1992. nov. 27.