„Kerényi György” változatai közötti eltérés
a (Új oldal, tartalma: „(Csorna, 1902. márc. 9.-Bp., 1986. dec. 30.) népzenekutató, zeneszerző, karnagy, tanár. === Élete === Középiskolába a Veszprémi Piarista Gimnáziumba járt, 192...”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2009. április 5., 18:29-kori változata
(Csorna, 1902. márc. 9.-Bp., 1986. dec. 30.) népzenekutató, zeneszerző, karnagy, tanár.
Tartalomjegyzék
Élete
Középiskolába a Veszprémi Piarista Gimnáziumba járt, 1920-1925-ös években a Budapesti Zeneakadémián Kodály Zoltán tanítványa. Eötvös-kollégistaként a budapesti tudományegyetemen Magyar Jambus dallamok ritmusa címen írta doktori disszertációját. 1925 és 1930 között Győrben tanár, karnagy és a Győri Hírlap munkatársa. Berlinben és Rómában ösztöndíjas, majd 1933-tól 1950-ig szerkesztette az Énekszó és az Éneklő Ifjúság c. folyóiratokat. Vezette a Chinoin gyár vegyes karát, főmunkatársa az MTA népzenekutató csoportjának. 1949 és 1970 között az MTA Zenetudományi Intézete népzenekutató csoportjának osztályvezetője és a Magyar Népzene Tára egyik főszerkesztője. 1929 után rendszeresen foglalkozott népdalgyűjtéssel, a Balaton-felvidéki és Sümeg-környéki falvak gyűjtőmunkájának fontos állomásai. Balatonalmádi a második otthona, a nyári hónapokban, a családi villában sokat dolgozott. Számos kiadványt gondozott reneszánsz kori mesterek műveiből. Részt vett több ének-oktatási tankönyv szerkesztésében. Szakcikkeket és zenei kritikákat írt.
Munkái
- Kétágú síp. Bp., 1934.
- Kilenc leánykar. Bp., 1929.
- Az énekkari műveltség kezdetei. Bp., 1936.
- Madárka. 102 magyar népdal. Bp., 1939.
- Elsülyedt falu a Dunántúlon. Bp., 1936.
- A regős ének magja. Bp., 1953.
- Megy a kosár. Bp., 1957.
- Zsidó zene, magyar népzene. Bp., 1969.
- Kodály és Berzsenyi. (Berzsenyi emlékkönyv.) Bp., 1976.
Irodalom
- GÁSPÁR Margit: Gyászhír. = Kóta, 1982. 4. sz.
- LUKIN László: Egy hűséges Kodály tanítvány. ~ emlékezete. = M. Nemz, 1987. jan. 18.
- FONAY Tibor: A zenetudós öröksége. 1. = Megy. Ped. Körk, 1987. 3. sz.
- FONAY Tibor: ~. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989.