A lap jelenlegi, 2011. június 6., 10:10-kori változata

HALMI Bódog, 1903-ig Hercz Félix (Pápa, 1879. ápr. 6.–Bp., 1957. febr. 11.) író, irodalomtörténész, jogász.

Élete

A budapesti egyetemen jogi diplomát szerzett 1900-ban, és 1904-ig a pápai és a szombathelyi járásbíróságon jogászgyakornokként dolgozott. Később bírói pályára lépett, és 1908-ig Máramarossziget törvényszéki aljegyzője, 1910-ig járásbírósági jegyzője. 1910 és 1914 között huszti aljárásbíró, 1920-ig sárvári járásbíró. 1920-tól 1938-ig, táblabírói rangban a Budapesti Járásbíróság munkatársa volt. Számos tanulmánya jelent meg a napilapokban és folyóiratokban a jogtudomány és a kriminológia köréből. Irodalmi kritikáit többek között a Nyugat is közölte. Irodalmi munkásságát a konzervatív ízlés jellemezte.

Művei

• Marosházi történetek. (elb.) Bp., 1903.
• Ady költészete. Bp., 1909.
• Csókok – szenvedések. (v.) Bp., 1917.
• a Zsidó gyerek. Bp., 1922.
• Molnár Ferenc, az író és az ember. Bp., 1929.
• Móricz Zsigmond, az író és az ember. Bp., 1930.
• Írói arcképek. Bp., 1934.
• Fejek. (Tanulmányok.) 1937.