A lap jelenlegi, 2011. június 9., 13:30-kori változata

JASKÓ Sándor (Besztercebánya, 1910. nov. 18.–Bp., 1998. dec. 15.) geológus.

Élete

A föld- és ásványtudományok kandidátusa (1958), doktora (1975). A budapesti tudományegyetem természetrajz–földrajz szakán 1934-ben tanári, 1935-ben bölcsészdoktori, 1943-ban magántanári képesítést szerzett. 1934 és 1950 között a budapesti tudományegyetemen tanársegéd, magántanár. Közben, 1934–1936-ban Svájcban, Ausztriában és Olaszországban az Alpok barlangjait tanulmányozta. 1942 után a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa, 1958 és 1964 között az Országos Földtani Főigazgatóság osztályvezetője, 1964-től 1971-ig az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat kiemelt főmérnöke. 1966–1967-ben a Mongol–Magyar Földtani Expedíció tagja. Barlangtannal, hegységszerkezet-tannal, karszthidrológiával foglalkozott. Részt vett az Aggteleki-cseppkőbarlang feltárásában, további 16 km hosszúságú új barlangágat fedezett fel, majd részt vett a bükkszéki olajmező feltárásában is. A Bakony hegységben több, addig ismeretlen őslényt azonosított. Földtani térképfelvételeket végzett a Dunántúli-középhegységben is.

Művei

• A Pápai-Bakony földtani leírása. = Ft. Szle., 1935.
• A Bicskei-öböl fejlődéstörténete, hegyszerkezete és fúrásai. Bp., 1943.
• A földtani felépítés és karsztvíz elterjedésének kapcsolata a Dunántúli Középhegységben. (Kandidátusi értekezés.) Bp., 1957.
• Bányavízvédelmi kérdések a Dunántúli Középhegység földtani kutatásában. Bp., 1964.
• A Középdunai-medence pliocénkori üledékképződése és lignittelepei. (Doktori értekezés.) Bp., 1974.